A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

XX. Hogyan váljunk falkavezérré a felnőtt kutya szemében

Viselkedési problémák és kezelésük

XX. Hogyan váljunk falkavezérré a felnőtt kutya szemében

Ha kutyát tartunk, mindenképpen mi legyünk a falkavezérek. Különösen fontos ez a dominanciára és agresszivitásra hajló nagytestű, fizikailag is erős fajták és egyedek mellett! Ezen tudatosan kell munkálkodni, mert ez nem mindig alakul ki spontán módon. Nem elég a kutyával kialakított jó kapcsolat. Nem elég csak szeretni a kutyát, és az sem elég, ha a kutya is szeret bennünket. Abból ugyanis, hogy a kutya kedvel vagy szeret minket, még nem következik automatikusan, hogy tisztel is bennünket. A szeretet szólhat annak a ténynek, hogy etetjük, itatjuk, játszunk vele, simogatjuk, gondoskodunk róla. A tisztelet egészen más dolog. A kutyák tudják, hogy mit tudunk, és azt is, hogy mit nem. Ha új felnőtt kutya kerül a házunkba, kiderülhet róla, hogy szelíd, követő magatartású, esetleg máris jól képzett, ám kiderülhet az ellenkezője is, hogy kemény, veszélyes, domináns személyiségű. Ideális esetben természetesen jobb ezt még a hazahozatal előtt tisztázni. A gyakorlatban azonban nincs nagy különbség egy idegen felnőtt kutya befogadása között, és aközött, ha a kutya ugyan már kölyökkorától kezdve nálunk volt, ám teljesen elhanyagoltuk, mi több, esetleg még el is rontottuk, és felnőtté válva egy, a kölyöktől teljesen különböző viselkedésű kutyával találjuk szembe magunkat. A feladat mindkét esetben ugyanaz: van egy felnőtt kutyánk, akinek el kéne nyerni a tiszteletét, hogy elfogadjon minket falkavezérnek.

Ez csak úgy sikerülhet, ha falkavezérként viselkedünk. Nem kell hozzá feltétlen agresszívnek lennünk a kutyával szemben, nem kell a hátára fektetnünk, nem kell keményen fenyítgetnünk a pórázzal, még a hangunkat sem kell felemelnünk. Csak falkavezérként kell viselkednünk. És ezt tanulni kell, a kezdő kutyatulajdonosoknak főleg.

A kutya azonnal felismeri a vezért, ha a közelébe kerül. Egyszerűen megérzik, ki a vezér. Nem kell hozzá pórázos fenyítés, hogy falkavezérüknek tiszteljék a gazdájukat. Sőt, a nem megfelelő fenyítések inkább váltanak ki megvetést a kutyából, semmint tiszteletet.

A szeretet nem elég

A viselkedési problémák túlnyomó többsége azokra a hibákra vezethető vissza, amiket a gazdik és kutyáik egymás közti alapvető viszonyának kialakításakor követünk el. Mivel mindennek az alapja az új kutya falkába sorolása, ezek az alapvető hibák is többnyire a falkarendszer kialakításával kapcsolatosak. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy a jó viszony kialakításához elég csupán szeretni a kutyát. De alapvetően tévednek.

A feltétlen szeretet nem elég. A szeretetnek feltételeket és határokat kell szabni, és csak a kölcsönös bizalommal és tisztelettel együtt ér valamit. Ha a gazdában nincs meg a szeretet mellett a kutyája iránti tisztelet is, akkor sosem lesz olyan kapcsolata a kutyával, amelyben a kutya falkavezérként tekinthet rá. Az ilyen kapcsolatot pedig meg kell alapozni. És alapozáson nem az alaptréninget kell érteni, nem az ül-fekszik-marad-lábhoz, és hasonló parancsok megtanítását, hanem azt, hogy megtanítsuk rá a kutyát, hogyan, milyen szabályok mellett fogunk együtt élni vele, és milyen falkarendet alakítunk ki az új kutyával.

A kutya hétköznapi életünkben történő kezelésének módja rengeteget elárul a kutyának rólunk, a falkánkról, és a falkabeli szabályokról. Az, hogy hogyan és mikor csinálunk valamit a kutyával, legyen szó akár etetésről, ápolásról vagy gyakorlatoztatásról, illetve az, ahogy általában viszonyulunk a kutyához, az nagyon sokatmondó a kutya számára a jövőbeli kapcsolatunkról.

Éppen ezért ezek a falkarendszer megalapozásának legelső lépései!

Amikor új kutyát viszünk haza, akkor az együtt éléssel és a kiképzési módszerekkel kapcsolatos döntéseinknek hosszú távú hatásai lesznek a kutyával kialakítandó kapcsolatunkra. Tény, hogy akár akarjuk, akár nem, a kutyával való minden egyes találkozásunk alkalmával megtanítunk neki valamit. A kérdés csak az, hogy vajon jót vagy rosszat tanítunk-e neki?

A viselkedési problémák többségének kiküszöbölésére az a megoldás, ha változtatunk a kutyával való kapcsolatunkon, illetve azon a módon, ahogyan együtt élünk vele. Az emberekkel ellentétben a kutyák a jelenben élnek. A humán pszichológusok szinte mindig az emberek múltjában turkálnak, hogy megoldást találjanak a jelen problémáira. Embernél ez, úgy tűnik, működik is, de nagy hiba lenne azt gondolni, hogy egy falkában élő és gondolkodó állatot is rendbe hozhatunk így.

