A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

XIII. Felnőtt kutya bemutatása a felnőtt kutyának.

Viselkedési problémák és kezelésük

XIII. Felnőtt kutya bemutatása a felnőtt kutyának.

Kutya bemutatása a kutyának

Amikor új kutya kerül egy olyan otthonba, ahol már van egy vagy több kutya, az problémákat okozhat, és a tulajdonosok gyakorta alábecsülik, illetve félreértik ezek jelentőségét. Az igazság azonban az, hogy ha az ilyen problémákat nem megfelelő módon kezeljük, akkor ezzel egyszersmind nehéz és potenciálisan veszélyes helyzeteket is teremthetünk: a kutyák összeverekedhetnek egymással, aminek eredménye súlyos sérülés lehet.

Sokan úgy hiszik, hogy egyszerűen hazavihetik az új kutyát a többi közé, aztán azok majd elrendezik a dolgot egymás között. És annyiban igazat kell adni nekik, hogy a dolog néha valóban működhet – ha szerencséjük van! Nagy szerencséjük! Az efféle kísérletek azonban jellemzőbb módon nem kívánatos alkalmi kutyaviadalban végződnek, a gazdik pedig csak ekkor kezdenek elgondolkodni rajta, hogy vajon mit is hibáztak el?

A kutyák falkában élő és gondolkodó állatok. Az átlagos gazdinak azonban többnyire a leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen erős, ősöktől örökölt ösztönök is dolgoznak a drága kis kedvencük puha bundája alatt! Ebből egyenesen következik, hogy többségüknek arról sincs fogalma, hogy ha második, harmadik, stb. kutyát visz haza a már meglévő(k) mellé, akkor ezzel mennyire megnöveli annak esélyét, hogy a legjobb barátjában kiváltódjon és beélesedjen ez az ősi falkaösztön, vagy működni kezdjen a rangsor-lista, és vele együtt a magasabb falkabéli rang megszerzésére irányuló ösztönös késztetés is! Sőt, inkább ellenkezőleg! A gazdik többségét egyenesen megdöbbenti és összezavarja az, hogy ilyenkor első kézből megtapasztalják, mennyire agresszív is tud lenni a család eddigi kis kedvence!

Az efféle problémák kialakulásáért rendszerint több ok is felelős. Ilyen lehet például, ha a már meglévő kutya territoriális, területvédő magatartást tanúsít, ha bármelyik kutya domináns beállítottságú vagy megkérdőjelezi a rangsort, de állhat a dolog hátterében az azonos nemű kutyák közti rivalizálás is, ami szintén könnyen agresszióba torkollhat. A dolgot tovább bonyolítja, hogy egyidejűleg természetesen akár több kiváltó ok is jelen lehet!

A falka és a kutyafalka

A dolgok megértéséhez különbséget kell tennünk a falka és a kutyafalka között. A falka ebből a szempontból a családon belül élő emberek és kutyák összessége, vagyis beletartozunk mi is. Ebből következik, hogy ahol akár csak egyetlen kutya is él, ott attól a pillanattól kezdve a falka (és annak szelleme, illetve sajátos szabályrendszere!) is jelen van. A falka kezelése viszonylag egyszerű, a kutya ilyenkor mindenképpen, és feltétel nélkül a legutolsó helyen áll a rangsorban, ez a helyzet nem változhat, és minden, a sorrend megváltoztatására, vagy akár csak megkérdőjelezésére irányuló próbálkozást azonnal és szisztematikusan le kell törnünk!

A kutyafalka a falkán belüli kutyák közössége, vagyis ebbe nem tartoznak bele az emberek. Az egész kutyafalka, úgy, ahogy van, alá van (értsd: alá kell, hogy legyen!) rendelve a falkában az összes embernek, a kutyafalkán belül viszont saját rangsorrendet alakítanak ki maguknak.

Minél több kutya alkotja a kutyafalkát, annál bonyolultabb a helyzet, és annál nagyobb a veszélye annak, hogy időnként valami hatalmi vagy egyéb harcokat válthat ki a tagjai körében. Két kutya tehát már kutyafalka, három kutya már veszélyesebb, négy még inkább, és így tovább. A fenti kijelentések természetesen csak abban az esetben igazak, ha a kutyák kutyafalkába szerveződhetnek, azaz állandóan együtt lehetnek. Az egymástól állandó jelleggel elkülönítve, elzárva tartott kutyákból bármennyit tartunk is, ezek sosem számítanak kutyafalkának, és nem is a szerint fognak viselkedni.

