A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

VIII. A jutalomfalatok szerepe a kutyakiképzésben.

Viselkedési problémák és kezelésük

VIII. A jutalomfalatok szerepe a kutyakiképzésben.

A jutalomfalatok megfelelő időben és módon történő helyes használatával jelentősen növelhetjük a kutyakiképzés hatékonyságát.

Az élelem – a rendes célú etetésen kívül – két fő dologra használható fel a kutyakiképzés során:

1. Kiképzés közben jutalomként vagy motivációként alkalmazható.

2. Játékszerekbe töltve elfoglaltságot biztosít a kutya számára, ha egyedül van.

Korra, fajtára, nemre és méretre való tekintet nélkül minden egyes kutya két alapvető motivációra reagál a leginkább:

1. Megy a kellemes dolgok után.

2. Elkerüli a kellemetlen dolgokat.

Megfelelően használva az élelem és a jutalomfalatok nagyszerű és hatékony eszköz lehetnek a kutyák kiképzés közbeni motiválásához, illetve ahhoz, hogy a kutyát lefoglaljuk, amikor el kell mennünk, és magára kell hagynunk valamiért.

Az emberek többsége nem törődik azzal, milyen jutalomfalatot is használ. Egyszerűen alábecsülik annak fontosságát, mennyire lényeges, hogy a különféle célú eszközökhöz mindig az ahhoz leginkább megfelelő jutalomfalatokat használjuk. Azt hiszik, az engedelmességi gyakorlatokhoz vagy a csapázáshoz másra sincs szükség, csak felaprított virslire.

Valaha nem használtak jutalomfalatokat a kutyakiképzéshez, mert azt tartották, hogy nem adhatunk mindig jutalomfalatot egy-egy feladat teljesítéséért, és attól tartottak, hogy a jutalmazás elmaradásával a kutya a teljesítést is megtagadhatja majd. Nos, azóta megtanultuk, hogy megfelelően használva, a jutalomfalattal történő kutyamotiválás hatására a kutya örömét leli a kiképzésben, részt akar venni annak folyamatában, és megerősödik benne a problémamegoldó készség. A jutalomfalatok használata egyszersmind javítja és erősíti a gazda és a kutya közötti köteléket is.

Ha a gazda úgy dönt, hogy jutalomfalatok használatával képzi ki a kutyáját, először is el kell sajátítania ennek pontos mikéntjét. Ehhez a legjobb alapot a markeres vagy klikkeres kiképzés biztosítja. A markeres kiképzéssel szerzett gyakorlati tapasztok alapján bizton állítható, hogy a kutyakiképzés során felhasznált különféle jutalomfalatoknak az eredményük is más és más lesz! Nem csak azt kell tehát megtanulnunk, hogy hogyan és mikor használjunk jutalomfalatokat a kiképzés során, hanem azt is, hogy milyen élelmet vagy jutalomfalatot alkalmazzunk.

Ma sincs természetesen semmi probléma a felaprított virsli engedelmességi gyakorlatokon történő használatával, az utóbbi időszakban azonban jelentősen megnövekedett a szóba jöhető, esetenként speciális élelmiszerfajták és jutalomfalatok választéka és kínálata is.

Először is szögezzük le azt a sajnálatos tényt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható, leginkább elterjedt olcsó tápok többsége bizony egyszerűen szemét, isten mentsen bennünket, hogy megtudjuk, miből készültek! Legyünk őszinték: a mesterségesen színezett, szagosított és ízesített tápok nem valók semmire, kutyáink etetésére pedig végképp nem. A jó minőségű tápok többsége viszont szinte megfizethetetlen. Tehát vagy tápválasztáskor legyünk nagyon-nagyon körültekintőek, vagy inkább részesítsük előnyben a természetes nyerskosztot.

