A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

3 - A színek öröklődése

(Az alábbi anyag angol nyelvű eredetije a http://abnormality.purpleflowers.net/genetics/ címen található, a magyar nyelvű fordítás és közreadás a szerző, Jess Chappell hozzájárulásával történt.)


A SZÍNEK ÖRÖKLŐDÉSE XX.

 

A szőrzetek

 

A SZŐRZETTÍPUSOK GENETIKAI ALAPJA

 

A szőrzettípusokat meghatározó genetika nagyrészt még ismeretlen, illetve túlzottan bonyolult ahhoz, hogy mélyebben belemenjünk itt. Ám a két legfontosabb szőrzettípusról, a hosszúszőrűekről és a szőrtelenekről, mégiscsak illik némi szót ejteni.

 

A SZŐRTELENSÉG

 

Négy valódi szőrtelen kutyafajta létezik: a mexikói meztelenkutya (Xoloitzcuintle), a perui Inca Orchid, az amerikai meztelen terrier és a kínai meztelenkutya.

 

A mexikói, a perui és a kínai meztelenkutya mind dominánsan szőrtelen, azaz a meztelenséghez elég, ha egy ilyen génnel rendelkeznek. Valójában mindezek a meztelenkutyák a szőrtelenség tekintetében heterozigóták, mert ez a gén a kutyáknál előfordulható halálos gének egyike. Ez azt jelenti, hogy a homozigóta kutyakölyök (vagyis amelyikben két példány van a szőrtelenséget kódoló génből) eleve elvetélten vagy halva születik.

 

Mivel ezek a fajta meztelenkutyák mind heterozigóták, ezért, ha egy meztelenkutyát meztelenkutyával párosítunk, akkor a kölykök egy része (a dupla génnel rendelkezők) elpusztul, egy része rendes meztelenkutya lesz (az egy génpéldánnyal rendelkezők), egy részük pedig egyáltalán nem lesz meztelen (amelyikben egy gén sincs). Emlékszünk még a merle génhez felállított rácshálónkra? Mm x Mm eredménye egy MM (dupla merle), két Mm (normál merle), és egy mm (nem-merle). Ugyanígy van ez a szőrtelen kutyák esetében is.


A meztelen almokban felbukkanó szőrös kutyák gyakran ki vannak tiltva a kiállításokról. Kivétel a szőrös kínai meztelenkutya, vagy másik ismert nevén a „púderpamacs” változat, amelyet egyes kennel-klubok elfogadnak.

 

Az amerikai meztelen terrier tényleg nagyon szokatlan, mert az egyetlen ismert példa kutyák közt a recesszív szőrtelenségre. A recesszív szőrtelenség a papírforma szerint működik: a kutyának két ilyen génre van szüksége ahhoz, hogy a szőrtelenség kifejeződésre juthasson. A domináns szőrtelenséggel ellentétben az nem halálos gén, és mivel minden szőrtelen amerikai meztelen terrier homozigóta, egy szőrtelen egyednek egy másik szőrtelen egyeddel való párosításából sosem születhetnek szőrös kölykök.

 

Mindkét típusú szőrtelenséghez lehetséges egészségügyi problémák kapcsolódnak. Ezek főleg bőrbetegségek és allergiás megbetegedések, és a szőrtelen kutyák nyilvánvalóan jobban ki vannak téve a napégésnek és bőrráknak is, hacsak mesterségesen nem óvjuk őket a napfénytől. A domináns szőrtelenség fogproblémákat is okozhat (általában a megszokottnál kevesebb zápfog van).

 

A HOSSZÚ SZŐR

 

A kutyák hosszú szőrét előidéző gén, vagy legalábbis az egyik gén, recesszív. Ebben az a legérdekesebb, hogy ez egyben azt is jelenti, hogy egy hosszúszőrű keverék szüleinek két hosszúszőrű kutyának kell lennie, vagy legalábbis olyanoknak, amelyek hordozzák a hosszú szőrt kódoló gént (pl. a labrador x golden retriever párosítás eredménye rövidszőrű lenne, ezért aztán egy hosszúszőrű retriever keveréknek mindkét szülője oldalán golden ősökkel kell rendelkeznie vagy más hosszúszőrű fajtával). Ráadásul a gén anélkül is öröklődhet sok generáción keresztül, hogy kifejeződésre juthatna, azaz sok rövidszőrű fajta szülhet alkalmanként hosszúszőrű utódokat.

 


 

A fenti jó példa a hosszúszőrű, más néven „medvebundás” shar pei egyedre. Az ilyen kutyák viszonylag rendszeresen előfordulnak a rövidszőrű almokban.