A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)

A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE VIII.

Az aguti, sable, cserszín- és nyeregjegy: Az A sorozat

AZ AGUTI SOROZAT

Az aguti sorozatot a következő gének alkotják:

A^y - sable

a^w - aguti

a^s - nyeregjegyes

a^t - cserszínű jegyek

a - recesszív fekete

Általánosságban szólva, az aguti sorozat génjei azt szabályozzák, hogy melyik sejtek termeljenek eumelanint (fekete pigmentet), és, magának az aguti génnek az esetében azt is, hogy ezt mikor termeljék.

A fekete színnek a szőrszálakban ilyetén való megjelenítése/elterjedése az A sorozat összes génjére jellemző (kivéve a recesszív fekete gént). Van valami, ami az aguti sorozatban örökletesen a fenti mintát kódolja, de mivel a kutyán kívül más, szintén aguti géneket hordozó állatokban ez a minta nemigen lelhető fel, abban még senki sem teljesen bizonyos, hogy mi ez. A sable színváltozatban szinte az összes fenti minta előfordulhat, az aguti és cserszín-jegyes kutyákra az animáció utolsó mintái jellemzők (tehát amikor már csaknem az egész test fekete), nyeregjegyesnek pedig azokat a mintákat nevezzük, amelyek a fentiek közül még nem számítanak cserszín-jegyesnek. Bonyolultnak hangzik, ám mindjárt nekiállunk rendet rakni!

SABLE

A sable gén (A^y) az aguti sorozat legdominánsabb génje, a kutyának tehát csupán egy sable génre van szüksége ahhoz, hogy a benne kódolt információt kifejeződésre juttathassa.

Ez a gén háromfajta mintát idézhet elő, ám az még nem bizonyos, hogy az egyes minták megjelenését mi okozza. Az is lehetséges, hogy a sable gént egyszerűen más (eddig még ismeretlen) módosító gének befolyásolják.

A három lehetséges minta a következő: tiszta sable, csúcs-sable és árnyalt sable.

A tiszta sable kutyák teljesen vörösek, csupán néhány fekete szőrszáluk van. Szinte lehetetlen megkülönböztetni őket a recesszív vörös kutyáktól (lásd E sorozat), hacsak nincs fekete maszkjuk (E^m), ami sose fordul elő recesszív vörös egyeden (mert az ilyenek nem képesek egyetlen fekete szőrszál előállítására sem!). Ha van a szőrzetben fekete szőrszál, akkor a kutya valószínűleg inkább sable, mintsem recesszív vörös.

A csúcs-sable egyedek olyan vörös kutyák, amelyeken vannak fekete szőrszálak, rendszerint a háton, fejen és a farkon. Úgy tűnik, hogy az összes csúcs-sable kutyának egyben fekete maszkja is van (E^m), így lehetséges, hogy valamilyen kapcsolat van a két gén között (habár az is igaz, hogy nem minden maszkos kutya mutatja a fekete jegyek ilyen mintázatát).

Az árnyalt sable egyedek olyan vörös kutyák, ahol barna és fekete szőrszálak fedik a fejtetőt, a füleket és a hátat egyfajta jellegzetes minta szerint, a kúszó cser színű kutyákhoz hasonló módon (lásd alább). Az árnyalás lehet nagyon enyhe, világos is (csupán néhány elszórt szőrszál, ami valamilyen durva mintázatot alkot), de lehet nagyon sötét és határozott is. Jellegzetes tulajdonságuk az úgynevezett özvegycsúcs a homlokukon, ahol is a barna szín ék alakban fut össze. Az árnyalt sable egyedek neve egyszerűen sable a shetlandi juhászkutyához és a rough collie-hoz hasonló fajták esetén, és ősz a saluki esetében. Az is valószínű, hogy a dominó színű afgán agarak is valójában árnyalt sable színűek.

A fenti border collie keveréken nagyon erősen látszik a sable hatás. A hosszú szőre miatt nehéz pontosan megmondani, melyik fajta sable is valójában, ám a lábán látható tiszta vörös szín alapján valószínűsíthetően árnyalt sable. De lehet még nyeregjegyes is (lásd alább), mivel a szemzugából kiinduló fekete vonalak gyakorta erre utalnak, habár a színezete meg túlságosan foltosnak tűnik ahhoz.