A különféle feladatokhoz használjunk különféle jutalomfalatokat

Szerencsére ma már sokféle jó minőségű táp, illetve természetes nyerskosztból előállított jutalomfalat áll rendelkezésünkre, vagy efféléket egy kis odafigyeléssel mi magunk is előállíthatunk otthon. És a választékra mindenféleképpen szükség van, mert:

1. Amit az egyik kutya imád, azt nem biztos, hogy a másik is kedveli.

2. Minden egyes különféle jutalomfalatnak más és más a motiváló értéke az adott kutya számára. Alaposan figyeljük meg tehát és véssük észbe, hogyan reagál a kutyánk egy-egy adott jutalomfalatra! Használjuk ki az előnyünkre ezeket a különbségeket! Egyes jutalomfalatok hatására a kutya gyakorlatilag megszűnik gondolkodni, és az ilyen kutya nem tud koncentrálni a feladatára, ha tudja, hogy ILYEN jutalomfalat van nálunk! Az ilyen jutalomfalatok természetesen ezért nem is használhatók a kutya motiválására olyan feladatok esetében, amelyek teljesítése a kutya komplex gondolkodását igényelné. A kezdő kutyakiképzők gyakorta azt hiszik, hogy minél nehezebb a feladat, annál vonzóbb jutalomfalat jár a kutyának. Ez azonban tévedés! A nehéz feladatkor a kutyának arra kell koncentrálnia, amit éppen csinál, nem pedig az érte várható jutalomra! A nehéz feladatokért ezért inkább közepesen vonzó jutalmat kínáljunk cserébe.

3. Egyes feladatokhoz kevésbé vonzó jutalomfalat illik. Tartsuk észben, melyek ezek a feladatok, és kínáljuk az azokhoz kapcsolt jutalomfalatokat. Ilyen lehet például séta közben a behívás, amikor jól jön, ha a kutya elpiszmog néhány másodpercig a jutalomfalattal, hiszen addig is mellettünk marad, tudatosítja, hogy ezt most azért kapta, mert odajött hozzánk. Ilyenre nagyon jó a nagy szemű táp, a ropogós, keményebb kutyakeksz, stb. A markeres kiképzéskor viszont inkább az a jó, minél könnyebben eszi meg a kutya a jutalomfalatot, szinte csak lenyelni kelljen neki, hogy azonnal folytathassuk a kiképzést. Erre nagyon jó például a puhább, szaftosabb jutalomfalat, felkarikázott virsli, felaprított hús, stb. Ebben is legjobb tanár a tapasztalat.

4. A játékszerekbe tölthető jutalomfalat, illetve élelem ismét csak más célt szolgál, így más tulajdonságokkal is kell rendelkeznie. Sokféle játékszerbe, csöves csontba, stb. tölthetünk speciális élelmiszereket, amivel elfoglaljuk a kutyát, ha magára kell hagynunk, illetve ha például hajlamos mindent összerágcsálni. A legjobb, ha az illető játékszer a kutya méretéhez is igazodik. A beletölthető élelem fajtája attól függ, pontosan mire is szeretnénk használni. Rövid időre a legjobban a kisméretű, a játékból könnyen kieső falatokkal foglalható el a kutya, hiszen a játékból szinte folyamatosan dől, potyog az élelem. Ha hosszabb időre megyünk el, a kisebb falatok mellé keverjünk nagyobbakat is, így a kicsik kipotyogása időről-időre megfelelően jutalmazza a kutya próbálkozásait, míg a nagyobbak csak nehezen jönnek ki, ez fenntartja a kutya érdeklődését. Leghosszabb időre a krémszerű, fagyasztott falatokkal megtöltött játék foglalja le a kutyát, mert egyrészt meg kell várnia az olvadást, másrészt nehezebben nyalogatható ki a játék tartalma. Ha a kutya gyakran kap valamilyen élelemmel töltött játékot, akkor valószínűleg hamar megtanulja a gyors kiürítés legalkalmasabb módját is. Az ilyen kutyáknak egyre nagyobb falatokat kell tölteni a játékába ahhoz, hogy változatlan időre lefoglalhassuk őket. Arra feltétlenül ügyeljünk, hogy a kutya azért ésszerű ütemben juthasson hozzá a játék tartalmához, különben nemhogy lefoglalnánk, hanem csak elbátortalaníthatjuk. Fontos tehát, hogy az adott kutya számára az adott célunknak legmegfelelőbb jutalomfalatot és játékot használjuk.

5. Ha a jutalomfalatokat a zsebünkben vagy erre szolgáló kis táskában tartjuk magunknál a séták, kiképzések során, akkor arra is ügyeljünk, hogy a különféle jutalomfalatoknak más és más az eltarthatósági ideje is. Ezt követően egyesek elmorzsálódnak, szétesnek, mások felpuhulnak, fellazulnak, megint mások megnyálkásodhatnak, megpenészesedhetnek, megromolhatnak, stb. A morzsákat keverjük a szokásos élelmükbe, a felpuhultakat használjuk fel más célra, például markeres tréninghez, az egyértelműen romlottakat dobjuk ki.