A nem kívánatos viselkedési problémák mögött állhat persze múltbéli rossz tapasztalat is, ez azonban elég ritka, inkább az a baj, hogy hajlamosak vagyunk mindenféle viselkedési problémáért magunk helyett inkább a múltat okolni. És ha még a kutyának valódi rossz tapasztalatai is lennének a múltból, ez nem lehet ok arra, hogy változtassunk a hozzá fűződő kapcsolatunkon, illetve az annak kialakítását célzó módszereinken. Lehet persze, hogy a kiképzési módszereket kissé hozzá kell igazítanunk, de a viselkedési szabályokat semmiképpen!

Ha gondjaink támadnak a kutyánkkal, ne feledjük, hogy sosincs túl késő ahhoz, hogy változtassunk! Sőt, ha gondjaink vannak, akkor EGYENESEN VÁLTOZTATNUNK IS KELL, mert éppen az a mód engedte kialakulni vagy a felszínre kerülni a problémákat, ahogyan eddig a kutyával éltünk. Ne feledjük, a kutya a mában él, a pillanatnak él, nem bán semmit, és nem is hiányzik neki semmi! A legvénebb kutya is megtanítható a legújabb trükkre. Sosem késő tehát akár alapvető változtatásokra sem. Sosem késő helyes irányba terelni a dolgokat. A gondok leküzdéséhez nem kell más, mint türelem és magabiztosság, hit abban, hogy amit csinálunk, az jó.

Ha kutya kerül a kezünk alá, gyorsan megtapasztaljuk, hogy mindenkinek megvan a maga saját véleménye a kutyák felneveléséről és kiképzéséről. Tegyünk csak említést a gondjainkról a postásnak, a fodrásznak vagy a rokonainknak, már öntik is ránk tanácsaikat. És a tanácsaik többnyire homlokegyenest ellentétesek egymással. Ez abból származik, hogy az embereknek, beleértve a hivatásosok zömét is, egyszerűen nincs kellő mértékű tapasztalata ahhoz, hogy ésszerű képzési tanácsot adhasson, hogy a falkarendszer megalapozásáról már ne is beszéljünk. És ebből aztán sok baj származik, számos alapvetően helytelen információ kering és jár szájról-szájra.

Az egyik ilyen például, hogy bizonyos fajtájú vagy korú kutyákat nem kell tanítani, míg másokat igen, megint másokat pedig nem is nagyon lehet. Ez alapvetően hibás állítás! Minden fajtájú és korú kutyának szüksége van jó alapképzésre. A kutyakiképzés nem fajtaspecifikus, csak a temperamentumtól és az ösztönöktől függően kell változtatnunk rajta. Minden új kutyának át kell esnie egy kemény alapképzésen, nem számít, hogy a kutya mennyire idős, nem számít, hogy milyen fajtához tartozik, nem számít, hogy kis- vagy nagytestű, nem számít, honnan származik vagy milyen a háttere, és nem számít az sem, hogy pillanatnyilag mennyire képzett!

Az alapgyakorlatok ugyanis segítenek az ellenőrzésünk alá vonni a kutyát. Tapasztalatot biztosítanak a gazdáknak, hogy megfigyelhessék jellembeli sajátosságaikat, legyenek azok akár örökletesek, akár tanultak, hogy aztán ezek tudatában megfelelő irányba vihessék a képzést.

Az alapgyakorlatok abban is segítenek, hogy a gazda magabiztosabb legyen a kutya kezelésében. Minél több az alapgyakorlat, annál nagyobb a tapasztalat, és annál nagyobb az önbizalom.

Ha menhelyről hozunk magunknak kutyát, gondoljunk arra is, hogy sok menhelyi kutyának örökletes temperamentum-gondjai lehetnek. A menhelyeken ugyan hajlamosak úgy beállítani, hogy a kutyát „bántalmazták”, azért ilyen, ám a valóságban nagyon, de nagyon sok kutyát azért adnak menhelyre, mert vagy örökletesen hibás temperamentummal rendelkeznek, vagy olyan családban voltak kénytelenek eddig élni, ahol nem létezett egészséges falkarendszer.

Fontos azonban nem elfelejteni, hogy a hibás temperamentumú kutyákban is működnek a falkaösztönök. Csak ők másképp reagálnak az ilyen ösztöneik rangsorral kapcsolatos dolgaira, mint az egészséges kutyák. Valójában a hibás temperamentumú kutyáknak gyakran sokkal inkább szükségük van az egészséges falkarendszerre szoktatásra, mint a rendes kutyáknak.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy sok temperamentum-gonddal küzdő kutyában eleve azért alakultak ki ezek a rendellenességek, mert a gazdájuk emberi gyermekként kezelte őket ahelyett, hogy falkatagként szerette volna őket! Ez pedig ÓRIÁSI gondokat jelent. Az ilyen emberek közül egyesek akkor térnek csak észre, amikor a kutyájuk már nagyon komoly dominancia-problémát alakított ki, és ekkor igyekeznek csak változtatni a viszonyon, ami ekkor sokszor már egyáltalán nem könnyű. Mégis, ők a jobbak, mert a többség ilyenkor egyszerűen menhelyre adja a szerencsétlen állatot, vagy ami még rosszabb, elaltatja, mert nem bír vele, fél tőle. (Tegyük hozzá, jogosan fél! Ezért nem szabad ilyen helyzetet kialakítani.)

