A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok
5 - Viselkedési problémák és kezelésük
III. A fenyítés szerepe a kutyakiképzésben.
Viselkedési problémák és kezelésük
III. A fenyítés szerepe a kutyakiképzésben.
A fenyítés szerepe a kutyakiképzésben
Mind a kezdők, mind pedig az úgynevezett profi kutyakiképzők körében a kutyakiképzés egyik legellentmondásosabb területe az, hogy hogyan és mikor fenyítsük a kutyát. Kutyakiképzés közben a legtöbb ember azért kerül bajba, mert nem érti a fenyítés szerepét és fontosságát.
Az elmúlt 20-25 évben sajnos a kutyakiképzésben is egyre inkább eluralkodott az a mozgalom, amelyik szigorúan csak motivációs módszerek használatával szeretné megvalósítani a kutya kiképzését. Ezekben a félrevezető módszerekben nincs fenyítés, és ezért az ilyen módszereket propagáló emberek nagyon rossz szolgálatot tesznek a kutyakiképzés művészetének.
Amikor az újdonsült gazdik először tanulják a kutyakiképzést, azt hiszik, hogy a fenyítés az vagy valamilyen szóbeli rendreutasítás, esetleg egy rántás a pórázon, vagy az, hogy a kutyát a hálószobába zárjuk, ha nem megfelelően viselkedik. Egyes kutyáknál persze elég lehet ennyi is, ám azon kutyakiképzők számára, akik magasabb teljesítményszintre szeretnék juttatni kutyájukat, ez nem elegendő.
Az emberek a fenyítéstípus hibás megválasztása, az alkalmatlan időben történő fenyítés, vagy éppenséggel a fenyítés hiánya miatt kerülnek bajba. Az alábbiakban segítünk eligazodni a kutyakiképzésen belüli fenyítések nem éppen egyszerű világában.
Ha a kutyatulajdonosoknak elmagyarázzák a különféle fenyítési formák szerepét és fontosságát, akkor azok remélhetőleg jobban megértik a fenyítésben rejlő lehetőségeket és szükségszerűségeket, és ez által egyben jobb kutyakiképzőkké is válnak. A kiképzés során, ahol csak lehet, lehetőleg ne használjunk kényszerítő eszközöket vagy módszereket. Másrészről viszont, ha a kiképzés során teljesen mellőzzük a fenyítést, illetve ha rossz időben rossz fenyítési formát használunk, akkor az jelentősen visszavetheti a kiképzés hatékonyságát, mi több, akár a kutyával eddig kialakított jó kapcsolatot is lerombolhatja.
A fenyítések megértéséhez először is meg kell vizsgálnunk közelebbről, hogy az egyes kiképzőknek mi a céljuk a kutyák kiképzésével.
Egyes kiképzők azt az elvet vallják, hogy „a cél szentesíti az eszközt”. Az ilyen emberek sok kényszerítő eszközt és módszert használnak kiképzés közben, erőszakosak, ha kell, ha nem. Ezt a megközelítést alkalmazza a legtöbb profi kutyakiképző is. Ennek oka általában az, hogy nekik rövid idő alatt sok egyeden nagy eredményt kell tudni felmutatniuk, vagyis egyfajta teljesítménykényszerben élnek és dolgoznak, hiszen az ügyfél minél rövidebb idő alatt minél nagyobb eredményt szeretne látni, és mindezt persze a lehető legkevesebb pénzért cserébe. Ha nem szeretnénk lóhalálában, indokolatlanul erőszakos módszerekkel gyötörni a kutyánkat, ne adjuk efféle profi kiképzők kezére!
Szánjunk rá időt és inkább magunk képezzük ki a kutyánkat. Első lépésként tanítsuk meg neki, hogy feltétel nélkül megbízhat bennünk, majd arra, hogy kövesse szóbeli utasításainkat. A tréning bizalomépítő fázisában a kutya megtanulja, hogy kemények vagyunk ugyan, de igazságosak. A kutya látja, hogy tisztelettel bánunk vele, és tiszteletet várunk cserébe. Megtanulja, hogy mindenekelőtt következetesek vagyunk, és ha megkérjük valamire, akkor azt meg kell tennie.
Egyesek összetévesztik a kutyával kialakított kapcsolatot/kötődést a bizalommal. a kötődést sokan egyfajta szeretetként értékelik, ám a kutyáknál nem ez a lényeg. Egy kutya anélkül is szerethet bennünket, hogy tisztelne minket! Ha a kutyától nem kapunk megfelelő tiszteletet, nem is alakulhat ki vele igazán mély kapcsolatunk.
A kutya tiszteletének elnyerése nem megy egyik napról a másikra: a bizalomépítési fázis hónapokig is eltarthat.
Fenyítés vagy kényszerítő eszközös kiképzés
Különbség van a rendes kiképzés közbeni fenyítés és a kutya teljesítésre kényszerítése között. Az alábbiakban mindkét esetet megvizsgáljuk.
A teljesítésre kényszerítés különféle módszereit ne használjuk, ismertetésükre is csak azért kerül sor, hogy felismerhessük, ha találkozunk velük, és messzire elkerülhessük az efféléket használó trénereket és kutyaiskolákat. Ha ilyesmit látunk, tudnunk kell, hogy az semmiképpen nem szolgálja a kutyánk érdekét, csak spórolni szeretnének rajtunk, mivel a trénerek többsége is pontosan tudja, hogy amit tesz, nem helyénvaló, csupán kapkodnak.
Megszokott engedelmességi tréning vagy falkabeli viselkedés
Először is vegyük szemügyre a különbséget az engedelmességi tréningen használt fenyítések és a helytelen falkabeli viselkedések esetében alkalmazott fenyítések között.
A kutyakiképzésben nem sok dolog van kőbe vésve, egy azonban mindenképpen megszívlelendő az engedelmességi tréninghez: „Sose fenyítsünk meg egy kutyát engedelmességi tréning közben egy parancs nem teljesítéséért, hacsak nem vagyunk 100%-ig biztosak benne, hogy a kutya ismeri az adott parancs jelentését.”
Ezzel szemben a helytelen falkabeli viselkedések miatt még akkor is meg kell valahogyan fenyíteni a kutyát, ha sosem tanítottuk meg neki a helyes viselkedést. A kutyák ugyanis ösztönösen tudják a helyes falkabeli viselkedést. Erről később lesz még szó bővebben is.
Kölykök és fenyítések - a falkabeli viselkedés kezdete
A kölyök már élete legelső napjaitól kezdve megtanulja tisztelni az anyját. Ilyenkor kezdi a kölyök megérteni a falkavezérség és a falkán belüli rangsor elvét is.
Amikor a kölykök már kb. három és fél – öthetesek, sok anya morogni kezd rájuk, ha az ételéhez közelítenek. Amikor az anya a kölykökre morog, vagy akár meg is csípi azokat, akkor éppen tiszteletre tanítja őket. Az alomtestvérek is megharapják egymást játék közben. Az ilyen játékos harapdálásból alakul ki a falkán belüli sorrend. Az erősebb falkatagok az alacsonyabb rangú falkatagoknál keményebben harapnak és harcolnak.
Amikor a kölykök emberi környezetbe kerülnek, arra számítanak, hogy az életük ugyanúgy fog folytatódni, mint ahogy az alomban zajlott. Ezért harapdálják a kölykök a kezünket, a zoknikat, a bokánkat vagy a gyerekeinket. Ugyanúgy játszanak ezekkel, mint ahogy tették azt az alomtestvéreikkel. Ez a játék egyben arra is szolgál, hogy az új, emberi falkájukon belül behatárolják a rangjukat. És ezt az általuk ismert egyetlen módon teszik: testbeszéddel, hanggal (ugatással és morgással), illetve a szájukkal (fogással, harapással).
Ha a gazda megfenyíti őket ezért a harapdálós viselkedésért, akkor a kölykök elfogadják a gazdát új falkavezérként. Ugyanúgy, ahogyan elfogadták az anyjuk felsőbbrendűségét is, amikor az rájuk morgott vagy megcsípte őket, ha túl közel mentek az ételéhez.
Nem az a nehéz, hogy megfenyítsünk egy kölyköt a játékos harapdálás miatt. Az a nehéz, főleg az újdonsült gazdik számára, hogy olyan szinten fenyítsük meg a kölyköt, amivel nem tesszük egyben örökre tönkre a temperamentumát is! Ezek a gazdik ugyanis még nem értik, mennyire könnyű a túlzott fenyítéssel véglegesen tönkretenni egy kölyköt. Egy kemény fenyítésnek egész életen át tartó következményei lehetnek egy szelídebb kölyökre nézve!
A „nem!” parancs megértetésénél sokszor alkalmazzuk azt a módszert, hogy a harapós kölyköt a tarkóbőrénél fogva felemeljük, és addig rázzuk, amíg csak szükséges. Nos, ez a módszer csak kemény temperamentumú, erős idegzetű kölyköknél alkalmazandó. Máskor is célra vezető ugyan, ám a későbbi kihatásait is tekintetbe véve, többet árt, mint használ. Szelídebb beállítottságú kölyköket például egy életre tönkre tehetünk vele! Az erősebb kölykök azonban hamar és gond nélkül kiheverik az ilyen fenyítést.
A szelídebb kölykök ezek szerint fenyítés nélkül megúszhatják a csintalankodást? Szó sincs róla! Ha nem is mindegyik kölyöknél, de a legtöbbjüknél elég, ha egyszerűen erősen megmarkoljuk ilyenkor a pofájuk két oldalát, és szilárdan helyben tartva őket, farkasszemet nézünk velük, és határozott hangon megismételjük a parancsot. Az anyjukhoz hasonlóan akár moroghatunk is rájuk, amíg be nem hódolnak.
