A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

X. Hogyan váljunk falkavezérré a kölyök szemében.

Viselkedési problémák és kezelésük

X. Hogyan váljunk falkavezérré a kölyök szemében.

Amikor hazaviszünk egy nyolchetes kutyakölyköt, az első gondunk általában az, hogy mit is adjunk neki enni, illetve, hogyan tanítsuk meg rá, hogy ne a szőnyegre pisiljen. És bár ezek nagyon is valós, és gyakorlati gondok, azért arra már a legelső pillanattól kezdve gondolni kell, hogy legalább ennyire fontos annak kialakítása, hogy a kis kölyök urának, falkavezérének tekintsen bennünket. Erről azonban, lévén eleinte nem túlságosan nyilvánvaló és zavaró gondok, többnyire jó időre megfeledkezünk.

Az átlagos kutyatulajdonosnak halvány fogalma sincs arról, milyen erős is a kölyök temperamentumát, személyiségét és ösztöneit befolyásoló gének hatása. Az olyan kölykökből, akik nem szilárd, megbízható falkarendszerben nőttek fel, felnőtt korukra többnyire domináns, ellenszenves viselkedésű, utálatos személyiségű kutyák válnak.

A falkarendszer

A kutyák, a farkasokhoz hasonlóan, falkában élő és gondolkodó állatok. Ragadozók. A lovak és a tehenek viszont éppen ellenkezőleg, csordában élő és gondolkozó állatok, ennél fogva prédaállatok, a ragadozók zsákmányai. A ragadozók egyfajta génkészlet által meghatározott szabályok szerint élnek, a prédaállatok egy másfajta génkészlet által meghatározott szabályok szerint élnek. A falkában élő állatok olyan családi falkákban élnek, amelyben van egy falkavezér, és vannak az alacsonyabb rendű falkatagok. A kutyafalkákban, a farkasfalkához hasonlóan, nincs demokrácia! A falka a hierarchia, vagyis a rangsor alapján szerveződik. Egyszerűebben kifejezve ez azt jelenti, hogy a falka minden egyes tagja pontosan ismeri a saját maga családi falkán belül betöltött rangját. A falkában élő állatok ösztönösen tisztában vannak ezzel az elvvel. E miatt az elv miatt törnek ki például sokszor a marakodások, amikor a gazdák új kutyát hoznak haza a már meglévők mellé! Amikor ugyanis új falkatag lép a színre, akkor egyszersmind minden egyes régi falkatagnak is újra kell értelmeznie, illetve meg kell erősítenie a falkasorrendben eddig betöltött helyét, hiszen az új falkatagot is el kell valahol helyezni a falkasorrendben.

A falka kialakításának kezdete

Ha a kölyök az alomtársaival együtt nő fel, akkor körülbelül négy és fél hetes korukban kezdik kialakítani a saját családi falkájukat. Az egész játékosan indul, harapdálják, lökdösik, kergetik egymást. A legerősebben harapó és a legnagyobbakat taszító kölykök lesznek az alom legmagasabb rangú falkatagjai. Természetes persze, hogy a falkavezér mindenképpen az anyjuk. A jó anya ilyenkor azzal gyakorolja falkavezéri jogait, hogy figyelmezteti a kölyköket, ne jöjjenek a tálja közelébe, amikor eszik. Veszély esetén megvédi az almot, ami szintén megerősíti őt falkavezéri szerepében, illetve finoman irányítja is az almot, amitől még inkább elfogadják őt a kölykök vezetőnek.

A falkavezér

Ha új kölyköket szerzünk be, magunkat kell megtennünk az új falkavezérnek. Hogy ezt megfelelő módon tehessük meg, először is pontosan meg kell értenünk, hogy mit is jelent falkavezérnek lenni. A falkavezér tartózkodó, nyugodt és magabiztos. A falkavezér igazságosan él együtt a falkatagokkal, és habár egyszemélyi diktátor és zsarnok, azért mégiscsak igazságos zsarnok, aki jól behatárolt, egyértelmű szabályok betartására kényszeríti a falkatagokat, akik ezeket a szabályokat ismerik, értik, és akiknek ezek szerint kell élniük. A falkavezér nem olyasféle diktátor, aki indulatos, aki állandóan kötözködik a falkatagokkal, és aki nem igazságosan szabályozza a falkatagok életét.