Az első hetek az új kutyával

Ha új kutyát viszünk haza, először egy időre különítsük el mindentől és mindenkitől. Egyes kutyáknál ez csak 4-5 nap, de domináns kutyáknál hetekbe is telhet. Az elkülönítés annyit jelent, hogy csak a kutya alapvető igényeivel törődünk, semmi mással (étel, ital, séta, tiszta hálóhely, stb.). Nem simogatjuk, nem játszunk vele, nem édesgetjük, nem babusgatjuk, nem engedjük a lakásba, nem találkozik senkivel és semmivel. Az alapvető igényei kielégítésétől eltekintve viselkedjünk úgy, mintha ott se lenne! Az elkülönítési időszak alatt csak akkor jöhet ki a ketrecből, amikor sétálni visszük.

Amint (sétára készülve) kieresztjük a kutyát a ketrecből, tegyünk rá pórázt, hogy mindig teljes ellenőrzésünk alatt tarthassuk. Az elkülönítési időszak alatt sose legyen a kutya póráz nélkül szabadon, még arra az időre sem, amíg a ketrectől a kapuig vagy ajtóig ér. A kutyának így nagyon hamar kristálytisztává válik, hogy teljes ellenőrzésünk alatt tartjuk mind az egész életét, mind pedig a teljes környezetét. És nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos egy falkában élő és gondolkodó állat számára! Ha így cselekszünk, akkor az egész elkülönítési időszak alatt egyetlen fenyítés sem kell ahhoz, hogy megmutassuk az új kutyának: mi szabályozzuk az életét.

Lehet, hogy a felnőtt kutya tulajdonképpeni képzését csupán néhány hét vagy akár egy hónap múlva kezdhetjük csak el, ám a kutya már a várakozás ideje alatt is sokat tanulhat. Köztük a legfontosabbat: hogy mostantól ez az új otthona, és hogy mostantól mi vagyunk az új falkavezére!

A kapcsolat kialakítását már az előtt kezdjük meg, hogy kivinnénk a szabadba a tulajdonképpeni engedelmességi tréning gyakorlataihoz. Ha a kutya mindig pórázon van és így az élete minden kis részlete felett ellenőrzést gyakorolhatunk, akkor lehetőségünk van annak bemutatására, hogy igazságosak vagyunk vele szemben, és nem fenyítünk csak úgy, szeszélyből. Tanuljunk meg következetesnek és igazságosnak lenni, mert ez hosszú és nem könnyű út ugyan, ám mindenképpen ez a hosszú távú és kölcsönös jó viszony kialakításának az alapja!

Ebben a kezdeti időszakban soha ne erőltessük magunkat rá a kutyára, viselkedjünk a megszokott módon, ám az új kutyával kapcsolatban erőltessünk magunkra nemtörődömséget, tartózkodást, zárkózottságot. Viselkedjünk úgy, mintha egyáltalán nem is törődnénk vele, mintha az etetés, itatás, sétáltatás csak valami kelletlenül végzett munka lenne a számunkra, amit igazából a hátunk közepére sem kívánunk. Tanulja meg: ha ezen változtatni akar, el kell nyernie a szeretetünket és a tiszteletünket. Az első néhány hét során tehát csak etetjük, itatjuk, sétáltatjuk a kutyát, ám semmit nem viszünk túlzásba. Séta közben nincs játék, csak kivesszük a ketrecből, pórázt rá, séta, nincs játék, pórázt le, és irány a ketrec. Nap nap után. A kutya megérzi a zárkózott magatartást. És a kutyák azt is tudják, hogy a falkavezérek zárkózottak. Egy alfa hím nem rohangászik játékos kölyökként a falkatársai előtt. Új kölyök befogadása esetében tehát ez nyilvánvalóan másképp van (lásd ott).

Az új felnőtt kutya falkába sorolása legegyszerűbben ketrec használatával valósítható meg. Ha a kutyát a lakásba is be szeretnénk majdan engedni, akkor legjobb, ha mindjárt ott is kezdi meg az új életét, csak először ketrecben. Lehet, hogy eleinte sok kutya nem kedveli majd a ketrecet, ám végül megszokják. A ketrec közelében tartsunk egy tálnyi jutalomfalatot. Amikor csak megkérjük a kutyát, hogy menjen a ketrecébe, előbb dobjunk be pár jutalomfalatot. Jól tesszük, ha a napi rendes élelemadagját is a ketrecben kapja meg. Egyes kutyák óriási jelenetet rendeznek, amikor első alkalommal vannak ketrecbe zárva. Ha ilyenkor adunk nekik egy jókora húsos csontot vagy töltött játékot, az elfeledteti velük, hogy be vannak zárva. Az is segít, ha a ketrecet valamivel letakarjuk egy időre, hogy a kutya ne lásson bennünket. Ha ehelyett kiabálunk és megverjük a kutyát, az nem segít, csak erősíti a kutyában a stresszt, és megerősíti, hogy a ketrecben lenni egyenlő a rosszabbnál-rosszabb dolgokkal. A lényeg az, hogy minél jobban ugat és nyüszít a kutya a ketrecben, annál tovább kell ott maradnia, különben állandóan újrakezdi a cirkuszt.