Ha az ilyen szelídebb kölyköket megrázzuk, attól csak megijednek, és ez nem sokat használ a kapcsolatépítésnek sem.
Falkabeli viselkedés
Ezek után lássuk, melyek is a falkabeli viselkedés jellemző formái:
Ha a kutya ránk ugrál és/vagy púpos háttal a lábunknak dörgölődzik, az egyfajta falkabeli viselkedés.
Ha a kutya elszalad mellettünk, hogy előbb kiérjen az ajtón, az egyfajta falkabeli viselkedés. Mindig a falkavezér megy át elsőként az ajtón/kapun!
Ha a kutya őrülten ugat egy másik kutyára, az egyfajta falkabeli viselkedés.
Ha a kutya séta közben maga után vonszolja a gazdáját az utcán, az egyfajta falkabeli viselkedés. Mindig a falkavezér megy elől!
Ha a kutya harcolni próbál egy másik kutyával, az egyfajta falkabeli viselkedés. Mindig a falkavezér dönti el, mikor és kivel kell harcolni!
Ha a kutya az ágyunkban vagy a bútorainkon fekszik, és ránk morog, amikor elküldjük onnan, az egyfajta falkabeli viselkedés, és azonnali kezelésre szorul!
Ha a kutya ránk morog, amikor alszik, és a járkálásunkkal megzavarjuk, az egyfajta falkabeli viselkedés, és a falkán belüli rangsorproblémákra utal!
A fenti csupán egy rövidke lista a számtalan falkabeli viselkedési formák talán leggyakoribb megnyilvánulási elemeiről. A fenti példák még akkor is feltétlenül kezelésre szorulnak, és az így viselkedő kutyákat még abban az esetben is meg kell fenyíteni, ha a gazda az efféle viselkedés mellőzésére sosem tanította őket. A falkabeli viselkedési problémák miatti fenyítésekkel a későbbiek során foglalkozunk.
Tehát, miközben mindaddig nem szabad megfenyíteni a kutyát, ha például nem reagál a behívásra, amíg meg nem tanítottuk neki a „hozzám!” parancs jelentését, addig teljes lelki nyugalommal és következetesen, kötelező jelleggel minden alkalommal fenyítsük meg akár szóban, akár pedig kiképzőeszközök segítségével a kutyát a helytelen falkabeli viselkedésért (pl. ha az ágyra megy, vagy ha ránk morog).
Félreértés ne essék tehát. A rendes engedelmességi tréning szerepe az, hogy megtanítsuk a kutyának az alapvető parancsok (ül!, hozzám!, marad!, fekszik!, helyedre-fekszik!, stb.) jelentését. Sose fenyítsünk meg egy kutyát engedelmességi tréning közben egy parancs nem teljesítéséért, hacsak nem vagyunk 100%-ig biztosak benne, hogy a kutya már ismeri az adott parancs jelentését.
Kiképzőnyakörvek
A fenyítések megértéséhez először meg kell értenünk a fenyítéshez használt eszközöket. A fenyítések többsége vagy szóbeli fenyítés vagy a nyakörv segítségével elvégzett fenyítés.
Szerepe szerint csak az a nyakörv nevezhető kiképzőnyakörvnek, amelyik képes a fenyítést a kutyának továbbítani.
Nagy a keveredés a manapság a kutyákon alkalmazott kiképzőnyakörvek terén. Valójában tulajdonképpen csak négy alapvető fajtája van a kiképzőnyakörveknek:
Sima bőr vagy csatos műanyag nyakörv.
Szöges fojtó nyakörv (lánc).
Sima fojtó nyakörv (nem lánc, hanem módosított fojtókötél). A módosítás abból áll, hogy előbb a kutya közvetlen a tarkó alatt mért szoros nyakméretéhez igazítva elkészítünk egy kötelet, egyik végén karikával, a másikon karabinerrel, a kötélre ráhúzzuk a másik karikát, majd ebbe a karikába a kutya nyakán átvetve a kötelet, beakasztjuk a karabinert. Feltett állapotában az egésznek szorosan kell állnia a kutya tarkója alatt. Ha lejjebb csúszik, az egész hatástalan.
Elektromos nyakörv.
Egyes szelídebb kutyáknak elég a sima nyakörvvel adható fenyítés. Valójában a legtöbb szelídebb kutyának már elég a szóbeli fenyítés is ahhoz, hogy azonnal hason csússzanak előttünk. Ha a szelídebb kutyák gazdái rájönnek kutyájuk temperamentumára, ráébrednek egyszersmind arra is, hogy az ilyen kutyákat nagyon könnyű tanítani. A kezdő kiképzők azonban sajnos nem nagyon ismerik fel helyesen a különféle temperamentumokat, így a szelídebb kutyák is gyakorta túlzott fenyítést kapnak. Ennek egyedüli eredménye egy ideges, bizonytalan kutya, amelyik alázatosságában maga alá vizel, vagy ami még rosszabb, félelmi agressziót mutat.
Szöges vagy sima fojtó nyakörv
A kutyán alkalmazott nyakörv fajtájának meghatározásához némi előzetes tapasztalat is szükséges. Ha nincs ellenjavallat, lehetőleg mindig a sima nyakörvvel kezdjük a képzést.
Ha ezzel eredményt érünk el, minden rendben. Ha azonban már a szóbeli fenyítést követő közepes erejű (5-ös szintű) pórázos fenyítés sem hozza meg a várt eredményt, akkor ideje szöges fojtó nyakörvre váltani. (A fenyítési szintekről a későbbiekben lesz részletesebben is szó még.) A szöges és a sima fojtó nyakörvek csak akkor érhetik el a megfelelő eredményt, ha azok megfelelő méretűek és jól vannak felhelyezve!
Kezdő kiképzőknek annyit feltétlenül fontos észben tartaniuk, hogy szöges fojtó nyakörvvel nincs szükség ugyanolyan szintű fenyítésre, mint volt a sima nyakörv esetében. Ha a sima nyakörvet az autók kormányához hasonlítjuk, akkor hozzá képest a szöges fojtó nyakörv szervokormány: finomabb mozdulatokat igényel. Ha a sima nyakörvvel 5-6-os szinten fenyítettünk, akkor szöges fojtó nyakörvvel esetleg csak 2-3-as szintű fenyítésre lesz szükség az azonos eredmény eléréséhez. És pontosan ez a szöges fojtó nyakörv használatának egyik nagy előnye: azonos feladat elvégzéséhez sokkal kisebb erőt kell bevetnünk.
A szöges fojtó nyakörvvel általában jobb eredmény érhető el, mint a sima fojtó nyakörvvel. Az egyetlen kivétel ez alól talán az, ha domináns és agresszív kutyákkal kell foglalkoznunk.
A szöges fojtó nyakörv a tapasztalatok szerint gyakran túlzottan felizgatja a domináns és agresszív kutyákat. Ennek eredményeként a kutya a gazdára irányíthatja át az agressziót.
A sima fojtó nyakörv azért működik sokkal eredményesebben az efféle kutyákon, mert a kutya túlzott felizgatása nélkül neveli ki belőlük az ösztönt.
Sima fémláncos fojtó nyakörv használata a rendes engedelmességi tréninghez soha nem ajánlott. Az engedelmességi tréningek alkalmával ugyanis olyan módon kell használni az efféle nyakörvet és a pórázt, hogy azok állandó ki-be, ide-oda csúszása hosszú távú izomkárosodásokat okozhat a kutya nyakizmainak.
Az efféle izomkárosodásra pontosan azon a helyen kerül sor, ahol a lánc átcsúszik a nyakörv gyűrűjén. A fenyítés teljes ereje ugyanis erre az egyetlen pontra hat, míg a szöges fojtó nyakörv esetében a fenyítés ereje a kutya nyakának teljes kerületén oszlik el. Ezeket az állításokat Németországban végzett boncolások is alátámasztják, ahol olyan kutyákat hasonlítottak össze, akiket egész életükben fojtólánccal, illetve szöges fojtólánccal képeztek ki.
Szájszíjak (Haltik)
Az elmúlt évtizedekben sajnos egyre inkább elterjedt a szájszíjak használata a kiképzésben. Ez azért sajnálatos, mert ha a kutya tekintetét szájszíj segítségével el is tereljük ugyan valamiről, az még messze nem fenyítés! A fenyítéshez ennél sokkal többre van szükség! Ha mégis effélét szeretnénk használni a kiképzés során, akkor a sima nyakörvek kategóriájába sorolandók.
Fenyítési típusok
Legelőször is ismerkedjünk meg a kiképzés közben használatos különféle fenyítés-típusokkal, aztán az egyes típusokra lebontva részletesebben is foglalkozunk velük:
Szóbeli fenyítés.
Halasztott fenyítés.
Automatikus fenyítés.
Menekülési gyakorlat.
Ösztönt a kutyából kinevelő fenyítés.
Ösztönt a kutyába benevelő fenyítés.
Fokozatos fenyítés.
Elkerülő fenyítés.
Menekülő fenyítés.
Falkabeli viselkedéssel összefüggő fenyítés.
Szóbeli fenyítés
A szóbeli fenyítés az egyik leghatékonyabb fenyítési mód, amit csak ki lehet találni. Ez egyben a mai modern kutyakiképzés egyik legrosszabbul dokumentált és legfélreértettebb fenyítési típusa is.
A tréning tanulási fázisában a „NEM” szó viselkedésalakító eszköz lehet a kutyával való kommunikáció során. Ezen kívül olyan hatékony fegyelmező eszközzé is válhat, amit a kutya tiszteletben tart, és amire odafigyel.
