A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

13 - A csontgyulladás kezelése

A csontgyulladás kezelése

A csontgyulladás, vagy latin nevén panosteitis (röviden pano) egy, a nagytestű, nehéz csontozatú kutyákban gyakori növekedési betegség. Már 5-9 hónapos korban felbukkanhat, de 18-20 hónaposnál idősebb kutyákban már rendszerint nem fordul elő. Inkább nevezhető növekedési rendellenességnek, mintsem betegségnek, de a fiatalabb kutyák nagyon megszenvedik!

Laikus szavakkal kifejezve, a fájdalom akkor jelentkezik, amikor a csontvégek növekedési zónái eltérő ütemben növekednek. Amikor a kutya növekedése megáll, többé nincs ilyen különbség a csontvégek között, és ilyenkor a fájdalom is megszűnik.

Gyakori a nagytestű kutyákban, ezeken belül is a túlsúlyosaknál. Ahhoz, hogy egy kutyát túlsúlyosnak tekintsünk, nem kell feltétlenül elhízottnak lennie, elég hozzá 2-3 kg túlsúly is. A betegség tünetei szembetűnőek, a kutya egyik pillanatról a másikra bicegni, sántítani kezd. A sántaság nagyon gyorsan kialakulhat, akár a szemünk előtt, két lépés közt is!

A pano érintheti csupán az egyik lábat (bármelyiket!), aztán idővel elmúlhat, és felbukkanhat egy másik lábban. De érinthet egyidejűleg több lábat is, akár mind a négyet.

A betegség a növekedéssel és a túlsúlyossággal függ össze, ebből a szempontból mindegy tehát, hogy a kutya mit eszik, tápot vagy természetes nyerskosztot, a növésben lévő túlsúlyos nagytestű kutyák esetén bármikor számíthatunk a felbukkanására.

A panoban szenvedő kutyákat tartsuk nagyon soványan! A kutya ideális súlyát soha ne kilókban számoljuk, hanem inkább a kutya kinézete alapján határozzuk meg. Megfelelő súly esetén a kutya még megfelelően izmos és tömeges ugyan, de a bordakosár és a véknya között határozott átmenet látható. Ha kilátszik pár bordája, az sem baj. A pano felbukkanásának első jelére azonnal vegyük vissza kutya fejadagját a rendes adag felére-kétharmadára. Ha a kutya nagyon fiatal (kölyök), akkor a súlya is gyorsan változhat, ezért naponta ellenőrizzük!

A pano kezelésének legfontosabb lépése a fejadag csökkentése, és ezáltal a súlyvesztés mesterséges előidézése.

Az étrendbe lehetőleg keverjünk MSM tartalmú porcerősítő kapszulát (szétbontva, a kapszula tartalmát az ételre szórva, előírás szerinti mennyiségben). (Az MSM /methyl-sulfonyl-methane/, széles körben elfogadott ízületi fájdalomcsillapító, a szerves kén egyik formája. Csökkenti a fájdalmakat és a gyulladást, a méreganyagok felhalmozódásának megakadályozásával és a tápanyagok sejtekbe való felszívódásának elősegítésével pedig felgyorsítja az ízületek és izmok regenerálódását. Potenciálisan támogatja a kollagén képződését, így segítve elő az izmok, ízületek, a bőr, a haj és a körmök egészségét.)

Ezt egészítsük ki Arthromed kapszulával (vagy más zöldkagyló-kivonattal), DOGtor RX tablettával, E- és C-vitaminnal, Yucca-kapszulával (vagy egyéb jukkapálma-kivonattal).

Ha természetes nyerskosztot etetünk, ideiglenesen csökkentsük annak csonttartalmát. Ne hagyjuk el teljesen, csak csökkentsük kb. felére-harmadára.

A tünetek már 1-2 nap múlva látványosan enyhülnek, 4-5 nap múlva pedig a betegség nyomtalanul elmúlik. A kutyát tartsuk továbbra is soványan!!! (Ha ezt nem tartjuk be szigorúan, a pano kiújulhat!)

Ha a kutya túl gyorsan nő, a pano valódi veszélyt jelenthet. A fenti módszer segíthet, de szteroid fájdalomcsillapítókat, különösen Rimadylt ne adjunk a kutyának soha.

Ha a beteg kutya még kölyök, akkor a kikúrálása után azonnal cseréljük ki az étrendjét is! Táp esetén kölyöktáp helyett kapjon növendék vagy felnőtt tápot, nyerskoszt esetén a hús rovására növeljük a zöldségek arányát. Étrendre való tekintet nélkül lehetőleg minél kevesebb gabonafélét kapjon! A lényeg, hogy le kell lassítanunk a növekedését. A felső határ heti kb. 0,8 kg-os súlygyarapodás legyen, de a lényeg az összkép: a kutya ne tűnjön túlsúlyosnak!

A betegség extrém fájdalommal jár együtt, a kutya sokszor valósággal depressziósnak látszik. A fájdalom lehetőség szerinti legjobb csökkentése és megelőzése érdekében a beteg kutyát tegyük ketrecbe, tartsuk nyugodt helyen, és adjuk neki a fent leírt koktélt. Ha a kutyánk panoban szenved, nincs értelme állatorvoshoz vinni, mert nem tud vele mit kezdeni. Szteroidokat ne fogadjunk el kezelésképpen! Ha mégis állatorvoshoz fordulunk, keressünk olyat, aki ortopédiai szakértő, mert a pano egyértelműen csak röntgennel diagnosztizálható, de csak külön szakértelemmel ismerhető fel a habos csontszerkezetből! A Rimadylos kezelést utasítsuk vissza! A Rimadyl már sok kutya vesztét okozta, és ne feledjük: a pano előbb-utóbb magától is ELMÚLIK! Csak nem mindegy, hogy közben mennyit szenved a kutyánk.

Ha a kutya pano-gyanús, tegyünk rá szájkosarat, és a sánta lábán a hosszú csöves csontjait két ujjunk közé fogva nyomjuk össze, lehetőleg ott, ahol kevésbé fedi azt izomszövet. Mivel ennél a betegségnél különösen érzékeny a csonthártya, így a kutya már a viszonylag enyhe nyomásra is igen heves fájdalmi reakciót mutat, nagyon hangosan vinnyog, nyüszít, a lábát elrántja, elugrik, esetleg felénk is kaphat. Ilyen heves fájdalmi reakció esetén, ha más gyanú (törés, ficam, rándulás, húzódás, stb.) nem áll fenn, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a kutyának panoja van.