A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

6 - Ivarzás, fedeztetés, vemhesség, ellés

Ivarzás, fedeztetés, vemhesség, ellés

A szuka kutyák átlagosan 6 és 9 hónapos korukban tüzelnek  először, és ekkor már termékenyek is. Ebben a korban a szukák még fejlődésben vannak, így semmiképpen sem tanácsos a kutyát ekkor befedeztetni, mert az egészségkárosodással járhat. Az első alom ideális időpontja a harmadik, negyedik tüzelésre tehető, amikor a szuka már másfél-kétéves. Bár a legtöbb kutya élete végéig ivarzik, 8-9 éves kora után már ne nagyon pároztassuk.

Hogyan vehetjük észre, hogy tüzel a kutyánk? Nos, ilyenkor a külső nemi szervek megduzzadnak, és véres váladék folyik belőlük. Az ivarzó állat étvágya általában megnövekszik, gyakrabban, de egyszerre kevesebbet vizel, néha agresszívvá válik. Ivarzás alatt fokozottan kell figyelnünk a kutyánkra, hiszen ebben az időszakban elszökhetnek a kanok után.

A tüzelés időtartama egyedenként változhat, de átlagban 20-25 napig tart. Az egészséges szukák félévente tüzelnek.

A tüzelés 7-9. napjáig a szukák általában nem engedik magukhoz a kant, sőt kifejezetten elutasítóak lehetnek. A 9-13. nap között, ami általában az optimális fedeztetési idő, a legtöbb szuka jellegzetes viselkedéssel tudatja párzásra való készségét. A szuka ilyenkor dörgölődzik, farkát félrecsapja. Erre az időszakra a véres váladékképződés valamelyest csökken, a váladék színe átlátszóvá válik.

A biztos eredmény érdekében a fedeztetést érdemes legalább egyszer megismételni. Ennek optimális időpontja az első fedeztetést követő 1-2 nap. Miután a szukában egyszerre 15-20 petesejt is megérik, így a többszöri fedeztetéssel növelhető a kiskutyák száma.

Ma már a szukák véréből a jellegzetes hormonális változások alapján meg tudják határozni a fedeztetés optimális időpontját, ami főleg tenyészállatoknál vált gyakorlattá. A vizsgálattal megelőzhető a többszöri, gyakran sikertelen fedeztetés és a meddőség bizonyos esetei is kiszűrhetők.

A tüzelés vége felé, függetlenül attól, hogy pároztattuk-e kutyánkat, a váladékozás megszűnik és a nemi szervek is visszanyerik eredeti formájukat.

A szuka egészségi állapotát nem befolyásolja kedvezőtlenül, ha egyetlen egyszer sem ellik életében. Ha nem szeretnénk kiskutyákat, jobb, ha ivartalaníttatjuk már fiatal korában. A rutinműtétnek számító beavatkozás után egy héttel kutyánk már ismét a régi lesz. Tévhit az is, hogy a szuka a műtét után feltétlenül elhízik. Ez általában azért következik be, mert a tulajdonos ugyanannyi eledelt ad neki, mint a műtét előtt, ám ilyenkor már a nemi aktivitás hiánya miatt kedvencünknek kevesebb táplálékra van szüksége.

A kutya ciklusdiagnosztikájáról

A kutyatenyésztésben – mivel a szukák évente csak kétszer ivarzanak – rendkívül fontos a tüszőrepedés idejének előrejelzése. Mesterséges termékenyítésnél, különösen mélyhűtött sperma használatakor, jó fogamzási arány csak a megfelelő időben és technikával végzett inszeminálástól várható. A tüszőrepedés általában a proösztrusz (a péraduzzanat és vérzés) kezdetétől számított 11-13. nap között következik be.

A tüzelés külső tünetei (vérzés, péraduzzanat, a kanok közeledésének elfogadása, stb.), amelyeket főleg az ösztrogének változó szintje befolyásol, csak nagyon pontatlanul tájékoztatnak a közelgő tüszőrepedésről. A luteinizáló hormon (LH) hirtelen emelkedése 48 órával a tüszőrepedés előtt (prae-ovulációs LH-csúcs) sokkal pontosabban mutatja, mikorra várható az ovuláció. Ma már az LH koncentráció mérésére alkalmas gyorstesztek is kaphatók, amivel meghatározható a ciklus 0. napja, sajnos azonban a prae-ovulációs LH csúcs igen rövid és túl gyakori mintavételezést kíván. Ezért a fedeztetés optimális idejének meghatározásához a nagyon informatív klinikai hüvelycitológiai vizsgálat mellett inkább a progeszteron (P4) koncentráció változását követjük nyomon.  Más módszerek, pl. a hüvely elektromos ellenállásának mérése megbízhatóság szempontjából elmaradnak a hormon vizsgálatoktól és csak kiegészítő vizsgálatként értékelhetők.