Az efféle eszköz kifejlesztésének első lépése az, hogy szóbeli fenyítésként használjuk. Ha ez már bevésődött a kutyába, a kiképző változtathat a „NEM” szó kiejtésének módján, ezáltal olyan értékes eszköz válik belőle, amellyel közölhetjük a kutyával az engedelmességi tréning tanulási fázisában, hogy valamit kissé máshogyan kellene tennie.
Vegyük át először is, hogy milyennek kellene lennie a szóbeli fenyítésnek. Magabiztos hangon (de nem hangosan vagy idegesen) mondjuk ki egyszerűen a „NEM” szót. Nagyon fontos ilyenkor a hangmagasság. Akkor járunk jó úton, ha mindig pontosan ugyanúgy ejtjük ki a „NEM” szót.
Azok a kiképzők hibát követnek el, akik ilyenkor a hangjukat felemelik, idegesnek tűnnek, vagy a „NEM” szót egyre hangosabban ismételgetik. Az ilyen emberek éppen hogy arra tanítják meg a kutyát, hogy a feladat teljesítésével mindaddig várhatnak, amíg már valósággal fenyegetőnek tűnik a hangunk! Az ilyen emberek figyelmeztetésnek és fenyegetésnek használják a „NEM” szót, nem pedig fenyítésnek.
A kiképzés elsődleges célja az, hogy a kutya kövesse szóbeli utasításainkat. A hangunkat azonban ezen kívül fenyítésként is tudnunk kell használni. Ennek elérése érdekében a pórázzal vagy az elektromos nyakörvvel végrehajtott fenyítés előtt MINDIG szóbeli fenyítést is alkalmaznunk kell.
Az események sorrendje ilyen fenyítéskor a következő:
Kiadunk egy, a kutya számára már ismert jelentéstartalommal bíró parancsot, amit aztán a kutya vagy nem teljesít, vagy a kutya fenyítést igénylő egyéb, nem megfelelő falkabeli viselkedést mutat.
Kiadjuk a szóbeli „NEM” parancsot.
Ezt követi 1-2 másodperccel később a póráz megrántása, vagy az elektrosokk. A fenyítés szintjének mindig a képzendő kutya temperamentumához és figyelemelterelési szintjéhez kell igazodnia.
A célunk az, hogy meggyőzzük a kutyát: MINDIG ez az eseménysorrend fog bekövetkezni.
Ezért annyira fontos a következetesség a kiképzés során. Ha a kutya elhiszi, hogy a szóbeli „NEM” fenyítést MINDIG fizikai fenyítés is követi, akkor minden tőle telhetőt el fog követni annak érdekében, hogy a póráz megrántása vagy az elektrosokk ne következzen be, és ennek legegyszerűbb módja az, ha teljesíti a parancsot.
A fenyítések időzítése
A fenyítés csak akkor hatásos, ha a kutya képes azt összekapcsolni a szabály megszegésével (ugyanez vonatkozik a dicséretre is!). Ha a fenyítés túlságosan késve követi a szabályszegést, akkor a kutya összezavarodik, nem érti, hogy miért kapott fenyítést, és a tréning a visszájára fordul.
Alapszabály, hogy a fenyítésnek lehetőleg azonnal, de legkésőbb 1-2 másodperccel a szabályszegést követően be kell következnie.
Amikor egy kutya kezdi megérteni a szóbeli fenyítést, ezzel egyidejűleg arra is kezd rájönni, hogy tanítják. A kezdő kutyakiképző számára ez esetleg nem sokat mond, ám a valóságban nagyon fontos. Ilyenkor vehetjük ugyanis észre, hogy a kutya megpróbálja kitalálni, hogy mit is várunk tőle. Ekkor történik meg sokszor az, hogy a kutya mintegy megelőzi a parancsot.
A szóbeli fenyítés másik nagy előnye, hogy a pórázos fenyítéshez a gazdának esetleg 1-2 másodpercnél több idő is kellhet, viszont a szóbeli fenyítés mindig azonnal kiadható. Amikorra a kutya már készen áll a póráz nélküli tréningre, de még felcsatolt hosszú pórázt húz maga után, már ismernie kell a szóbeli fenyítést is (vagyis tudnia kell, hogy ha szóbeli fenyítést kap, akkor közvetlenül előtte valamit rosszul csinált).
Ha a kutya nem megfelelően reagál a szóbeli fenyítésre és pórázos fenyítést is igényel, akkor a gazda nyugodt, állandó, magabiztos hangon és ritmusban (nem idegesen, kiabálva) többször is megismétli a „NEM!” parancsot, miközben lassan elsétál a felcsatolt hosszú póráz végéhez, majd pórázzal is megfenyíti a kutyát. Ha ezt megfelelő módon tesszük, akkor a kutya teljes bizonyossággal tudja és érti, hogy miért kapja a pórázos fenyítést, és ezért ilyenkor a pórázos fenyítés is 1-2 másodpercnél sokkal később követheti a szabály megszegését.
A „NEM!” parancs használata a kutya viselkedésének jó irányba formálására
Az egyik legörömtelibb pillanat a kutyakiképző életében az, amikor normál hangon egyszerűen csak azt mondja a kutyának, hogy „NEM!”, a kutya pedig abbahagyja azt, amit éppen csinált, ránéz, és azt „mondja”: „Rendben, mit akarsz, mit tegyek?”
Amikor ez megtörténik, akkor nem csak, hogy új szintre jutottunk kutyánk képzésében, hanem egyenesen arra a szintre, ahol szó szerint kommunikálni leszünk képesek a kutyánkkal a tréning tanulási fázisában, és ezzel javíthatunk a viselkedésén.
Ezen a ponton a „NEM!” új jelentést kap, illetve kettős funkciója lesz. Használható fenyítésként is, de a segítségével könnyebben megértethetjük a kutyával azt, hogy mit is szeretnénk vele csináltatni. A két funkció között általában a „NEM!” kimondásának hangszíne között van különbség. A „rávezető NEM” esetében a szót nem annyira magabiztosan és nyersen mondjuk ki, a hangszíne ilyenkor sokkal inkább bátorító, segítő.
Ez a módszer mintegy ahhoz hasonlítható, mint amikor a kutyát szóbeli paranccsal tanítjuk meg az ugatás abbahagyására. Ennek megtanítása akkor a leghatékonyabb, ha a kutyát először arra tanítjuk meg, hogy parancsra ugasson! Aztán, ha már megértette az „UGAT!” parancs jelentését, és a „NEM!” parancs jelentését is, akkor a kettőt kombinálhatjuk a „NEM UGAT!” paranccsá, és a kutya meg fogja érteni!
Halasztott fenyítés
Korábban már szó esett a halasztott fenyítés elvéről. (Arról az 1-2 másodperces szabályról van szó, amikor is a fenyítésnek a szabályszegést követő 1-2 másodpercen belül kell bekövetkeznie.)
A kutyának ugyanis esélyt kell adnunk rá, hogy fenyítés előtt gondolkodhasson, és tudatosan tagadhassa meg valami olyasminek az elvégzését, amire megkértük.
A fentiek tekinthetők ugyan alapszabálynak, ám mindenképpen van alóluk kivétel, amikor a fenyítést a szabályszegést követő 1-2 másodpercen túl kell megtennünk. A kutyakiképzés kezdeti szakaszaiban mindenesetre igyekezzünk betartani a gyors fenyítést szorgalmazó szabályt. A kutya kiképzésének előre haladtával azonban ez az időkeret kissé kibővíthető, ha szükséges, különösen, ha a „NEM!” paranccsal kombináljuk. Hogy mennyire bővíthető a fenyítés késleltetése, az nagyban egyedfüggő is, de a kutya megzavarása nélkül nemigen tolható ki 5-10 másodperc fölé.
És ez már végleg a legfelső határ, amit a kutya még talán tolerálni képes anélkül, hogy összezavarodna, és elbizonytalanodna, hogy most akkor ő tulajdonképpen miért is lett megfenyítve. Ha az újdonsült gazdi hazaérve egy szép nagy határ szanaszét kent kakit vagy szétrágott bőrkanapét talál a nappalijában, akkor tehát már biztosan igencsak elkésett a fenyítéssel. A kutyát ilyenkor nem érdemes, és nem is szabad megfenyíteni, az efféle helyzeteket a gazda ostobasága okozza, nem a kutya temperamentuma! Na jó, lehet, hogy egy kicsit mindkettő! Az ilyen kutyát egyszerűen ketrecben kellett volna tartani.
A kutyának tehát a fenyítés előtt mindig legyen lehetősége és ideje a parancs teljesítésére. Máskülönben hogyan láthatnánk, hogy a kutya a parancs egyre gyorsabb teljesítésével próbálja meg elejét venni a fenyítésnek?
Automatikus fenyítés
Mi is az automatikus fenyítés? Lássunk egy példát! Néhány évtizede még úgy tanították a kutyát pórázon menni, hogy ha a gazda egyenes vonalban sétált, majd hirtelen jobbra vagy balra fordult, vagy esetleg az ellenkező irányba ment, akkor a fordulópontokon a fordulás pillanatában automatikusan megfenyítették a pórázzal. A módszer mögötti elmélet szerint erre azért volt szükség, mert a fordulópontokon a kutya máskülönben nem maradt volna a helyén, hiszen nem figyel eléggé.
Úgy gondolták, hogy ha elég sokszor ismétlik ezeket az automatikus fenyítéseket, akkor a kutya gyorsan megtanulja, hogy a saját jól felfogott érdekében tartsa rajtunk a szemét, így aztán szinte elébe megy a saját mozdulatainknak, mintegy ránk tapad a fordulóknál, és ezzel elkerüli a fenyítést.