Ilyen feladatokhoz legjobb a légi szállításoknál szabványosított műanyag ketreceket használni, mert ezek nem eresztik úgy ki magukból a szőrt, mint a drótketrecek, és ha baleset történik, akkor egyszerűen elég csak kihúzni és tömlővel lemosatni őket. A drótketrecek erősebbek ugyan, mint a műanyagok, mert nem csak műanyag patentokkal zárhatók, ám az ilyen munkához feltétlenül erősítsük meg őket valahogyan (lakattal, kábelkötegelővel, dróttal, stb.)! A műanyag ketreceket pedig kössük körbe (pórázzal, spaniferrel, dróttal, stb.)! Mert ha egy kutya egyszer megtanul kiszabadulni egy műanyag vagy drótketrecből, akkor a következő lépcső már a csaknem zárt könnyűfém (alumínium) ketrec, ami bizony nem olcsó, viszont egy életre szól, és élő kutya abból ki nem tör.

Az új kutya simogatása és dicsérete

A legjobb, ha az első hetekben egyáltalán nem nyúlunk feleslegesen az új kutyához. Feleslegesen simogatni tilos! (Ne menjünk tehát csak úgy oda hozzá azzal, hogy most kedvünk van simogatni!) Mindazonáltal a simogatás ilyenkor sem teljesen kizárt, de ahhoz a kutyának valamit tennie kell, ami egybevág a céljainkkal. Legyünk tehát nagyon óvatosak azzal, hogy mikor és miért simogatjuk meg az új kutyát! Ha azonban egyértelműen pozitív dolgot, követő magatartást sejtető jelet produkál, például magától vagy parancsra leül és megvár bennünket az ajtó vagy kapu előtt, akkor már a legelején is kaphat egy jó szót vagy egy vállveregetést. Sose simogassuk meg viszont a kutyát, ha az követeli a simogatást! Ha tehát a kutya odajön hozzánk és a fejét a kezünk alá nyomva követeli magának a simogatást, szidjuk le és küldjük el! Ha ugyanis egy felnőtt kutya simogatást követel magának, az feltétlenül a dominancia jele. Sosem a kutya dönti el, mikor van itt a simogatás ideje. Erről mindig a falkavezér dönt! És ne bagatellizáljuk el a dolgot, mert ez egy nagyon erős falkabeli szabály: mindig az alfa falkatag megy oda a többi falkataghoz, és várja el tőlük a törődést!

Játék az új kutyával

Kövessük a kezdeti elszigetelés elvét, és eleinte ne játsszunk a kutyával, utána is csak keveset, fokozatosan. A játékot ki kell érdemelni, és ha visszatartjuk azt egy időre, akkor még többet jelent majd a kutya számára, amikor megint játszani kezdünk vele. Új kutyának ne adjunk játékot. Először is azért ne, mert azt szeretnénk, ha a kutya ránk figyelne, ha velünk töltött séta lenne az élete értelme. A játékszerek agressziót válthatnak ki. Ha tehát nem akarunk megküzdeni a kutyával a játékszerért, akkor egyszerűbb, ha eleve nem adunk neki játékot. Ha ugyanis dominancia-kérdésekben harcba kell szállnunk egy kutyával, akkor olyan harcba sose menjünk bele, amit biztosan elveszítünk! Ha minél többen a magukévá teszik ezt az elvet, akkor bizonyosan kevesebb lesz a kutyaharapások száma is. Sok függ persze a kutya viselkedésétől is, ezért kell az a néhány hét, hogy felmérhessük, mennyire domináns, agresszív, stb. Ha mégis játékot adunk a kutyának, akkor feltétlenül tanítsuk meg rá, hogy minden játék a miénk, és ő csak játszhat a mi játékainkkal. A játék végén pedig elvesszük tőle a játékainkat, és elrakjuk azokat. Ne tartsuk a játékokat szanaszét, szedjük össze azokat egy biztos helyre!

Ha az új kutya kiérdemli a velünk való játékot, akkor azt mindig hosszú pórázon végezzük. Ne adjunk rá soha lehetőséget, hogy a kutya kedvére elszaladhasson. A póráz nélküli lét ütközne azzal az elvvel, hogy teljes mértékben mi szabályozzuk az életét. A póráz a kutya addigi viselkedéséből leszűrt tapasztalatoknak megfelelően lehet egy kétméteres kiképző póráz, egy tízméteres póráz vagy akár elektromos nyakörv is.

A többi családtag beléptetése az új kutya életébe

Sose hagyjuk, hogy a családtagok eleinte megsimogassák az új kutyát, illetve hogy játsszanak azzal. Az elsődleges célunk a falkarendszer kialakítása, ehhez pedig az kell, hogy megtegyük magunkat falkavezérnek. Ha ezt a posztunkat kellőképpen megszilárdítottuk, akkor a többi családtag falkán belüli rangjának kialakítása során már könnyedén közbeléphetünk, immár falkavezérként.

A gyerekek és az új kutya

Már egy kilencéves gyerek is megtanulhatja egy kiképzett kutya kezelését (nem a kiképzését!), de szigorúan csak a kutya kiképzőjének felügyelete mellett! A hétévesnél kisebb gyerekekben nincs elegendő felelősségtudat a kutya kezeléséhez. Játszhatnak ugyan a képzett kutyával, de csak a felnőtt falkavezér jelenlétében. A kutyának meg kell tanítanunk, hogy a csecsemők és a nagyon kis gyerekek mindig tabuk a számára! Nem mehet a közelükbe, és egyáltalán nem játszhat velük! Soha! Balesetek nagyon könnyen előfordulhatnak, és ha felnőtt kutya és kisgyerekek közt valami félresikerül, annak szinte mindig tragédia a vége. Inkább feleslegesen legyünk tehát túlzottan óvatosak, mintsem hogy alkalmat adjunk egy ilyen baleset megtörténtére! A 11 éves gyerekek már a kiképzést is megtanulhatják, de mindig csak a tapasztalt kiképző jelenlétében.

