A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)


A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE X.

 

Maszkok és a recesszív vörös: Az E sorozat

 

A MASZK GÉN

 

 

Eumelaninos maszkokat (amikor is tehát fekete a fang és néha a fülek is) az E locus-on található Em gén okozza. Az E sorozatban ez a legdominánsabb gén, a kutyának tehát csak egy Em gén kell ahhoz, hogy maszkos legyen, tekintet nélkül arra, milyen más E sorozatú gént hordoz még. A maszkos kutyák lehetséges genotípusai tehát a következők:

 

EmE – egy maszkos gén, egy normál bővítés gén

Eme – egy maszkos gén, egy recesszív vörös gén

EmEm – két maszkos gén

 

Ha a kutyának nincs maszkja, akkor biztosan a következő genotípusok valamelyikével rendelkezik: EE (két darab normál bővítés gén), Ee (egy normál bővítés gén, és egy recesszív vörös), vagy ee (két darab recesszív vörös gén, lásd alább).

 

A maszk minden olyan kutyán felbukkanhat, amely genetikailag sable, cserszín-jegyes, nyeregjegyes vagy aguti (ordas-szürke). Ez egyben azt is jelenti, hogy a maszk-génes  kutya tényleges maszkossága mind az A, mind pedig a K sorozatú génektől is függ. Ahhoz, hogy a kutya valóban maszkos legyen, nem lehet a K locus-on domináns fekete (KK, KKbr, Kk), mert a domináns fekete gén meggátolja az A sorozat génjeinek kifejeződését, és egy fekete kutyán természetesen amúgy sem lesz látható a fekete maszk. Ha a kutya a K locus-on csíkos vagy nem-egyszínű fekete, akkor kifejeződésre juthatnak az A locus génjei, így a kutya sable, aguti, nyeregjegyes, cserszín-jegyes vagy recesszív fekete lesz. Ezek mindegyike fekete maszkos lesz, kivéve a recesszív feketét (persze tulajdonképpen ez is maszkos, csak a fekete kutyán a fekete maszk itt sem lesz látható!).

 

A maszkok eumelaninból (fekete pigmentből) állnak, így minden, az eumelanin színét vagy intenzitását befolyásoló gén is hatással lehet rájuk. Ebből egyenesen következik, hogy a maszk lehet májbarna, kék vagy Izabella színű is, és adott esetben merle mintázatot is mutathat. Egy kivétel azonban mégiscsak van: a maszkot általában nem érinti az őszülés. Ha mégis, az olyan bizarr anomália, amelynek okát pillanatnyi tudásunk szerint még nem ismerjük.

 

Egy cserszín-jegyes kutya maszkja úgy ismerhető fel, ha megnézzük a pofajegyeit. A cserszín általában a fang két oldalán és a szemöldökök felett mutatkozik meg, ám a maszkos kutyán ezen jegyek összességét vagy egyes részeit elfedheti a maszk fekete színe. A nyakon azonban rendszerint továbbra is látható a cserszín.

 

A maszkok nagyon változatosak lehetnek: hol éppen hogy csak a fang végét takarják, hol az egész fangot, a szemöldököket és a füleket is.

 

Sable kutyák esetén a maszk miatt esetleg fekete szőrszálak jelenhetnek meg a mellen és/vagy a háton és a farkon is. A fekete szőrvégű sable kutyák (csúcs-sable egyedek) gyakorta rendelkeznek fekete maszkkal is, így még akár az is lehetséges, hogy valójában a maszk okozza az ilyenféle szőrvég-színváltozások többségét. Valószínűleg azonban van más módosító gén is, amelyik ebben a segítségére van, hiszen nem minden fekete maszkos sable egyeden látható efféle extra feketeség, és számos maszkos fajta szinte csak tiszta vagy csaknem tiszta sable színben fordul elő.

 

PÉLDÁK A MASZKRA

 


 

Csíkos (de genetikailag sable!) sloughi fekete maszkkal.

 

 

 

 


 

Különféle sable kutyák, különböző kiterjedésű fekete maszkkal.

 


 

Két kutya, a cserszín-jegyes fangjukat eltakaró maszkkal.

 


 

Két kutya, ahol a fehér jegyek részben elfedik ezek fekete maszkját. A bull terrier fangjának fekete foltja jól mutatja, hogy a fehér jegy alatt a maszk színe fekete.

 


 

Kék (dd) maszkos olasz agár.

 

A RECESSZÍV VÖRÖS

 

 

Az E locus másik két génje az E (normál bővítés) és az e (recesszív vörös). A normál bővítés egyszerűen csak lehetővé teszi a kutya számára, hogy a megszokott módon engedje kifejeződésre jutni a többi locus-on található többi génjét. Ha úgy tetszik, ennek a génnek nincs látható hatása a kutyára. A recesszív vörös azonban már sokkal látványosabb hatást fejt ki.

