A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)


A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE XIII.

 

A merle: Az M sorozat

 

A MERLE GÉN

 

A merle gén otthona az M locus. A merle domináns, ezért jelöljük nagybetűvel: M. A nem-merle gén recesszív, és m betűvel jelöljük.

 

A merle egyedek eléggé egyedülálló kutyák, mivel minden merle heterozigóta (Mm vagy mM). Amelyik merle mégiscsak homozigóta, az tulajdonképpen úgynevezett dupla merle, ami hasonló a lovakban és más emlősökben kimutatott halálos fehér génhez. A dupla merle esetével külön fejezetben is foglalkozni fogunk.

 

A merle gén a szőrzet véletlenszerűen kiválasztott területeit világosabb színre hígítja (feketén pigmentált kutya esetében általában szürkére), és így a kutyán az eredeti színét mutató foltok maradnak. A foltok mérete bármekkora lehet, és bárhol elhelyezkedhetnek, nem úgy, mint a tarka kutya foltjai (amelyek általában a testre és a fejre korlátozódnak). A foltok széle szaggatott, tépett kinézetű.

 

A merle az eumelaninra hat. Ez azt jelenti, hogy a szőrzetben található összes fekete, májbarna, kék vagy Izabella színű terület cifra (merle) lesz, legyen szó akár a teljes testről, egy sable kutya maszkjáról, árnyaltságról, csíkosságról, vagy akár nyeregjegyről. A feomelanin (vörös) egyáltalán nem érintett, és normál módon fog megjelenni.

 

KÉK MERLE

 

 

A fenti képeken egy sor, merle egyedeken talált jegy látható. Az első kutyán nagyon kevés fekete folt van, és azok többsége is egész kicsi. A második kutyán látható a normál merle mintázat: kisebb és nagyobb foltok keveréke, amelyek nagyjából a test 50%-át fedik le. A fajtastandardokban általában ezt a mintázatot részesítik leginkább előnyben. A harmadik kutyának nagyon nagy fekete foltjai vannak, amit néha takarónak vagy takarófoltnak is hívnak. Az utolsó kutya neve minimális merle. Csaknem teljesen fekete, csupán nagyon csekély mennyiségű cifraság található a fülén és a farkán. Ez a mintázat ritka, és általában nem tanácsolják tenyészteni, mert ha a fekete szín a szőrzet összes cifraságát lefedi, ezzel tulajdonképpen „elrejtheti” a merle gént. A csak kevés vagy szemmel nem is látható cifrasággal rendelkező kutyákat néha rejtélyes merléknek is hívják.

 

A fenti kutyákat a szőrzetükben található foltok közti kékes színük miatt kék merléknek hívják. Ez széles körben használt kifejezés ugyan, ám valójában félrevezető. A szakszerű megnevezésük a „fekete merle” lenne, mivel az orr-pigmentjük fekete és a szemük barna, képesek a szőrzetükben normál eumelanint előállítani, így a foltjaik feketék. Ha nem rendelkeznének a merle génnel, egyszínű feketék lennének. A „kék merle” azért félrevezető, mert azt sugallja, mintha ezeknek a kutyáknak kék pigmentjük lenne (azaz dd génpár hatna a fekete színre), pedig valójában a pigmentjük fekete.

 

Az egyik fenti kutya genotípusa így nézhet ki: BBCCDDEEggMmSSKK (ezek többsége nem szükségszerűen homozigóta, de most a könnyebbség kedvéért tételezzük fel ezt, minden esetben fel kellene sorolnunk az egyes lehetőségeket is, pl.: „KK, kK vagy Kk” stb.). A genotípus locusokra lebontott magyarázata: nincs májbarna szín (BB), nincs albínó tényező (CC), nincs hígítás (DD), nincs sem maszk, sem pedig recesszív vörös (EE), nincs őszítés (gg), merle (Mm), nincs fehérfoltosság (SS), és egyszínű fekete (KK).

