A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

 

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

 

VII. Csecsemő bemutatása a kutyának.

 

 

Viselkedési problémák és kezelésük

 

VII. Csecsmő bemutatása a kutyának.

 

A kutya és a kisbaba két alapvető módon találkozhat egymással. Az egyik esetben már megvan a kisbaba egy adott családban, és aztán lesz kutyája a családnak. Ilyenkor általában nincs különösebb gond, megfelelően nevelve a kutya hamar megtanulja elfogadni, hogy a baba is a falka része, és feltétlenül fölötte áll a rangsorban.

 

A másik esetben már megvan a kutya, meg is tanulta elfogadni a falka emberi tagjait, ám számára váratlanul egyszer csak új taggal bővül a falka, az új kisbabával. Ilyenkor gondok merülhetnek fel arra vonatkozóan, vajon mennyire kész a kutya is befogadni az új falkatagot, és főleg, mennyire kész elfogadni azt maga felett állónak! Ilyenkor a baba (értsd: 1 évesnél fiatalabb gyerek) biztonságban tudása érdekében nem árt megvizsgálni néhány dolgot.

 

A legtöbb kutya ilyen helyzetben alkalmas segítséggel megtanulja elfogadni a babát, és különösebb gond nélkül képes együtt élni vele. Egyes kutyák azonban erre képtelenek lehetnek. Az ilyenek kizárása érdekében célszerű megfontolni az alábbiakat, és kinek-kinek elgondolkodni a saját körülményein.

 

Szerencsére a csecsemők elleni végzetes kutyatámadások száma elenyésző, még a saját szüleik is sokkal több egy éven aluli gyereket pusztítanak el, mint a kutyák. Ha a falkában több kutya is van, akkor a gyerekek elleni támadások túlnyomó részét nem a falkabeli vagy a rangsor-problémák provokálják, hanem sokkal inkább az ösztönös ragadozó-viselkedés. Az ilyen viselkedés kialakulásának veszélye annál nagyobb, minél több kutya van a falkában! A gyerekgyilkos kutyák többsége semmilyen korábbi jelét nem adta az agresszivitásnak. A viszonylag idősebb fiúgyerekek elleni támadások vannak túlsúlyban. Egy szónak is száz a vége, több mint százszor akkora a valószínűsége annak, hogy a babát végül is a szülei vagy a rokonai ölik meg, mint annak, hogy a család kutyája (vagy idegen kutya), a sajtó azonban szenzációként tálalja a házi kedvenc által elpusztított szerencsétlen sorsú gyerekek eseteit, ami láttán a felháborodott emberek mindenféle törvényi szigorításokat, egyes fajták betiltását, stb. követelnek. Az érzelmek felkorbácsolása helyett azonban ésszerűbb lenne, ha a kisbabát váró kutyás családok többet tudhatnának a dolgok hátteréről.

 

Ha a kutya korábban még sose volt csecsemő közelében, akkor könnyen előfordulhat, hogy esetleg nem is emberként tekintenek rájuk. Akkor pedig könnyebben érthető az esetleges agresszív viselkedés is. Hogy ennek veszélyét a saját esetünkben megállapíthassuk, és a baba épségét és feltétlen biztonságát mindenkor garantálhassuk, jól tesszük, ha tényszerűen megállapítjuk a kutyánk temperamentumát, és feltesszük magunknak a következő kérdéseket:

 

  1. Mutatott a kutya valaha is agressziót az idegenek felé?

  2. Mutatott a kutya valaha is agressziót az idegen gyerekek felé?

  3. Mutatott a kutya valaha is agressziót a kisebb állatok felé?

 

Ha bármelyik fenti kérdésre igenlő a válasz, akkor nagyon óvatosnak kell lennünk ezzel a kutyával az újonnan jött kisbaba körül. Ha bármelyik fenti kérdésre igenlő is a válasz, ez még akkor sem jelenti azt, hogy ez a kutya semmiképpen nem tanulhatja meg elfogadni a babát. Csupán annyit jelent, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, és még véletlenül sem szabad hibáznunk. És hogy ez biztosan így is legyen, ehhez pedig alapvetően a józan eszünket kell használnunk.

 

Ha új kisbaba érkezik a családba:

 

  1. A kutya feltétlenül essen át egy teljes engedelmességi tréningen. A kutyának eléggé képzettnek kell lennie hozzá, hogy ha parancsot kap rá, hogy feküdjön a fekhelyére, vagy a ketrecébe, akkor ezt feltétlenül végre is hajtja! (Odamegy és ott is marad!) Magát az efféle engedelmességi tréninget motivációs eszközökkel kell végrehajtani, azaz a kutya jutalomfalatért vagy játékért cserébe teljesítsen, kényszert lehetőség szerint ne alkalmazzunk a tanulási fázisban. Amikor azonban a kutya már pontosan és biztosan érti, mit is várunk tőle a parancs kiadása után, akkor nem teljesítés vagy ellenszegülés esetén szöges fojtó lánccal utasítsuk rendre. A szöges fojtó lánc az ilyen gyakorlatokban ugyanazt a szerepet játssza, mint a szervokormány az autók esetén, vagyis kis ember is könnyen irányíthat egy termetes kutyát is. A kutyának észben kell tartania: ha ellenszegül, nem úszhatja meg a nagyon kemény fenyítést.

  2. Vegyünk egy ketrecet és tanítsuk meg a kutyát a használatára. A ketrec sose legyen a hálószobában! Ha a baba sírása túlzottan felizgatja a kutyát, zárjuk a ketrecébe. A figyelmének és érdeklődésének lefoglalása érdekében ilyenkor adjunk neki egy csontot is, vagy krémsajttal, mogyoróvajjal töltött Kongot.