A fejlődő tüszők által termelt ösztrogének magas szintje az LH csúcs jelentkezésével egyidejűleg csökkenő tendenciát mutat. Számunkra jól használható jelenség, hogy az eddig alacsony szinten ingadozó progeszteron fokozatosan emelkedni kezd és kb. az LH csúccsal egy időben éri el a 2 ng/ml-es koncentrációt. Az ösztrogének szintjének csökkenése és a progeszteron koncentráció egyidejű emelkedése nagyjából egybeesik az „álló ivarzás” idejével, vagyis a tűrési reflex megjelenésével. Az álló ivarzást azonban - csupán a klinikai kép alapján - sokszor nehéz megállapítani, mert a viselkedésbeli változások nem feltétlenül jelzik pontosan a tüszőrepedés idejét. A ciklus diagnosztizálásában tehát értékes segítséget nyújthat a vérszérum progeszteron szintjének meghatározása. A tüsző eredetű progeszteron koncentrációja az LH csúcsot megelőzően alacsony, utána viszont folyamatosan emelkedik az ovulációig. Az ovuláció az LH csúcsot követő második napon, egyben a progeszteron küszöbérték (2 ng/ml) fölé emelkedésétől számított második napon várható. A levált petesejteknek további 2 nap érési időre van szükségük, ezért a szuka fertilis periódusa az LH csúcs (~ progeszteron emelkedés) utáni 4-7. napra tehető. A már lezajlott ovulációra fajtánként és egyedenként eltérően a 4-8 ng/ml-es P4 koncentráció utal.

A természetes fedeztetés optimális ideje az ovulációt követő 0-4 (5) napos időtartam. A mesterséges termékenyítésre legalkalmasabb időpont friss vagy hűtött spermával az ovulációt követő 2-3. nap, míg mélyhűtött sperma használata esetén a 3-5. nap. Mélyhűtött spermánál azonban a hüvelybe inszeminálás nem elegendő, a termékenyítésnek feltétlenül a méhbe kell történnie!

A vemhesség

Élettani háttere

A petefészken fejlődő tüszők ivarzáskor fölrepednek és kiszabadul belőlük a petesejt, ez a peteleválás (ovuláció). A levált petesejtek vagy oocyták a petevezetőbe sodródva 24-72 óra alatt további érési folyamaton mennek keresztül, amíg elérik a megtermékenyüléshez (fertilizáció) szükséges állapotukat. Életképességük átlagosan 2-4 nap. A megtermékenyülés, valamint az első osztódások a petevezetőben mennek végbe, majd az embriók 32- ill. 64-sejtes szedercsíra (morula) stádiumban jutnak le a méhbe. A méh üregében az embriók tovább osztódva még néhány napig szabadon vándorolnak, mielőtt megtapadnak a méhfalon (beágyazódás). Ezután megkezdődik a magzatburkok és a placenta kialakulása, fejlődése. A magzati élet végén, az 50-55. nap körül indul meg a tüdő érése, ami azonban csak a születés után, a légzés megindulásával fejeződik be. Húsevőkben az anyai és magzati vérkeringés kevéssé különül el, mert a méhfal ereinek belső sejtrétege közvetlenül kapcsolódik a magzatburokhoz és emiatt a vemhesség idején számos gyógyszer, fertőzés szinte változatlanul jut át az anyából a magzatba. Elléskor a méhfalról leváló placenta következtében a „csupaszon” maradó erekből vér lép ki, ami a magzatvíz jellegzetes zöld elszíneződését okozza. A petefészken fölrepedt tüszők helyén sárgatestek fejlődnek, amelyek a vemhesség fenntartásban fontos szerepet játszó sárgatesthormont vagy progeszteront (P4) termelik. A P4 két ivarzás közti alapértéke 0,5-1 ng/ml, amely az ovuláció után rohamosan növekszik és 10-15 nappal később akár az 50-90 ng/ml csúcsértéket is elérheti. A sárgatest elégtelensége a 30. vemhességi nap előtt a P4 koncentráció csökkenéséhez és nem látható embriófelszívódáshoz, a 30. nap után vetéléshez vezet. A várható ellés előtt 10-15 nappal a P4 mennyisége fokozatosan kevesbedik, majd az ellést 36-48 órával megelőzően hirtelen 2 ng/ml-re csökken. A szaporodásban jelentős szerepet játszó másik anyag a tüszőhormon vagy ösztrogén, amelynek magas szintje az ivarzás kezdetén okozza a tüzelés külső tüneteit. A tüszőrepedést követően azonban szintje lecsökken és a vemhesség végéig alacsony marad, és csak az ellést megelőzően emelkedik ismét, ezáltal előkészítve a szülőutat az ellésre, az emlőket a tejelválasztásra. A tejelválasztás megindulásáért közvetlenül egy másik hormon, a prolaktin felelős, amelynek koncentrációja a vemhesség második harmadától kezdve fokozatosan emelkedik és az ellést megelőzően kiváltja a tejelválasztást.

