A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

 

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

 

XII. Két kölyköt egyszerre nevelni rossz ötlet!

 


 

Viselkedési problémák és kezelésük

 

XII. Két kölyköt egyszerre nevelni rossz ötlet!

 

Két kölyköt egyszerre nevelni = rossz ötlet!

 

Két kölyköt egyszerre felnevelni, illetve egy idősebb kutya mellé csak azért kölyköt venni, hogy az idősebb kutyának úgymond társasága legyen, hát az nagyon, de nagyon rossz ötlet. Tapasztalatlan gazdáknál ebből szinte biztosan gondok lesznek. De pontosan miért is?

 

  1. Egy kölyköt is elég nehéz megfelelően felnevelni, megadni neki a szükséges figyelmet, törődést, szocializációt, nemhogy kettőt! A kölykök így még a legnagyobb jóakarat mellett is csak a felét kaphatják annak az időnek, amire a teljes szocializálásukhoz szükségük lenne.

  2. A kutyák falkában élő és gondolkodó állatok. Az átlagos gazdák többsége egyszerűen nem fogja fel, hogy mennyire erős is bennük ez az ösztönös késztetés. A gazdák azt hiszik, hogy a kis kölyök egy több ezer éve megszelídített és szocializált állattól származik, vagyis a házi kutya valamelyik fajtájától, hogy lehetne tehát ennek az apróságnak, mint amilyen a két kölyök egyszerre történő felnevelése, bármilyen negatív hatása rájuk nézve? Hát tévednek! Egy, két, három, tíz, száz külön tartott kutya „csak” egy, két, három, tíz, száz kutya. Két együtt tartott kutya azonban már kutyafalka, a viselkedésbeli különbségek pedig alapvetőek!

  3. Az együtt felnevelt kölykök „elkutyásodnak”, vagyis inkább tekintik társuknak a másik kutyát, mintsem a gazdájukat. Az így együtt felnevelt kölykökben sosem alakulhat ki annyira szoros kapcsolat köztük és a gazdájuk között, mint amilyen lehetett volna, ha csak egyetlen kutya van a háznál.

  4. Az ilyen kutyákat nehezebb tanítani. Mivel nem alakult ki bennük megfelelően erős kapcsolat a gazdájukkal, ezért sokszor nem is akarnak teljesíteni, nem akarnak a gazda kedvében járni. Gyakoribb eset e helyett az, hogy inkább hajlamosak a makacsságra, az ellenszegülésre.

 

A falkaösztön minden kutyában nagyon erős. És minél több kutya van a falkában, annál erősebb lesz ez az ösztön. Két kutya együttnevelése erősebb falkaösztön kialakulásával jár együtt, három kutyáé még erősebbel, és így tovább. A falkaösztön pedig együtt jár a falkán belüli rangsor kérdésével is. A rang megszerzése, megerősítése vagy megtartása pedig gyakran csak fizikai harcok árán lehetséges. És ez éppúgy érvényes az ötkilós ölebekre, mint az ötvenkilós munkakutyákra. Ennek a kezelése pedig néha nem egyszerű dolog. A dolog ugyanis előbb-utóbb, de legkésőbb a kutyák fizikai, nemi, szellemi éretté válásával egy időben (fajtától és egyedtől függően körülbelül 12-36 hónapos korban, többnyire azonban ennél már jóval korábban) feltétlenül marakodásokba torkollik.

 

A megerősödött falkaösztön tehát ilyenkor arra sarkall egy vagy több kutyát, hogy megpróbálják megszerezni a falkavezéri posztot. Ez dominancia-problémákat okozhat a többi kutyánál, a falka emberi tagjainál és a vendégeknél, idegeneknél is. A kutya egyre inkább védi a területét, és egyre agresszívebb lesz. Ha több kutyánk is van, vagy több kölyköt is egyszerre szeretnénk felnevelni, és mindeközben el szeretnénk kerülni a falkaösztön megerősödésével kapcsolatos problémák kialakulását, akkor azt úgy tehetjük meg a legegyszerűebben, ha minden kutyát egymástól elkülönítve, kennelekben tartunk, és nem hagyjuk azokat egymással játszani, érintkezni, és így falkába szerveződni sem. Viszonylag kevés számú kutya (maximum 2-3) falkába szervezése kizárólag akkor megengedhető, ha a falkavezér (azaz mi magunk!) erős, tapasztalt, akit a kutyák feltétel nélkül tisztelnek, és akinek engedelmeskednek.

 

Ha ennek ellenére mégis azt tervezzük, hogy egyszerre nevelünk vagy tartunk két kutyát, legyen az akár két kölyök, vagy egy kölyök és egy felnőtt kutya, akkor nagyon fontos, hogy sose hagyjuk őket felügyelet nélkül magukra együtt! Ha észrevesszük, hogy az egyik dominánsan kezd viselkedni a másikkal szemben, azonnal rendezzük a helyzetet. Soha ne engedjük, hogy a kutyák maguk között, marakodással rendezzék el a dolgokat. Sok kezdő kutyatulajdonos ezt teszi, ám ezzel csak falkavezéri mivoltukat gyengítik. A falkatagok ugyanis a falkavezértől várják az irányítást, tőle várják, hogy elrendezze a konfliktusokat. A falkatagok az olyan falkavezért tisztelik, aki megvédi őket az indokolatlan háborgatástól. Nagyon alaposan fontoljuk meg tehát a kutyáink falkába szervezését, mert innen már többnyire nincs visszaút a normál kutyázáshoz. Ha bármilyen kétségünk van magunkkal vagy a kutyáinkkal szemben, akkor inkább tartsuk őket elkülönítve, egyesével.