Azt azonban ne feledjük, hogy e módszer esetén nincs semmiféle kommunikáció köztünk és a kutya között, ezért aztán meg se tanulhatja, hogy milyen jelekből következtethet a forduló közeledtére.
Az automatikus fenyítés nagyon hatékony kutyakiképzési módszer. Egyben azonban a végletekig igazságtalan is.
Sokkalta jobb módszer az, amikor jutalomfalattal, játékkal vagy dicsérettel motiváljuk a kutyát arra, hogy vezetés közben igyekezzen a gazda mellett maradni.
Az automatikus fenyítés még napjainkban is nagyon elterjedt kiképzési forma, főleg az őrző-védő kutyák esetében. Amikor például a kutyát egy mozdulatlanul álló segítőhöz küldik azzal a paranccsal, hogy ugassák meg a segítőt, de meg ne harapják azt, akkor sok kiképző automatikusan megfenyíti a segítőhöz közeledő kutyát. Ezzel emlékeztetik rá a kutyát, hogy a feladata az ugatás, nem a harapás.
Az automatikus fenyítés azonban teljes egészében hibás, kifacsart gondolkodásra épül.
Sokkal jobb, ha hagyjuk a kutyát hibázni, a kutyát szóbeli „NEM!” paranccsal, majd az azt követő pórázos vagy elektrosokkos fenyítéssel megfenyítjük, aztán visszavisszük a kutyát a gyakorlat kiinduló pontjára, és megismételjük a gyakorlatot. Hagyjuk, hogy a kutya rájöjjön, hogy éppen most kap tőlünk újabb esélyt rá, hogy jól teljesítsen, vagy éppen rosszul teljesítsen. Ha az újbóli engedetlenséget választja, akkor a második alkalomtól kezdve a fenyítés szintjét kell jelentősen megemelni.
A kiképző szerepe az, hogy nagyon világosan megértesse a dolgokat a kutyával. Hibák mindazonáltal történhetnek, hiszen a hibák a kutyakiképzés nagyon fontos részei. Ha hiba történik, a gazdának világosan meg kell értetnie a kutyával, hogy valamit elszúrt. Erre jó a „NEM!” parancs, és ha szükséges, a rákövetkező másodlagos fenyítés.
Menekülési gyakorlathoz kapcsolódó fenyítések elektromos nyakörvvel
Amikor az 1970-es években legelőször kifejlesztésre kerültek az elektromos nyakörvek, akkor a Tri-Tonics, az elektromos nyakörvek vezető gyártója profi kutyakiképzőket fogadott fel, hogy kiképzési módszereket dolgozzanak ki és népszerűsítsenek az elektromos nyakörvekhez. Így született meg a „menekülési gyakorlat”. Ez a módszer nagyon hatékony, és még manapság is sok profi tréner használja.
A menekülési gyakorlatot eleinte a katonai célú kutyakiképzésben használták, majd divatba jött a rendőrségi szolgálati kutyák körében, a Schutzhund tréningen, és a házi kedvencek körében is.
Már a kezdetektől fogva le kell szögezni, hogy habár a módszer hatékony, de nehezen volna támogatható. Hogy miért, az a részletesebb leírásából kiderül.
A menekülési gyakorlat legegyszerűbb formája az, amikor a gazda kiad egy parancsot, majd a parancs kiadásával egyidejűleg az elektromos nyakörvvel ingerli, megrázza a kutyát. A kutya mindaddig folyamatosan áramütést kap a nyakörvtől, amíg engedelmeskedni nem kezd. Ekkor a gazda kikapcsolja az áramütést. A kutya lényegében azt tanulja meg, hogy a parancs teljesítésével kikapcsolhatja az áramot. Amikor a kutya megérti ezt, a kiképzők szerint sokkal gyorsabban fog teljesíteni, mert el szeretné kerülni az áramütést, azaz „a gyakorlat elvégzésébe menekül” az áram elöl.
Az igazság azonban az, hogy a menekülési gyakorlat nagyon közel áll az automatikus fenyítéshez, csak annyi a különbség, hogy az automatikus fenyítés esetén a fenyítés valamikor a gyakorlat közepén következik be, míg a menekülési gyakorlat esetén már a parancs kiadásával egy időben megtörténik.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az elektromos nyakörv helyesen használva nem rázza meg igazán az állatot, és nem okoz neki fájdalmat sem. Csak kellemetlen neki. Nagyon kellemetlen, az elektrosztatikus kisülés hatásához hasonló.
Mivel minden kutya különböző, ezért minden kutyának át kell esnie egy rövid tesztperióduson annak meghatározása érdekében, hogy milyen szintű elektrosokkot használjunk nála kiképzés közben. Az egyszerűség kedvéért nevezzük most ezeket a szinteket alacsony, közepes és magas szintnek (habár a valóságban ez ennél azért jóval komplikáltabb). Az újabb nyakörveken már digitális kijelzőn állíthatjuk be, illetve olvashatjuk le az egyes szinteket, többnyire 0-tól 125-ig. Az ilyen nyakörveken már tényleg pontosan be lehet állítani az áramütés szintjét, a kiképzés céljainak megfelelően, illetve az adott kutyára szabva.
A valóságban a legtöbb kutya kiképzéséhez elégséges alacsony szintű áramütést az emberek többsége vagy meg sem érzi, vagy maximum inkább csak valamilyen csípéshez foghatónak írja le.
Az áram beállítását nullától kezdve fokozatosan növeljük, miközben figyeljük a kutya reakcióját. A kutyák túlnyomó többségéből megfelelő reakciót (pislogást, földszimatolást, vakarózást, nagyon enyhe nyakrándítást, stb.) vált ki az, ha az áram szintje eléri az adott egyedhez mért megfelelő, úgynevezett munkafeszültséget. A képzést ezen az áramszinten kell megkezdeni. A figyelemelterelési fázisban a figyelemelterelés szintjének növelésével egyidejűleg az áram szintjét is ennek megfelelően növelni kell.
Arra is ügyelni kell, hogy a kutyák számára az egyik nyakörvtípus használata kellemetlenebb lehet, mint a másiké. A csak nagyobb fokozatokban állítható nyakörvek esetében ráadásul előfordulhat, hogy az adott kutya esetében a kívánatos áramszint pont két rendelkezésre álló fokozat közé esik. Más szóval, lehet, hogy egy 5-ös szintű fenyítés nem éri el a célját a kutyánál, de egy 6-os szintű már túlságosan erős fenyítés ugyanannak a kutyának a megfelelő kiképzéséhez.
Szinte az összes kutyánál elegendő a közepes áramszint-sáv középtájékára állított nyakörv.
Az elektromos nyakörvek, illetve jobban mondva a menekülési gyakorlat használata a kiképzésben nem azért ellenezhető, mert fájdalmat okozna. Ha ugyanis helyesen alkalmazzák a nyakörvet, az nem okoz fájdalmat. A menekülési gyakorlat azért ad okot ellenzésre, mert nem ad lehetőséget a kutyának arra, hogy még a fenyítést megelőzően teljesíthesse a kapott parancsot!
Ha egy gyakorlat hatékonyságát fokozni szeretnénk, használjunk e módszer helyett inkább valamilyen motivációs módszert, ami élelem, játék, dicséret, stb. adását helyezi kilátásba a kutyának, cserében a megfelelően gyors teljesítésért, ne pedig az áramütés előli mielőbbi menekülés vágya serkentse azt gyors feladat-végrehajtásra!
A kiképzők azt állítják, hogy ha a kutya megfelelően gyorsan teljesít, akkor az áramütés mind későbbre halasztásával annak szükségessége fokozatosan elhagyható. Ez azonban alapjaiban mit sem változtat azon a gondolkodásmódon, ahogyan ez a módszer fel van építve. A módszer ugyanis alapvetően igazságtalan és bizalmatlan, mert eleve abból indul ki, hogy a kutya úgysem fog teljesíteni.
Itt sem az eszközzel van a baj, hanem a módszerrel. Ha elektromos nyakörvet használunk, akkor azt ne így tegyük, hanem ugyanúgy használjuk, mint a rendes nyakörvet és pórázt. A kutyának minden egyes gyakorlat esetében megfelelő tanulási fázist kell biztosítanunk, ismeretlen jelentéstartalmú parancsok végrehajtása nem várható el tőle, és az ilyenek nem teljesítéséért nem is fenyíthető. A figyelemelterelési fázisban, ha a kutya azért nem teljesít, mert túlságosan nagy a figyelemelterelés szintje, a szóbeli „NEM!” fenyítést áramütés is követi. Eleinte ezt is mindig pórázra vett kutyával csináljuk.
Az elektromos nyakörvvel végzett kiképzésnek sem lehet más a célja, mint a rendes pórázzal és nyakörvvel végzett kiképzésnek. Azt szeretnénk, ha a kutyánk követné a szóbeli parancsot, és azt akarjuk, hogy tudja, ha esetleg nem engedelmeskedne a szóbeli fenyítés után sem, akkor az elektromos nyakörv segítségével akár távolról is megfenyíthetjük, immár fizikailag. Ezt a kutya pontosan érti.
A módszer hívei szerint ez a metódus is világos a kutya számára, és minden szempontból rendben van. Hát, világosnak világos, az már egyszer igaz. De nem segít szemernyit sem a kutya és a gazda közti kapcsolat kialakításában, az is világos. Mert hát, hogyan is segíthetne ebben? Hiszen a kutya már a parancs kiadásának pillanatában áramütést szenved. Emiatt a módszert magát a mára már túlhaladott kiképzési formák közé kell sorolnunk, és minél előbb elfelejteni!