 


 

A fenti keverék egyszínű merle (nincsenek fehér vagy cserszín jegyek, kivéve egy kis fehéret), átlagos mennyiségű fekete jeggyel. Ha nem rendelkezne merle génnel, egyszínű fekete lenne.

 


 

A fenti két ausztrál juhászkutya jó példa a fekete jegyek normál maximumára és minimumára. (Hasonlítsuk össze őket az első és a harmadik „kék merle” kutyával!) A kutyáknak néha a fenti két egyednél több vagy kevesebb fekete foltjuk van, de az számít ritkábbnak. A fenti két kutyán egyidejűleg a cserszín-jegyesség és az ír-foltosság is megfigyelhető (lásd alább).

 

MÁJBARNA MERLE

 

A normál „kék” merle egyedből „vörös” merle lesz, ha a B locus-án bb genotípussal rendelkezik, azaz, ha májbarna génje van. A „vörös” merle is félrevezető kifejezés, mert a „vörös” kifejezéssel általában a feomelaninra (cserszínre, aranysárgára, krémszínre, stb.) utalunk, semmint az eumelaninra. A vörös merle szakszerű megnevezése tehát a májbarna merle lenne.

 

 

A májbarna a kék merle összes fekete foltját barnára változtatja, a foltok közt látható szín pedig világosbarna lesz. Az összes többi májbarna kutyához hasonlóan a májbarna merle egyedeknek is májbarna orruk, és borostyán-sárga szemük lesz.

 



A fenti két hosszúszőrű törpetacskó közül az előtérben lévő vörös (májbarna) merle, cserszín jegyekkel. A háttérben lévő kutyán az látható, hogy nézne ki a merle kutya, ha nem lenne bb (májbarna) és Mm (merle) génje: normál cserszín-jegyes fekete kutya lenne.

 

CSERSZÍN JEGYEK

 

A merle egyedek előfordulhatnak cserszín jegyek nélkül, vagy bármilyen cserszín-jegyes mintázattal is (A locus). A leggyakoribb a normál cserszín-jegyesség, de előfordulhatnak kúszó cser és nyeregjegyes mintázatok is.

 

 

A cserszín jegyeket mutató valamennyi kutyának a K locus-on kk genotípusúnak kell lennie (a K a domináns fekete, így ha a kutyának akárcsak egy ilyen génje is van, akkor egyszínű fekete lesz, illetve egyszínű merle, ha Mm génpárral is rendelkezik, tekintet nélkül arra, hogy milyen génje van az A locus-on). A cserszín-jegyes kutya az A locus-on atat genotípusú lesz (a cserszín-jegyesség recesszív, és csak a recesszív feketével (a) szemben domináns, ezért a kutyának két at génnel kell rendelkeznie a cserszín-jegyesség megjelenítéséhez).

 


 

A fenti két tacskó cserszín-jegyes merle (a merle tacskó neve „pettyes”). A hosszúszőrű kutyán látható, mennyire eltorzíthatja a szőrtípus a merle jegyeket (a simaszőrűvel összehasonlítva).

 


 

A fenti norvég kopó azon kevés fajta egyike, ahol a nyeregjegyes mintázat és a merle gén együttesen fordul elő. A kutya mintázata a kúszó cser és a nyeregjegyes közé esik. Látható, hogy a cifraság elfedi a hátat, a farkat, a nyak hátulját és a fejtetőt. A cserszín nagyon világos, ezért azt valószínűleg a csincsilla gén (vagy valami hasonló), ami világosítja a vöröset, már befolyásolta. A kutya az ír-foltosság fehér jegyeit is mutatja (lásd alább).