Gyakori gond az is, hogy a gazda feltétlenül meg szeretné mutatni az új kutyának, hogy a kisgyerek az új kutyánál magasabb rangú falkatag. Ne tegyük! Meg se próbáljuk! Elég annyi, hogy falkavezérként felállítunk egy falkabeli szabályt, miszerint a kutya nem mehet a pici közelébe, és ha ezt a szabályt megszegi, akkor annak nagyon komoly (és nagyon kellemetlen!) következményei lesznek rá nézve!

Nem könnyű persze megértetni a gyerekekkel, hogy ne érintkezzenek az új kutyával, de a kutyának előbb feltétlenül hozzánk kell kötődnie, minket kell tisztelnie, minket kell elfogadnia vezérként, mielőtt kapcsolatba kerülne a többi családtaggal.

Idegenek és az új kutya

Ne hagyjuk, hogy a közvetlen családtagjainkon kívül bárki is megérintse vagy megsimogassa a kutyánkat! Ezek az emberek nem falkatagok, így a kutyánknak sincs szüksége a simogatásukra. A kutyától is tartózkodó magatartást kell azonban elvárnunk az idegenek felé. Ha a kutya ok nélkül agresszív idegenekkel szemben, akkor megfenyítjük, mégpedig úgy, hogy legközelebb meg se próbáljon ostobán viselkedni! Ugyanez érvényes az őrző-védő vagy rendőrségi munkakutyákra is. Azt, hogy kivel és mikor kell harcba szállni, azt a falkavezér dönti el, nem az alacsonyabb rangú falkatagok. Nagyon fontos, hogy minden indokolatlan agressziót fenyítéssel toroljunk meg! Ettől a kutya nem lesz kevésbé temperamentumos, csak megfontoltabb.

Az új kutya mozgatása

Csaknem az összes viselkedészavar megoldásának nagyon fontos része a megfelelő gyakorlatoztatási program összeállítása. Így tehát az alapprogramban is fontos részt kap. Egy gyakorlatoztatott felnőtt kutya nem ér rá unatkozni, nincs tehát ideje azon aggódni, hogy baj érheti, vagy, hogy ketrecben van. Az egyévesnél fiatalabb kutyákkal legyünk egy kissé óvatosak. A 14-15 hónaposnál fiatalabb növendékeket lehetőleg ne vigyük el futni, ne terheljük komolyabban fizikailag, mert káros lehet az egészségükre. A növendékek túlzott gyakorlatoztatása, terhelése a csípőizületi diszplázia és egyéb vázrendszeri hibák kialakulásának egyik leggyakoribb oka, főleg, ha túletetéssel párosul. A növendékek messze legjobb gyakorlatoztatása az úszás, utána pedig a sima, hosszú séta.

Új kutya sétáltatásakor adjunk rá szöges fojtó láncot, fojtókötelet, vagy mindkettőt. Az ilyen nyakörvek a póráz húzásakor automatikusan fenyítik a kutyát. Az a kutya ugyanis, amelyik séta közben folyamatosan húz, az nem tiszteli falkavezérként a gazdáját. Ennek tehát feltétlenül gátat kell szabni. A kutyák többsége minden további nélkül megszokja a szöges fojtó lánc viselését. Fontos, hogy a szöges lánc megfelelően legyen felhelyezve. Szöges lánc mellé mindig ajánlatos fojtókötelet is adni a kutyára. Kemény fenyítéskor ugyanis a szöges lánc könnyen leeshet, és ha ilyenkor nincs a kutyán egy második nyakörv is, akkor könnyen bajba kerülhetünk!

Ha séta közben más kutyákkal találkozunk, soha ne engedjük, hogy a kutyánk ismerkedni kezdjen azokkal, illetve megfordítva! A kutyák falkában élő és gondolkodó állatok, és az idegen kutyák nem tagjai a mi falkánknak. A falkaszabályok pedig egyértelműek: a falkavezér feladata az idegen kutyák elzavarása. Ha ehhez az alacsonyabb rangú falkatagok segítségére is szüksége van, hát tudatja velük. Ha séta közben kóbor kutya közelít felénk, egy kiáltással zavarjuk el. Ha a kóbor kutya továbbra is közeledik, fizikailag kell őt megfutamodásra bírnunk (könnygázzal, bottal, kővel, mindegy)! És egy percig se higgyük közben, hogy a kutyánk nem tudja, mi folyik körülötte! Ne feledjük, a kutyáink annyira ösztönös lények, hogy nincs is szükségük másra! Amikor elzavarjuk a kóbor kutyát, vagy a saját és a kóbor kutya közé állunk, a kutyánk ösztönösen megérzi, hogy falkavezérként viselkedünk.