6. Egyes jutalomfalatokat tovább tart a kutyának megenni, mint másokat. Hogy meddig, az nagyban függ attól is, hogy mikor és hogyan használjuk az illető falatot. Alapszabály: mielőtt egy jutalomfalatot felhasználnánk a kiképzésben, mindig próbáljuk ki! Amint új jutalomfalatra teszünk szert, mindig ízleltessük meg azt a kutyánkkal. Ha ugyanis valamin az áll, hogy „ellenállhatatlan jutalomfalat kutyák számára”, az még korántsem biztosan jelenti azt, hogy a kutyánk is egyetért ezzel! És ezzel jobb még otthon szembesülni, mint élesben, kiképzés közben. Ha ugyanis a kutya a jutalmazás közepén dönt úgy, hogy ez az új valami neki inkább nem kell, akkor megakadtunk!

Hogyan válasszunk jutalomfalatot?

Alapszabály: mindig járjunk erre nyitott szemmel, keresgéljünk, érdeklődjünk, próbálkozzunk. Minél többfajta, kipróbált jutalomfalatot vagyunk képesek ugyanis felhasználni a kiképzés során, annál jobb. A más-más ízű, szagú és állagú falatok váltogatásával könnyebben fenntartható, újra felkelthető a kutya lanyhuló figyelme, érdeklődése, motivációja.

Ha tehát új jutalomfalatra vadászunk, először is ellenőrizzük azok összetevőit. A jutalomfalatok esetében azonban sokkalta megengedőbbek lehetünk alkotóelemek tekintetében a fő élelemforrásuk összetevőihez képest. A falatkákból nem kap túl sokat, tehát nem nagy baj, ha az alkotórészek aránya ebben vagy abban az irányban kissé eltolódik, és ezért nincs meg az amúgy kívánatos összhang az összetevők között. Mesterséges színezékek, ízesítők, szagosítók azonban semmiképpen sem kívánatosak. Ellenőrizzük a falatkák méretét, alakját, keménységét, gondoljuk át, mire, hol és hogyan tudnánk felhasználni. Ha minden rendben, vásároljunk vagy készítsünk kis adagnyi próbamintát, és ízleltessük meg a kutyánkkal. Ha szívesen fogyasztja, „hadrendbe állíthatjuk”.

Egyes kutyák teljesen megőrülnek az élelemtől, habzsolnak, befalnak szinte mindent, amihez csak hozzáférhetnek. Mások viszont szinte érdektelennek tűnnek az élelem tekintetében. Alapszabályként itt is leszögezhetjük, hogy az élelem megszerzésére irányuló ösztönös vágy minden egyes kutyában jelen lehet. A különbség csupán annyi, hogy egyesekben jóval erősebb ez az ösztön, mint másokban. Ha egy kutya látszólag nem nagyon érdeklődik az élelem iránt, annak több oka is lehet:

1. Ahhoz, hogy egy kutya számára sokat jelentsen a jutalomfalat, éhesnek kell lennie. A jutalomfalattal kutyát kiképző gazdáknak tehát változtatniuk kell az etetési időkön, hogy a kutyát ne a kiképzés előtt, hanem az után etessék meg!

2. A kiképzést mindig olyan, nagyon vonzó jutalomfalat felkínálásával kezdjük, mint amilyen például a felaprított nyers hús. Ez segít felkelteni a kutya érdeklődését, és motiválja őt a tanulás során. Ha a kutya már rájött, hogy a jutalomfalatok megszerzése a kiképzés fontos részét képezi, akkor átválthatunk az adott feladathoz legjobban illő esetleges más jutalomfalatra is.

3. Egyes, az élelem iránt csekély érdeklődést mutató kutyák azért cselekszenek így, mert egyszerűen túlságosan el vannak hízva. Az ilyen túlsúlyos kutyáknál mindenekelőtt vegyük le azok napi normál élelemadagját, és csak a normál testsúlyuk elérése után számíthatunk a jutalomfalatok iránti érdeklődésük feltámadására. Sose etessünk kutyát étvágy szerint, vagyis ne álljon állandóan előtte az étel, és inkább a kelleténél kicsit soványabb legyen egy kutya, mintsem kövérebb! A soványabb kutya egészségesebb és hosszabb életű lesz! Alapszabályként jól használható a következő: ha a kutyának nincs látható „véknya”, akkor biztosan elhízott!

