A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)

A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE IX.

A csíkos: A K sorozat

A CSÍKOS GÉN

A csíkos a K locus egyik recesszív génje. A K locus-on háromféle gén lehet: K (domináns fekete), k^br (csíkos) és k (nem-egyszínű fekete – kifejeződésre engedi az A locus génjeit). A K a legdominánsabb és a k a legrecesszívebb, a k^br pedig a kettő között foglal helyet. A K tehát teljes mértékben domináns k^br felett (tehát csak egy K gén kell ahhoz, hogy a csíkos mintázat már ne is kerülhessen kifejeződésre), k^br viszont domináns k felett, így egy csíkos kutya genotípusa lehet k^brk^br vagy k^brk is.

Az egy vagy két k^br génnel rendelkező kutya minden, az A locus-on található génben kódolt tulajdonságát kifejeződésre juttatja, ám a szőrzetében található minden és összes feomelanin pigmentű (vörös színű) terület csíkos lesz. Ez azt jelenti, hogy a szőrzet csíkosságának mértéke és kiterjedése az A locus függvénye. A következő lista bemutatja, mennyire befolyásolják az A locus különböző génjei a csíkosság megjelenését.

Csíkos + A^yA^y (sable): a kutya egyszínű csíkos lesz (esetleges sötétebb területekkel a háton és a fejen, ahol a sable fekete jegyei lennének egyébként)

Csíkos + a^ta^t (cserszín-jegyes): a kutya fekete lesz, csíkos jegyekkel

Csíkos + a^sa^s (nyeregjegyes): a kutya csíkos lesz, fekete nyeregjeggyel

Csíkos + a^wa^w (aguti/ordas-szürke): hatása a kutyára ismeretlen. Valószínűsíthetően csíkos jegyekkel rendelkezne, de lehet, hogy a csíkos mintázat egyáltalán meg sem jelenne.

Csíkos + aa (recesszív fekete): a kutya egyszínű fekete lesz (a recesszív fekete nem engedi feomelanin termelődését a szőrzetben)

A csíkos mintázat megjelenése rendszerint vörös alapon fekete csíkok formájában történik. A csíkok színét eumelanin, az alap színét pedig feomelanin biztosítja, így ezen pigmentek megjelenését bármely olyan gén befolyásolhatja, amely külön-külön is rendszerint kihat az egyes színekre.

Az eumelanint (vagyis a csíkokat) a következő gének befolyásolgatják: merle (és harlekin), májbarna, hígítás, őszítés, recesszív vörös.

A feomelanint (az alapot) a következő gének befolyásolhatják: csincsilla (albino sorozat).

 
És természetesen mindegyik csíkos kutyán előfordulhatnak fehér jegyek és pettyezettség.

VARIÁCIÓK A CSÍKOZOTTSÁGBAN

A csíkok szélessége nagymértékben változhat, és nem tudjuk, hogy ezért felelős-e valamelyik gén, és ha igen, melyik.

A baloldali francia bulldog annyira csíkozott, hogy már szinte teljesen feketének tűnik. Ennek a neve néha „fekete csíkos” vagy „fordítva csíkos”. A jobboldali német dog nagyon enyhén csíkozott, ezért a szőrzete alapvetően vörösnek tűnik, nem pedig feketének.

A fenti francia bulldog fekete csíkozása még az előbbinél is erősebb. Csupán egy nagyon kis cserszínű rész látszik a csípője körül, a kutya többi része egyszínű feketének tűnik.

VARIÁCIÓK AZ ALAPSZÍNBEN

A csíkos kutya alapszíne ugyanannyira variálódhat, mint ahogy a vörös szín általában, a mélyvöröstől kezdve a világos krémszínűig. Ha egy csíkos kutyának világos az alapszíne, azt általában a kutya C locus-ának c^chc^ch (csincsilla) genotípusa okozza. A csincsilla krémszínűvé hígítja a feomelanint (vörös pigmentet), de nincs hatással az eumelaninra (a fekete pigmentre).

A fentiek mind fekete csíkokkal rendelkező csíkos kutyák bundáinak részletei.

CSÍKOS + MASZKOS

Minden olyan kutyának fekete maszkja lesz, amelynek E locus-án legalább egy E^m génje van. A maszk egy olyan, eumelaninnal pigmentált terület, amely lefedi a fangot és néha a füleket is. Ha a kutya csíkos sable (vagyis mind csíkos génnel, mind pedig sable génnel is rendelkezik), akkor teljes egészében csíkos lesz, és az ilyen kutyákon esetleg maszkok is láthatók.

EZÜSTCSÍKOS

Néha a feketén pigmentált csíkos kutyáknak esetleg ezüst csíkjaik is lehetnek, általában krémszínű (és sosem mélyvörös!) alapon. Az ilyen színezettség általában afgán agárnál fordul elő. A végeredmény hasonlíthat arra, ahogyan egy kékcsíkos (dd hígító génnel rendelkező) kutya kinézne. Az ezüstcsíkosságot a G locus őszítő génje okozza, amely a kutya öregedésével párhuzamosan szürkévé alakítja a fekete színt.

Néha a nagyon világos krém alapszínű és feketén csíkozott kutyákat is ezüstcsíkosnak nevezik.

A baloldali afgán agárnak teljesen szürkék a csíkjai. A jobboldali akitának vannak mind fekete, mind pedig szürke csíkjai is, de ez lehet, hogy csak a világos aljszőrzetnek köszönhető, és nem feltétlenül az őszítő gén okozta.