Példának okáért, mindig a falkavezér eszik elsőként. Az alacsonyabb rangú falkatagok nem válogathatnak az ételben, azt eszik, ami marad nekik. Amikor viszont a falkavezér már jóllakott, és átengedi a maradék ételt a többi falkatagnak, akkor nem tér vissza, és nem kergeti el őket az ételtől. Az a gazda tehát, aki leteszi a kutya elé az ételt, majd elveszi előle azt, vagy félrelöki onnan a kutyát, nos, az nem falkavezér, de legalábbis nem jó falkavezér. A kutyák ezt mindenképpen felesleges kötözködésnek tekintik majd. Ha ezt is helyesen szeretnénk csinálni, akkor kövessük inkább azt az utat, hogy a kutyával előbb hajtassunk végre egy egyszerű parancsot (pl.: „ül”!), és csak azt követően tegyük elé az élelmet. Hagyjuk békén enni a kutyát 15 percig, majd vegyük el a tálját, akár megette az élelmét, akár nem. Ha így teszünk, az segít kiépíteni a kutya irántunk érzett tiszteletét, ami viszont minden másnak is az alapja!

Könnyű dolog erőszakosan megszerezni a falkavezérséget. A gazdák többsége, főleg a férfiak, hajlamosak is ezt tenni: „Megmutatom neki, hogy ki az erősebb, és szót fogad!” A dolog kétségtelenül működik, csak az a baj vele, hogy az ilyen igazságtalan viselkedés teljesen lerombolja a kutyával esetleg addig kialakított jó viszonyunkat, nem a tiszteletre alapul, hanem inkább a félelemre! Az ilyen kutyák éles helyzetben egyszerűen vagy cserbenhagyják a „falkavezért”, vagy ellene fordulnak.

Falkánk tagjainak bízniuk kell bennünk, tisztelniük kell minket, nyugodtnak és biztonságban lévőnek kell érezniük magukat a jelenlétünkben, nem szabad állandóan félniük tőlünk, különben a falka nem igazi falka. Ezt a viszonyt csak úgy építhetjük ki, ha a kutya ismeri a szabályokat és teljesíti az elvárásainkat. A kutyának tudnia kell, ha betartja a szabályokat és teljesíti az elvárásainkat, akkor rendesen és igazságosan bánunk vele. Azzal is tisztában kell lennie viszont, hogy ha nem így tesz, akkor annak biztosan lesznek a számára nem kívánatos következményei!

Az ilyen falkavezér-falkatag kapcsolatok tanult viselkedésformák. A kutya nap mint nap együtt él a falkavezérrel (azaz a gazdájával), tapasztalatokat gyűjt, és fokozatosan megtanulja, hogy a gazda milyen szabályokat alkot, és alkalmaz. A kapcsolat kialakításának része lehet az engedelmességi tréning, vagy más kiképzési feladatok elsajátítása is, ez azonban önmagában nem elég. Az engedelmességi tréninget sikeresen elvégzett domináns kutyák többsége éppoly domináns a tréninget követően, mint volt annak előtte, mert a gazda elsajátíttatta ugyan velük az alapvető tudnivalókat, ám a falkarendszer megszilárdítására éppoly csekély figyelmet fordított.

Ha a kölyök felnőve dominánsan agresszív felnőtt kutyává válik, akkor ennek hátterében kivétel nélkül minden esetben az áll, hogy a vele együtt élő emberek nem alakították ki a családi falka megfelelő rendszerét.

A gyökerek

Amikor a kölyök hozzánk kerül, akkor még az összes élettapasztalata kizárólag csupán az anyjához és az alomtestvéreihez kapcsolódik. Látja ugyan, hogy a dolgok valamiért megváltoztak, de nincs oka azt hinni, hogy ettől megváltozott az a mód is, ahogyan a falkatagokkal szemben viselkednie kell. Harapdálni és kergetni szokta az alomtestvéreit, joggal hiszi hát, hogy ezt az új falkatagokkal is ugyanúgy folytathatja. Ez az új környezet miatt eltarthat ugyan néhány napig, ám amint elfogad bennünket és családtagjainkat az új falkája tagjaiként, ugyanúgy akar majd velünk is viselkedni, mint ahogy tette azt az alomtestvéreivel, és újra harapdálni, kergetőzni kezd, immár velünk! Igazándiból a maga butuska ki módján meg szeretné találni a maga helyét, rangját az új falkában.