 

Mindaddig az sem nagyon támogatható ötlet, hogy újabb kutyát hozzunk a már meglévők mellé, amíg családunk minden egyes humán tagja tökéletesen tisztába nem jött a falkaösztön működésével. Ha például azt tervezzük, hogy hazahozunk egy kan kölyköt, de azt nem zárjuk külön a már meglévőktől a távollétünk idejére sem, akkor inkább ne tegyük! (Az új kölyök ugyanis a rangsor legaljára fog kerülni, a régi falkatagok pedig minden alkalmat megragadnak rá, hogy emlékeztessék erre. Ha például eredetileg két kutyánk volt, akkor lehet ugyan, hogy jól kijöttek egymással, az egyikük azonban mindenképpen dominánsabb volt a másiknál, azaz tulajdonképpen ő volt a falkavezér, még ha csupán egyetlen kutya felett uralkodhatott is. Ha a másik kutya követő magatartást tanúsított, azaz elfogadta a másikat vezérének, akkor ez a felállás minimálisra csökkenti a konfrontációs lehetőségek számát, és lehet, hogy mit sem veszünk észre az egészből. Ha ebbe a falkába bekerül a harmadik kölyök is, akkor az eleve a rangsor legalján kezdi. A régi falkavezér valószínűleg egyértelműen a tudtára adja ezt, majd a továbbiakban valószínűleg békén hagyja. A problémát ilyenkor általában inkább a most rangban középen álló kutya fogja okozni, akinek új, még szokatlan ez a szerep, és igyekszik megerősíteni, megszilárdítani az új pozícióját, ehhez pedig úton-útfélen, sokszor teljesen indokolatlanul is beleköt az új kölyökbe, mintegy leckézteti azt, folyton emlékezteti rá, hogy az nála alacsonyabb rangú. És ez így fog folyni, amíg csak a kölykök mindegyike eléri a fajtára és egyedre jellemző felnőtt kort, ami általában valahol 1 és 3 éves koruk között van, és akkorra vagy megszilárdult már a rangsor, és így marad, vagy a harmadrangú kutya marakodással igyekszik majd egy fokkal feljebb lépni, az őt mindeddig terrorizáló középső helyére. Ritkán ugyan, de az is előfordulhat, hogy a kutya nem csak a közvetlenül nála egy fokkal feljebb álló rangját kérdőjelezi meg, hanem egyszerre akár több fokot is szeretne felfelé ugorni a ranglétrán, esetleg magára a falkavezéri posztra tör. Minél nagyobb a két marakodó kutya közti rangsor-különbség, annál elkeseredettebb harc várható, hiszen mindig az alacsonyabb rangú a kezdeményező, aki ilyenkor sokszor mindent egy lapra tesz fel. Ugyancsak számít, hogy a két szuka közti harcok általában sokkal keményebbek a két kan közti harcokhoz képest, a legsimábban pedig többnyire a szuka-kan közti rangsorharcok dőlnek el. Ha a kihívónak sikerül a korábbinál sokkal magasabb posztra ugrania, ezzel felborul az egész rangsor, és további harcok is várhatók. Ha tehát új kölyköt hozunk a meglévők mellé, akkor mindig zárjuk külön azoktól, amikor nem vagyunk velük. Az új kölyköt lehetőleg 6-8 hónapos koráig még csak játszani se engedjük az idősebb kutyákkal. Kennelek hiányában ketreceket is használhatunk az elkülönítéshez. Ha elmegyünk hazulról, zárjuk ketrecbe a kölyköt, ha pedig azt kiengedjük, zárjuk ketrecbe a többi kutyánkat. A dolog semmiképpen sem jelenti azt, hogy a régi és az új kutyáink sose találkozhatnának és játszhatnának egymással, de a kölyök csak felügyelettel játszhat a többivel. Így ott vagyunk, ha az idősebb kutyák esetleg leckéztetni kezdenék a kölyköt, és közbeléphetünk. A dolog fordítottja is igaz azonban: amikor a kölyök majd idővel felnő, és kezdi követelni a maga helyét, akkor is a mi dolgunk lesz a védelem, csakhogy most már inkább az idősebb kutyákat kell majd megvédenünk a felnövekvő kölyöktől. És ez különösen fontos, ha ez a bizonyos idősebb kutya valóban idős, öreg. Ha nem állítjuk meg időben a kölyök idősebb kutyával szembeni tiszteletlenségét, akkor ennek az öreg kutyának bizony igencsak szomorú és állandó félelemben töltött időskora lesz. Az öreg kutyák amúgy is hajlamosak depresszióba esni, hát még ilyenkor. Ne feledjük: a mi feladatunk ilyenkor móresre tanítani a kölyköt.)

 

A fenti jó tanácsokat vagy megszívleljük, vagy nem, rajtunk múlik. Kutyafalkák terén tapasztalt gazda nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja őket, ő várhatóan helyesen tud dönteni, és képes lesz megelőzni vagy kezelni a várható gondokat. A tapasztalatlan gazda azonban jól teszi, ha legalábbis elgondolkodik rajtuk, ha nem akarja, hogy kedvencei nagyon, de nagyon csúnya marakodásokba keveredjenek egymással, idegen kutyákkal, idegen emberekkel, családtagokkal, vagy akár vele magával is. A kutyafalka, és vele együtt a dominancia és az agresszió kérdése nagyon komoly dolog, aminek nem ritkán valamelyik kutya pusztulása, ne adj isten, emberi sérülések a következményei.