A vemhesség megállapítása

Kis testű, laza hasfalú állatok vemhessége már a 20–30. nap között kitapintható. A vemhes méh elkülönítése a többi hasűri szervtől azonban az állat ellenszegülése, telt belek vagy húgyhólyag esetén meglehetősen nehéz lehet. A vemhesség 50. napja után már nemcsak a méh, hanem a magzatok vagy magzati testrészek is tapinthatók. Röntgenvizsgálattal a vemhesség csak a csontosodás megindulása után (42-45. naptól) diagnosztizálható egyértelműen, de az ultrahangkészülékek széles körű elterjedése és a magzati sugárártalom veszélye miatt kevésbé használatos. Bár a vemhesség fenntartásáért a progeszteron hormon felelős, szintje a fogamzott és nem fogamzott (álvemhes, lásd később) egyedeknél nem különbözik lényegesen, ezért nem alkalmas a vemhesség kimutatására. Ezzel szemben a placenta által termelt relaxin vemhesség-specifikus hormon, vagyis vemhes állatokban jelentősen magasabb, mint nem vemheseknél, ezért a 24-28. nap között jó eredménnyel használható a vemhesség diagnosztizálására. Kereskedelmi forgalomban már kapható relaxin meghatározásra alkalmas gyorsteszt, ami az ovuláció után 17-25 nappal már megbízható eredményt ad. A jelentős technikai fejlődés és a csökkenő ár az utóbbi években egyre elterjedtebbé teszi a valós idejű ultrahang készülékeket a vemhességi rutindiagnosztikában. Gyakorlott vizsgáló jó minőségű készülékkel már a 21. napon diagnosztizálni tudja a vemhességet a beágyazódott petesejt körül kialakuló méhfal megvastagodás és folyadék felhalmozódás alapján, azonban a negatív vizsgálati lelet ilyen korai időszakban még nem zárja ki a vemhességet. A vemhesség 25-27. napján viszont már elkülöníthető a magzati szívverés és a 34-36. naptól a magzati mozgások is. A 38-40. napon láthatóvá válik a húgyhólyag, a gyomor, sőt a szem is. A vemhesség korára a magzat fejlettségéből és a magzatvíz mennyiségéből következtethetünk.