Ha több kutyát is szeretnénk tartani, akkor tehát alapvetően két lehetőségünk van. Vagy kutyafalkába szervezzük azokat, vagy nem. Ha nem, akkor a dolgunk sokkalta könnyebb lesz, biztosan nem lesznek verekedések, viszont a kutyáinkat állandóan különzárva kell tartanunk, azok soha életükben nem találkozhatnak szabadon egymással. Ha viszont úgy döntünk, hogy a kutyáinkat kutyafalkába szervezzük, akkor folyamatosan oda kell figyelnünk és tekintettel kell lennünk ugyan a kutyák kutyafalkán belüli helyzetére is, cserébe viszont azok akár éjjel-nappal együtt tarthatók, összeszoktathatók, együtt kezelhetők.

A kutyafalkába szervezést azonban mindenképpen nagyon alaposan gondoljuk meg! A kutyafalkának lesznek ugyanis olyan, a tapasztalatlan kutyatulajdonos számára esetleg még ismeretlen, nem várt vagy nem kívánatos „mellékhatásai” is, amelyeket egy kutya tartásakor, illetve az egyes egyedek külön tartásakor nem tapasztalhatunk. Ezek kezelésére idejében fel kell készülnünk!

A kutyafalka (és annak egyes egyedei külön-külön is!) sokkalta jobban fogják védeni a területüket!

A kutyafalka tagjai kialakítják a saját, kutyafalkán belüli rangsorrendjüket, beleértve egy falkavezért is! A kutyafalka minden egyes tagja pontosan tudni fogja, hol a helye a sorban, és egyikük kivívja a kutyafalka vezéri posztját is. Amint ez megtörténik, máris lehetnek komoly gondjaink! Ha ugyanis a bennünket is magában foglaló nagyobb falkában nincs egy erős falkavezér (ember!), aki képes és kész az egész kutyafalka irányítására, azok falkavezérét is beleértve, akkor a kutyafalka vezére azonnal úgy érzi majd, hogy fel kell vállalnia ezt a szerepet (is), vagyis át akarja majd venni az egész, minket is magában foglaló nagyobb falka vezetését!

Tapasztalatlan gazdinak nem könnyű eldöntenie, hogy vajon fennáll-e ennek a veszélye, sőt, esetleg még azt sem, hogy esetleg máris megtörtént a hatalomátvétel! Ez úgy lehetséges, hogy a megfelelő jeleket nem ismerő, így ezekre nem is ügyelő gazdi lehet, hogy az egészből nem vesz észre szó szerint semmit sem! A kutya ugyanis attól még továbbra is nagyon szerethet bennünket, hogy esetleg már régen nem tisztel! A két dolog teljesen más, és egymástól független.

A legtöbb kutya egyáltalán nem akar falkavezér lenni. Ha az ilyen kutyákra ezt mégis ráerőltetjük (például azzal, hogy mi erre a szerepre gyengének és alkalmatlannak bizonyulunk a kutya szemében, ezért aztán kényszerből, hogy a falka ne maradjon vezér nélkül, magára vállalja a szerepet), akkor stresszesek, idegesek lesznek.

Amikor új kutya kerül egy családhoz, a falkasorrend nem változik (nem szabad változnia!), azaz az új kutya is csak minden emberi falkatag után következhet! A kutyafalka sorrendje azonban (ha van kutyafalka) felborul, ezért aztán a kutyafalka minden egyes tagjának újra kell értelmeznie a saját helyét, vagy újra meg kell erősítenie azt. És többnyire ebből erednek ilyenkor a verekedések.

A tapasztalatok szerint a legcsúnyább verekedések a szukák egymás közti hatalmi harcából erednek, ők veszik ezt a legkomolyabban.

A dolgot tovább bonyolítja, és még veszélyesebbé teszi az a tény, hogy a nagyobb kutyafalkák esetén (ahol legalább 4-5 kutya van) az új kutya és egy régi falkatag között vívott hatalmi harc többnyire nem áll meg a párbaj szintjén, hanem az esetek többségében a harc kirobbanását követően általában az egész kutyafalka azonnal rátámad az új kutyára. Ha az új, a kutyafalka-béli szabályokról esetleg mit sem sejtő, csak a feltámadó ösztönei által hajtott kutyát ilyen, falkaszintű támadás ér, az sokszor egy egész életre szóló traumát is okozhat neki – már ha egyáltalán túléli! Az ilyen kutyák később mindig nehezen fogadnak el újabb kutyákat a kutyafalkában, sőt, gyakorta felébred bennük a kutyák elleni agresszió, és minden egyes újonnan megpillantott kutyára automatikusan rátámadnak. Megfelelő képzés és korrekció hiányában az ilyen kutyák egész fennmaradó életüket harccal töltik. Jelszavuk az lesz, hogy legjobb védekezés az azonnali és elsöprő erejű támadás!