4. Ha a kutyát hetente egy napig koplaltatjuk, az szinte minden kutyában biztosan kiváltja az élelem megszerzésére irányuló vágyat. Alapszabály: heti egy koplaló-nap többet használ a kutyának, mintsem árt, heti két, egymást követő napnál többet viszont lehetőleg ne koplaltassuk!

5. Közvetlenül kiképzés után ne etessük a kutyát, hanem várjunk vele legalább 2-3 órát! Egyes lustább kutyák ugyanis könnyen úgy értelmezik a helyzetet, hogy a kiképzés után közvetlenül úgyis mindig megkapják a szép nagy tál cupákjukat, akkor meg minek törjék itt magukat pár kis falatért nekünk? A tapasztalatok szerint az efféle ellenszegülés megszűnik, ha a kiképzés után legalább egy óra szünet előzi meg az etetést. Ha tehát a kiképzés és az etetés közti időt véletlenszerűen szeretnénk variálni, ez csak akkor fog működni, ha az eltelt idő mindenképpen meghaladja legalább az egy órát!

6. Lehet, hogy a jól táplált kutyának azt is meg kell tanítani, hogy minden élelem tőlünk származik! Erre legjobb a természetes nyerskoszt etetése. Ha a kutya látszólag kevéssé ügyel az élelemre, koplaltassuk egy napig, majd 4-5 napig ne adjunk neki semmi mást, csak húst – kizárólag kézből! A dolog célszerűen összekapcsolható a markeres kiképzéshez szükséges szóbeli vagy egyéb markerek bevésésével. Ne feledjük, az egy napig koplaltatott kutya számára nagyon vonzó lesz a hús. Ha tehát ilyenkor a megszokottnál kissé izgatottabban, nyugtalanabbul viselkedik, az teljesen természetes. Ilyenkor a célunk nem valamilyen bonyolult feladat végrehajtásának megtanítása, mert a hús miatt erre a kutya többnyire úgysem tud koncentrálni. A cél ilyenkor az, hogy megtanítsuk megbecsülni, értékelni a jutalomfalatok jelentőségét! És szerencsés esetben persze bevéssük az adott markert is! Ezért aztán ilyenkor kizárólag nagyon egyszerű, általa már jól ismert feladatok elvégzését kérjük a kutyától, pacsit, ül, fekszik, effélét. Ha az ilyen bevezető feladatok közben is kizökken, és nem figyel, akkor egyetlen szó nélkül fogjuk meg a nyakörvénél fogva, tegyük a ketrecébe, és 3-4 percre hagyjuk magára. Utána kezdjük újra az egészet. A fenti eljárással szinte csodát tehetünk az addig az élelemre szinte ügyet sem vető kutyák esetében is, az élelem megszerzésére irányuló természetes ösztönei újra felébrednek, és kb. egy hét után visszatérhetünk a normál étrendre, azt azonban szigorúan csak a kiképzés után, megfelelő idő elteltével kaphatja meg! Ugyanez a felfogás alkalmazható a kutya játékaira is. A kutyát feltétlenül meg kell tanítani rá, hogy a játék a miénk, és csak akkor játszhat vele, ha odaadjuk neki, mert jól viselkedett, majd a játék végeztével ismét eltesszük azt! Ha így teszünk, a kutyában kialakul és fennmarad a játék megszerzésére irányuló vágy, motiváció, amelynek segítségével a kiképzés folyamán élelem helyett akár játék is használható a kutya ösztönzésére.

7. Ha a kutya kiképzés közben nem figyel ránk, egyszerűen tegyük a nyakörvénél fogva a ketrecébe, fogjunk egy másik kutyát, és a ketrecbe zárt kutya előtt, annak szeme láttára etessük meg ezzel a másik kutyával a bezárt kutya napi élelemadagját! És egy percig se higgyük, hogy a kutyának a ketrecben nincs meg erről a maga konkrét véleménye! Nem sokszor kell megtennünk a fentieket ahhoz, hogy összerakja a mozaikokból a teljes képet: ha nem teljesít, oda a vacsora! A módszer hátrányára írható, hogy az ilyen kutyákat ezen túl külön kell etetnünk, a saját kenneljükben, ketrecükben, mert különben könnyen törleszthetnek, összemarakodhatnak egymással.