Gondoskodás a vemhes kutyáról

Emberek esetében is gyakori tévhit, miszerint a várandós anyának „kettő helyett kell ennie”. Ezzel szemben vemhességük első két harmadában a kutyáknál semmiféle többlet energiabevitelre nincs szükség. Különösen oda kell figyelni a robosztusabb, hízásra hajlamosabb fajták táplálására, hiszen a korai vemhesség alatt fölszedett túlsúly a későbbiekben tovább halmozódik, és ellési komplikációkhoz vezethet. Mindössze az utolsó harmadban lesz annyira erőteljes a kölykök növekedése, hogy az anyakutya napi egyszeri étkezéssel már nem képes elegendő táplálékot fölvenni. Ennek oka nemcsak a rohamosan fejlődő magzatok növekvő táplálóanyag-igényében, hanem a vemhes méh által összenyomott gyomor korlátozott befogadóképességében is keresendő. Tartós energiahiány esetén az anyakutya anyagcseréje kedvezőtlen irányba változik, mérgező anyagok halmozódnak fel a vérében és kómaszerű állapotba kerülhet (vemhességi toxikózis). Ezért az utolsó három héten naponta többször is adjunk enni a szukának, lehetőség szerint jól hasznosuló, magas energiatartalmú vemhességi kutyatápot. Nincs szükség tehát emelt tápanyagbevitelre a vemhesség első két harmadában, sőt kifejezetten helytelen, ha túlzott gondoskodásból a szoptató állatok részére szolgáló, kalciummal dúsított tápot, illetve magas fehérjetartalmú kölyöktápot adunk! Az előrehaladottan vemhes szukával ne végeztessünk túlzottan kimerítő feladatokat, de rendszeresen sétáltassuk és engedjük mozogni. Az esedékes védőoltások beadásánál és féreghajtásnál gondolni kell arra, hogy a szerek a placentán átjutva bekerülnek a fejlődő magzat szervezetébe. Ezért féreghajtásra vagy bármely más kezelésre csak olyan készítmények alkalmazhatók, ahol a gyártó kifejezetten megengedi a vemhesség idején történő használatot. Korábbi ajánlásokkal ellentétben a vemhesség idején semmilyen védőoltás beadása nem javasolt, mivel a vakcinázás védő hatása elmarad a magzatelhalás és vetélés veszélye mellett. Vemhes állatoknál kizárólag elölt vírusos vakcinák alkalmazhatók, ezen termékek száma azonban igen szűk és rendszeresen oltott kutyáknál használatuk indokolatlan.

Az ellés

Várható időpontja, a közelgő ellés jelei

A kutya vemhessége átlagosan a fedeztetéstől vagy termékenyítéstől számított 63 (szélső értékek: 58 - 68) nap, amelytől azonban több napos eltérés is lehetséges. A fedeztetés és a peteleválás időpontja ugyanis többnyire nem esik egybe és így a tényleges termékenyülés ideje attól függ, hogy fedeztetéskor a szukában már megtörtént-e a tüszőrepedés, illetve befejeződött-e a petesejtek utóérése. A vemhesség fenntartásáért felelős progeszteron szintje az elléshez közeledve gyorsan csökken, amelynek hatására a szuka testhőmérséklete a várható ellés előtt 6-24 órával átmenetileg leesik. Ez a jelenség fölhasználható az ellés megindulásának előrejelzésére oly módon, ha a vemhesség 55. napjától kezdődően naponta kétszer megmérjük a szuka testhőmérsékletét, ami a normális 38,5-39,0°C-ról lecsökken 37,5°C alá, gyakran 37,0°C-ra. Kutyánál életképes kölykök születésére az 57-67. vemhességi nap között van esély. Az előbb kezdődő szülés esetén koraellésről vagy vetélésről, a később megindulóknál túlhordásról beszélünk. Mindkét esetben a magzatok szervezete olyan súlyosan károsodik, ill. oly mértékben fejletlen, hogy az élve született egyedek is rövid időn belül elpusztulnak. Néhány nappal ellés előtt a szuka viselkedése megváltozik, félrehúzódik a zajos és forgalmas helyekről és „fészeképítésbe” kezd. A megduzzadt emlőkből tejszerű váladék fejhető, majd az állat közvetlenül ellés előtt étvágytalanná válik, néha hányás is előfordul. A péra megduzzad, belőle áttetsző váladék ürül.

Amire szükség lesz az elléskor

A szülő állatnak állandó 22-25°C hőmérsékletű, nem huzatos, könnyen tisztán tartható és nyugodt helyre van szüksége, ahol szabadon mozoghat. Az ellés megindulása után ne engedjünk hozzá idegeneket, a családból is csak az legyen vele, akiben feltétlenül megbízik. Legyen kéznél tiszta törölköző a kölykök szárazra dörzsöléséhez, szemcseppentő és fültisztító pálcika a légutak szabaddá tételéhez, fonal a köldök lekötéséhez és Betadine fertőtlenítő oldat a köldökcsonk ellátásához.

