A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)

A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE XV.

A merle módosítók: A H sorozat

A MERLE MÓDOSÍTÓK

A merle módosító egy olyan gén, amelyik, ha a merle génnel együtt öröklődik, befolyásolni fogja a merle mintázat megjelenési módját. A merle módosítóval igen, de merle génnel nem rendelkező kutyán egyáltalán semmi sem változik. A merle módosítók öröklése valószínűleg a merle gének öröklésétől függetlenül zajlik, és saját locus-uk is van, de még nem teljesen világos, hogy melyek is ezek a locus-ok. Két merle módosító gént ismerünk biztosan, de esetleg lehet még több is, amit eddig nem sikerült megfelelően beazonosítani.

TWEED

A tweed egy olyan merle módosító, amelyik a szőrzet hígított részeit (amelyeknek normál merle esetében szürkének, májbarna esetében pedig világosbarnának kellene lenniük) barna, szürke és cserszín árnyalatok sorává alakítja, aminek eredményeképpen az afrikai vadkutyákhoz nagyon hasonló mintázatú kutya jön létre. A tweed biztosan előfordul az ausztrál juhászkutyában és a catahoula leopard dogban. Lehet, hogy a tweed mutáció kezdetben csupán az egyik fajtában jelent meg, majd erről terjedt át a másikra, mivel gyakori a két fajta keresztezése, de az is lehet, hogy egyszerűen időről-időre előfordul ez a mutáció az olyan fajtákban, ahol sok merle kerül tenyésztésre (a merle egyedek nagyobb száma növeli a mutáció esélyét, a merle pedig köztudottan törékeny gén, ami a többi génnél gyakrabban mutálódik). Bárhogy is van, mindenesetre ritka és feltűnő mintázat. Gyakran saját locus-t is rendelnek hozzá (Tw), és dominánsnak tartják.

Egyesek szerint két gén is okozhatja a tweed mintázatot. Az egyik nagyon véletlenszerűen foltos mintázatot okoz, amelyben fehér foltok is vannak a szürke, barna és fekete foltok között. Ilyet mutat be a fenti első ábra. Az ausztrál juhászkutya-tenyésztők körében ez a mintázat „harlekin” néven ismeretes, habár különbözik a német dogokban megtalálható harlekin mintázattól (lásd alább).

A második ábrán bemutatott hatású másik gént tartják az igazi tweed génnek. Ebben a fajta tweedben nincsenek fehér foltok. Néha szabályosabb is a „harlekin” típusú mintázatnál, és a különböző színek a kutya nagyobb területeit fedhetik le. Azt nem tudni, hogy ezt a kétfajta tweed mintázatot vajon különböző gének okozzák-e, vagy egyazon gén variációi (módosulatai).

A tweed a merle esetében lehetséges valamennyi mintázatban előfordulhat (cserszín jegyekkel, fehér jegyekkel, csíkosan, stb.). Érdekes módon azonban még soha nem fordult elő dupla merle egyeden. Hogy miért, azt nem tudjuk.

HARLEKIN

A harlekin egy olyan, teljesen egyedülálló módosító gén, amelyik csak a merle génnel rendelkező kutyákra hat, és a sötét foltok közti területeket tiszta fehérre változtatja (esetenként némi szürke pettyezettség vagy foltok előfordulhatnak). Ez azt jelenti, hogy egy kék (fekete) merle fehér lesz, fekete foltokkal, mert szőrzetének minden szürke területe fehérre változik. Ami azonban még érdekesebb ebben a génben, az az, hogy a többi merle módosítótól eltérően nem csak az eumelaninra (feketére, májbarnára, kékre, Izabellára) hat, hanem a feomelaninra (vörösre) is. Ez azt jelenti, hogy egy olyan sable kutyának, amelyikben működik a merle mintázatot kiváltó gén is, nem csak a fekete szőrzetrészletei (fekete jegyek, maszk, stb.) lesznek érintettek, hanem a teljes bundája harlekin lesz. Az eredmény úgynevezett „barnekin” egyed lesz: fehér alapon cser (sable) foltos, fekete foltokkal ott, ahol fekete merle lett volna. A kutya barna részén található foltok ott helyezkednek el, ahol a fekete foltjai lettek volna, ha egyszínű kék (fekete) merle lett volna.

