A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

IV. Kölyökkutya leszoktatása a harapásról.

Viselkedési problémák és kezelésük

IV. Kölyökkutya leszoktatása a harapásról.

Amikor az újdonsült gazdik legelőször hazaviszik a kölyköt, gyakran olyan gondokkal kell szembesülniük, amire álmukban sem számítottak. Ezek közé tartoznak a harapás és a rágás is. Sok gazdit ez győz meg arról, hogy a nemrég még angyali kölyök tulajdonképpen maga a sátán…

Ha a kölyökkutyánk mindent és mindenkit harapdál, ha kell, ha nem, akkor bizony valamit tennünk kell ez ellen, mégpedig minél előbb, annál jobb! Hogy azonban érdemben tehessünk valamit a probléma megoldása érdekében, előbb meg kell értenünk, miért is viselkedik így a kölyök?

A kölykök körülbelül négyhetes koruk körül kezdenek játszani az alomtestvéreikkel. A játék részét képezik a fizikai erőpróbák is, amikor a kölykök egymást lökdösik és harapdálják, és a préda üldözését imitáló módon kergetőznek.

Az efféle játékos harapdálásból alakul ki később lassanként az almon vagy a falkán belüli sorrend is. Az alom vagy a falka erősebb tagjai az alacsonyabb rangú tagoknál erőteljesebben harapnak és küzdenek, durvábban játszanak.

Amikor a kölykök új, emberi környezetükbe kerülnek, rendszerint körülbelül egy hétre van szükségük ahhoz, hogy rájöjjenek, mostantól fogva az őket körülvevő emberek lesznek a falkájuk új tagjai.

Amikor ez bekövetkezik, akkor a kölykök túlnyomó többsége pontosan ugyanúgy viselkedik velük szemben, ahogyan tették azt a korábbi alomtestvéreikkel. Ez minden, amit tudnak. Harapdálják, rágcsálják az emberi falkatagokat, és éppúgy üldözik őket, mint korábban az alomtestvéreiket.

Hát ezért harapdálják a kölykök az emberek kezét, nadrágját, zokniját, bokáját, és persze a gyerekeket. Egyszerűen csak ugyanúgy szeretnének játszani az emberi falkatagokkal, mint ahogy tették ezt a korábbi alomtestvéreikkel. Nem tesznek különbséget. Miért is tennének? A harapdálásuk ugyanis nem az agresszióról szól, hanem csupán a falkabeli viselkedés játékos tanulásáról.

Ha belegondolunk, a kölyöknek tökéletesen igaza van akkor, amikor nem tesz különbséget a korábbi alomtestvérei és köztünk. Már a születésétől kezdve így élt és játszott az alomtestvéreivel, honnan is tudhatná tehát, hogy egyáltalán lehet másképp is viselkedni?

A kölyköknek tehát meg kell tanulniuk, hogyan éljenek és hogyan viselkedjenek az új emberi falkájukban, és nekünk embereknek kell erre megtanítanunk őket!

És pontosan itt kezdődnek az újdonsült kutyatulajdonosok gondjai. A kölykök ugyanis azt hiszik, hogy csak új barátokkal játszanak, az emberek viszont meg vannak róla győződve, hogy a kölykök agresszívek!

A vadászösztön

A vadászösztön az a genetikailag kódolt késztetés, ami számos kutyafajta egyedeit arra készteti, hogy üldözze a prédáját. Egyes kutyákban a vadászösztön erősebb, magasabb szinten működik, mint másokban. A nagyon erős vadászösztönnel rendelkező kutyák azok, amelyek látható örömmel üldözik a labdát, a játékokat, a gyerekeket és a nadrágszárakat.

Amikor tehát a kutya a labda vagy a bot után szalad, vagy a nadrágszárunkat harapdálja, akkor nem agresszív, csupán a vadászösztön dolgozik benne. Amikor viszont a gazda a nyakörvénél fogva megpróbálja a ketrecbe kényszeríteni a kutyát, az pedig megfordulva megkísérli megharapni a gazdáját, az már agresszió, vagy félelmen alapuló vagy másmilyen.

A kölyök harapdálásakor tehát alapvetően nem agresszióval van dolgunk. Jó, de azért a kölykök foga még nagyon is hegyes és éles marad, a harapás pedig bizony FÁJ. Mi több, ha rendesen sikerül megragadniuk az ujjunkat vagy a bokánkat, és közben véletlenül vagy szándékosan elmozdulunk, esetleg ki szeretnénk húzni a végtagjainkat a szájából, nagyon könnyen vérző sebeket is okozhatnak.