Maga az ellés három, egymásba átmenő szakaszból tevődik össze. A  4-36 óráig tartó megnyílási szakaszban a méh ritmikus összehúzódásai a még ép burokban lévő magzatokat a belső méhszájhoz préselve a méhnyakat fokozatosan megnyitják, ezáltal a szülőút föltágul. A méh első (számunkra nem feltétlenül látható) összehúzódásai miatt a tágulási szakaszban a szuka nyugtalan, liheg, körbe jár, lefekszik és felkel. A viszonylag rövid kitolási szakaszban a méhkontrakciók erőssége és gyakorisága fokozódik, amit már látható hasfal-összehúzódások is kísérnek. A magzatburok fölrepedése és a magzatvíz elfolyása után 4 órán belül az első kölyöknek meg kell születnie. Sötétzöld színű méhváladék a placenta kezdődő leválására és romló magzati oxigénellátásra utal, ilyenkor legfeljebb egy óra telhet el az első kölyök megszületéséig. A magzat szülőútba jutása után fokozódnak a méh és a hasfal összehúzódásai, és percek alatt (fejjel vagy farral, mindkettő szabályos) a külvilágra kerül a kölyök. A hosszú köldökzsinór miatt a kiskutyák gyakran burokban születnek, máskor viszont a burok felreped és csak a köldökzsinórral kapcsolódik a kölyökhöz. Tapasztalt szuka gyorsan felszakítja (és megeszi!) a magzatburkot, majd a köldökzsinórt elrágva nyalogatással megtisztítja az újszülött orr-és szájnyílását és serkenti a légzését. A magzatok 30-60 percenként, nyugalmi periódust követően jönnek a világra, miközben az anya látszólag semmit nem csinál, csak felkészül a következő kölyök megszülésére. Ezek a pihenési szakaszok a szülés előrehaladtával és a méh izomzatának fáradásával egyre hosszabbak: a kezdeti 5-15 perc helyett 30-60 percesek lesznek. Ha a méhben még magzat van és a nyugalmi szakasz a két órát meghaladja (fájásgyengeség), haladéktalanul állatorvoshoz kell fordulni. Az ellés a magzatburkok megszületésével és a kiürült méh erőteljes összehúzódásaival (utószakasz) fejeződik be. Ha a köldökzsinór a magzatburok megszületése előtt elszakad, akkor a burok csak egy bizonyos idő (5-15 perc) elmúltával fog eltávozni úgy, hogy a következő magzat tolja maga előtt, esetleg csak a következő kölyök után születik meg. Mivel az anya általában megeszi a magzatburkokat, számon kell tartani, hány született meg, hogy az ellés végeztével tudjuk, maradt-e a méhben magzatburok. A magzati függelékek elfogyasztása élettani jelenség, de népes almoknál hasmenést, hányást okozhat. Miután az összes kölyök világra jött, a szuka megnyugszik, ápolja és szoptatja kölykeit. Az ellés utáni hetekben ürülő méhváladék, az ún. lochia nyálkás vagy vízszerű, kezdetben sötét zöldesbarna színű, esetleg vért tartalmaz, de semmiképpen nem bűzös, nem kenőcsszerű. A méh vissza-alakulásával színe egyre világosabb lesz, mennyisége fokozatosan csökken.

Ha a szuka nem szakítja fel a magzatburkot

Az első szülésnél a szukák néha ügyetlenek az újszülöttjeik ellátásában, ezért segítségre szorulnak. Ha egy perccel a megszületés után a kölykön a burok még mindig ép, akkor a burkot föl kell tépni - az orrot és szájnyílást szabaddá téve - lehetőséget adva az anyának, hogy nyalogassa kölykét. Ha még ekkor sem ápolja az újszülöttet, akkor távolítsuk el az összes burokmaradványt, kössük le a köldököt kb. fél cm-re a hasfaltól, vágjuk el a csomó fölött egy cm-rel, és fertőtlenítsük le a csonkot Betadine oldattal. Az első légvételt és az egyenletes légzés beindulását tiszta törölközővel végzett dörzsölgetéssel serkentsük. Amikor már dörzsölgetés nélkül is rendszeresen vesz levegőt és erőteljesen sír, visszaadhatjuk az anyjának.

Ha a kölyök nem lélegzik

Tegyük egyik kezünk mutató- és hüvelykujját a könyök mögött a mellkas két oldalára, hogy érezzük a szívveréseket. Ha a szív ver, szemcseppentő segítségével szívjuk ki a váladékot az orr- és szájnyílásból, és tisztítsuk meg környéküket fültisztító pálcikával. Törölközővel dörzsölgessük főleg a mellkast, hogy lélegezzen. Csak akkor hagyjuk abba, ha az újszülött már magától is vesz levegőt, illetve ha a szívverés leállása arra utal, hogy a kölyök már nem él.