Ha az emberi falkavezér megfelelően erős, az ilyesmi nem történik meg. Kristálytisztán meg kell értetni a kutyafalka tagjaival, hogy az efféle agresszív viselkedés nem kívánatos, és nem marad megtorlatlanul! Az emberi falkavezérnek azonban ezzel egyidejűleg azt is világossá kell tennie a kutyája vagy kutyái számára, hogy minden körülmények között biztosan megvédi őket a többi kutyától! Erről a végtelenül fontos dologról a legtöbb átlagos gazdi megfeledkezik, de biztosak lehetünk abban, hogy a kutyánk észben tartja!

Amikor tehát új kutyát hozunk egy olyan otthonba, ahol már van egy vagy több kutya, akkor a végső célunk az, hogy lehetőleg a folyamatosságot és erőszakmentességet leginkább biztosító módon bővítsük a falkát, és azon belül a kutyafalkát.

Ehhez minden egyes kutyára érvényes részletes használati utasítás nem adható, hiszen minden kutya más, minden gazdinak megvannak a maga erős és gyenge oldalai, és minden kutyafalkának is megvannak a maga egyedi sajátosságai.

Megadhatók viszont azok az alapszabályok, amelyek szerint a dolog lebonyolítása minden esetben kivétel nélkül célszerűen végrehajtható, a legegyszerűbb esettől kezdve egészen a legbonyolultabbig bezárólag. Az viszont már a gazda felelőssége és feladata, hogy az egyes fokozatok lépései közül a saját körülményeinek mérlegelése után mennyit hajt végre, meddig megy el.

Attól azonban feltétlenül tartózkodni kell, hogy túlzott sietségből vagy türelmetlenségből esetleg kapkodva próbáljuk végrehajtani az egyes lépéseket, netán kihagyjunk, átugorjunk egyes lépéseket. Nem vesztünk semmit sem azzal, ha elég időt szánunk az összeszoktatásra, és végigmegyünk az összes lépcsőfokon, hiszen ezzel csak annál biztosabban és probléma-mentesebben fog sikerülni a kutyáink összeszoktatása. Azzal viszont sokat kockáztatunk, és igencsak lehet vesztenivalónk, ha a folyamatot indokolatlanul felgyorsítva a kutyáink végül is mégiscsak összemarakodnak.

A folyamat leglényegesebb része, hogy a házban lévő minden egyes kutya számára szerezzünk be egy-egy ketrecet, hogy azokat ésszerűen felhasználhassuk az összeszoktatás során. Nem számít, hogy esetleg soha nem használtunk még ketrecet, hogy nem volt rá szükség eddig, stb., jól tesszük, ha ehhez a folyamathoz most mégis segítségül hívjuk ezt az eszközt. Ha még nem használtunk ketrecet, sok időt takaríthatunk meg magunknak azzal, ha az összes meglévő kutyánkat még az új kutya érkezése előtt hozzászoktatjuk a ketrecekhez!

(Az alábbiak új FELNŐTT kutya FELNŐTT kutyá(k)nak történő bemutatására vonatkoznak, a kölykök bemutatása, illetve a kölyköknek történő bemutatás másként zajlik le!)

Első lépcső: Az új kutyát tegyük ketrecbe, és hagyjuk, hogy a többi kutya a ketrechez férhessen és megszaglászhassa a jövevényt. Ha a régi kutyáink morogni kezdenek az újra, azonnal lépjünk közbe és fenyítsük meg őket! Erre azért van szükség, mert FALKAVEZÉRKÉNT MEG KELL MUTATNUNK A RÉGI KUTYÁINKNAK, HOGY EGYSZERŰEN NEM TŰRJÜK EL AZ ÚJ FALKATAG ELLENI AGRESSZIÓT!