A mi feladatunk megtanítani rá a kölyköt, hogy mi vagyunk az új falkavezére. És ehhez nem szabad ráijesztenünk! A mi dolgunk megtanítani neki, hogy a magas rangú emberi falkatagok harapdálása, kergetése, rágcsálása elfogadhatatlan. És persze mindezt érzéssel. Egyes gazdák ügyet sem vetnek az ilyen apró kis kihívásokra, mint a harapdálás, míg mások esetleg hajlamosak túlreagálva szükségtelen eréllyel letörni azokat, netalán egy életre tönkre téve a kölyköt! Itt is legjobb az arany középút! Akik nem veszik komolyan az ilyen kis kihívásokat, azoknak néhány hónap múlva gyakran kell szembesülniük egy szinte kezelhetetlenül domináns felnőtt kutyával, míg azoknak, akik szükségtelenül nagy erővel törték le a kölyök próbálkozásait, valószínűleg lesz egy olyan félénk felnőtt kutyájuk, amelyik csak halvány árnyéka a benne rejlő lehetőségeknek!

Pórázhoz szoktatás

Ha nincs korábbi, bevált tapasztalatunk e téren, akkor a kölyökkutya befogadásakor eleinte használjunk ketrecet. A ketreccel az elsődleges célunk az, hogy segítsük szobatisztaságra nevelni a kölyköt, és megtanítsuk neki, hogy nem randalírozhat kedvére a házban. Ez viszont úgy a legegyszerűbb, ha a kölyökkel amennyit csak lehet, nem a házban, hanem a szabadban foglalkozunk. Tegyünk a kölyök nyakára egy sima, műanyag csatos kölyöknyakörvet, ahhoz pedig kapcsoljunk egy 5-6 méteres kötélpórázt, és hagyjuk, hogy a kölyök mindenhol maga után húzhassa azt. (Az aktuális céljainkon kívül ez arra is jó, hogy rászoktassa a kölyköt: akkor és csakis akkor pisiljen, kakiljon, amikor pórázon van, ez később még jól jöhet, például utazáskor.)

Ha a kölyköt a házba eresztjük, sose hagyjuk összevissza rohangászni! Mindig legyen rajta póráz. A vezérségünk megerősítésének nincs jobb módja annál, mint amikor a kölyök életének minden egyes percét szabályozzuk. A kölykök nagyon fogékonyak ugyanis az ilyesmire, szeretik, elvárják, hogy megmondjuk nekik, mit tegyenek és mit ne! Ha a kölyköt póráz nélkül hagyjuk szabadon mászkálni a házban, akkor csak idő kérdése, hogy mikor adódik valamilyen baj. Az ilyen kölykök előbb-utóbb bajba kerülnek, a padlóra pisilnek, belemásznak valamibe, megrágnak valamit, vagy „csak” felugorva játékból belénk harapnak.

Ha valamiért nem tudunk foglalkozni a kölyökkel, tegyük ketrecbe. Néhány napig ugyan lehet, hogy rémesen sírni fog, de hát ilyen az élet, ezt meg kell szoknia, ne sajnáljuk meg, mert ha ilyenkor kiengedjük, akkor máris megnyerte az első csatáját velünk és falkavezéri posztunkkal szemben! Ha nagyon zavar a hangoskodása, tegyük a ketrecet távolabbi helyre, tegyünk a ketrecbe élelemmel tölthető játékot vagy egy megfelelő méretű húsos csontot/porcot, takarjuk le a ketrecet, hagyjuk bekapcsolva a ketreccel egy helyiségben lévő rádiót/TV-t, vagy tegyük a kölyköt külső kennelbe, nagyobb különálló, biztonságos udvarra, stb. A sírás megfelelő módszerekkel meg is szüntethető, lásd ott. Ha élelemmel szeretnénk elejét venni a sírásnak, ügyeljünk fokozottan a kölyök székletére, nehogy hasmenés legyen a vége! Idővel a kölyök lenyugszik, megtanul viselkedni a házban, ekkor nyugodtan hagyhatjuk, hogy a ketrec helyett inkább a lábunkhoz feküdjön. Ha továbbra is nyugtalanul sír, mindaddig a ketrecben marad, amíg nincs időnk foglalkozni vele.

Ne hagyjuk, hogy a kölyköt idegenek is simogassák!

A vadóc betörése

Ha a gazda erős vadászösztönű kölyköt hoz a házába, pár nap múlva lehet, hogy döbbenten próbálja megtalálni annak a lehetőségét, hogyan is vehetné vissza a hatalmat ettől az újonnan érkezett kis dúvadtól!

A válasz egyszerű: a kölyköt meg kell ismertetni a játékszerekkel! A kutyakölykök ugyanis a szájukkal játszanak, prédaként tekintenek az alomtestvéreikre. Amikor pedig a házunkba kerülve minket kezdenek harapdálni, akkor bennünket tekintenek zsákmánynak. A mi feladatunk, hogy megtanítsuk nekik: mostantól fogva a kezünk, lábunk helyett a játékszerek lesznek a zsákmányállatok a számára. Egyes kölykök nagyon gyorsan megértik és elfogadják ezt a szabályt, míg mások nem. Az ilyen kis „harapó gépekhez” további leszoktató munkára is szükség lehet, ami gyakorlatilag nem sokban különbözik a domináns vagy az agresszív kutyák kezelésétől. (Nyílván azzal a különbséggel, hogy itt azért kölyökről van szó! Ügyeljünk rá, nehogy elrontsuk alakulóban lévő temperamentumukat, ösztöneiket!)