 

FEHÉR JEGYEK

 

 

Merle egyedeken a fehér jegyek bármilyen mintázata előfordulhat: trim, ír-foltosság, tarka vagy extrém fehér. A fehér jegyességet okozó gének működésével külön fejezetben foglalkozunk. A fenti ábrákon megfigyelhető a kutyák fehér jegyeinek trim (első 4 kutya), ír-foltos (középső 4 kutya) és tarka (utolsó 4 kutya) mintázata kék (fekete) és vörös (májbarna) merle egyedeken, illetve ugyanez cserszín-jegyekkel vagy anélkül.

 

MASZKOK



 

Az E locus-on Eme, EmE vagy EmEm genotípusú kutya maszkos lesz (Em, a maszk-gén domináns). A maszk lehet fekete, májbarna, kék vagy Izabella, a kutya pigmentáltságától függően. Ha a kutya merle génnel is rendelkezik, akkor a maszk is cifra lesz. Emiatt aztán egyszínű merle kutyákon a maszk nem is lesz látható, hiszen az éppolyan cifra lesz, mint a szőrzet többi része. Az olyan cserszín-jegyes merle egyedek azonban, amelyek pofáján csak kevés fehér jegy van, vagy egyáltalán nincs a pofájukon ilyen jegy, néha megjeleníthetik a maszkot is (ami ilyenkor azért látható, mert a fang azon területei, amelyeknek cserszínnek kellene lenniük, ilyenkor e helyett cifrák). A sable (ayay) kutyák maszkja sokkal könnyebben észrevehető. Az ayayEmEmMm genotípusú kutya (ami sable és maszk tekintetében homozigótí, merle tekintetében heterozigóta) a fenti ábrákhoz hasonlóan egyszínű vörös lesz, cifra maszkkal.

 

SABLE


 

Az A locus-on AyAy és a K locus-on kk genotípusú kutya sable mintázatú lesz (mert a kk génpár látszani engedi az A locus jegyeit). A sable egyedek egyszínű vörös egyedek, fekete szőrvégekkel, vagy azok nélkül. Néha, különösen, ha a sable maszkkal kombinálódik, a fekete szőrvég-szín nagyon kiterjedt lehet, és nagy fekete területeket idézhet elő a háton, a fejen és a farkon. A sable merle egyeden minden ilyen fekete terület cifra lesz. Az, hogy mennyire nyilvánvaló egy kutya sable merle volta, erősen függ attól, hogy mennyi fekete végű szőrszál van rajta. Az olyan sable merle, amelyen nincs fekete végű szőrszál (azaz a „tiszta sable”), egyszínű sable egyednek fog tűnni, lehet azonban, hogy az egyik vagy mindkét szeme kék lesz (és csak ez jelzi, hogy valójában merle is).


Egyes fajtáknál létezik egy kissé másfajta sable-verzió is. Ennél a típusnál barnás szőrszálak vannak a háton és a fejen (habár ezeknek a kutyáknak is fekete pigmentjük van), és a mintázat gyakran használt neve az „árnyalt sable”. Az ilyen típusú sable szőrzeten nagyon jól látható lehet a cifraság (amennyiben sok sötétbarna árnyalatú szőrszál van), de előfordulhat az is, hogy nagyon nehéz észrevenni azt (ha az árnyaltság világosabb és nem annyira kiterjedt). Születéskor azonban általában látható a cifraság, így a tenyésztők rendszerint tudni fogják, hogy a kutyájuk vakon sable merle, vagy csak sable. A sable merle egyeden lesz néhány halvány, sötétebb barna vagy cserszín folt valamilyen világosabb alapon, a cifraság pedig a hátra és a fejre korlátozódik. Gyakran a füleken látható a leginkább, ahol rövidebb a szőr.

 


 

A fenti egy sable merle border collie, fekete szőrvégekkel és maszkkal. A legnyilvánvalóbban a kék szeme árulkodik a merle voltáról, de a pofáján is látható egy kis világosszürke terület. Ha közelebbről is megnézzük, van néhány ezüstszínű szőrszál a hátán, ahol is a szőrszálak fekete vége cifra lett. Az is árulkodó, hogy a fekete szőrszál-végek nem egyenletes eloszlásúak, hanem foltszerűek, és inkább a vállak oldalán találhatók, mintsem a háton, ahol rendesen lenniük kellene. Ez azt sugallja, hogy azok a fekete szőrszálak, amelyeknek a vállak tetején kellene lenniük, beszürkültek (ami viszont a vörös szőrzeten nem nagyon látható).