A falkavezér dönti el ugyanis, hogy lesz-e harc, és azzal, hogy még a legelején leállítjuk a kibontakozó agressziót, emlékeztetjük rá a kutyáinkat, hogy ki is itt a vezér. A fenyítés fokának a helyzethez kell alkalmazkodnia, enyhe agresszió gyengébb kutyában kisebb fenyítéssel is letörhető, míg durván agresszív viselkedés dominánsan agresszív kutyában történő elnyomása keményebb fenyítést igényelhet. Ilyenkor használjunk szöges fojtó láncot, fojtó kötelet vagy elektromos nyakörvet, mindig legyen a kutyán póráz, és közben ügyeljünk saját biztonságunkra is!

Ha valamelyik régi kutyánk megkérdőjelezte a falkavezérségünket, és ezt még nem rendeztük vele, akkor ennek megnyugtató rendezése legyen az első teendőnk, és csak utána mutassuk be az új kutyát! (Az új kutya bemutatása, illetve elfogadásának erőltetése ugyanis szinte biztosan kiváltja az ilyen kutyánál a velünk szembeni, eddig is alig leplezett dominanciát, illetve az annak érvényesítése érdekében szükségesnek tartott agressziót! Előbb tehát fogadjon el bennünket feltétlen falkavezérének, csak utána kényszeríthetjük rá, hogy elfogadjon más falkatagot is!)

Ne siessünk, ne kapkodjunk, ne türelmetlenkedjünk! Ha a régi kutyáink nem mutatnak nyílt agressziót az új felé, az még korántsem biztosan jelenti azt, hogy végleg elfogadták volna! A végleges elfogadás hetekbe vagy akár hónapokba is telhet. Az alapszabály a többi elfogadási ügyhöz hasonlóan itt is körülbelül két hónap. Ha a régi falkatagok 60 napon át rendszeresen találkozhattak a ketrecbe zárt újjal, és nem mutatják semmilyen jelét az agressziónak, akkor feltehetően elfogadták a jövevényt. Ha a kutyafalkában sok kutya van (legalább 4-5), akkor előfordulhat az is, hogy egyes falkatagok elfogadják az új kutyát, míg mások nem. Ha a régi kutyafalka-vezér is elfogadja, akkor általában különösebb gond nem várható.

Második lépcső: Az összeszoktatás első fázisa után, amíg tehát az új kutyát csak ketrecben, különzárva szaglászhatták a régiek, következhet a második szakasz, amikor az új kutya még mindig külön van ugyan, de a ketrecet időről-időre más-más szobába vagy térségbe visszük. Majd az új kutyát ketrec helyett külön kennelbe zárjuk, aztán a kenneleket cserélgetjük, majd külön kert- vagy udvarrészbe zárjuk, stb., hogy a régiek megszokják: az új falkatag egyre aktívabb, és bárhol joga van tartózkodni.

Harmadik lépcső: Az összeszoktatás második fázisa után, amíg tehát az új kutyát csak ketrecben, kennelben vagy egyéb elkülönített területen különzárva szaglászhatták a régiek, következhet a harmadik szakasz, amikor az új kutya még mindig külön van ugyan, de úgy, hogy ezúttal a régi kutyák vannak ketrecbe, kennelbe, majd külön kert- vagy udvarrészbe zárva, és az új kutya járhat szabadon. Ez az az időszak, amikor elkezdjük kiépíteni kapcsolatunkat az új kutyával, ápoljuk, sétáltatjuk, játszunk vele, és elkezdjük tanítani az alapvető engedelmességre. A kapcsolat kiépítése egyben azt is jelenti, hogy finoman a kutya tudomására hozzuk, hogy mi vagyunk a főnök, azaz a falkavezér. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a kutya életének minden egyes részletét szabályozzuk és ellenőrizzük. Követő típusú kutya esetén könnyebb dolgunk lesz, domináns kutya esetén nehezebb. A legjobb, ha megelőzzük az esetleges dominancia kialakulását.

Az első hetekben tehát a kutyák csakis oly módon találkozhatnak egymással, hogy vagy az új kutya, vagy pedig a régi kutyák ketrecben vagy egyéb módon különzártan vannak. Előbb vagy utóbb eljön az idő, hogy kezdik semmibe venni egymást. Ez azt jelzi, hogy egyben kezdik elfogadni is egymást. Mármint elfogadni egymást falkatársként! Amikor ez megtörténik, elkezdhetünk azon gondolkodni, hogy ketrec nélkül is összeismertessük őket valahogyan.