A kutyák többsége számára az egyik legvonzóbb jutalomfalat a darabokra vágott nyers vagy főtt hús, ami nagyszerűen használható a kiképzésben, az előkészítése viszont időigényes lehet. Jól bevált az a módszer is, miszerint összevagdalt nyers, főtt vagy sült húsokat, sajtot, virslit, tápot, vegyes jutalomfalatokat, tepertőt, stb. ömlesztve, keverve napi adagonként lefagyasztunk, majd egy-egy ilyen adagot viszünk magunkkal minden nap a kiképzésre. Jutalmazáskor válogatás nélkül, véletlenszerűen adjuk az éppen a kezünkbe akadó falatot, így a kutya sem tudhatja pontosan, mit is kap legközelebb, ami segít fenntartani érdeklődését.

Lényeges kérdés lehet még a jutalomfalatok mérete is. Ha például húst adunk, azt lehetőleg ne egy darabban kapja meg, mert gyakorlatilag egyetlen falatban le is fogja nyelni. A kutya éppúgy élvezi az evést magát, mint mi, de megfelelő őrlőfogak híján hajlamos a lehető legnagyobb falatok egyben történő lenyelésére. Ha viszont ugyanakkora húst pörköltnek való falatokra felvágva kapja meg, sokkal jobban élvezi az evést is.

A jutalomfalatok ideális mérete nagyjából a ceruzán található radír vagy egy babszem méretének felel meg. Hiszen azt szeretnénk, hogy a kutyánk a lehető leggyorsabban megegye a jutalomfalatot, hogy minél hamarabb folytathassuk a kiképzést. Az eléggé kis jutalomfalatok ugyanakkor azt is lehetővé teszik, hogy folyamatos vagy kitartó kiképzés alkalmával egyik jutalomfalatot sorozatosan adhassuk közvetlenül a másik után. (Például amikor a „fekszik – marad” parancs gyakoroltatásánál jutalomfalatok sorozatával növeljük az így eltöltött időt.) Ha tehát a célunk megköveteli, nyugodtan tördeljük kisebb darabokra akár a gyári jutalomfalatokat is (a nagyobb darabok nem egyszer akár 10 kisebb darabra is széttörhetők, ami megtízszerezi jutányosságukat)!

A kutya ösztönének fenntartása érdekében variáljuk a jutalom mennyiségét és elhelyezését. A kisebb jutalomfalatok azt is lehetővé teszik, hogy a gazdi néha „bankot robbantson”, vagyis néha egynél több, tetszőleges mennyiségű jutalomfalattal jutalmazza a kutyát. Ha egy kutya tényleg nagyon jól teljesít valamiben, ez ilyenkor nagyon motiváló lehet a számára: megérti, hogy a kiemelkedően jól végzett munka egyenlő a nagy jutalommal, azaz mindig van mit javítani, és érdemes is!

Ha ismerős a számunkra a markeres kiképzés, akkor jól tudhatjuk, hogy a jutalom elhelyezése ugyancsak alapvetően fontos része a tanulási folyamatnak. Ha azt szeretnénk például, hogy a kutya az orrával bökje meg a kezünket, akkor a jutalmat mindig a megbökött kézbe tegyük. Gyenge motiváltságú kutyák esetében a jutalom elhelyezésével többnyire a motiváció is erősíthető. Ha a kutyának meg kell mozdulnia a jutalom eléréséhez, az segít fenntartani vagy felkelteni a figyelmét. Az ilyen kutyáknak tehát ne tegyük egyenesen a szájukba a falatokat! Mindegy, hogy mit, de valamit kelljen tenniük a jutalom megszerzéséért: kicsit felugorni, előrelépni, lefeküdni, bármit, de „dolgozniuk” kelljen azért, hogy elérhessék!