Ajtó, kapu birtokba vétele

A kutya rangsora tekintetében óriási jelentősége van annak a ténynek, hogy ki megy át elsőnek az ajtókon, kapukon, ki megy fel vagy jön le elsőnek a lépcsőkön, stb.! Kivétel nélkül minden kutya, legyen az kölyök vagy felnőtt, izgatott lesz, ha közeleg a házból való kiengedés vagy az oda történő beengedés ideje. A képzetlen kutyák ilyenkor szinte kiszakítják a helyéről az ajtót, ami nemcsak, hogy veszélyes, de egyben aggasztó is.

Tehát már a legelső naptól fogva ügyeljünk rá, hogy a kölykön mindig legyen póráz, és bejövetelkor vagy kimenetelkor ételért cserébe mindig ültessük le a kicsit az ajtónál, kapunál, lépcsőnél, stb., majd mindig mi menjünk be/ki/fel/le elsőnek! Az efféle szokás megkövetelése megerősíti falkavezérségünket, és a kölyök feletti uralmunkat. Ennek a jelentősége korántsem elhanyagolható.

Játékszerek

Nem nagy titok, hogy az emberek nagyon gyorsan megszeretik a kis kölyköket, és ez így is van rendjén. Különféle játékszereket is vesznek nekik, de még ezzel sincs baj. A baj akkor kezdődik, amikor ezek a játékok állandóan szanaszét hevernek a lakásban és az udvaron. Az ilyesmi ugyanis a legszigorúbban tilos! Alapszabály: a kutyának nincsenek saját játékai. Minden játék a miénk, és csak megengedjük a kölyöknek, hogy játszhasson a mi játékainkkal. A játék végeztével azonban mindig azonnal eltesszük a játékokat. Ezzel megint csak mindenféle erőszak vagy terrorizálás nélkül erősíthetjük meg falkavezéri mivoltunkat. Nincs benne semmi domináns viselkedés, pusztán világossá teszi a kölyök számára, hogy mi vagyunk a vezetők.

Az egészen kicsi kölykök esetén könnyen előfordulhat, hogy egyes játékokkal szívesen játszanak, míg másokkal esetleg nem. Kísérletezzünk tehát bátran, figyeljük meg, hogy melyik kölyök melyik játékszert kedveli inkább. Ez lehet huzakodós játék, zsinóros labda, gumicsont, csörgős, sípolós baba, és még ezernyi más. Próbáljuk megtalálni a megfelelőt, persze a józan ész határain belül.

Játék közben a kölykökön mindig legyen póráz, ami két szempontból is fontos. Nem engedi nekik, hogy távolmaradósat játszanak velünk („azért se megyek oda hozzád, be-be…”), illetve hozzászoktatja őket a póráz viseléséhez.

Játék közben mindig legyünk a kölyökkel igazságosak, ne erőszakoskodjunk vele, ne provokáljuk. Ügyeljünk rá, hogy olyan játékokat játsszunk, és úgy, hogy a kölyökben erősítsük a kívánatos ösztönöket és viselkedési formákat, miközben lehetőleg elnyomjuk, megelőzzük vagy legalábbis csökkentjük a nem kívánatos ösztönök és viselkedési formák kialakulását, illetve megerősödését. (Például a kölyök sosem nyerhet végleg a huzakodós játékokban, parancsra át kell adnia a játékot, stb.) Ha így cselekszünk, a kölyök is jól szórakozik, és közben falkavezérként is nagyot növünk a szemében, illetve később sem kell tartanunk a nem kívánatos viselkedési problémák megjelenésétől. Kölykök esetén hasznunkra fordíthatjuk a véletlent is. Ha például a kölyök nehezen akarja csak visszaadni a játék végén a játékot, erősíthetjük ezt a hajlandóságát azzal, ha a játék visszaadásakor nem mindig vetünk véget ténylegesen is a játéknak, hanem néha, véletlenszerűen, amint a kölyök átadja a játékot, azonnal visszaadjuk neki azt, és még egy kicsit játszunk vele. Ezzel erősíthetjük benne egyrészt a hajlandóságot a parancs teljesítésére, másrészt az érzést, hogy maga a visszaadás aktusa is a játék része, nem behódolás a dominanciánknak. Ha eleinte gyakoribb a játék további folytatása, később viszont egyre ritkább, a kölyök szinte észrevétlen szokik rá a parancs teljesítésére. Felnőtt korára feltétlen követeljük meg tőle a játékszerek átadását.