 


 

A fenti catahoula leopard dog keverék egy árnyalt sable merle egyed. Az egyik szeme kék, és a testén nagyon elmosódott sötét foltok találhatók. A fülein látható legjobban a cifraság.

 

CSÍKOS

 

 

Ha a kutya a K locus-on kbrkbr (vagy kbrk, mivel a kbr domináns a k felett) genotípusú, akkor a szőrzetében található összes, feomelanint tartalmazó (vörös) terület csíkos lesz. Ugyaneu vonatkozik a merle kutyákra is, nincs ugyanis ok arra, hogy egy merle kutya egyidejűleg ne lehessen akár csíkos is. Ha a merle kutya kbrkbr genotípusú és az A locus-on atat génpárral is rendelkezik, akkor a végeredmény egy csíkos cserszín-jegyekkel rendelkező merle kutya lesz. Ha a merle kutya genotípusa kbrkbr és AyAy (sable), akkor egyszínű vörös lesz, az egész testre kiterjedő csíkozottsággal (és ha a sable sötét árnyalatú, akkor esetleg a hátán és/vagy a fején a csíkos egyedeknél megszokottnál nagyobb fekete területek is lesznek). A csíkozottság mind a csíkos-foltos merle, mind pedig az egyszínű csíkos kutya esetében inkább egyenetlen foltokra töredezik szét, semmint teljes csíkos alakjában mutatkozna meg. Ez amiatt van, mert a csíkos (brindle) kutya csíkjai eumelaninból vannak (amelyekre hatással van a merle gén, ezért aztán azok véletlenszerű részei felhígítódnak), az alapszín pedig feomelanin (amire nem hat a merle gén).

 

Az egyszínű csíkos merle azonosítása viszonylag könnyű, mert a csíkjai töredezettek. Ha azonban a merle kutya csak csíkozott foltokkal rendelkezik, akkor ezt már nehezebb lehet felismerni, mert ezen a csíkok még kevésbé látszanak. A foltokon rendszerint lesz néhány fekete jegy, és sötétes, sáros-barna színűnek tűnnek.

 


 

A fenti cardigan welsh corgi egyike azon kevés fajtának, ahol együtt fordul elő a csíkos és a merle gén (a másik főbb fajta a catahoula leopard dog). A fenti kutya cserszín-jegyes, ám azok nagyon fakók és barnásak a rendes cserszín-jegyekhez képest. Úgy tűnik, van rajtuk néhány fekete folt is. Mindez arra utal, hogy a kutya csíkos-foltos kék merle. A csíkosság csak a foltokon jelenik meg, ahol is a merle gén miatt összetöredezik. A csíkosság olyan merle egyedeken is megjelenhet, amelyek kúszó cser vagy nyeregjegyes mintázattal rendelkeznek.

 


 

A fenti corgi is csíkos-foltos, amit most sem könnyű észrevenni. Van azonban néhány látható csíkja a fülei szélén, és pár nagyon halvány szürke csíkja a pofáján lévő cserszín-jegyeken.

 


 

A fenti keverék igazán érdekes kutya. Könnyen lehetséges ugyanis, hogy csíkos merle, sable behatással. Úgy tűnik, hogy cifra maszkja van (figyeljük meg a világosabb és sötétebb szürke területeket!), ám hosszú szőrzete elmossa a többi jegyeit, nagyon nehéz tehát biztosat mondani.