Mindezeken túl, az is nagyban befolyásolhatja a kiképzés eredményességét és a kutya teljesítményét, hogy milyen a jutalomfalatok időzítése, azaz pontosan mikor is kínáljuk fel azt a kutya számára! Az időzítésnek, lévén nagyon speciális szakterülete a jutalomfalatokkal végzett kutyakiképzésnek, az átlagos gazdi számára különösebb jelentősége nincs, annál nagyobb szerepet kaphat azonban az összetettebb, bonyolultabb kiképzési feladatok során, az őrzés-védelemben, a kutyasportok terén, illetve a hadsereg számára kiképzett kutyák tanítása során. Ez esetben az időzítés alatt nem azt az 1-2 másodperces maximális késleltetést kell érteni, amelyen belül a markeres kiképzéskor a kívánatos viselkedés teljesítését a jutalomfalat felkínálásának fektétlenül követnie kell ahhoz, hogy az illető viselkedés pozitíven „megjelölődjön” a kutyában. Az időzítésnek ilyenkor más szerepe van. A módszer lényege, hogy ha a kutyát eleinte egy bonyolult feladat teljesítésének kellős közepén megjutalmazzuk, majd később ezt a jutalmat visszatartjuk, és csak a feladat sikeres befejezését követően kapja meg, akkor a kutya a tapasztalatok szerint sokkalta gyorsabban hajtja végre a feladatot azokhoz a kutyákhoz képest, akiket kezdettől fogva csak a feladat végén jutalmaztunk. Ugyanez igaz a kutya önmagához mért teljesítményére is! A módszer minden olyan esetben alkalmazható, ahol a hangsúly a gyorsaságon van. (A kutya ugyanis így sem teljesít jobban, mint egyébként, viszont határozottan sokkal gyorsabb lesz!)

A jutalomfalatok egyes esetekben a vadászösztön felkeltésére/megerősítésére is felhasználhatók. A vadászösztön készteti a kutyákat valaminek az üldözésére, illetve arra, hogy huzakodjanak valamin egymással vagy velünk. A vadászösztön a kiképzés során jutalomként is alkalmazható. Ennek megértéséhez tudomásul kell venni, hogy egyes kutyák születésüktől fogva nagyon erős vadászösztönnel bírnak, míg másokban ez alig lelhető fel. Megint másokban megvan ugyan a vadászösztön, ám amint élelmet sejtenek maguk körül, a vadászösztön mintha csak elszállt volna belőlük, már csak az élelemre koncentrálnak! Az ilyen kutyák egyben jellemzően habzsolnak is.

Ha a célunk a vadászösztön felkeltése vagy megerősítése, rejtsünk el jutalomfalatot valahová úgy, hogy a rejtett jutalomfalat gyorsan mozgatható is legyen egyben (a kezünkbe, zokniba, stb.)! A vonzó jutalomfalatot rejtő, gyorsan mozgó tárgy szinte minden kutyában képes beélesíteni a vadászösztönt! Egyet feltétlenül észben kell ilyenkor tartani: az efféle gyakorlatok alkalmával a jutalomfalat rendeltetése nem az, hogy tényleges jutalom legyen belőle, hanem az, hogy segítsen megerősíteni a kutya vadászösztönét! Ha az ilyen „töltött zoknival” huzakodunk is a kutyával, az sokat segít azoknak a kutyáknak, amelyekben él ugyan az élelem iránti vágy, de nagyon gyenge a vadászösztönük. A természetet azonban ezúttal sem csaphatjuk be teljesen: ha egy kutya vadászösztöne genetikailag kódoltan hiányzik vagy nagyon gyenge, akkor a fenti módszerrel ugyan sokat javíthatunk ezen az állapoton, a kutya viselkedése azonban végeredményben csak tanult viselkedés lesz, nem ösztönös, és így az első éles helyzetben csődöt is mondhat! Az így kiképzett kutya kutyasportokhoz alkalmas lehet, komoly őrzés-védelmi munkára azonban nem való, ahhoz válasszunk nagyon erős vadászösztönnel született egyedeket!