Minél gyorsabban meg kell tehát tanítanunk a kölyköt arra, hogy a harapdálása elfogadhatatlan viselkedés a számunkra. Ezzel egyidejűleg olyan alternatív viselkedési lehetőséget kell nyújtanunk a kölyöknek, amely kielégíti a harapdálás, rágcsálás iránti igényét, vágyát, ösztönét. Ezt többféleképpen is megtehetjük. Hogy melyik módszert választjuk, az a körülmények függvényében egyéni döntés lehet.

A legegyszerűbb módszer az, ha a kölyköt harapdáláskor a nyaka bőrénél fogva felemeljük, és addig rázzuk, amíg csak nyüszíteni nem kezd. Ez a módszer minden esetben tökéletesen működik, de ha csak lehet, válasszunk helyette másik módszert, mert így gyengébb karakterű kölykökből néha teljesen „kirázható” a vadászösztön, amire ugyebár még szükségünk lehetne, illetve az esetek túlnyomó részében az addig kialakított gazda-kutya kapcsolatot is a nullára redukálja. A kutyasportok műveléséhez, az átlagosnál komolyabb engedelmességi vagy őrzésvédelmi kiképzéshez feltétlenül szükség van a vadászösztön meglétére, illetve megerősítésére. A jó kutya-gazda kapcsolat pedig mindennek az alapja, e nélkül sokszoros energiaráfordítással is csak töredéknyi eredményt leszünk képesek elérni. Hacsak egy mód van tehát, akkor válasszunk másik, okosabb módszert.

Amikor az alomtestvérek egymással játszanak, és az egyiküket túlságosan erősen megharapják, az sírni, nyüszíteni kezd. Ezzel a sírással, nyüszítéssel jelzik a többiek számára, hogy a játék túlságosan eldurvult a számukra, hogy a harapdálás már túlmegy a játékosságon. Sokszor tehát már az emberi kiáltás is elegendő lehet ahhoz, hogy a kölyök megtanulja, a viselkedése elfogadhatatlan.

Ha a kölyök ilyenkor elenged bennünket, akkor dicsérjük meg, gyengéden paskoljuk vagy simogassuk meg, és kedves hangon jutalmazzuk meg egy „jó fiú” vagy „jó kislány” fordulattal. Ezután rögtön adjunk neki jutalomfalatot és/vagy valamilyen általa kedvelt játékot. Csak az a fontos, nehogy túlzásba vigyük ilyenkor a dicséretet, mert azzal sokszor visszakapcsoljuk a kölyköt „vadászösztön” üzemmódba, és a harapdálás újra kezdődik!

A kölyökkel végzett munka, séta, együttlét során tehát eleinte mindig legyen nálunk a kedvenc játéka, és néhány jutalomfalat is. Ha bármikor „bevadulna”, és a nadrágszárunkkal kezdene játszani, csak kínáljuk fel neki a játékot, majd ha már kijátszotta magát vele, egy jutalomfalattal elvehetjük tőle. Soha ne menjünk sétálni a kölyökkel a kedvenc játéka nélkül, sőt jó, ha több játékot is váltogatunk, így könnyebb felkelteni, illetve fenntartani az érdeklődését. A tapasztalatok szerint a legjobban a puha játékok válnak be erre a célra. Semmiképpen ne a napközben vagy más alkalommal is használt játékokat használjuk erre a célra, hanem gyűjtsünk össze néhányat a kutya által biztosan kedvelt játékok közül kimondottan erre a célra, vagyis, hogy szükség esetén eltereljük a kutya figyelmét a harapdálásról. Ezekhez csak és kizárólag ilyenkor férhessen hozzá!

Ha a kölyök harapdálni kezd, dobjuk le elé a játékot kb. 40-50 cm távolságra (a lényeg az, hogy semmiképpen se túl távolra), vagy egy zsinórra kötve mozgassuk azt úgy az orra előtt, hogy minél jobban felkeltsük vele a figyelmét. Ebben a tapasztalat nagyon rövid időn belül a segítségünkre lesz, és megtanuljuk, a kölyök figyelme hogyan is terelhető el minél hatékonyabban a harapdálásról a játékra.