A harlekin génnek tudomásunk szerint saját locus-a van, a H locus. A gén domináns, tehát, a H a harlekin gén, a h pedig a nem-harlekin gén. A merle géntől függetlenül öröklődik.

Minden egyes olyan kutya harlekin mintázatú lesz, amelyben megtalálható mind a harlekin gén, mind pedig a merle gén. Az egyedüli gének, amelyek meggátolhatnák, hogy a harlekin láthatóvá váljon, az olyan gének lennének, amelyek teljesen vagy csaknem teljesen fehérré változtatnák a kutyát, ezek a gének azonban nincsenek meg a német dogban (kivéve a dupla merle). Az összes többi kutya, legyen az csíkos, sable, maszkos, vagy akármi, harlekin lesz. Ha a kutyának fehér jegyei is vannak, akkor az eredményül kapott harlekin mintázaton egyszerűen nem lesznek ott sötét pettyek, ahol a fehér jegyeknek kellene lenniük.

A harlekin gén önmagában működésképtelen, kell mellé a merle gén is. Így tehát egy normál, erősen vagy közepesen harlekin-jegyes egyed genotípusa HhMm (heterozigóta mind harlekin, mind pedig merle tekintetében). Egyes tenyésztők szerint a harlekin gén halálos gén, azaz ha a kölyök két ilyen gént is hordoz, akkor halva születik, vagy nagyon súlyos rendellenességgel jön a világra. Nem tudjuk biztosan, hogy így van-e, de ha igen, akkor feltételezhetjük, hogy a harlekin gén tekintetében valamennyi harlekin kutya heterozigóta. A nagyon enyhe harlekin-jegyes egyedek (ahol csak néhány sötét petty van) merle tekintetében esetleg homozigóták lehetnek. Ez a dupla merle. A nem-harlekin kutya, például egy egyszínű fekete vagy ír-foltos fekete is esetleg hordozhatja a harlekin gént, ám az mégsem jelenik meg rajta, mert nincs benne merle gén. Az ilyen kutya genotípusa Hhmm lenne (harlekin tekintetében heterozigóta, non-merle tekintetében homozigóta), és ha merle egyeddel pároztatjuk, lehetnek harlekin kölykei.

Az egyedüli szín, amelyben a harlekin kutyának nem lehetnek foltjai, az maga a merle (vagyis olyan szürke színű folt, amelynek fekete részei is vannak). Az olyan kutyák, amelyek látszólag merle foltos harlekinek, vagyis a „merlekinek” valójában harlekin gén nélküli dupla merle egyedek (a dupla merle egy tarka-féle mintázatot okoz, a foltok széle pedig tépett lehet, így nagyon is harlekinszerűnek tűnhetnek). A „merlekin” tehát ismét csak nem a legjobb szakkifejezés, félrevezető, amely még a genetika jobb megismerése előtti napokból maradt ránk, amikor a harlekin gént fehér mintázatnak tekintették, nem pedig merle módosítónak.

Tipikus harlekin (HhMm).

Harlekin, hígító génnel, amely a foltokat és az orrot kékre változtatja (ddHhMm).

Harlekin, sable és maszk-génnel (A^yA^yE^mE^mHhMm).

Harlekin, csíkos génnel (a sable gén is kell ahhoz, hogy a csíkosság az egész testen látszódjék) (a^ya^yk^brk^brHhMm). A csíkosság összetöredezik, foltos lesz a merle gén miatt.

Harlekin, ír-foltos (HhMmsⁱsⁱ). A piros vonal jelzi a határt a harlekin jegyek és a fehér foltosság között.

Merle, harlekin gén nélkül (hhMm).

Enyhe harlekin-jegyesség, nagyon valószínű, hogy dupla merle (HhMM).

A fenti három képen tipikus német dogok láthatók normál fekete harlekin mintázattal, ír-foltossággal (nincsenek foltok a nyak elején, a lábszárak alján vagy a pofán). A német dog standard csak a fekete (kék merle) harlekin változatot fogadja el, de azért a fajtában előfordul az összes többi, a fenti ábrákon bemutatott színváltozat is. Mindhárom fenti kutyánál megfigyelhetők némi szürkés területek, amelyek az eredeti merle színmintázatból maradtak vissza. Az ilyesmi gyakori a harlekinek esetében, de előnyben részesülnek az egyszínű fehér alapon koromfekete foltos kutyák (ahol semmiféle szürke részek vagy pettyezettség sem található).