Ösztönt a kutyából kinevelő fenyítés
Amikor az újdonsült kutyatulajdonosok elkezdik képezni magukat a kutyakiképzés művészetének területén, akkor rájönnek, hogy egyes gyakorlatok, például a „lábhoz!” parancs esetén elengedhetetlenül szükséges, hogy a kutyában ébren tartsuk az ösztönös viselkedést, amikor is a kutya izgatott, feszült, figyelmes, és szinte riadókészültségben jön mellettünk, miközben megkísérli előre kikövetkeztetni szándékunkat, ha elfordulnánk vagy megállnánk. Más gyakorlatok, például az "ül!", "fekszik!", "marad!" parancsok teljesítésekor az a kívánatos, ha a kutya ideiglenesen megfeledkezik az ösztönös viselkedésről, és nyugodt marad.
A kiképzőknek meg kell tanulniuk, hogy egyes fenyítések segíthetnek abban, hogy a kutya igyekezzen ösztönösen illetve ösztönösebben viselkedni, míg más fenyítések segítségével a kutya az ösztönös viselkedés felfüggesztésére bírható rá.
Ha a kutya nem teljesíti kifogástalanul a nyugalmi helyzetet kívánó parancsokat, akkor ez gyakorta annak a következménye, hogy túlságosan is ösztönösen cselekszik. Az ilyesmi annak eredményeképpen is előállhat, hogy a kutya valamilyen figyelemelterelésnek van kitéve. Az ösztönös viselkedés kineveléséhez a helytelen cselekedetkor a gazdának a „NEM!” paranccsal kell reagálnia, amit szükség esetén azonnal követ egy erőteljes pórázos fenyítés. Egy erőteljes pórázos fenyítés általában elég ahhoz, hogy a kutyát észhez térítse, és az az elvártak szerint teljesítsen. Ha a kutya ilyenkor sem teljesít, akkor a fenyítés nem volt elég erőteljes. Ha ezt tapasztaljuk, akkor a jövőben se a fenyítések számát emeljük, hanem a fenyítés erejének szintjét egészen addig, amíg a kutya egyetlen pórázos fenyítésre is megfelelően reagál.
Ösztönt a kutyába benevelő fenyítés
Ellentmondásosnak tűnhet az a kijelentés, hogy a fenyítéssel a kutya akár ösztönös viselkedésre is rábírható, ám megfelelően végrehajtva pontosan ez történik.
Az ösztönös viselkedésre neveléskor nagyon gyors egymásutánban több fenyítést kell adnunk. Ha ezt például követési gyakorlat közben tesszük, ezzel fokozzuk a kutyában az ösztönös viselkedés iránti vágyat és késztetést. Ilyenkor lényegében annyi történik, hogy felspannoljuk a kutya idegrendszerét, a kutya azért lesz izgatott, mert a gazdájától szinte folyamatosan a NEM, NEM, NEM parancsot hallja, amit azonnal követ a póráz vagy távirányító segítségével kiadott BUMM, BUMM, BUMM fenyítés. Az ilyen alacsony szintű fenyítések pedig megemelik a kutya izgalmi (vagy figyelmi) szintjét, és ezért az efféle ismételt fenyítések arra késztetik a kutyát, hogy nagyon gyorsan megtanulja követni a kiadott parancsokat.
Nagyon fontos, hogy az ilyen fenyítések sosem lehetnek igazán kemény fenyítések, mert a túlságosan kemény fenyítésekkel épp a kívánt cél ellenkezőjét érnénk el: nem be-, hanem kinevelnénk a kutyából a kívánatos ösztönös viselkedést. Ne feledjük, hogy az ismétlődő, alacsonytól közepes szintig terjedő keménységű fenyítések célja az, hogy fokozott készültségbe helyezzük a kutya idegrendszerét, aminek egyenes következménye lesz a tény, hogy a kutya a szokottnál sokkalta hamarabb teljesít.
Fokozatos fenyítés
A fokozatos fenyítés póráz és kiképző nyakörv, illetve távirányítós nyakörv segítségével hajtható végre.
A fokozatos fenyítés elvének megértéséhez előbb azt kell megértenünk, hogyan határozható meg az, milyen szintű fenyítést is kell alkalmaznunk egy adott kutya esetében. Minden kutyának más és más a személyisége és a temperamentuma, nincs köztük két egyforma. Ez egyben a legfőbb oka annak is, miért kell minden egyes kutyát egyedi módon kiképezni. A más kutyáknál szerzett rutin itt csak segíthet, de a náluk szerzett tapasztalat semmiképpen sem alkalmazható kritika nélkül minden más kutyára.
Az egy adott kutya esetében alkalmazható/alkalmazandó fenyítés szintjének meghatározásakor legjobban a fenyítési szintek 1-től 10-ig terjedő skálája használható. (Az 1-es szintű fenyítés ekkor az egyszerű szóbeli fenyítés, a 10-es szintű pedig a még adható lehető legkeményebb fenyítés!)
A 10-es szintű fenyítésre jó példa lehet egy olyan pórázos fenyítés, amely elegendő ahhoz, hogy lerántsa a lábáról a kutyát! Hogy tehát a dolog egyértelműen világos legyen: 10-es szintű fenyítést nagyon ritkán alkalmazunk, ugyanúgy, ahogy a távirányítós nyakörv esetén is csak elvétve van szükség igazán nagyfeszültségű ingerlésre.
Az egy adott kutya esetében alkalmazandó fenyítés szintjének meghatározásához először is meg kell vizsgálnunk az adott kutya temperamentumát: vajon a szóban forgó kutya kemény vagy inkább lágyabb természetű kutya-e?
Egy keményebb természetű kutya ugyanis nagyon hamar túlteszi magát egy-egy fenyítésen. A kemény kutyák általában közepes szint körüli fenyítést igényelnek. Ha egy kemény kutya alacsony szintű fenyítést kap, akkor vagy tudomást sem vesz róla, és folytatja a helytelenített viselkedést, vagy csak a gazdájára néz, és mintegy azt kérdi: „csak ennyit tudsz”?
A lágyabb természetű kutya viszont éppen ellenkezőleg: nem túl hamar szedi össze magát egy-egy fenyítést követően. Ha egy ilyen kutyának a kelleténél keményebb fenyítést adunk, akkor viselkedése nagyon könnyen átcsaphat elkerülő magatartásba: lefekszik, megtagadja a munkát, vagy akár megpróbálhat elmenekülni is! A lágyabb kutyáknak ennél fogva sokkal alacsonyabb szintű fenyítésekre van szükségük.
A kutyák kemény vagy lágy természetének megbecsülésére számos módszer létezik, köztük például az alábbiak is:
Ha a kutyát általában jutalomfalattal jutalmazzuk egy-egy gyakorlat elvégzése után, akkor még megfelelő szintű fenyítés után is elfogadja ezt. Ha nem, akkor valószínűleg máris túlságosan magas volt a fenyítés szintje!
Ha a kutya általában játékkal jutalmazható egy-egy gyakorlat elvégzése után, akkor még megfelelő szintű fenyítés után is játszani fog. Ha nem, akkor valószínűleg máris túlságosan magas volt a fenyítés szintje!
Nézzük meg, hogy fenyítés után a kutya vajon tovább csinálja-e a gyakorlatokat, illetve követi-e a parancsokat? Ha nem, akkor valószínűleg máris túlságosan magas volt a fenyítés szintje!
Az újdonsült kutyatartóknak néha nem egyszerű meghatározni a kutyájukon alkalmazandó fenyítés szintjét. Nekik előbb megfelelő tapasztalatokat kell szerezniük, és észben kell tartaniuk, hogy a különféle szintű fenyítéseknek milyen hatásuk van a kutyájukra. Az egészet azzal kell kezdeniük, hogy meghatározzák a normál, mindenféle figyelemeltereléstől mentes kiképzési környezetben (saját élettér, udvar, stb.) végzett munka során alkalmazandó fenyítési szintet.
Az új gazdák hamar megtanulják, hogy a kutyák számára vajmi keveset jelent a hazai környezetben megszokott fenyítési szint, amikor kiviszik őket az utcára és a szomszéd kutyája a kerítés túloldaláról ugat rájuk!
Az igazság ugyanis az, hogy a különböző fenyítési szintekhez hasonlóan a figyelemelterelésnek is megvannak a maga különféle szintjei.
Az egészet úgy kell szemlélni, hogy minden egyes fenyítési szint külön, egyedi kiképző eszköz. Más szóval egy 3-as szintű fenyítés jó eszköz lehet egy bizonyos viselkedési hiba bizonyos szintű figyelemelterelési környezetben történő korrigálására, míg egy másik környezetben ugyanezen hiba rendberakására esetleg alkalmasabb a 6-os szintű fenyítés. Ez ugyan nyilvánvaló, ám sok új gazdi úgy érzi, hogy a fenyítés az egyszerűen fenyítés, és kész. Nem csoda tehát, ha a kutyáik néha úgy viselkednek, mintha nem nagyon kedvelnék a gazdájukat.
Az alkalmazandó kiképzési szint meghatározása folytonos feladat a normál kutyakiképzésben. A jó gazdák több különféle fenyítési/figyelemelterelési szintet is meghatároznak a kutyájuk számára. A figyelemelterelési szinteket a fenyítési szintekhez hasonlóan 1-től 10-ig rangsorolhatjuk. Ez azonban messze nem azt jelenti, hogy egy 10-es szintű figyelemeltereléshez szükségszerűen 10-es szintű fenyítés is tartozik!