CSÍKOS + HOSSZÚSZŐRŰ

A hosszú, drótszőrű bunda összemoshatja a csíkokat, és ezzel elfedheti az ilyen jegyeket.

A csíkos láthatósága még az egyes hosszúszőrű fajták között is eltérhet. A fenti skye terrier csíkjai nagyon határozottak, és nyilvánvalóan csíkos, ám az afgán agár egyszerűen csak sáros-barnának tűnik. A legfőbb módja azonban annak, hogy megmondhassuk, ez az afgán agár valóban csíkos, éppen a sárszínű szőrzete, ez a szín ugyanis szinte kizárólagosan csíkos kutyákon található meg, és rendes egyszínű vörös és sable egyedeken soha. Az is csíkos voltát támasztja alá, hogy világosabb és sötétebb területek figyelhetők meg rajta.

A fenti borzoi csíkossága nagyon is nyilvánvaló, ha rövidszőrű fejére nézünk, ám testének hosszabb szőrzetén már sokkal kevésbé látható. Hátának nagy fekete területei arra utalnak, hogy azokat fekete-csúcsú szőrszálak alkotják (ahogy az a csúcs-sable mintázatban megszokott). A sable csíkos kutya fekete-csúcsú területei – más fekete területekhez hasonlóan - sose lesznek csíkosak.

A fenti három kutyán a csíkos mintázat drótszőrű és göndörszőrű bundán kifejeződve figyelhető meg. Az ír farkaskutya (első sorban balra) nagyon nyilvánvaló csíkosságot mutat a fején és a lábán, ahol a szőrzete a legrövidebb, ám a testén, ahol a szőrzet már hosszabb és vastagabb, ez a csíkosság már sokkalta szürkébb és elmosódottabb. A jobboldali bouvier és a rákövetkező szarvasagár esetében szerepet kap az őszítő gén is, amelyik hatására a csíkjaik szürkébe fordulnak. Ettől aztán még nehezebb észrevenni a csíkjaikat a vastag szőrzetükön, mert azok beleolvadnak az alapszínbe. A szarvasagár hagyományos színe a szürke, ám a többségük a valóságban csíkos, csak az őszítő gén hatására ez észrevétlen maradhat.

CSÍKOS + CSERSZÍN-JEGYES ÉS NYEREGJEGYES

Mivel a csíkos gén kifejeződésre engedi jutni az A locus génjeit, bármely A locus-on kódolt szőrzetminta mutathat csíkosságot a vörös területein. A legfontosabb mintázatok a sable (A^yA^y), a cserszín-jegyes (a^ta^t) és a nyeregjegyes (a^sa^s). A sable csíkos egyszínű csíkosnak fog tűnni (valójában az összes egyszínű csíkos = sable). A csíkos génnel rendelkező cserszín-jegyes kutya feketének tűnik, csak a cserszínű jegyek helyett csíkos jegyekkel fog rendelkezni. A nyeregjegyes kutya pedig csíkos lesz, a hátán és/vagy nyakán, farkán és fején egyszínű fekete jegyekkel.

A fenti keverék kutya mancsa és lába csíkos, ami arra utal, hogy genetikailag cserszín-jegyes (a^ta^t). A többi cserszínű jegye nem látható. de a mellén lévő jegyeket valószínűleg csak a csíkosság és a hosszú szőre rejti el, a pofajegyeit pedig egy rejtett fekete maszk fedi el.

A fenti plott kopók kis csapata világosan mutatja az aguti locus egyes mintázatainak a csíkossal történt keveredését. Az első kép bal szélén álló kutya egy nyeregjegyes génnel (a^sa^s) rendelkező csíkos egyed. A másik kép ugyanezt a kutyát ábrázolja, egyértelműbb pózban, hátán és farkán könnyedén láthatók az egyszínű fekete jegyek. Az első kép másik két kutyája csíkos cserszín-jegyeket mutat.

CSÍKOS + MERLE

Egyediségük miatt ezekkel külön fejezetben fogunk foglalkozni, lásd ott.

MÁJBARNA CSÍKOS ÉS HÍGÍTOTT CSÍKOS

Ha egy csíkos kutya a B locus-án bb genotípusú, akkor májbarna (barna) csíkjai lesznek, ha a D locus-án dd genotípusú, akkor kék csíkjai lesznek, ha pedig mind bb, mind pedig dd genotípust egyszerre mutat, akkor Izabella színű csíkjai lesznek. A hígítás bizonyos fokig hatással van a feomelaninra (vörösre) is, ezért az alapszín is viszonylag világos lesz (de legalábbis bizonyosan nem mélyvörös, hanem inkább krémszínű).

Bizonyos távolságból a fenti nápolyi masztiff teljesen kéknek látszik, ám közelről látható rajta néhány világos cserszínű csík is. Azért látható csak olyan kevés csík, mert ez egy úgynevezett „fekete csíkos”, vagyis sötét csíkokkal annyira erősen csíkozott, hogy azok a vörös alapszín legnagyobb részét elsötétítik. A kékcsíkos akkor látható jobban, ha a csíkok világosabbak.

A fenti kutyáról nem könnyű elhinni, hogy valójában Izabella-csíkos! A genotípusa bbdd (hígított májbarna). A sötét csíkok annyira világosbarna árnyalatúvá hígultak, hogy egybeolvadnak a világos vörös alapszínnel, és nagyon nehéz, ha ugyan lehetséges, észrevenni azokat.