Mivel a jutalomfalatos kiképzés nagyon szerteágazó, ha e mellett döntünk, jól tesszük, ha előtte átgondoljuk és összeírjuk magunknak, hogy pontosan mit is szeretnénk megtanítani a kutyának, hogyan, és ehhez milyen jutalomfalatok és jutalmazási módszerek szükségesek. Célszerű, ha visszafelé haladunk. Legelőször is határozzuk meg a végcélt: milyen kutyát szeretnénk a magunkénak tudni a kiképzés végén? Nyilván az a legjobb, ha erre még a kutya beszerzése előtt kerül sor, mert a már meglévő kutya máris erősen behatárolja a lehetőségeinket! Ha ezt eldöntöttük, vegyük sorra, hogy a végcél eléréséhez mit is kell megtanítanunk a kutyának? A konkrét kiképzési feladatok számba vételekor haladjunk az egyszerűtől a bonyolultabb gyakorlatok felé: minden kutya legyen például szobatiszta, de többnapos csapán némán üldözni valakit, ez már nem tartozik a mindennapos feladatok közé! Ne legyünk maximalisták, se magunkat, sem a kutyát, sem pedig a környezetünket ne terheljük olyan speciális feladatok megtanításával, amelyekre egyrészt csak az egónknak van szüksége, másrészt helytelenül vagy félig-meddig betanítva potenciális tragédiákat idézhet elő! Ír szetterből ne akarjunk feltétlenül harci kutyát gyártani, Filából ne akarjuk mindenáron kinevelni az ojerizát, stb.! A kutya kiképzése a céljainknak és körülményeinknek leginkább megfelelő fajta és egyed kiválasztásával kezdődik, mert kutyából ugyebár ezúttal sem lesz szalonna…, csak az időnket pocsékoljuk! Ha megvannak az egyes, céljaink számára fontos kiképzési modulok (engedelmesség, csapázás, vakvezető, kutató-mentő, őrző-védő, stb.), akkor ezeket tegyük logikus időrendi sorrendbe, sorban egyenként bontsuk le további részfeladatokra, majd azokat konkrét kiképzési lépésekre. Ha ez megvan, mindegyik kiképzési lépés esetén részletekbe menően gondoljuk át, hogyan használhatnánk a legcélszerűbben a jutalomfalatokat az adott cél elérésére: mennyire vonzó jutalom használata célszerű, milyen módon adva, stb. Arra is legyünk nyitottak, hogy a terveinken később esetleg változtatnunk kell, annak függvényében, hogyan reagál a kutyánk az adott jutalomfalatra vagy módszerre. Ehhez folyamatosan figyeljük és elemezzük a kutya viselkedését, teljesítményének alakulását, motiváltsági fokát, teljesítési készségét, egyszóval mindent, ami csak befolyásolhatja a tanulást. Vegyük tudomásul: egyszerűen nincs olyan képzési módszer, ami minden kutyához egyformán jó! A saját kutyánk számára leginkább megfelelő kiképzési tervet nekünk magunknak kell összeállítanunk, ehhez csak iránymutatást adhatnak a különféle sikeres módszerek! A bevált alapelvekkel természetesen balgaság lenne szembemenni (ha tehát például a kutyát az ágyunkba fogadjuk, az kivétel nélkül minden esetben erősíti benne a dominanciát, és ezért tilos, stb.), de a konkrét gyakorlati lépések terén legyünk bátran kreatívak és önállóak, akár újítóak, ha kell! Ez a jutalomfalatos kiképzés esetében leginkább a jutalomfalat mibenléte körül foroghat, lehet ugyanis, hogy a tapasztalatok szerint színhúst kellene adnunk az adott feladat mellé jutalomként, de a mi kutyánk többre becsüli a kiflicsücsköt! (Nem túl valószínű, ugyan, de ízlések és pofonok, ugyebár!) Bátran kísérletezzünk tehát, hogy megállapíthassuk, mire hogyan reagál a kutyánk. Ha nincs ilyesmiben tapasztalatunk, eleinte bátran használjunk az átlagosnál vonzóbb falatokat, húst, húskészítményeket, sajtot, stb., mert ezekre a kutyák többsége nagyon pozitíven reagál, és később vezessük be fokozatosan a várhatóan kevésbé vonzó falatokat. Csak már ellenőrzött hatású falattal végezzünk tényleges kiképzést. A be nem vált falatokat tartsuk számon, és a továbbiakban kerüljük a használatukat. Jegyezzük fel az apró kis különbségeket a különböző falatok eredményessége közt, így a későbbiekben könnyedén rangsorba állíthatjuk a falatokat, és mindig az adott feladathoz leginkább alkalmasat kínálhatjuk a kutyának. Ne feledjük, nem mindig a legvonzóbb a leghatékonyabb!