Ha valóban sikerült megerősítenünk falkán belüli vezető pozíciónkat, akkor a fentiekhez hasonló helyzetben a saját kutyánk már csupán tiszteletből is átengedi nekünk a feladatot, és hagyja, hogy mi foglalkozzunk a kóbor kutyával vagy más betolakodóval. Ha a kutyánk hasonló helyzetben a másik kutya megpillantásakor majd megőrül, hogy megvédhessen bennünket, nos, akkor valami nagyon nem jól sikerült a rangok elosztásakor…

A fentiek követése esetén annak is sokkalta kisebb lesz az esélye, hogy a kutyát póráz nélkül sétáltatva, az marakodásba keveredhessen egy idegen kutyával. Sose engedjük tehát, hogy a kutyánk idegen kutyákkal ismerkedjen. Vannak persze, akik éppen ennek fontosságát hangsúlyozzák (mármint a minél több idegen kutyával való összeismertetés fontosságát), ám alapvetően tévednek. Az ilyen emberek egyszerűen nem értik a falkarendet és a rang megszerzésére irányuló ösztönöket.

Ha előre látható, hogy a séta során összefutunk egy vagy több kóbor kutyával, akkor alaposan készüljünk fel a találkozásra. Vigyünk magunkkal könnygázt, paprika sprayt, meg egy jó erős husángot, és szükség esetén ne habozzunk használni is őket! Ha kiderülne, hogy a kutyának mégiscsak van gazdája, de csak áll ott, és bámul, mint borjú az új kapura, akkor kérjük meg, hogy parancsoljon a kutyájának és vegye pórázra! Ha erre nem reagál vagy nem képes rá, akkor tegyünk úgy, mintha a kutya kóbor lenne! Esetleges panasz esetén hivatkozzunk önvédelemre.

Ajtó, kapu, lépcső

A falkavezérség kinyilvánításának másik nagyon fontos eleme, hogy mindig a kutyánk előtt menjünk ki vagy be egy ajtón, kapun, illetve le vagy fel egy lépcsőn. Nekünk ez látszólag nem sokat jelent, ám a kutya tiszteletének szempontjából nagyon is fontos dolog. Ezért aztán soha ne engedjük, hogy a kutya előttünk menjen ki vagy be, illetve fel vagy le! Ha egy kutya folyamatosan előttünk próbál ki- vagy beszökni az ajtón, készüljünk fel a legközelebbi alkalomra, és csak annyira nyissuk ki az ajtót, hogy a kutya feje kiférhessen rajta, és amikor megpróbálja a testét is átpréselni a nyíláson, tartsuk szorosan az ajtót úgy, hogy az ejtse csapdába a kutyát. Se ki, se be! Nem kell bántanunk a kutyát, nem kell az ajtófélfához szorítanunk, csak arra ügyeljünk, hogy se a testét ne tudja átpréselni a nyíláson, se a fejét ne tudja visszahúzni! Ha ezt tesszük, a kutya pánikrohamot kap. Nem szép látvány ugyan, de ne szóljunk egy szót sem, csak tartsuk a fejét néhány másodpercig ebben a helyzetben! Ha ezt 2-3 alkalommal megismételjük, a kutya végleg átengedi nekünk az ajtót. Később arra is megtaníthatjuk a kutyát, hogy az ajtó előtt üljön le, várja meg, míg kimegyünk, jöjjön ki, üljön le, és várja meg, míg bezárjuk az ajtót. A kutya számára ezek fekete-fehér gyakorlatok. Kristálytisztán képesek felfogni, hogy le kell ülniük az ajtó előtt, különben nem mehetnek ki, illetve nem jöhetnek be. Ugyanez érvényes az autók ajtajára is. Ha az ajtót kinyitjuk ugyan, de mégsem megyünk ki, érdemes megfigyelni a kutya reakcióját. Ha ilyenkor is ülve marad, akkor elégedettek lehetünk vele. Ha ilyenkor óvatosan ugyan, de mégiscsak az ajtó felé indul, esetleg ki is dugja rajta a fejét, azonnal ismételjük meg vele a se ki, se be gyakorlatot!

Végre szabadon!

Ha új felnőtt kutyát veszünk magunkhoz, akkor meg kell értenünk, hogy hetekbe vagy akár hónapokba is beletelhet, amíg a kutya elfogadja új otthonának a házunkat. A legtovább akkor tart, ha az adott felnőtt kutya életében először kerül új otthonba. Ha a kutyának már több otthona is volt korábban, akkor az egész sokkal gyorsabban zajlik le, az ilyen kutya hamarabb alkalmazkodik.

Új kutyát sosem hagyunk a lakásban felügyelet nélkül szabadon, amíg csak sok-sok hónapot el nem töltöttek már nálunk, távollétünkben pedig soha nem lehet szabadon. Ez persze nem azt jelenti, hogy évekre ketrecbe kellene zárnunk, hanem csak azt, hogy ha a kutya a lakásban van, akkor százszázalékos felügyeletünk alatt kell lennie. Ketrecben kezdi, és ha minden jól alakul, később már felcsatolt pórázzal ugyan, de szabadon is lehet egy kicsit. A teljes szabadság csak a formális tréning sikeres lezárulta után jöhet el a számára. Tehát vagy ketrecben van, vagy pórázon, vagy szabadon ugyan, de egyik szemünket mindig rajta tartjuk! Amíg a kutya állandó ketrecre van ítélve, a ketrecet tartsuk a fő tartózkodási helyünkön, nappaliban, konyhában, stb. Így a kutya megfigyelheti napi rutinjainkat, szinte észrevétlenül részesévé lehet az életünknek, megtanulja, hogy mostantól a falkánk tagja, és nem utolsósorban megtanulhatja azt is, hogy pontosan kik is alkotják a családot, illetve számára a falkát, természetesen. És ez nagyon fontos, különösen egy Fila esetében!