Az életminőséget befolyásoló fejlődési rendellenességek, örökletes betegségek (köldöksérv, nyitott szájpadlás, rejtett here, stb.) szűrését minél korábbi időpontban célszerű elvégezni. Sajnos egyes vérvonalaknál bizonyos öröklődő betegségek (rejtettheréjűség, csípőizületi dysplasia) előfordulása halmozott, ezeket a vonalakat a tenyésztésből ki kell zárni.

Ha a szuka nem szoptatja kölykeit

Az ellés után nyugtalan szuka mellé le kell ülni és beszélni hozzá, hogy megnyugodjon. Eközben próbáljuk meg lefektetni, hogy a kölykök odamászhassanak szopni. Nem feltétlenül szükséges rátenni őket a csecsbimbóra; jobb, ha maguk találják meg az utat a tápanyagforrásig. Ha az anya még mindig ideges, vigyük ki sétálni, hogy vizeletet üríthessen. Olykor az is elegendő, ha a világítást lekapcsolva kimegyünk, azonban 15-20 perc elteltével ellenőrizni kell, hogy szoptat-e. Ha mindez nem használ, állatorvost kell hívni.

Egészséges anyakutya az esetek többségében gondoskodik utódairól, tisztogatja és szoptatja őket, mégis előfordul, hogy némelyik csöppség elmarad testvéreitől a fejlődésben. Nagy létszámú alom gyengébb egyedei a többiektől nem jutnak elegendő táplálékhoz, ezért emberi gondoskodásra, fejlődésük és súlygyarapodásuk nyomon követésére szorulnak. Amikor az anyaállat nem törődik kölykeivel, illetve betegség vagy tejhiány miatt nem tudja gondozni őket, esetleg elpusztul, akkor a feladat teljes egészében a tulajdonosra hárul. Ma már több tejpótló tápszer és eszköz kapható, amelyek segítségével a kölykök anya nélkül is fölnevelhetők.

Szoptatás

A szoptatás során felmerülő problémák

Energiahiány: a szoptatási időszak táplálóanyag-igénye a létfenntartó mennyiség háromszorosát is meghaladhatja! Amennyire általános a korai vemhesség alatti túltáplálás, ugyanolyan gyakran feledkeznek meg arról, hogy a szoptató anya – különösen népes alom esetén - a tejjel olyan mennyiségű energiát veszít, amit a fölvett táplálékkal képtelen pótolni. Ezért a kölykeit nevelő állatnak lehetővé kell tenni, hogy étvágya szerint naponta többször fogyaszthasson nagy tápértékű eleséget. Forgalomban vannak a megnövekedett táplálóanyag-igényt kielégítő tápok, amelyek a szoptatási időszak alatti kondícióromlás veszélyét csökkentik.

Kalciumhiányos görcsök (eclampsia): kistestű állatoknál előfordul, hogy a szoptatással nagy mennyiségben ürülő kalciumot az eleségből felszívódó és a csontokból mozgósított kalcium együttesen sem képesek pótolni, ezért a vérben kalciumhiányos állapot alakul ki. A kórkép kivételesen nagytestű fajtáknál is tapasztalható, gyakran azért, mert vemhesség alatt a szuka túl sok kalciumot (szoptató tápot vagy kalcium kiegészítőt) kapott, ami a kalciumháztartásért felelős mellékpajzsmirigy „ellustulásához” vezet, és az nem képes megfelelő mozgósításra a csontokból. Az alacsony vérkalcium-szint következtében az izomműködés zavart szenved, ami eleinte erőtlenségben, remegésben és kötött járásban mutatkozik. Az állapot súlyosbodásakor a pupilla kitágul, a testhőmérséklet emelkedik, rángógörcsök jelentkeznek és az állat oldalára dől. Amikor a görcsös állapot már nemcsak a vázizmokra korlátozódik, hanem a légzőizmokat és a szívizmot is érinti, életveszélyessé válhat, ezért késedelem nélkül hívjunk állatorvost és vegyük el tőle a kölyköket.