  3. Sose engedjük a kutyát a baba hálószobájába, még akkor se, ha mi is jelen vagyunk! A hálószoba, beleértve a sajátunkat és különösképpen a babáét is, mindig tabu terület maradjon a kutya számára.

  4. A kutya felügyelet nélkül sose lehet a baba közelében, egyetlen percre sem!

  5. Ha a baba megszületett, az illatát őrző takaróba csavarjunk be egy, a baba használt pelenkájába bújtatott játék babát, és otthon az egészet tegyük a földre. Ha a kutya a közelébe megy, fenyítsük meg, Még csak meg sem szagolhatja!

  6. Amikor hazahozzuk a babát, ne csapjunk nagy hűhót körülötte, az egész történjen a lehetőségekhez képest szép csendesen. Az anya először a baba nélkül találkozzon a kutyával.

  7. A baba konkrét fizikai bemutatása a kutya nyugodt, normál, rendes, megszokott környezetében történjen. Amikor az anya behozza a kisbabát, a kutyát tőlük 1-2 méternyire parancsoljuk „fekszik, marad” állapotba. NE HAGYJUK, hogy a kutya megszagolja a babát! A kutyák szaglása ugyanis közismerten kiváló, így semmi szükség arra, hogy a kutya fizikailag is a baba közelébe férkőzve szaglássza a kicsit, alighogy azt hazahoztuk a kórházból. A kutya tökéletesen fogja érezni a baba szagát 1-2 méternyiről, vagy akár jóval távolabbról is. Ha akár csak a legcsekélyebb kétségünk is van a kutya engedelmességét illetően, amikor a baba is jelen van, akkor ilyen esetekben inkább mindig vegyük pórázra, illetve zárjuk ketrecbe.

  8. A baba hazahozatala előtt vegyünk a kutyának egy sor új játékot. Hozzuk a kutya tudomására, hogy új játékok vannak, de csak akkor férhet azokhoz hozzá, ha jól viselkedik, és ezért megengedjük neki. Ha így teszünk, soha nem unnak rá a játékokra.

 

Joggal merülhet fel a kérdés: akkor hát mikor engedhetjük meg, hogy a kutyánk fizikailag is közeledjen a babához, megszagolhassa, megnyalhassa? A válasz azért nem egyszerű, és azért nem lehet egyöntetű, mert ez minden helyzetben más és más lesz. Nagyban függ ugyanis a kutya temperamentumától, korától, nemétől, pillanatnyi állapotától, a baba pillanatnyi viselkedésétől, a még jelen lévő emberek pillanatnyi viselkedésétől, a kutya előzetes, kisbabákkal kapcsolatos tapasztalataitól, illetve ezek hiányától, a kutya engedelmességének fokától, a falkavezérségünk szilárdságától, és még rengeteg minden egyéb körülménytől is.

 

Egy azonban biztos: mindenképpen és feltétlenül veszélyes dolog hagyni, hogy a kutya megnyalja a kicsit! Ez ugyan rendszerint annak a jele, hogy a kutya elfogadja őt, és ráadásul mintegy maga felett állónak fogadja el, tehát ilyen szempontból a dolog rendben is lenne. Azt azonban soha nem lehet biztosan tudni, hogy a kutya pontosan mit is nyalogatott közvetlenül azelőtt, hogy a babát képen nyalná…

 

Ha valamiért úgy érezzük, hogy a kutya nem hajlandó elfogadni a babát, vagy esetleg bármikor veszélyt jelenthet a baba számára, akkor tartsuk a kutyát ilyenkor egyszerűen ketrecben vagy kennelben. Sok olyan kutya van, amelyik a viselkedése miatt semmiképpen sem való csecsemő közelébe. A probléma hátterében ilyenkor többnyire az áll, hogy a kutya még sosem látott és tapasztalt korábban kisbabát, így egyszerűen nem tudja, hogy az a kis tekergő, gügyögő, síró, ilyen-olyan szagos "izé”, az egyáltalán ember. Az ilyen kutyáknál általában megváltozik a helyzet, amikor a baba majd lábra áll, és elkezd hasonlítani ránk. Sajnos azonban ekkorra ezek a kutyák már többnyire olyan rossz szokásokat és viselkedést alakítanak ki a babával kapcsolatosan, amit sokszor már nem egyszerű kezelni.

 

Konkrétan a Fila esetében: ha megfelelően jó kapcsolatunk van a kutyával, akkor a dolog többnyire problémamentes. A kezdetektől fogva tegyük nyilvánvalóvá a kutya számára, hogy a baba a család része, és a számunkra kiemelkedően fontos, akihez semmilyen formában nem nyúlhat, ugyanakkor a kutyát se szorítsuk háttérbe, ne változtassunk az eddigi napirendjén, szokásain. A Filánál megszokott féltékenységi, irigységi reakciókat, ha ilyenek jelentkeznek a babával kapcsolatban, azonnal le kell törni! A kutya, ha másért nem, hát a mi kedvünkért el fogja fogadni az új jövevényt, amint megérti, hogy mese nincs, még egy gazdája lett. A teljes elfogadás határideje kisbabánál is az egyébként megszokott két hónap. Ha a bemutatást követő 60 nap rendszeres találkozások mellett is gond nélkül telik el, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kutyánk tényleg elfogadta a kicsit. Felügyelet nélkül azonban ezen túl se hagyjuk a babát a kutyával! Nem mintha készakarva bánthatná, hanem mert nagytestű, nagy erejű állatról van szó, aki akaratlanul is könnyen megsebezheti a kicsit (az adott helyzettől függően felborítja a babakocsit, ráfekszik, rálép a kicsire, stb.).

 

Összefoglalva tehát: a kisbaba bemutatásakor mindig a józan eszünkre hallgassunk, így sem a baba, sem pedig a kutyánk nem szenved kárt.