Példák a figyelemelterelési szintekre
1-es szint: munka a legszűkebb környezetben, lakásban, konyhában, kennelben.
2-es szint: munka az udvarban.
3-as szint: munka az udvarban, amikor a szomszéd is kint van, füvet nyír, téblábol, stb.
4-es szint: munka az udvarban, amikor a gyerekünk is kint labdázik.
5-ös szint: séta az utcán vagy a parkban, amikor 3-4 idegen kutya is póráz nélkül szaladgál körülöttünk, illetve a kutyánk körül.
6-os szint: séta a szabadban, utcán, parkban, amikor a körülötte zajló események miatt felébredhet/megerősödhet a kutyánkban a vadászösztön (felugró vadak, izgalmas szagok/csapák, szaladgáló/labdázó gyerekek, stb.).
7-es szint: séta a szabadban, utcán, parkban, amikor a körülötte zajló események miatt felébredhet/megerősödhet a kutyánkban a védőösztön (gyanús vagy támadó jellegű emberek/állatok, szokatlan események, nagy tömeg, stb.).
8-as szint: munka az udvarban, amikor a körülötte zajló események miatt felébredhet/megerősödhet a kutyánkban a védőösztön (gyanús vagy támadó jellegű idegen emberek/állatok megjelenése/behatolása, stb.).
9-es szint: munka úgy, hogy közben a kutya vagy az élelmét félti, vagy élelmet remél másoktól, illetve ilyet kínálnak a számára.
10-es szint: a kutyában riadókészültségben van az önvédelmi ösztön, már önmagát is félti valamiért, azonnali támadás vagy menekülés várható.
Az engedelmességi tréningek vezetőinek többsége azt tanácsolja a résztvevő gazdáknak, hogy „ha a kutya visszautasítja egy olyan parancsnak a végrehajtását, amit már ismer és ért, akkor azt a kutyát meg kell fenyíteni”, illetve, hogy „ha a kutya a fenyítést követően sem hajtja végre az adott parancsot, akkor az előző fenyítés nem volt elég kemény”.
A fenti kijelentések általánosságban véve igazak is, ám azt már a trénerek nagy része elmulasztja elmagyarázni a kezdő gazdáknak, hogyan is fokozzák/fokozhatják a fenyítés szintjét a kezdeti sikertelenség után. És a legszomorúbb az egészben az, hogy az esetek többségében ez azért történik így, mert maguknak a trénereknek sincs valami tiszta fogalmuk arról, hogyan is kéne ezt csinálni!
Jól tesszük tehát, ha részletesebben is körüljárjuk a témát. Ha a falkavezér parancsot ad egy alacsonyabb rangú falkatagnak, akkor az alacsonyabb rangú falkatag azért hajtja végre a falkavezér parancsát, mert egyrészt elfogadja a saját, a falkában betöltött helyét, és másrészt nem akarja megkérdőjelezni a falkavezér illetékességét sem.
Ha a kutya megtagadja a gazdájától kapott és már ismert parancs végrehajtását, akkor ez világosan jelzi, hogy valamilyen zavar támadt a kutya és a gazda kapcsolatában. Ez gyakorta annak a legelső megnyilvánulása, hogy a kutya nem tiszteli a gazdáját.
A fokozatos fenyítés talán legjobb megközelítése az, amikor nagyon világosak és következetesek vagyunk az egész tréning során. Amikor a kutya legelső alkalommal megtagadja egy parancs végrehajtását, akkor egyszerűen adjunk ki egy szóbeli „NEM!” parancsot, amelyet a kutya temperamentumának megfelelő, késleltetett pórázos vagy elektromos nyakörves fenyítés követ.
Ha a kutya még ezt követően sem engedelmeskedik, akkor ismételjük meg a parancsot, és adjunk lehetőséget a kutyának arra, hogy végre is hajtsa azt. Ha a kutya még a második parancsot is figyelmen kívül hagyja, akkor a második fenyítés szintjének sokkal, de sokkal magasabbnak kell lennie az elsőnél! Más szóval, ha az első fenyítés szintje, mondjuk 4-es volt, akkor a második fenyítési szint ideális esetben valószínűleg valahol 8-9 szint körül lesz!
Ezzel nagyon világosan a kutya tudomására hozhatjuk, hogy mindenképpen engedelmeskednie KELL!
A módszer sokkalta hatékonyabb így, mintha az első fenyítést követően csak egyesével emelnénk a fenyítési szinteket 4-ről 5-re, 5-ről 6-ra, 6-ról 7-re, majd végül 7-ről 8-ra, illetve egészen addig, amíg csak a kutya nem engedelmeskedik. Mindjárt a második fenyítés alkalmával egyből 4-ről 8-ra emeljük a fenyítési szintet. Miért is?
Ennek jobb megértéséhez a következőket kell észben tartanunk: a kutya biztosan ismeri az általunk kiadott parancsot (ha ugyanis a kutya egyáltalán nem, vagy még nem teljesen biztos benne, hogy mit is várunk el tőle a parancs kiadásakor, akkor ezzel a módszerrel élni nem szabad, mert a kutyát akár teljesen tönkre is tehetjük!). Ha a kutya nem teljesíti az ismert parancsot, első alkalommal a megszokott módon fenyítjük meg. Ha másodszor is megtagadja ezt a parancsot, akkor egyértelmű, hogy nem tisztel bennünket. Ha nem tisztel bennünket, akkor következésképpen megkérdőjelezi a falkában betöltött helyzetünket is. Ha pedig ez történik, akkor nagyon, de nagyon nyomatékosan a tudomására kell hoznunk, hogy ezt nem tűrjük el!
Egy jó időben adott kemény fenyítés felér ezer ímmel-ámmal megráncigált póráznál. Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy a nem kellő mértékben megfenyített kutyák sosem fogják igazán tisztelni a gazdájukat, az efféle fenyítések tehát semmivel sem járulnak hozzá a kutya-gazda közti megfelelő kapcsolat és bizalom kiépítéséhez.
Másrészről viszont az is súlyos hiba, ha már a legelső fenyítés is túlságosan kemény az adott kutya temperamentumához mérten, mivel ezzel egyszerűen egyszer s mindenkorra tönkretehetjük a kutyával addig kialakított jó kapcsolatunkat.
Megfelelő módon végezve azonban, amikor is a munkánk során mindig figyelembe vesszük az adott temperamentumhoz, ösztöntípushoz és –szinthez, illetve figyelemelterelő körülményekhez igazodó fenyítési módot és szintet, és ebben NAGYON, DE NAGYON KÖVETKEZETESEK ÉS VILÁGOSAK vagyunk, akkor nagyon hamar azt vesszük észre, hogy egyrészt a kutyánk a korábbiakhoz képest nagyon gyorsan tanul, másrészt pedig falkavezérként is megerősödünk a szemében. Sokan azt hiszik, hogy ha állandóan keményen fenyítik a kutyájukat, akkor az automatikusan falkavezérként tiszteli majd őket. Tévednek! A kutya ugyan végre fogja hajtani a kapott parancsokat, de nem tiszteli majd a gazdáját. Az így nevelt kutyák valószínűleg inkább csak félni fognak a gazdájuktól, és az egyéb viselkedésükből könnyen kiolvasható, hogy nagyon nem szeretnek vele dolgozni.
Fokozatos fenyítés elektromos nyakörv segítségével
A fokozatos fenyítés elve kombinálható az elektromos nyakörvekhez kidolgozott „menekülési gyakorlat” módszerével is. Tegyük fel például, hogy éppen a behívást gyakoroljuk a kutyánkkal. Ha a kutya a behívásra nem jön, hanem inkább még távolodik is a gazdától, a gazda folyamatos fenyítést ad neki, ahol is fokozatosan növeli az áram erősségét, ha a kutya esetleg távolodik. A módszer alapelve szerint a kutya hamar rájön, hogy minél messzebb megy a gazdájától, annál erősebb lesz az áramütés szintje. Ha a kutya megfordul, és közeledik a gazdájához, akkor az áramerősséget mindaddig fokozatosan csökkentjük, amíg a kutya felénk jön. A módszer alapelve szerint a kutya ilyenkor is nagyon hamar rájön, hogy minél közelebb van a gazdájához, annál nagyobb biztonságban van az áramütés elől.
Korábban már esett szó róla, hogy a menekülési gyakorlat módszere működik ugyan, ám ahogy egyéb kiképzési feladatok esetében, úgy a fokozatos fenyítés alkalmazásakor sem javasolható tiszta szívvel a használata, mivel a kutya-gazda közti bizalomépítésre negatívan hat. Ha ugyanis az áram szintje a kutya által munka közben megszokott normál szint fölé emelkedik, akkor a kutyák zöme pánikba esik, és nem képes gondolkodni. Sok elektromos nyakörv ráadásul 10 másodpercnyi folyamatos használat után automatikusan ki is kapcsol, vagyis, ha a kutya 10 másodpercen belül nem fordult meg, és nem kezdett felénk közeledni, akkor a nyakörv egy időre kikapcsol, azaz a kutya a feladata teljesítése nélkül is „megmenekült”, ami akár még ronthat is a viselkedésén (hiszen azt hiheti, kis idő múlva úgyis véget ér a kellemetlenség). Túlságosan nagy tehát arra az esély, hogy az ilyen nyakörvek éppen a rossz pillanatban kapcsolnak ki, és éppen a kívánt céllal ellentétes hatást váltanak ki a kutyából. Az elektromos nyakörvet használó trénerek azt tanácsolják a gazdáknak, hogy az ilyen nyakörvek használatakor még a 10 másodperc letelte előtt vegyék le az ujjukat a stimuláló gombról, majd azonnal kezdjenek új stimulálásba. Ez azonban a tapasztalatlan gazdák figyelmetlensége miatt csak ritkán működik megfelelően, hiszen az ő figyelmüket teljesen lekötik az éppen zajló események, ezért erről sokszor megfeledkeznek.