 

PETTYEZETTSÉG

 

 

A T locus-on TT vagy Tt genotípusú kutya a szőrzetének összes fehér területén pettyezettséget fog mutatni. Valószínűleg a TT genotípus eredménye a roan (márványozott, deres, vagy erősen pettyezett) mintázat, a Tt eredménye pedig a könnyedebb pettyezettség. A fenti kutyák pettyezettsége közepes, a valóságban valószínűleg Tt genotípussal rendelkeznének. A pettyezettség csak akkor fordul elő egy merle egyeden, ha annak fehér jegyei is vannak.

 

RECESSZÍV VÖRÖS

 

A recesszív vörösről akkor beszélünk, ha a kutya genotípusa az E locus-on ee. Ez azt jelenti, hogy nem képes eumelanint termelni (kivéve az orrát és szemét), és csak feomelanin termelésére képes, ezért tehát a teljes testének szőrzete vörös lesz (kivéve, ahol esetleg fehér jegyei vannak). A merle gén csak az eumelaninra hat, ezért ott, ahol nincs eumelanin, a merle mintázat sem fordulhat elő. Ugyanúgy, mint a tiszta sable esetében, a recesszív vörös merle egyedet is lehetetlen lehet megkülönböztetni egy nem-merle egyedtől. Egyszerűen egyszínű vörösnek fog tűnni, és az egyetlen árulkodó jel csak az lehet, ha az egyik vagy mindkét szeme kék.

 

HÍGÍTÁS

 

Végül szót kell ejtenünk a hígított színű kutyákról is. A hígított kutyának a D locus-on dd genotípussal kell rendelkeznie. A dd meggátolja, hogy a kutya teljes színtelítettségű eumelanin pigmentet termeljen (és kisebb mértékben ugyan, de a feomelaninra is hat), ami azt jelenti, hogy az általa termelt pigment gyenge és fakó színű lesz. A gén hatására a fekete kutyából kék kutya lesz (kék orral és borostyán-sárga szemekkel), a májbarna kutyából pedig Izabella színű kutya lesz. A hígító génnel is rendelkező merle egyed nagyon fakónak, nagyon elmosódott színűnek fog tűnni. A fekete vagy májbarna foltok csaknem az alapszínnel megegyező árnyalatra hígulnak. Így tehát egy kék merle (és itt igazi kék merle egyedre gondolunk, amely hordozza a hígító gént, nem pedig az olyan fekete merle egyedekre, melyekkel ez idáig dolgunk volt!) szinte teljesen világosszürkének tűnik majd, néhány fakó, de sötétebb szürke folttal, az Izabella merle pedig világos szürkés-barna lesz, fakó, de sötétebb barna foltokkal. Hosszúszőrű kutya esetén szinte lehetetlen lesz megkülönböztetni a kék vagy Izabella merle egyedet a nem-merle egyedektől. A hígító-génes merle és az őszítő-génes merle megkülönböztetéséhez nézzük meg a kutyák orrát! A kétféle génnek ugyan csaknem egyforma hatása van a szőrzet foltjaira, ám ha a kutya orra kék, abban hígító gén is működik!

 

A MERLE HASONMÁSAI

 

Néha a fekete-fehér színű, erősen pettyezett vagy deres (márványozott) kutyák összetéveszthetők a merle egyedekkel. A legfőbb árulkodó jel ilyenkor az, hogy a pettyezett vagy deres kutyán nagyon egyenetlenül oszlanak el a szürke területek, amiken keresztül fehér foltok tűnnek át. Ha a kutyának cserszín-jegyei is vannak, akkor azok is pettyezettek lesznek (amennyiben azok inkább a „fehér” területeken vannak, semmint a fekete foltokon), míg a merle egyed ilyenkor egyszínű lenne, és a kék-deres vagy pettyezett kutya foltjai szabályosabbak a merle egyed foltjainál (tarka vagy extrém fehér mintázat esetén inkább csak a háton és a fejen jelennek meg, mintsem a kutya egész testén).

 

Az alábbi összes kutya merle hasonmás, ám valójában egyik fajtában sem fordul elő a merle gén!