A sable mintázaton kívül fekete maszkja (E^m) és ír-foltos mintázató fehér jegyei is vannak (mivel nagyon sok benne a fehér, valószínűleg sⁱs^p genotípusú).

AGUTI

Az aguti az egyik legrégebbi és legelterjedtebb emlősszín-gén. Népszerűségének fő oka rendkívül jó álcázó-képessége.

Az aguti színű egyedeket a csíkozott, sávozott szőrszálakból álló bunda vagy bundarészek jellemzik. Ez azt jelenti, hogy ahogy a bunda növekszik, a sejtek először egyfajta pigmentet termelnek (rendszerint eumelanint, vagyis fekete pigmentet), majd egy másik fajta pigment termelésére váltanak át (általában feomelanin, azaz vörös pigment termelésére). Annak a génnek a megjelölésére, amelyik megmondja a sejteknek, hogy folyamatosan változtassák a termelt pigment típusát, általában az a^w betúk használatosak.

A nyulakban és a szarvasokban található aguti gén a teljes szőrzet felületén sávozott szőrszálakat termel, a kutyákban található aguti gén azonban valamiért kissé más. Kutyáknál a sávozott szőrszálak termelése a szőrzet bizonyos területeire korlátozódik, általában szólva a felsőbb területekre (hátra, fejre, a lábak felső részére, stb.). A kutya a gént még a farkasoktól örökölte, és többnyire a farkasszerű megjelenéssel bíró kutyákban találhatjuk meg.

Normál megjelenési alakjában az aguti csaknem megegyezhet az árnyalt sable mintázattal. A fő különbség a sávozott szőrszálakban van, ám ha ezeket nem is láthatjuk mindig közelebbről, azért a mintázatban is van egy csekélyke különbség. Az aguti inkább hajlamos a hagyományos cserszín-jegyek mintázatát követni, semmint a kúszó cserét (lásd alább), habár ebben is sokféle variáció van.

Ha valamelyik csincsilla génnel kombinálódik (lásd a C locus-ról írtakat), akkor az aguti sokkal határozottabbá válik. A csincsilla ugyanis felhígítja a vörös pigmentet (feomelanint), így az aguti kutya vörös szőrszálaiból krémszínű vagy szürkés szőrszálak lesznek, az eredmény pedig egy ordas-szürke színű kutya. Az alábbi képeken sorban a szálkásszőrű tacskó, a keeshond és az elkhound látható, mindegyiken másképp jelenik meg az aguti mintázat. A keeshond részleges feomelanin-hígítással bír, ami krémszínű jegyekben mutatkozik meg, a svéd elkhoundnál csaknem teljes a feomelanin-hígítás, és piszkos-fehér jegyekben észlelhető.

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az úgynevezett „sable” német juhászok a valóságban aguti mintázatúak!

A fenti, ordas-szürke svéd vallhundnak nagyon világos a hasa!

NYEREGJEGY

A nyeregjegyet kódoló gén a kutya hátára korlátozza a fekete pigment (eumelanin) termelődését. A szőrzet többi része vörös.

A fekete nyeregben néha elszórt vörös szőrszálak is lehetnek. Ilyesmi előfordul egyes terrier fajtákban, és grizzle színként/mintázatként ismeretes.

A nyereg nagysága változhat. Lehet csupán egy kis fekete folt a háton, de befedheti akár az egész hátat, farkat, a nyak hátoldalát és a fejtetőt is. Az olyan nyeregjegyes kutyák neve, amelyekben sok a fekete, általában kúszó cser. A kúszó cser hasonlít a hagyományos cserszín-jegyes mintázatra (lásd alább), csak itt a cser szín többet fed le a pofából, jobban felfut a lábakra, és a mell elejéből is nagyobb területet fed le. Azt nem tudjuk, hogy ezt a mintázatot vajon a nyeregjegyes gén okozza-e, vagy a cserszín-jegyes, de valószínűbb, hogy a nyeregjegyeshez van inkább köze.