Elkerülő fenyítés
Mi is az elkerülő fenyítés? Jó példa rá például, az, hogy ne érjünk a forró kályhához! Az elkerülő fenyítés tehát egy annyira extrém fenyítési módszer, hogy az így megszerzett tapasztalat miatt elég a fenyítést egyetlen egyszer elszenvedni ahhoz, hogy biztosan egész hátralévő életünkre nagyon jól megjegyezzük! Mikor van rá szükség a kutya nevelése során? Néhány példa:
Ha a kutya kukázni kezd.
Ha a kutya átás a kerítés alatt.
Ha a kutya felmászik az ágyunkra.
Az elkerülő fenyítés kiadásához a legjobb az elektromos nyakörv. A kutya gazdája jelen is lehet, vagy a kutya számára észrevétlenül is kiadhatja a fenyítést, nem számít, a kutya nem fogja összefüggésbe hozni a két eseményt (mármint a gazda jelenlétét és a fenyítést magát).
Az elkerülő fenyítést manapság leginkább a nem kívánatos viselkedésformák végleges kiirtására használjuk. Hogy ez biztosan megvalósuljon, ilyenkor nincs szükség a különféle szintek (temperamentum, fenyítés, figyelemelterelés, stb.) előzetes felmérésére és összehangolására: azonnal a lehető legmagasabb szinten indítunk, és azon is maradunk!
Ha a kukázást vesszük példának, akkor ugyebár azt szeretnénk, hogy a kutyánk lehetőleg örökre elveszítse érdeklődését ezek felborogatása és tartalmuk szétszórása iránt. Kezdjük az egészet azzal, hogy valamilyen, a kutya számára nagyon kívánatos és ínycsiklandozó falatot teszünk a kuka, szemétkosár, stb., szóval a szóban forgó tárgy vagy helyszín fölé, és ezzel felspannoljuk a kutya idegrendszerét. Eresszük a helyszínre a kutyát, és kissé távolabbról figyeljük a viselkedését. Abban a pillanatban, ahogy akár csak megszagolja a kitett eleséget, vagy a kukát, rögtön kap egy nagy erejű áramütést az elektromos nyakörvtől (az olyan lágyabb kutyáknál, akiknek a rendes munkafeszültségük nagyon alacsony, itt annyi engedményt tehetünk, hogy esetleg csak közepesen magas szintű fenyítést alkalmazunk). A lényeg ilyenkor az, hogy A GAZDA NEM SZÓLAL MEG! Nem ad ki szóbeli „NEM!” fenyítést, nem szól semmit, csak megnyomja a gombot, és stimulálja a kutyát!
Azt szeretnénk, hogy a kutya elkerülő magatartást tanúsítson. Hogy azt higgye, a kuka melletti terület veszélyes, könnyen aknára futhat!
Az elkerülő fenyítés használata esetén ritkán van 2-3 próbálkozásnál többre ahhoz, hogy meggyőzzük róla a kutyát: a legjobb, ha elkerüli azt az akármit, amitől távol szeretnénk tartani! Évente 1-2 emlékeztetőre mindazonáltal még így is szükség lehet. Ilyenkor a leszoktatáskor használtak szerint felspannoljuk a kutyát, majd próbára tesszük, és ha túlzott érdeklődést tanúsít a kitett eleség iránt, újra stimulálva meggyőzzük róla, hogy az „akna” még mindig a kuka mellett van.
Menekülő fenyítés
A menekülő fenyítés összevethető mind a menekülési gyakorlattal, mind pedig az elkerülő fenyítéssel a tekintetben, hogy ez is kíméletlenül kemény fenyítéseket használ, a célja viszont az, hogy ezek segítségével feltétlen menekülésre, megfutamodásra késztesse a kutyát.
A módszer a normál életben nem használatos.
Falkabeli viselkedéssel összefüggő fenyítés
Arról már beszéltünk, hogy a nem megfelelő falkabeli viselkedésre mindig fenyítéssel kell válaszolnunk. A nem megfelelő falkabeli viselkedést szinte kizárólag domináns hajlamú kutyák produkálják.
A világon évente sokszázezer kutya vesz részt engedelmességi tréningen, ám az ilyen tréningekre beiratkozott domináns kutyák túlnyomó többsége éppolyan dominánsan kerül ki a tréningről, mint ahogy elkezdte azt. Ennek oka az, hogy a trénerek elmulasztják megtanítani rá az embereket, hogyan is kezeljék a falkabeli viselkedéssel kapcsolatos problémákat.
A probléma megoldásában sokat segíthet az, ha a kutya kölyökkora óta következetesen betartjuk a domináns kutyák kezelésére vonatkozó alapvető szabályokat (nem engedjük a bútorokra, az ágyunkba, a kutya életének minden pillanatát szabályozzuk és az ellenőrzésünk alatt tartjuk, stb.). A domináns hajlamú kutyák azonban néha még így is morognak, harapnak, harcolni kezdenek. Az ilyen kutyákat pedig meg kell fenyíteni.
A domináns/agresszív kutyák kezeléséről külön is szólunk részletesebben, annyit azonban itt is feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy milyen hatással van a fenyítés az állatok agressziójára.
Az állati agresszió az egyik leggyakoribb olyan, a falkabeli viselkedéshez köthető probléma, amellyel szembesülhetünk. Az ilyen problémával küzdő kutyáknak a falkastruktúra elfogadására irányuló célzott tréningen kell részt venniük. Ha a kutya még a tréninget követően is agresszív marad, akkor két módon orvosolható a falkabeli viselkedéssel és a falkabeli rangsorral kapcsolatos problémákkal küszködő kutya baja. Ez a két módszer pedig a fojtókötél és az elektromos nyakörv.
A fojtókötél hasonló a normál csúszó/fojtó nyakörvekhez, annyi különbséggel, hogy ennél van egy második karika is a nyakörvön, amihez a nyakörv karabinere csatlakoztatható.
Fojtókötél
Az ilyen kötelet nem a kutya fején keresztül kell a nyakára húzni, hanem a kötelet szorosan annak állkapcsa alatt a kutya nyaka köré tekerjük, majd a karabinert a csúszó karikába akasztjuk. A kötél méretét úgy kell megválasztani, hogy az felhelyezve feszesen álljon a helyén, és ne csúszhasson lejjebb a kutya nyakán! (A fojtónyakörvek ugyanis csak közvetlenül a kutya állkapcsa alatti nyakrészen képesek kifejteni a tőlük elvárt hatásukat, lejjebb csúszva a hatásfokuk csökken, vagy éppenséggel elvész!)
Egyes kutyák feje ugyanis sokkal nagyobb/vastagabb a nyakuknál, és ha az ilyen kutyáknál normál fojtónyakörvet használnánk, akkor a nyakörvnek a szükségesnél sokkal nagyobbnak kellene lennie, hogy át lehessen bújtatni azt a kutya fején. A fojtókötelet azonban a kutya nyaka köré tekerhetjük, és így rákapcsolható a saját karabinere, miáltal sokkal rövidebb lehet a nyakörv, és feszesebben állhat, közvetlenül a kutya álla alatt.
Ha a nyakörv szorosan áll, akkor csak keveset kell húzni ahhoz a pórázon, hogy tovább feszítsük a nyakörvet a kutya nyakán. Minél kisebb kézmozdulat kell ehhez, annál gyorsabb lesz a fenyítés.
Ha a kutya agressziót mutat a gazda vagy más állatok irányában, akkor a gazda nyugodt, de határozott hangon egyszerűen csak kiadja a „NEM!” parancsot, majd a póráz segítségével felemeli a földről a kutya mellső lábait. Az egész során a legfontosabb a nyugalom megőrzése!
Ha ez történik, akkor a nyakörv megfeszül, és a kutya egyszerűen nem kap levegőt. Az ilyen fenyítés nem okoz fájdalmat a kutyának, viszont mélyreható hatással van rá.
A gazda nagyon gyorsan észre fogja venni, hogy a kutya óriási tiszteletet mutat olyasvalaki iránt, aki képes megfosztani őt a levegővétel lehetőségétől, különösen, ha mindez határozott, ámde nyugodt módon történik, mindenféle érzelem kizárásával! A kutyák ugyanis pontosan tudják, mit tud a gazda, és azt is, hogy mit nem! Ha a kutya ránk morog vagy harapni próbál, és ezért egyszerűen felemeljük a mellső lábát a földről, akkor a kutya azonnal tudni fogja, hogy velünk aztán nem nagyon szórakozhat!
Azok a kutyák, akik csak amiatt válhattak domináns kutyává, ahogyan a gazdájuk együtt élt velük (vagyis semmibe véve a falkabeli viselkedés alapszabályait és/vagy eltűrve azok megsértését), nagyon gyorsan újra engedelmes, a falkabeli helyükkel tisztában lévő kutyusokká válnak az ilyen nyakörvvel végrehajtott fenyítések után, amint rájönnek, hogy az agresszív viselkedésnek kivétel nélkül mindig ilyen fenyítés az eredménye! A változás valóban drámaian gyors és látványos!
