A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

XI. Ki simogathatja a kutyánkat?

Viselkedési problémák és kezelésük

XI. Ki simogathatja a kutyánkat?

Az egyértelmű válasz: senki, de legalábbis nem akárki!

Már maga a fenti gondolat sem szimpatikus sok embernek, ám ésszerű indokként több ok is felhozható a fenti filozófia mellett. Ne hagyjuk, hogy idegenek simogassák a kutyánkat, legyen az felnőtt vagy kölyök! A legjobb, ha hozzá sem nyúlhatnak! Az ezt indokoló okok megértéséhez először is azt kell megértenünk, hogy milyen hatással lehet ez a kutyánkkal kialakított jó kapcsolatunkra. Falkavezérként azt várjuk el a kutyánktól, hogy egész életének központjaként tekintsen ránk. Azt várjuk tőle, hogy csak ránk összpontosítson, és azt akarjuk, hogy rá se hederítsen más emberekre vagy állatokra. Nem szeretnénk, hogy a kutyánk simogató-gépet lásson a többi emberben, nem akarjuk, hogy minden szembejövő idegenhez odaszaladva alig várják tőlük a simogatást, becézgetést. Azt szeretnénk, hogy a kutyánk elfogadja ugyan az embereket, de csak fenntartásokkal. Ha Filánk van, mármint igazi, akkor úgysem kérdés, hogy felnőve mindenképpen gyanakvással és szükség esetén nyílt agresszióval fogadja majd az idegenek közeledését! Ezt úgyis hiába próbáljuk kinevelni belőle, maximum annyit érhetünk el, hogy a kedvünkért a szokottnál megengedőbben viselkedik idegenek jelenlétében, de egy percig se áltassuk magunkat: csak az alkalmat várja, hogy bemutatkozhasson nekik! Ha ezt a különlegességet, az ojerizát, így vagy úgy, de megpróbáljuk kinevelni egy Filából, azzal csak feleslegesen összezavarjuk, stresszeljük, aminek nem lesz jó vége!

A kutyánktól tehát csak annyi követelhető meg feltétlenül, hogy elfogadjon bennünket, a család többi tagját, valamint a velünk élő állatokat falkatagnak. Mindenki más idegen, és ennek így is kell maradnia!

A család és a kutyák

1. A családtagok közül csak egy, lehetőség szerint a falkavezér tanítsa a kutyát/kutyákat, de azokkal minden családtag játszhat. (Ha minden családtagnak megvan a maga saját kutyája, akkor az illető kutyát más családtag ne tanítsa, ne játsszon vele!)

2. Minden családtag üdvözölheti és becézgetheti a kutyát/kutyákat. (Ha minden családtagnak megvan a maga saját kutyája, akkor minden családtag egy-egy paskolással/simogatással üdvözölheti ugyan a többi családtag kutyáját, de ennél tovább ne menjenek, ne ölelgessék, ne simogassák egymás kutyáját!)

3. Minden családtag etetheti a kutyát/kutyákat, de az élelmet/csontot elvenni tőle/tőlük csak a falkavezér veheti el! (Ha minden családtagnak megvan a maga saját kutyája, akkor a többi családtag is etetheti ugyan a többi családtag kutyáját is, de ennél tovább ne menjenek, ne próbálják meg elvenni előlük az ételt vagy a csontot! Ezt minden családtag csak a saját kutyájával teheti meg, neki viszont képesnek kell lennie rá! A többi családtag kutyái elé csak leteszik az ételt, és félrevonulnak!)

4. Minden családtag kiviheti dolgát végezni a kutyát/kutyákat. (Ha minden családtagnak megvan a maga saját kutyája, akkor minden családtag kiviheti dolgát végezni a többi családtag kutyáját is, de ennél tovább ne menjenek, ne játsszanak közben a kutyával!)

Ez a „minden családtagnak megvan a maga saját kutyája” felállás csak olyan családban támogatható, ahol minden egyes családtag nagyon tapasztalt, de legalábbis nem teljesen kezdő a kutyázás és azon belül is a falka-struktúra kialakítása és kezelése területén. Ha ez nem így van, akkor a kutyák felnőtté válása után nem lesznek képesek az óhatatlanul megjelenő problémák megfelelő kezelésére, a kutyafalka „klikkesedik”, szétesik, nagyon komoly marakodások várhatók, amelyek emberi beavatkozás esetén az emberi falkatagokra is eszkalálódhatnak! Sokkal egyszerűbb a „minden kutya mindenkié” felállás: itt minden családtag minden egyes kutyával tehet szinte mindent (játszhat velük, etetheti őket, becézgetheti, simogathatja, ölelgetheti őket, stb.), a lényeges dolgokat (kiképzés, fenyítés, étel/csont elvétele, stb.) azonban itt is jobb egyetlen emberre bízni, a falkavezérre. A kölykök felnövekedésével ekkor kisebb az esélye a falka felbomlásának, és az azzal együtt járó gondok felszínre kerülésének is.

