A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok
3 - A színek öröklődése
(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)
A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE XIV.
A dupla merle: Az M sorozat
DUPLA MERLE
A dupla merle egy homozigóta merle. Ez azt jelenti, hogy két domináns M génnel rendelkezik, vagyis a genotípusa MM. Ez rontja a kutya pigment-termelő képességét.
A dupla merle egyedek többnyire tipikusan fehérek, merle foltok vannak a fejükön, és néha a testükön is. Nem feltétlenül rendelkeznek a tarka vagy extrém fehér mintázatot kódoló génekkel (habár amikor mégis rendelkeznek ilyenekkel, akkor valószínűleg még több fehér található bennük, mint a fehér-foltosságot kódoló génnel nem rendelkező dupla merle egyedekben), ám az MM genotípus olyan mértékű pigment-veszteséget okoz, hogy pigment inkább csak a kutya felsőbb testrészein marad meg, a fejtetőn, a háton és a farok tövénél, hasonlóan az extrém foltos mintázathoz. A dupla merle egyedek néha teljesen fehéren is születhetnek. Az orr általában nagyrészt vagy teljesen rózsaszínű, a szemek pedig rendszerint wall vagy kék színűek (bővebben lásd a szemekről és az orról szóló külön fejezetet). A wall szem esetén az egyik szem kék, a másik pedig barna vagy borostyán-sárga.
A fenti tacskó cserszín-jegyes kék (fekete) dupla merle (a merle mintázatot a fajta esetében „pettyesnek” is hívják). A testén nagyon sok színes terület van, valószínűleg azért, mert a szülei inkább egyszínű merle egyedek lehettek, semmint fehér-foltos merle kutyák (a merle szülőkön található fehér jegyek mennyisége hatással van a dupla merle kölykökön található fehér jegyek mennyiségére, a nagyon fehér szülőktől tehát még fehérebb kölykök várhatók), a pofáján azonban sok a fehér jegy. A fehér-jegyes oldalon lévő szeme a pigmenthiány miatt kék színű, és lepkeorra is van. (A lepkeorr az, amikor az orr csak részben pigmentált (feketén, májbarnán, kéken vagy Izabella színben), és rózsaszínű, általában aszimmetrikus, pigmentálatlan foltok is maradnak rajta.)
A dupla merle kutyák tenyésztése általában véve nem kívánatos, nemcsak azért, mert a dupla merle egyedek csak ritkán felelnek meg az illető fajtastandardnak (a fenti tacskót például a túl sok fehér jegy és a rossz pigmentáltság miatt valószínűleg azonnal kizárnák a versenyből), hanem azért is, mert szorosan kapcsolódnak hozzájuk bizonyos egészségügyi problémák is. Egyes dupla merle egyedek tökéletesen egészségesek, de gyakoriak köztük a szembetegségek és a süketség (a belső fül egyes részeinek pigmenthiánya miatt), valamint a napfénynek kitett rózsaszínű testrészeik könnyen leéghetnek és bőrrákot kaphatnak. Az ilyen és hasonló egészségügyi gondokkal külön fejezetben is foglalkozunk majd.
Dupla merle egyed csak két merle egyed párosításából keletkezhet, mivel mindegyik szülőtől M gént kell örökölnie. Mivel a merle domináns, egyetlen kutya sem lehet csupán hordozója: amelyik kutyában M gén van, az merle lesz, és pont. A merle mintázatot azonban más gének néha elrejthetik. A recesszív vörös kutyán például azért nem látszik semmiféle merle mintázat, mert a szőrzetében nem képes eumelanint termelni, és a merle gén csak az eumelaninra hat (feketére, májbarnára, kékre és Izabellára). A tiszta sable egyed (vagyis az olyan kutya, amelyik a sable gén miatt vörös szőrzetű ugyan, de nincs rajta látható fekete végű szőrszál) sem mutat semmiféle merle mintázatot, mert nincs benne olyan eumelanin, amely re a merle gén hatással lehetne, hacsak nincs maszkja is (amelyen viszont látható a merle gén hatása). Az árnyalt sable egyedeken születésükkor gyakran látható a merle gén hatása, de ez a kutya növekedésével párhuzamosan megfakul, így rendszerint csak annyi marad rajta felnőtt korára, hogy lesz a szőrzetén néhány sötétebb barnás folt (amit a hosszú szőr például nagyon könnyen elfedhet). Az őszítő gén is nagyon megnehezítheti a merle jegyek észlelését, ahogy a hígító gén (dd) is, mert ez a foltokat nagyjából az alapszínnel megegyező színűre hígítja. A merle mintázatot végül az is elrejtheti, ha a kutyának nagyon sok jegye van, és így például egy kék merle egyed teljesen feketének is tűnhet (rejtélyes/rejtett merle).
Mindez azt jelenti, hogy bárki, aki merle egyedeket pároztat, legyen nagyon
óvatos, ha nem szeretné, hogy dupla merle kölykei szülessenek! A fentebb leírt
rejtett merle egyedeknek néha kék az egyik szemük, vagy lepkeorruk van, ami
elárulja merle génjüket, gyakran azonban egyáltalán semmi sem utal arra, hogy
merle kutyákkal van dolgunk. Ha egy ilyen kutyát véletlenül egy másik merle
egyeddel pároztatunk, akkor a kölykök egy része menthetetlenül dupla merle lesz.
Vessünk ismét egy gyors pillantást a rácshálóra, és nézzük meg a merle tenyésztésének működését.
A merle kölykök kékkel, míg a dupla merle kölykök pirossal vannak bekarikázva. A nem-merle utódok nincsenek bekarikázva.
Mindezek alapján világos, hogy ha teljesen merle almot szeretnénk kapni, akkor egy dupla merle egyedet egy nem-merle egyeddel kell párosítunk, ez az egyetlen lehetőség! A dupla merle X nem-merle és a merle X nem-merle párosítások az egyedüli „biztonságos” párosítások, vagyis csak ezekből nem fog biztosan dupla merle kölyök születni! Két bármilyen fajta merle egyedet (normált vagy duplát) összepároztatni mindig kockázatos! A fentiekben nem szerepel a dupla merle X dupla merle párosítás rácshálója, ám ennek eredményét elég könnyű elképzelni: mivel mindkét szülő csak az M gént örökítheti tovább, ezért ilyenkor az összes kölyök MM (dupla merle) lesz. Ezért aztán két dupla merle egyedet sosem szabad összepároztatni!
A „HALÁLOS FEHÉR”
A dupla merle kutyákat gyakran hívják „halálos fehér”-eknek is. Ez azonban helytelen és félrevezető kifejezés. A merle génben nincs semmi „halálos”, csak egy kissé problematikus lehet. A halálos fehér egy teljesen más gén, ami kutyákban nem fordul elő. Lovakban fordul elő, és recesszív, nem úgy, mint a kutyák domináns merle génje. A halálos fehér (más néven Overo halálos fehér szindróma) az e gén tekintetében homozigóta lovak 100%-át elpusztítja. A halálos fehér egyed kékszemű, és teljesen fehér lesz. Semmilyen pigment termelésére sem képes, éppúgy, mint egy albínó, és mivel a bélsejtek (embrionálisan) a bőrpigmentet szabályozó sejtekkel állnak kapcsolatban, nem is fejlődik megfelelően. A belek ezért összezsugorodnak és a halálos fehér csikók nem képesek a széklet továbbítására/ürítésére, aminek a végeredménye a pusztulás.