Egy dologra azonban halálos komolysággal ügyeljünk: soha, de soha, de soha ne próbáljunk fojtókötelet használni egy nálunk fizikailag is erősebb domináns kutya megregulázására! Egy nagyon erős, nagyon domináns, nagyon agresszív kutya még légszomjjal küzdve is könnyen legyőzhet bennünket! Ha sikerül elérnie, hogy egy pillanatra meglazuljon a kötél, akkor végünk! Ne feledjük: „mindig mi válasszuk ki, hogy mikor provokálunk ki harcot, és a kutya provokációjára is csak akkor vegyük fel a kesztyűt, amikor biztosan nyerni tudunk”! A nagyon erős domináns kutya megfékezéséhez használjunk elektromos nyakörvet. Azt azonban szintén tartsuk észben, hogy ha az elektromos nyakörvet a domináns kutya gazda vagy más állat elleni agressziójának megfékezésére, illetve falkabeli viselkedéssel kapcsolatos problémák kezelésére szeretnénk felhasználni, azt csak akkor tegyük, ha az elektromos nyakörvnek a kiképzésben és a fenyítésben betöltött szerepével és lehetőségeivel már előzőleg tökéletesen megismerkedtünk!
Falkabeli viselkedéssel összefüggő, elektromos nyakörvvel kiadott fenyítés
A szokásos engedelmességi tréningeken a fenyítés szintjét a kutya temperamentumához igazodva választjuk meg. Ez annyit jelent, hogy a keményebb és lágyabb temperamentumú kutyák a parancsszegés súlyosságától függően különböző szintű fenyítéseket kapnak. Ez alól egyedül az állatok elleni agresszió kezelése képez kivételt.
Ha ugyanis egy pórázon vezetett kutya már egy másik kutya vagy állat megpillantásakor is nyílt agressziót mutat annak irányában, akkor a fenyítésnek magas szinten kell kezdődnie, és egy darabig nem is csökkenthető annak szintje! Más szóval: elektromos nyakörv használata esetén a fenyítés magas szintű, nagyon kellemetlen a kutya számára, amit igyekszik elkerülni.
A kutyákban egy másik kutya megpillantásakor azonnal megemelkedik az adrenalin-szint, ami agresszió esetén nagyon gyorsan még tovább emelkedik. Ha ilyenkor a fenyítés túlságosan alacsony szintről indul, sok kutya megtanulja a harc kedvéért elviselni azt, figyelmen kívül hagyhatja a fenyítést, és továbbra is agresszív maradhat. Ez már önmagában is gond lehet, de a nagyobb baj az, hogy amelyik kutya megtanulja elviselni az alacsonyabb szintű fenyítést, az jó eséllyel megtanulhatja elviselni az egyre erősebb és erősebb szintű fenyítéseket is! A folyamat vége az, hogy a kutya akár a legmagasabb szintű folyamatos elektromos stimulálást is képes eltűrni, mégis folytatja a helytelenített viselkedést!
Ha azonban a fenyítés azonnal magas szinten kezdődik, akkor szinte minden kutya nagyon hamar megtanulja, hogy sokkal jobban jár, ha később már az alacsonyabb szintű fenyítésre is odafigyel és engedelmeskedik, mert így elkerülheti az igazi fenyítést! Vagyis, ha magas szintű indító fenyítéssel megtanítjuk erre a kutyát, akkor a későbbiekben lehet, hogy még csökkenthetünk is ezen a szinten, a kutya mégis megfelelően reagál!
Fontos észben tartani, hogy az összes fenti eset pórázon vezetett kutyákra vonatkozik (akiken elektromos nyakörv is van). Nem arról van tehát szó, hogy akkor használunk elektromos nyakörvvel leadott magas feszültségű fenyítést, amikor a póráz nélküli kutya már összeverekedett egy másik kutyával, de még akkor sem, amikor a másik kutya van póráz nélkül, és fizikailag is éppen nekiront a mi kutyánknak, és egymásra bámulva, morogva, vicsorogva felveszik a kesztyűt egymással! Ezen a ponton egy ilyen fenyítés ugyanis biztosan harcot fog provokálni! Ráadásul, ha harc közben fenyítjük a kutyát, azzal sokszor csak még agresszívebbé tesszük! (Hiszen a kellemetlenség okának a másik kutyát hihetik!)
Száz szónak is egy a vége, ha elektromos nyakörvet szándékozunk használni, akkor előbb tanuljuk meg helyesen használni azt!
Ha nehezen vesszük rá magunkat a kutya ellen alkalmazott nagyon kemény fenyítések végrehajtására, jusson eszünkbe, hogy a gazda ellen forduló vagy más kutyákkal folyamatosan harcot provokáló domináns kutyák túlnyomó többségére az elaltatás vár! Az ilyen kutyák esetében tehát egyszerűen nincs túl sok választásunk: vagy erőt veszünk magunkon, és megfegyelmezzük a kutyát, vagy végleg lemondunk róla! Harmadik választás ugyanis nincs, mert az ilyen kutya másképp előbb-utóbb tragédiát fog okozni!
A fenyítés szerepét tárgyalva arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szokványos engedelmességi tréningeken a fenyítést gyakran dicséret követi. Ha azonban a fenyítés nem megfelelő falkabeli viselkedés miatt került kiadásra, akkor soha, de soha, de soha NINCS DICSÉRET a fenyítés után!
Ha ugyanis a kutya nem megfelelő falkabeli viselkedést mutat, azzal tulajdonképpen a velünk, mint a falka magasabb rendű tagjával szemben tanúsított tiszteletlenségét fejezi ki.
A vadonban, ha a falka egyik alacsonyabb rangú tagja tiszteletlenséget mutat a falkavezérrel szemben, annak nagyon súlyos következményei vannak, minimum rendre utasítás, fenyítés, nemritkán harc. Az ilyen harcok után a falkavezér nem fordul hátra, hogy összedörgölőzzön az éppen most legyőzött alacsonyabb rangú falkatársával. Ha tehát a kutyánk morog, csíp vagy harcolni próbál, azonnal fenyítsük meg, de utána semmi dicséret!
Elzárás
Sokan az elzárást (ketrecbe, kennelbe, stb.) nem tekintik igazi fenyítésnek. Nos, tévednek. Nem megoldás ugyan mindenre, de bizonyos problémák kezelésére hatékonyan alkalmazható, másokra viszont teljesen alkalmatlan.
Ha például olyan kölyköt kell felnevelnünk, amelyik időnként kissé elvadul és utálatosan viselkedik, akkor nagyon is hatékony tréning lehet, ha ketrecbe zárjuk, amíg le nem nyugszik, és el nem csendesedik.
Az elzárás használata akkor is hatékony kiképzési eszköz lehet, amikor lágyabb természetű kutyát képzünk ki ösztönre erősítő gyakorlatokra (például agility). Ha a kutya nem a feladatra vagy a munkára figyel, akkor gyakran az is meggyőzi a kutyát róla, hogy jobb a gazdival játszani, mint a ketrecben feküdni, ha egyszerűen elzárjuk a ketrecébe. A hatást általában csak fokozza, ha (nem túl meleg időben!) a ketrecet még egy takaróval is lefedjük!
A gazda, más emberek vagy állatok iránti agresszió kezelésére az elzárás nem javasolt, jobban mondva gyakorlatilag hatástalan. Az ilyen esetekhez ennél sokkal komolyabb fenyítési módszerek kellenek.
Sok félrevezetett, félretájékoztatott ember azonban azt hiszi, hogy ha a kutyájuk rájuk vagy a gyerekeikre morog, akkor elég, ha egyszerűen elzárással büntetik, és kész. Csak később jönnek rá, hogy valami nagyon nem stimmel, amikor a probléma egyre csak mérgesedik. Akkorra azonban sajnos már többnyire túl késő van ahhoz, hogy a gondot gyorsan lehessen orvosolni. Az ilyen kutyák addigra ugyanis már túlságosan is hozzászoktak ahhoz, és felbátorodtak azon, hogy sokszor morogtak vagy csíptek, és minden következmény nélkül megúszták. Az ilyen kutyáknak nem elzárásra van szükségük, hanem komoly fenyítésekre.
Helytelen fenyítések
Számos helyeselhető fenyítési forma létezik, van azonban néhány, amelyet az új gazdiknak feltétlenül el kellene kerülniük.
Az egyik ilyen nagyon elterjedt mítosz az, hogy a kölyökkutya orrát a saját piszkába nyomva az szobatisztaságra nevelhető. Ez csak arra jó, hogy örök életre elrontsuk kapcsolatunkat a kölyökkel.
Ütés, verés, pofozás és társai
A kutyakiképzésben nincs helye a kutya kézzel, összetekert újsággal, légycsapóval, stb. történő megütésének, megpofozásának. Ha gyakran csinálunk ilyesmit, akkor a kutya kölyökkorában jó eséllyel félni fog az emberi kéztől, felnőtt korában pedig, ha addigra domináns kutya válik belőle, egy ilyen próbálkozás akár a gazda elleni támadást is kiválthat belőle!
Itt annyit meg kell jegyeznünk, hogy egyes esetekben, amikor a kutya valami helytelen dolgot tesz, és közben emiatt nem figyel a gazdájára, a kutya figyelmének újra a gazdára irányítása céljából megengedhető lehet, hogy tenyérrel a hátára csapunk. Ez azonban nem fenyítési célzatú és szintű ütés, a célja csupán annyi, hogy közölje a kutyával: „Hé, hagyd már azt, és figyelj rám!”
Ne hagyjuk tehát, hogy elragadjanak az indulataink. Történjék bármi, a kutyát ne verjük meg, mert nincs semmi értelme, a fenyítésre pedig vannak sokkalta hatékonyabb eszközök.
Hamis információk az állatorvostól
Szomorú, de sajnos igaz, hogy az állatorvosok többségének fogalma sincs a kutyák neveléséről, kiképzéséről. Kezeljük is őket eszerint.