Az idegenek viszont semmiképpen sem férnek bele ebbe a képbe. Ha séta közben egy idegen megpróbál a kutyához/kölyökhöz nyúlni, akkor udvariasan, ám annál határozottabban kérjük meg őket, hogy ne érjenek a kutyánkhoz! Ha tovább értetlenkednek, egyszerűen hazudjuk azt, hogy azért, mert szolgálati kutyának neveljük! (Mindegy, hogy így van-e vagy sem, ezt a választ valamiért az emberek többsége inkább elfogadja, a valódi magyarázatot viszont általában nem értik.)

A „csak semmi simogatás” szabály alól is lehetnek persze kivételek, például ha a kölyök vagy kutya láthatóan kicsit a kelleténél is jobban fél az idegenektől. Ilyenkor jól tesszük, ha megkérünk rá valakit, hogy dobjon neki egy jutalomfalatot, vagy akár arra, hogy kézből kínálja fel neki azt. (Ilyenkor a jutalmat mindig kinyújtott tenyéren kínálja az idegen, mivel egyes kutyák hajlamosak rá, hogy ne válogassanak az eszközökben, amikor idegentől vesznek el ételt!) A még félénkebb kölykök esetén akár az is megengedhető lehet, hogy az idegen megsimogassa a kölyköt, így bizonyítva neki, hogy nincs mitől tartania. Ám amint a kölyök többé már nem mutat félelmet idegenekkel kapcsolatban, mindezt azonnal állítsuk le, és újból térjünk vissza az eredeti, „csak semmi simogatás” felfogáshoz! Sok kölyök megy át fejlődése során az úgynevezett félelmi fázison, ezeknél hasznos a fenti kivételek alkalmazása. Az is gyakorta előfordul, hogy a 10-12 hónapos, általában kan ivarú kutyák életüknek olyan kamaszodó, „férfiasodó” szakaszán esnek át, amikor jó, ha megtanulhatják, megerősíthetik magukban, hogy nincs mit félni az idegenektől. Többségük minden következmény nélkül kinövi ezt a problémát.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az őrző-védő kutyák esetében mi a jobb, ha hagyjuk őket ismerkedni kölyökkorukban, vagy ha nem? Nos, a tapasztalatok szerint az őrkutyának szánt kölyköket is jobb a „csak semmi simogatás” elvei szerint felnevelni. A különbség csak annyi, hogy esetükben a gazda vagy a felvezető szükség esetén megtaníthatja rá a kutyát, hogy az a gazda/felvezető parancsára odamehet idegenekhez, hogy azok megsimogathassák. A dolog markeres kiképzéssel minden további nélkül megoldható. Őrző-védő kutya esetén a gazdának/felvezetőnek arra is képesnek kell lennie, hogy megállítsa a kutyát, illetve, hogy visszahívja azt a simogatásból. Az ilyesmire irányuló kiképzést nagyon fiatal korban kell elkezdeni, amikor még csak a kölyök alapozása folyik.

A „csak semmi simogatás” módszernek is vannak természetesen hátrányai, a legnagyobb például az, hogy a kiképzésbe aktívan be nem vont családtagokat a kutya hajlamos inkább idegeneknek tekinteni! És ez bizony nagyon komoly gond lehet, főleg, ha a szóban forgó kutya mondjuk egy Fila brasileiro, akinél ugyancsak éles a határ családtag és idegen között! A probléma orvoslása tehát nem egyszerű, ám a falkavezér és a család aktív közreműködésével gond nélkül megelőzhető, illetve kijavítható. Ha ugyanis minden egyebet helyesen csináltunk, akkor a kutyánk feltétel nélkül elfogad bennünket falkavezérnek, és világosan érti a nagy, emberi falkán belüli helyét is, ami ideális esetben (és egyetlen kutya esetén) az utolsó hely! Az így felnevelt kutyák kiképzése könnyebb, mert csak egyetlen ember tanítja őket, ezért aztán nem is kaphatnak vegyes és zavaró jelzéseket mindenkitől.

Az újdonsült kutyatulajdonosoknak tudatosítaniuk kell magukban azt a tényt, hogy a kutyák kiképzése és irányítása/felvezetése két teljesen különböző dolog. Egy megfelelően kiképzett kutyát például a családtagok is elvihetnek sétálni, és a kutya akkor is pontosan ugyanúgy fog viselkedni, mintha csak a kiképzőjével sétálna, ettől azonban a sétáltató családtagok még nem lesznek kiképzők, és a sétából sem lesz kiképzés! A képzéssel lehetőleg csak a falkavezér, illetve a képzéshez leginkább értő családtag foglalkozzon, ami ideális esetben egy és ugyanazon személy! A kutyakiképzés módszerének fekete-fehéren meg kell értetnie a kutyával, hogy mit is várunk tőle. És ha hagyjuk, hogy két vagy több ember is két vagy több módon próbálja megértetni ugyanazt a dolgot ugyanazzal a kutyával, akkor az nagyon sok bizonytalanságot és szürkeséget visz a képbe, ami zavarodottsághoz vezet, a tartós zavarodottság pedig a viselkedési problémák közvetlen előszobája!