A kutya figyel, és információkat, tapasztalatokat gyűjt az egyes falkatagokról, és életstílusukról. Ha a kutya kissé félénk, és túlreagálja, amikor egy családtag elmegy a ketrece mellett, akkor jól tesszük, ha egy tálnyi jutalomfalatot hagyunk a ketrece tetején. Ha aztán egy családtag arra jár, bedobhat a ketrec ajtaján át egy-egy finom falatot a kutyának.

Az új kutya etetése

Az új kutya etetését kezdjük azonnal azzal az élelemmel, amit majd később is szánunk neki (táp, természetes nyerskoszt, stb.). Az első néhány hétben csak a ketrecében kapjon enni, és csak egyazon ember (a gazda, kiképző, jövendő falkavezér) etesse! Ez két okból is fontos. Egyrészt, ha a kutyában erős az élelem megszerzésére irányuló ösztön, akkor pozitív tapasztalatokat kapcsolhat a ketrechez (hiszen mindig ott kap enni), másrészt nem adódhat probléma az élelem által kiváltott agresszióból sem (ha jelen van ilyesmi az új kutyában). Eleinte mindig előbb az ételt tegyük a ketrecbe, és csak aztán engedjük be a kutyát. Ha előbb a kutyát próbáljuk meg beerőszakolni a ketrecbe, és csak aztán adunk enni neki, akkor a ketreccel kapcsolatos pozitív tapasztalatok elvesznek. Ahhoz ugyanis az kell, hogy a kutya önként akarjon bemenni a ketrecbe! Ha viszont nincs ott az étel, amikor a ketrecbe tesszük, sosem köti össze a ketrecet a finom falatokkal!

Ha a kutya már biztosan ismeri az „ül!” parancsot, akkor változtathatunk kissé az etetés menetén azzal, hogy a kutyát leültetjük, betesszük az ételét a ketrecbe, majd beengedjük a kutyát. A kutya ezáltal megtanulja, hogy az életben semmit nem adnak ingyen. Ez az egyszerű kis gyakorlat hatalmasat dob falkavezéri státuszunkon.

Soha ne hagyjunk állandóan ételt a kutya előtt! Ez egyrészt nagyon lerontja a kutya tőlünk való függőségét, másrészt óhatatlanul a kutya elhízásához vezet, aminek számos káros következménye lehet (egészségügyi, motiválatlanság, lustaság, stb.). Ha már egyszer letettük a kutya elé a tálat, soha ne vegyük el azt tőle! Vannak ugyan olyan elméletek, sőt tesztek is, miszerint, ha evés közben elvesszük a kutya elől a tálat vagy szabad kézzel belenyúlunk abba, akkor ezzel felsőbbrendűségünket, falkavezérségünket bizonyítjuk a kutyának. Ez az azonban alapvető tévedés! Ez ugyanis csak azt bizonyítja a kutyának, hogy falkavezérek vagyunk ugyan, de alkalmatlan, a vezérségre méltatlan falkavezérek, és nagyban segít lerombolni az addig esetleg kialakított jó viszonyunkat. Abban nincs semmi kivetnivaló, hogy a kutyát, ha ismerik az ide vonatkozó parancsokat, leültessük vagy lefektessük, mielőtt megetetnénk őket. Abban sincs semmi kivetnivaló, ha mi magunk előbb eszünk, mint a kutya. De ha már egyszer nekiadjuk az ételt, és utána háborgatjuk, azzal csak feleslegesen stresszeljük a kutyát és elrontjuk a kapcsolatunkat. Egyszerűen hülyeség! Tiszteljük a kutyát, és ne fenyítsük, ne szórakozzunk vele, ne idegesítsük feleslegesen, csak azért, mert elég keménynek érezzük magunkat ehhez!

Az új kutya ápolása

Minden nap szakítsunk néhány percet az új kutya ápolására, ezt ugyanis a falkatagok is megteszik. Eleinte legyünk azonban nagyon óvatosak, hiszen ápoláskor a kutyára kell tennünk a kezünket. Tegyük ezt a lehető legszelídebben, hogy a kutya érezze, barátsággal, szeretettel közeledünk felé! Ha a kutya nem akar megállni, és jellemzően körbe pörög, eltáncol előlünk, akkor finoman fenyítsük meg. Ez a szóbeli figyelmeztetéstől kezdve a pórázos fenyítésen keresztül addig terjedhet, hogy a tarkóbőrénél fogva megrázzuk a kutyát (feltéve persze, hogy az addigi megfigyeléseink szerint nem mutat agressziót!). Abban a pillanatban, amikor felhagy az eltáncolással, azonnal térjünk vissza a kedves beszédhez és simogatáshoz. A lényeg, hogy a kutya fekete-fehér különbséget tapasztaljon a viselkedésünkben aszerint, hogy éppen ellenkezik vagy engedelmeskedik. A foglalkozást mindig azzal zárjuk, hogy szelíden kifésüljük a szőrét, megdicsérjük, majd elengedjük. Nagyon fontos, hogy ehhez mindig egy jól ismert feloldó parancsot vagy kifejezést használjunk (pl. „kész”, „mehetsz”, „rendben”, stb.), amiből a kutya tudja, hogy befejeztük.