A játékszerek elvétele

Játék után adjunk ki egy tetszőlegesen megválasztott, de következetesen használt parancsot a játék átadására, pl „ereszd!”. és kínáljunk fel neki valami valóban vonzó jutalomfalatot a játékért cserébe. Egyszerűen csak hagyjuk, hogy megszagolják a falatot, és ha elengedi a játékot, megkapja azt. Ha ilyenkor valóban véget akarunk vetni a játéknak, tegyünk úgy, mintha elhajítanánk azt, és közben dugjuk el a kölyök elől. Ha elvettük a játékot, ne cukkoljuk vele tovább a kölyköt. Ez sokat ront a jó kapcsolaton, és egyben falkavezéri státuszunkon is.

Arra is készüljünk fel, hogy a játék élelemre cserélése csak addig fog működni, ameddig a kutya rá nem jön, hogy mi folyik valójában. (És nem is kérdés, hogy rá fog jönni!) Ettől kezdve akkor is tovább szeretne majd játszani, ha már elvette a jutalomfalatot. Ha ez bekövetkezik, akkor a kölyköt meg kell tanítani rá, hogy pusztán parancsszóra is átengedje a játékszert.

Idegen kutyák

Sose hagyjuk a kölyköt idegen kutyákkal vagy kölykökkel érintkezni. Ha valamiért két kölyköt vagyunk kénytelenek egyszerre felnevelni (ami már eleve nem jó ötlet), akkor sose hagyjuk őket együtt játszani. A kölyköknek tőlünk kell várniuk és megkapniuk az izgalmat és szórakozást, nem pedig egy másik kutyától. Az egyszerre felnevelt kölykök felnőtt korukra már pusztán ebből a tényből adódóan is viselkedési problémákat mutathatnak, antiszociálissá válhatnak, nehezebb őket tanítani, sokuk agresszív.

Ha városban élünk, sose vigyük a kölyköt kutyafuttatóba vagy hasonló intézménybe.

Ha séta közben más, szintén kutyát sétáltató emberekkel találkozunk, sose hagyjuk, hogy a másik kutya a kölyökhöz férhessen, megszaglászhassa, illetve üdvözölhesse azt. Ennek fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Azt ugyanis sose tudhatjuk biztosan, hogy ez a másik kutya pontosan mennyire területvédő vagy mennyire agresszív a kutyákkal szemben. Az idegen kutya egyetlen szempillantás alatt megtámadhatja a kölyköt. És ha egy kölyköt kutyatámadás ér, akkor az egész hátralévő életére agresszíven fog viselkedni a kutyákkal szemben. A kutyák ugyanis nem felejtik el az efféle traumatikus, megrázó élményeket.

Falkavezérként a kutya tőlünk várja el, hogy megvédjük a falkán kívüli kutyák támadásaitól. Ha séta közben kóbor kutya közelít felénk, azonnal álljunk a kölyök és a szabadon lévő idegen kutya közé, és kergessük el a kóbor kutyát. Ha előre tudjuk, hogy a séta térségében kóbor kutyákra is számíthatunk, akkor vigyünk magunkkal botot vagy paprika sprayt, és ha a kutya nem fogad szót, ne habozzunk használni ezeket!

Állatorvos, oltás, ivartalanítás

A védőoltásokról röviden elég annyit tudni, hogy minél kevesebbet kell, hogy kapjon belőlük a kölyök, annál jobb. A kutyáknak ugyanis valójában nincs feltétlenül szükségük az évente kötelező védőoltásokra sem, nem is beszélve a többiről, amire az állatorvosok hajlamosak rábeszélni a gazdikat. A védőoltások ugyanis gyakran több kárt okoznak, mint hasznot. Ezek okolhatóak a kutyák allergiás megbetegedéseinek többségéért is, illetve a kereskedelmi kutyatápokkal karöltve ezek a kutyák rákos megbetegedésinek vezető előidézői is. Sok kutyában a védőoltások miatt alakulnak ki a pajzsmirigy-problémák, amelyek viszont agresszivitással kapcsolatos gondokat idéznek elő. A változások nem ritkán csak az oltásokat követő hónapokban jelentkeznek. Az állatorvosok nagy részével még csak beszélni sem lehet ezekről a dolgokról, hiszen a bevételüknek nem elhanyagolható részét éppenséggel az évente kötelező védőoltások teszik ki.