Negyedik lépcső: A ketrec nélküli összeismertetéshez legjobb, ha mindkét kutyát pórázra vesszük. Ehhez használjunk szöges fojtó láncot vagy fojtó kötelet (az utóbbi alkalmasabb, a szöges fojtó lánccal ugyanis sokszor túlzottan is felingereljük a kutyát, és emiatt ránk vagy a másik kutyára irányíthatja át az agresszióját, amit éppenséggel el szeretnénk kerülni). (A szöges fojtó lánc szerencsétlen esetben vagy helytelen használat esetén növelheti az agressziót, míg a fojtó kötél minden esetben csökkenti azt. Néha persze a cél éppenséggel az agresszió növelése, erre alkalmasabb a szöges fojtó lánc használata.)

Az összeismertetésre a legjobb módszer, ha közös sétára visszük a két kutyát. (Ha már több kutyánk is van, akkor a régi kutyafalka vezérét, illetve az új kutyát!) Ha a kutyák viselkedéséből akár csak a harc legcsekélyebb lehetőségére is lehet következtetni, mindkét kutyára tegyünk szájkosarat is. Inkább bizonyuljon ez a későbbiek alapján felesleges elővigyázatosságnak, mintsem hogy átkozzuk magunkat a könnyelműségünkért! Az első sétákra a házunktól távol kerítsünk sort, mégpedig olyan útvonalon, amit a régi kutya sem ismerhet! (Az ismert, megszokott útvonalakat a kutyák ugyanis könnyen a magukénak, a saját személyes területüknek tekinthetik, ami territoriális agressziót válthat ki belőlük az új kutyával közös séta során!)

Az ismerkedő séták alkalmával tartsuk lazán a pórázt. Ha ez azért nem lehetséges, mert a kutya húzza a pórázt, erőteljes fenyítéssel figyelmeztessük. (A feszülő póráz ugyanis addig ingerelheti a kutyát, amíg ezt az idegességet át nem irányítja ránk vagy a másik kutyára!)

Ha az ilyen séták alkalmával is rendben van minden, az nagyszerű, de azért a továbbiakban se siessünk, ne bízzuk el magunkat! Ebben a fázisban egyetlen hiba is olyan harchoz vezethet, amiből a kutya talán soha életében nem épül fel, mentálisan legalábbis.

Ötödik lépcső: Ha a séták jól sikerültek, akkor a két kutyát egy drótkerítés két oldalán szabadon eresztve ismertetjük össze (tehát mindkét kutya szabadon van). Mindkét kutyán rajta van a nyakörv és a póráz, szükség esetére, de eresszük el a pórázt nyugodtan! Ugyanúgy szaglászhatják egymást a dróton át, mint tették ezt a ketrecben, csak ezúttal kevésbé érzik majd magukat korlátozva. A kutyák ilyenkor néha nagyon agresszívek tudnak lenni, valódi harcba azonban a drótháló miatt mégsem keveredhetnek egymással. Jó esetben azonban ez is gond nélkül fog menni.

Hatodik lépcső: Ha a drótkerítés sem váltott ki agressziót, akkor (szükség esetére nyakörvvel és pórázzal felszerelten, de a pórázt nem kézben tartva) a kutyák végre szemtől-szemben is találkozhatnak egymással, megszaglászhatják egymást. Határozott, semleges, de parancsoló tónusú hangon beszéljünk hozzájuk. A találkozó legyen rövid. Közvetlenül utána ismét vigyük őket közös sétára. A legkisebb morgásra is a lehető leghatározottabb szóbeli „NEM” a fenyítésük! A fizikai agresszió legcsekélyebb előjelére ne habozzunk rendeltetésszerűen használni a szöges fojtó láncot (azaz a pórázzal emeljük fel a kutya mellső lábait a földről!). A kutyák közti összecsapások ugyanis többnyire nagyon gyorsan, derült égből villámcsapásként törnek ki. Extrém esetekben, ha nem vagyunk biztosak benne, mi fog történni, adjunk a kutyákra szájkosarat. Így ha kitör a harc, egyik kutya sem sérülhet meg komolyabban, és ha közbe kell avatkoznunk, mi is megússzuk harapás nélkül.

Ha valami balul üt ki, és a kutyák összeverekednek egymással, soha ne úgy próbáljunk beleavatkozni, hogy mindkét kutya nyakörvét megfogjuk! (Így ugyanis pontosan a két felspannolt kutya közé kerülünk!) A kutyamarakodások felszámolásának is megvannak a maga jól bevált fogásai, véssük ezeket észbe, és a szerint viselkedjünk! A kutyamarakodások ugyanis nagyon veszélyes dolgok! A helyes döntéshez alaposan ismernünk kell mind önmagunkat, mind a kutyánkat, és semmiképpen se vállaljunk olyasmit, ami meghaladja a szellemi vagy fizikai képességeinket!