A nyeregjegyes gén különösen gyakori a terrierekben és vadászkutyákban, ezeken belül is különösen az Egyesült Királyságból eredő fajtákban. Valószínű tehát, hogy a nyeregjegyes mintázatot okozó gén eredetileg Európában tűnt fel először.

A fenti yorkshire terrier lábai vörösek (cserszínűek), ám ezt a hosszú szőr eltakarja. Az őszítő gén (G) miatt a bundája ezüstös színű. Az otterhound fakó nyeregjegyét is valószínűleg az őszülés okozza.

A nyeregjegyes mintázat a német juhászkutyának is a fő színmintázata. A fenti kutya maszkos, mert E^m génnel rendelkezik.

A nyeregjegyes kutyák általában fekete-cser színűnek születnek. A kutya növekedése során a fekete szín visszahúzódik.

Hasonlítsuk össze a fenti airedale terrier kölyköt a jobboldali felnőtt egyeddel. A változás egyenesen drámai!

CSERSZÍN-JEGYEK

A cserszín-jegyes gén (más néven: hagyományos cserszín-jegyek) az aguti sorozat csaknem legrecesszívebb génje (csak a recesszív fekete áll alatta, ami viszont nagyon ritka). Mindezekből az következik, hogy a cserszín-jegyek kifejeződéséhez egy kutyának általában két cserszín-jegyes génnel kell rendelkezniük, vagyis az A locus genotípusának a^ta^t génpárúnak kell lennie.

Nagyon behatárolt az, hogy egy cserszín-jegyes kutyán hol fordulhatnak elő ezek a cserszín-jegyek. A vörös (cser) szín a szemek feletti pontok formájában fordulhat elő, a fang oldalán kétoldalt a pofákra felnyúlva, a pofa két oldalán található pontok formájában, a nyakon közvetlenül a fej alatt, két háromszög alakú folt formájában a mell elején, a lábszárakon (és a lábak belső oldalain), valamint a farok alatti folt formájában (és néha a farok alja mentén is). A főszín az egyszínű fekete (vagy bármely más eumelanin-szín: májbarna, Izabella vagy kék, a többi géntől függően). A lábujjakon néha fekete jegyek találhatók. Ennek neve: (ceruza)vonás.

Az alábbi törpe pincsik jól mutatják a fekete-cser mintázatot.

A pofán található foltokat néha maszk takarhatja el, mint a fenti tibeti spániel esetén. A szemöldök foltjai még láthatók, de a fang oldalát már fekete maszk fedi.

RECESSZÍV FEKETE

A recesszív fekete egy olyan, ritka, nemrégiben felfedezett gén, amelyik az aguti sorozat legrecesszívebb génje. A rá vonatkozó további információkat lásd a fekete (K locus) színnel kapcsolatos oldalon!

AZ AGUTI SOROZATOT BEFOLYÁSOLÓ EGYÉB GÉNEK

Az össze fenti gént (sable, nyeregjegyes, cserszín-jegyes és aguti) számos más olyan gén befolyásolhatja, amelyek módosítják megjelenésüket, beleértve a merle, májbarna, hígítás, csincsilla, és őszítő géneket, de még a dalmata-foltosságot is.

Következzék néhány példa a sokféle lehetőség közül.

Ez egy tiszta sable podengo portugueso a (dd) hígító génnel, amelytől a fekete pigmentjéből kék lett. Ha fekete szőrvégei is lennének, azok is kékké válnának.

Ebben az olasz agárban is jelen van a hígító gén, csak most ír-foltos fehér jegyekkel párosulva. Azt nehéz kinyomozni, hogy a kutya ténylegesen milyen A sorozatú génnel rendelkezik. A benne látható cser szín túl magasan mutatkozik ahhoz, hogy cserszín-jegyes lehessen, ezért valószínűleg inkább kúszó cser mintázatú, vagy esetleg nagyon árnyalt sable. A német pincsi hagyományos cserszín-jegyes mintázatot mutat, szintén kék hígítással.

A fenti egy szokatlan példa a cserszín-jegyes törpe pincsire, májbarna és hígító génekkel. Az eredmény az Izabella nevű poros barna szín.