Ha már egyszer sikerült a kutya figyelmét a harapdálásról átirányítani a játékra, akkor a legjobb úton haladunk afelé, hogy megtanítsuk rá a kölyköt: a kezünknél vagy a lábunknál vannak sokkalta érdekesebb „prédák” is. Az új kutyatulajdonosoknak meg kell tanulniuk azt is, hogyan játszhatnak huza-vonás, rongyhúzásos játékokat a kölyökkel. Ehhez azt is meg kell ismerniük, hogyan taníthatják meg a kutyának, hogy parancsra eressze el a rongyot, amikor vissza szeretnénk kapni azt. A kutyának ilyenkor a tudtára kell adnunk, hogy csak akkor okozhat neki örömet a játék, ha azzal egyszersmind velünk is játszik.

A gazdiknak sokszor tévesen azt a tanácsot adják, hogy soha ne játsszanak huza-vonás játékokat a kölyökkel, mert azzal csak óhatatlanul felébresztik benne a birtoklási vágyat, és ezzel együtt az agressziót is. Ez a kijelentés azonban ebben a formában egyszerűen nem igaz. Ha az ilyen játékot megfelelő módon végezzük, akkor az nagyszerű eszközzé válhat a kutya további kiképzése folyamán. A hangsúly itt is a „megfelelő módon végezve” kifejezésen van.

A kutyának meg kell értenie, hogy minden játék a mi játékunk, nem az övé, és néha, ha jól viselkedik, megengedjük neki, hogy játsszon a mi játékainkkal. A kutyának feltétlenül meg kell tanulnia azt is, hogy kiköpje a játékot, ha úgy akarjuk, és azt is meg kell tanulniuk, hogy visszahozzák a játékot, ha elhajítjuk azt. Ezek tanított viselkedési formák ugyan, de különösen fontosak, mert csökkentik a kutya játékok iránti birtoklási vágyát.

A kutyának mozgás kell

Egyes kölykökben mindig a kelleténél magasabb szinten fog működni a vadászösztön, és fáradhatatlanul, őrülten rohangásznak. Ők csak a mának, a pillanatnak élnek. Az ilyen kölyköknek különösen nagy szükségük van a mozgásra és a napi többszöri, jó hosszú sétára (nem rohanásra!), ez általában némileg segít.

A mozgatás vagy a séták alkalmával a kölyök egészen addig sose lehet póráz nélkül, amíg csak meg nem tanulta, hogy behívásra még a figyelmét erősen elterelő környezetben is feltétlenül hozzánk jöjjön. Ez általában 9 hónapos kora körül lehetséges.

Ha csak tehetjük, a kölyköt óránként vigyük el sétálni. Minél többet mozog ugyanis, annál kevesebb kedve van minket harapdálni.

Eddzük a kölyök elméjét is

A kölyök elméjének edzése éppoly fontos, mint a testéé. Erre a legjobb a marker-tréning, ami teljes egészében motiváló, pozitív megerősítést adó kiképzési fajta, és amivel a legkönnyebb nagyon szoros kapcsolatot kialakítani a kutyával.

A kölyök kiképzését a legjobb jutalomfalat-alapú kiképzéssel kezdeni, ez minden kiképzés alapja. Ez a kiképzés, helyesen végezve egyben a kutya agyát is edzi. Az élelem használata ugyanis a legjobb kommunikációs eszköz lehet a gazda és az új kutyája közti jó kapcsolat kialakításában.

A nyugtalan kölyköknek időnként leckét kell adni a falkavezérségre vonatkozóan is! Ha túlzottan vásottak, a pofájuk két oldalánál nyugodtan fogva emeljük fel a lábukat a földről, nézzünk egyenesen a szemébe, és halk, nyugodt hangon intsük nyugalomra. Egészen addig tartsuk ebben a helyzetben, amíg megnyugvással és tekintetének elfordításával egyértelműen nem jelzi a behódolást. Re rázzuk, ne kiabáljunk vele! Így az egész sokkalta inkább csak egyfajta domináns figyelmeztetés jelleget ölt valódi fenyítés helyett, amiből, ha jól csináltuk. minden kölyök érteni fog.

A kölykök fegyelmezésekor különösen vigyázni kell, mert egyetlen rossz fegyelmezéssel akár egész életre szólóan elronthatunk egy lágyabb természetű kölyköt!