 

A recesszív vörös tekintetében homozigóta kutya, amelynek tehát ee genotípusa van, teljesen vörös lesz. Az orra fekete marad (vagy májbarna, kék, ill. Izabella, az eumelanin pigmentáltságától függően), csakúgy mint a szemhéja és az ajkai is, ám a szőrzetének többi része egyszínű vörös lesz (fehér jegyekkel és pettyezettséggel, vagy ilyenek nélkül). Ez azért van, mert a recesszív vörös gén valójában nem valamilyen képességet biztosít a bőrsejtek számára, hanem éppen ellenkezőleg, megfosztja azokat azon képességüktől, hogy eumelanint termeljenek! Egy recesszív kutya szőrzetében tehát semmiféle fekete (illetve májbarna, kék vagy Izabella) szín sem lehet.

 

A recesszív vörös, habár a saját sorozatán belül recesszív, csaknem minden más felett domináns gén. A recesszív vörös gén egyszínű vörössé változtatja a domináns feketét, a sable, a cserszín-jegyes, a nyeregjegyes, az ordas-szürke, a merle, és minden más, fekete színt is tartalmazó színt és mintázatot is! És éppen ebben rejlik a recesszív vörös legnagyobb veszélye is: könnyen a tenyésztő legrosszabb rémálmává válhat, annyi mindent elrejthet ugyanis! Egy recesszív vörös kutyára nézve lehetetlen megmondani, hogy vajon sable, cserszín-jegyes, csíkos, ill. milyen más egyéb A vagy K locus-beli géneket is hordoz valójában, így azt is lehetetlen tudni, mit örökít tovább a kölykeire, hacsak nem ismerjük a felmenőit is. A recesszív vörös kutya akár még merle is lehet úgy, hogy mindeközben továbbra is egyszínű vörösnek látszik. Ez könnyen az úgynevezett dupla merle (lásd egy későbbi fejezetet!) egyedek véletlenszerű tenyésztéséhez vezethet, ami több mint nem kívánatos! Egy recesszív vörös kutyáról csak akkor mondható meg, hogy a valóságban genetikailag merle, ha a szeme kék (ami viszont nem minden merle egyed esetében van így), ezért aztán könnyen előfordulhat két merle egyed akaratlan párosítása, ha felületes genetikai ismereteink alapján abban bízunk, hogy a merle mintázat domináns jellege miatt minden esetben észlelhető lesz! A merle x merle párosítás veszélyeivel éppen ezért külön fejezetben is fogunk foglalkozni!

 

A recesszív vörös csak meghatározott fajtákban fordul elő, ám az még nem pontosan tiszta, melyek is ezek a fajták. A legnagyobb gond ezzel az, hogy egy tiszta, nem-maszkos sable pontosan ugyanúgy nézhet ki, mint egy recesszív vörös. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyszínű vörös egyedeket genetikai vizsgálatnak kell alávetni annak érdekében, hogy meghatározzuk, genetikailag sable vagy recesszív vörös genotípusról van-e szó, a két gén ugyanis más módon nem ismerhető fel. Ha azonban egy fajta mindig csak egyszínű vörösként fordul elő, mindenféle fekete szőrszál nélkül, soha nem árnyalt sable vagy csúcs-sable, soha nincs maszkja, akkor viszonylag biztosak lehetünk benne, hogy a fajta recesszív vörös gént hordoz (azt se felejtsük el azonban, hogy egy recesszív vörös kutya akkor is hordozhatja a sable mintázatot, ha nem engedi kifejezésre jutni!) Egyes szerzők szerint a recesszív vörös és a sable a pofaszőrzet színe alapján mégis elválasztható egymástól a következő módon: a recesszív vörös kutya pofaszőrzete vörös lesz, míg a sable színűé fekete. (Az elmélet nem bizonyított, mindazonáltal logikus.)

 

 


 

Mindhárom fenti kutya recesszív vörös (a golden és a labrador pedig valószínáleg még cchcch csincsilla génhordozó is, amitől a vörös színük krémszínűvé változott). Amint tudjuk, a labrador genetikailag domináns fekete, ahogy minden labrador az (lásd a bevezető részek labrador esettanulmányát!). A recesszív vörös gén azonban most is felülírja a domináns fekete gént, ezért abból vörös lesz, amit aztán a csincsilla gén krémszínűre változtat. Azt viszont lehetetlen megtudni, hogy mit is hordoz az ír szetter, hacsak nem pároztatjuk össze egy, a recesszív vörös gént biztosan nem hordozó kutyával, ám a hasonló fajtákat megvizsgálva valószínűnek látszik, hogy cserszín-jegyes (mint a gordon szetter) vagy domináns fekete (mint a vadászkutyák többsége).

 


 

A kánaán kutya olyan fajta, amely mind sable, mind pedig recesszív vörös változatban előfordul. Azt tehát lehetetlen meghatározni, hogy a fenti két kutya közül valójában melyik-melyik!