Két felnőtt kutya bemutatásakor csak annyit engedjünk meg, hogy azok megszaglásszák egymást, a domináns testhelyzet felvétele semmiképpen sem engedélyezhető (amikor tehát a magát dominánsnak tekintő kutya a fejét igyekszik a másik kutya marja fölé helyezni, illetve arra rátenni, rányomni).

Az otthoni kutyamarakodások leggyakoribb oka az élelem vagy a játék. Ha csak lehet, minden egyes kutyát etessünk külön ketrecben, kennelben vagy szobában. Ha a kutya 15 percen belül nem ette meg az élelmet, vegyük el tőle. Ha a kutya megérti, hogy negyedóra múlva mindig elvesszük előle a tálat, etetéskor az evésre fog koncentrálni, nem másra. Sose engedjük, hogy egynél több kutya egyszerre játszhasson valamivel, illetve ne hagyjuk szanaszét a játékokat. A játékok miatt potenciális marakodások robbanhatnak ugyanis ki. Ha a hatodik lépcsős gyakorlatok során sincs komolyabb gond, továbbléphetünk.

Hetedik lépcső: Az előző lépcső szerinti gyakorlatok megismétlése más (de még mindig otthoni!) környezetben, kennelben, lakásban, stb., az adott helyszín szerint. Itt is legyen rajtuk nyakörv és póráz, szüksége esetére. Mindkettőnek „fekszik – marad” parancsot adunk, hogy ránk figyeljenek, ne pedig egymással foglalkozzanak. Világossá tesszük mindkettőjük számára, ki is itt a falkavezér (hát persze, hogy mi!). Ha kétségeink lennének, megint csak használjunk szájkosarat. Kutya bútorra vagy ágyra nem mehet, ez csak a dominancia kérdését feszegetné. Lesz nekünk a nélkül is elég gondunk!

Hát, nagyjából ennyi a két felnőtt kutya bemutatása egymásnak. Ha több kutyánk is van, mindig a régi falkavezér legyen az új kutya párja az ismerkedés során! Ha ugyanis az elfogadja, akkor már többnyire nyert ügyünk van. (Szükség esetén azonban a többi kutyával is végigcsinálhatjuk a gyakorlatokat, ez mindig az adott felállástól függ.)

Egyet azonban továbbra se feledjünk: egyes kutyáknak mindegy, hogy mit teszünk, és mennyit foglalkozunk velük, sose fognak megbízható módon elfogadni egy másik kutyát! Ilyenkor a megoldás az, hogy ha mindkét kutyát ezek után is meg szeretnénk tartani, akkor tartsuk őket egymástól elkülönítve! Ilyesmiért nem kell elaltatni egy kutyát sem, egyszerűen vegyük tudomásul, hogy az adott két kutya nem jön ki egymással, soha nem lehet egyazon kutyafalka tagja anélkül, hogy össze ne marakodna! Egy másik módszer szerint a két kutyát egyszerűen össze kell ereszteni, aztán majd ők szépen elrendezik a dolgot maguk között. Ez is működik, de azt tudni kell, hogy két nagyon erős, egyaránt domináns kutya ilyesféle „csináld magad” kiegyeztetése valószínűleg csak nagyon komoly marakodás (vagy marakodások!) után lehetséges, annak minden káros következményével együtt (nagyon súlyos fizikai és lelki, viselkedésbeli sérülések, személyi sérülések, stb.). Ezt minden esetben az adott körülmények számbavételével kell megfontolni. (Aki még sose látott súlyos marakodást, illetve nem látta annak következményeit, az nagyon meg fog döbbenni, és többé ilyet nem fog tenni, az biztos!)

A kutyák összeismertetésére nemcsak akkor lehet szükség, ha bővítjük a falkánkat, hanem ideiglenes jelleggel is, például a kutyafuttatókban. Ez csak azért rossz ötlet, mert nem az a kérdés, hogy egy kutyafuttatóban megtámadják-e a kutyánkat, hanem csak az, hogy mikor! A kutyafuttatókban annyi felelőtlen ember és viselkedési problémás kutya van, hogy ha valahol. itt aztán tényleg igaz a mondás, miszerint: mindig az erősebb kutya…! A többi meg örüljön, ha túléli. Ugyanez mondható el sok kutyapanzióról, menhelyről is: a kutyát többnyire egyszerűen beteszik a többi közé egy szobába, kennelbe, stb., aztán majdcsak lesz valami…