Méhgyulladás: a méhben visszamaradt kölyök vagy magzatburok, esetleg az ellési higiénia hiányosságai okozhatják. Erre utal, ha az ellést követő napokban az anyakutya étvágytalan, kedvetlen, és bűzös váladék ürül a hüvelyéből, kölykeit nem gondozza vagy nincs elég teje, esetleg lázas (testhőmérséklete 40°C vagy magasabb). Ilyenkor haladéktalanul meg kell mutatni állatorvosnak, mert méhgyulladása lehet, ami az életét is veszélybe sodorja.

Emlőgyulladás: A tejet termelő egészséges emlők viszonylag nagyok és puha tapintatúak. A sötétvörös színű gyulladt emlők feszülésig teltek, kemény tapintatúak, melegek és fájdalmasak. Amíg a betegség csak az emlőket érinti, addig az anya általános állapota nem romlik számottevően. Minthogy azonban a fájdalom miatt nem engedi szopni kölykeit, a pangó tej miatt a probléma egyre súlyosbodik. Ilyenkor az állatorvos antibiotikumot ad a szukának, ezenkívül minél gyakrabban ki kell fejni a tejet a beteg emlőkből, előrehaladott esetben a szukát gyógyszeresen el kell apasztani és a kölyköket mesterségesen (tejpótlóval) táplálni.

Állatorvost kell hívni, ha

§     63 nap eltelt a fedeztetés óta és a szuka nem készülődik az ellésre

§     4 órája elfolyt a magzatvíz, de nem született kölyök

§     30-60 perce tartó erőteljes fájások ellenére nem született kölyök

§     1 óránál régebben sötétzöld váladék ürül, de nem született kölyök

§     2 percnél régebb óta magzati testrész látható a pérarésben

§     az ellő szuka 2 óránál régebben pihen, de még van születendő kölyök

§     az ellés utáni napokban ürülő váladék bűzös, kenőcsszerű és/vagy a szuka láthatóan nincs jól

§     a kölykök állandóan (etetés után is) sírnak

§     az előrehaladottan vemhes vagy szoptató szuka remeg, elfekszik, érdektelen a külvilág ingereire

Álvemhesség

Tüzelés és párzás után a kutyák a fogamzás elmaradásakor is élettanilag álvemhesnek tekinthetők, hiszen progeszteron (és prolaktin) szintjük a vemhes állatokhoz hasonlóan magas. Az álvemhesség klinikai megnyilvánulása viszont egyedenként változó. Tünetei közül leggyakoribb a „babázás” az apró játékokkal, az ivarzás után már akár 30 nappal meginduló tejelválasztás, a hastérfogat megnövekedése, sőt akár szülőfájások is jelentkezhetnek. Enyhébb esetekben a konzervatív terápia is eredményes lehet, azaz a játékok megvonása, az étel és ivóvíz korlátozása és a sok mozgás megszünteti a tüneteket. A tejelválasztás megindulása esetén hűvös, bórvizes, kamillás borogatás javasolt. Gyógyszeres kezelésnél mindig mérlegelni kell az állapot súlyosságát és a beavatkozás mellékhatásait. A hosszú hatású progeszteron készítmények jelentősen befolyásolhatják a későbbi ciklusok jelentkezését, a prolaktin-gátlók viszont hányingert váltanak ki.

Születéstől a választásig

Az újszülöttek életük első napjaiban még képtelenek a testhőmérséklet szabályozására, a szemük zárva, nem tudnak önállóan táplálékot szerezni és reflexműködésük is tökéletlen. Teljes egészében az anyai gondoskodásra vannak utalva, ilyenkor fogékonyak a külvilág mikroorganizmusai által okozott fertőzésekre. Ezért célszerű a környezet tisztaságára és megfelelő hőmérsékletére fokozottan ügyelni.

Bizonyos újszülöttkori fertőző betegségek akár teljes almok kipusztulásához vezetnek, de először általában csak egy-két egyedet érintenek (többnyire a leggyengébbeket), majd a betegség tünetei fokozatosan válnak láthatóvá a többi újszülöttön is. Sikeres állatorvosi beavatkozásra viszont csak akkor van remény, ha nem az utolsó életben maradt, már nagymértékben legyengült kölyköt akarjuk megmenteni, hanem rögtön az első tüneteknél kezdjük meg a vizsgálatokat, és az azoknak megfelelő kezelést.