Az ilyen foglalkozások célja nem annyira a kutya tényleges ápolása, mint inkább a vezéri szerep megerősítésének kezdete, hiszen megmutatjuk a kutyának, hogy képesek vagyunk uralkodni felette, ám amikor így teszünk, akkor is kedvesek vagyunk hozzá. Ez tehát inkább csak egy újabb lépés a falkavezérséghez vezető úton. (A tényleges ápolást is el kell persze időről-időre végezni, a karomvágáshoz, szőrvágáshoz, fürdetéshez, stb. azonban már szorosabb kapcsolat kell, aminek jó bevezetői a fenti gyakorlatok.)

Az új kutya oltása

Az évente ismételt védőoltások súlyos egészségkárosodásokat okozhatnak a kutyának. Magyarországon évente kötelező a kutyák veszettség elleni védőoltása, illetve a kiállításokra járó kutyáktól megkövetelhetik még a szintén évente ismételt kombinált oltást is. Itt is igaz azonban a régi mondás, miszerint a kevesebb több lenne. A kutyák túlzásba vitt védőoltásai ugyanis több egészségügyi és temperamentumbeli (!) gondot okoznak, mint amennyit orvosolnak. Ha a kutyát megfelelően etettük (jó minőségű táppal, vagy természetes nyerskoszttal) és megfelelő körülmények között tartjuk, akkor a természetes immunrendszere csaknem mindennel elbír, amibe csak beleszaladhat. A túl sok védőoltás eredménye az autoimmun betegségekkel vagy egyéb egészségügyi problémákkal küzdő kutyák tömege.

Az engedelmességi tréning és a falkabesorolásra irányuló alapképzés viszonya

Évente számtalan gazdi és kutyája tesz eredményes engedelmességi vizsgát, ám a gazdik túlnyomó többsége a vizsga után éppoly kevéssé falkavezér, mint volt annak előtte. Ennek legfőbb oka az, hogy a kutyaiskolák engedelmességi tanfolyamain a kiképzők nem tanítják a falkarendszert.

Ne feledjük, hogy a legtöbb viselkedési probléma kezelésének csupán mintegy egynegyedét teszi ki a formális engedelmességi tréning sikeres végig vitele, a fennmaradó háromnegyed részében a gazdának rendbe kell tennie a falkarendszert, és kezelnie kell az esetleges rangsor-problémákat is. Ha nem ezt tesszük, a végeredmény nagyon gyakran domináns és agresszív kutya, rendezetlen falkabeli viszonyok, illetve nincs is kialakult falka.

Az, hogy hogyan közelítsünk a formális engedelmességi tréning felé, nagyban függ attól, hogy tulajdonképpen mik a végső céljaink, illetve, hogy milyenek az adott kutya ösztönei és temperamentuma. Új felnőtt kutya befogadása esetén tekintsük a kutyát teljesen képzetlennek, akár van bizonyíték ennek az ellenkezőjére, akár nincs, és kezdjük a képzést a nulláról. Csináljuk végig velük az alapvető engedelmességi tréninget. A képzettebbeknek ez gyorsabban fog menni, a kevésbé képzetteknek vagy képzetleneknek lassabban. A lényeg a végeredmény: a kutyának tudnia kell, hogy mit akarunk, és azzal is tisztában kell lennie, mi vár rá, ha nem teljesíti a parancsot. Azért kell minden egyes új felnőtt kutyával a nulláról kezdeni a kiképzést, mert akár kaptak ezek a kutyák korábban valamiféle kiképzést, akár nem, ha kaptak is, azt nem tőlünk kapták, nem ránk tanultak meg hallgatni, nem ránk tanultak meg figyelni. Mostantól fogva azonban meg kell tanulniuk ránk figyelni.

Ez az oka egyben annak is, miért nem jó ötlet a kutyát bentlakásos kutyakiképző iskolába, hivatásos kiképző keze alá küldeni. Ez ugyanis csak kivételes esetekben működik. Az ilyen, hivatásos kiképzőkhöz küldött kutyák az adott kiképzőre tanulnak meg hallgatni, és visszatérésük után néhány héttel nagyságrendekkel visszaesik a teljesítményük. Nem reagálnak még a legalapvetőbb parancsokra sem, „elfelejtik”, mit is jelent a „hozzám!”, mert a gazdájuk nem tudja, hogyan lettek kiképezve, és milyen szintű fenyítés kell ahhoz, hogy komolyan vegyék a dolgukat.

A kutya kiképzésének négy alapvető fázisa van:

1. Tanulási fázis

2. Figyelemelterelési fázis

3. Fenyítési fázis, és

4. Fenntartó/Emlékeztető fázis

A tanulási fázisban megtanítjuk a kutyának az egyes parancsok jelentését. Ehhez játékkal, élelemmel, dicsérettel vagy erőszakkal motiváljuk a kutyát. (A tanulási fázisban az erőszak használata lehetőleg mellőzendő.) A tanulási fázisnak zavaró körülményektől mentes környezetben kell lezajlania, a kutya megszokott környezetében. Ne kutyaiskolákban kezdjük! 20-25 kutya között a tanulás lehetetlen, de legalábbis messze nem olyan hatékony, mint otthon. Egy kutyaiskolai osztály aligha nevezhető zavaró körülményektől mentes környezetnek. Ne feledjük, minél több a zavaró körülmény, annál kevesebbet tanul a kutya!

Ha egy jól képzett kutyának tartalmas kapcsolata van a gazdájával, és valódi falkavezért tisztel benne, akkor mindketten minden egyes nap úgy ébrednek, hogy már alig várják az együttlétet. Sose becsüljük le azt a boldogságot, amit egy kutya igazi barátsága jelenthet!