A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok
5 - Viselkedési problémák és kezelésük
VI. A kölyökkutya szocializálása.
Viselkedési problémák és kezelésük
VI. A kölyökkutya szocializálása.
A kölyökkutya nem megfelelő szocializálása számos gondot okozhat az esetleg mit sem sejtő tulajdonosnak. Az ilyen esetek többségében azonban általában maguk a tulajdonosok okozták maguknak a gondot, amikor a legnagyobb jóakarattal ugyan, ám mégis rosszat tettek a kutyájukkal!
A dolog azért nem egyszerű, mert a szocializáció a kutyakiképzés egyik legellentmondásosabb és legfélreértettebb területe.
A hagyományos felfogás szerint a szocializáció annyit jelentett, hogy egyszerűen fogjuk a kutyát, visszük magunkkal, ahová csak lehet, és közben hozzászoktatjuk, hogyan viselkedjen az ismeretlen emberekkel, helyszínekkel, más kutyákkal kapcsolatban. Nos, pontosan ez a felfogás, illetve az eszerinti nevelés a kölyökkori (vagy akár későbbi, felnőttkori) viselkedési gondok leggyakoribb forrása! Akkor most hogyan is van ez? Akkor hát ne úgy szocializáljuk a kölyköt, hogy magunkkal visszük, és hagyjuk megismerkedni mindennel, játszani más kutyákkal? Hát, ne! Akkor hát ne hagyjuk, hogy a félénk kölyköket séta közben idegenek mindenféle jó falatokkal kínálják, hogy ettől megerősödjön benne az érzés, hogy az idegenekre inkább jutalomfalat-automataként kell tekintenie, mintsem potenciális veszélyforrásként? Hát, ne!
A legszomorúbb az a dologban, hogy a fenti, illetve az ahhoz hasonló technikák, módszerek, elméletek mind a mai napig keményen, kőbe vésve tartják magukat a kutyakiképzők körében. Félreértés ne essék: a fenti is jobb lehet, mint a semmi, a legrosszabb ugyanis az, ha a kutya egyáltalán nincs szocializálva, de léteznek sokkalta jobb és célravezetőbb módszerek is a feladat elvégzésére. Az alábbiakban ezekbe nyerhetnek némi alapszintű betekintést.
Mi is az a szocializáció?
A szocializáció az a folyamat, melynek során a kölyköt hozzászoktatjuk az új helyszínekhez és körülményekhez. Ahhoz, hogy közömbös maradjon az idegen emberek, helyszínek és dolgok láttán. Ahhoz, hogy minden körülmények között megőrizze a hidegvérét és a nyugalmát. Ahhoz, hogy az idegen emberekre és kutyákra csupán a környezet részeként tekintsen, olyasmikként tehát, amiket figyelmen kívül kell hagynia, nem pedig olyasmikként, amelyekkel feltétlenül kapcsolatba is kell lépnie. Ahhoz, hogy ha furcsa, új környezetbe visszük, akkor is nyugodt maradjon, és feltétlenül kövesse irányításunkat és parancsainkat.
A modern szocializáció egyszeregye
A szocializáció abban a pillanatban kezdődik, amikor hozzánk kerül a kölyök. Kezdjük azzal, hogy megmutatjuk a kutyának: életének minden egyes pillanatát mi szabályozzuk. Ennek megértetésére eleinte legjobb a póráz és a ketrec használata. Azt is nyilvánvalóvá kell tennünk a kutya számára, hogy ha a közelünkben tartózkodik, akkor jól jár: játszhat, dicséretet vagy élelmet kaphat. Ezek megértetésére értelemszerűen játékokat és jutalomfalatokat használhatunk.
A fiatalabb kölykökben általában jobban működik az élelem utáni vágy, mint a játék utáni. (Ha a kutya későbbi kiképzése ettől eltérő dolgot követel meg, akkor jól tesszük tehát, ha már minél fiatalabb korban megismertetjük a későbbiek során használatos kiképző eszközökkel, és kialakítjuk benne az azok iránti vágyat, mert különben esetleg már csak nagyon nehezen érhetjük el a kívánt hatást.) A legcélszerűbb a szóbeli markerek segítségével történő kiképzés.
A szóbeli marker olyan parancsszó, hang, csettintés, kattintás, bármilyen más hang, amelyhez a kutya előzőleg már jutalomfalatot kapcsolhatott. Ez nagyon gyorsan, legfeljebb néhány óra, maximum néhány nap alatt bevéshető. (A kölyökkel etetés előtt letelepszünk, hallatjuk a kiválasztott szót vagy hangot, és adjuk a jutalomfalatot, majd ezt ismételgetjük szakadatlan, mindig ugyanúgy. A kölyök nagyon hamar rájön, hogy az illető szó vagy hang gyakorlatilag egyenlő a jutalomfalattal!)
Ha megtörtént az alapos bevésés, jöhet a munka második fázisa, az elköteleződés.
Az elköteleződés
A kutya modern szocializálásának alfája és ómegája az elköteleződés. A gazdája iránt elkötelezett kutya teljesen a gazdájára figyel, és a környezetében lévő minden egyebet figyelmen kívül hagy. Az elköteleződés tanult viselkedési forma, képzés nélkül csupán nagyon kevés kutyában van meg vagy alakul ki spontán módon. A kutyák túlnyomó többségének fokozatos képzésre van ahhoz szüksége, hogy ez a gazda iránti elköteleződés kialakuljon, illetve fennmaradjon. A Fila brasileiro fajtaszinten is a kivételek közé tartozik, megfelelő neveléssel és képzéssel tehát az efféle viselkedésforma nagyon könnyen és gyorsan kialakítható illetve megerősíthető benne.
Az elköteleződés kialakításához feltétlenül húst használjunk jutalomfalatként, ne tápot vagy hasonlót! A gyakorlatokat feltétlenül etetés előtt végezzük, amikor tehát a kölyök még éhes! A gyakorlat lényege: amikor a kölyök ránk figyel, ezt a viselkedést a kiválasztott szóval vagy egyéb hanggal „megjelöljük”, és azonnal egy kis húsdarabbal jutalmazzuk! A kölyök ezúttal is nagyon hamar rájön, hogy miről van szó: ha mellettünk van, és csak ránk figyel, az gyakorlatilag egyenlő a jutalomfalattal, sőt, mivel klassz gazdik vagyunk, egyenesen husit jelent!
Az elköteleződés kialakítását célzó gyakorlatokat eleinte otthon végezzük, a figyelmet el nem terelő, zavartalan környezetben, azaz a konyhában, garázsban, kennelben, udvarban, kertben, stb. Ahogy a kölyök egyre elkötelezettebb a gazdája iránt, elkezdhetjük fokozatosan új helyekre vinni, és ezekben az ismeretlen környezetekben is elvégezni ugyanezeket a gyakorlatokat. Eleinte azonban az új környezeteket is úgy válasszuk meg, hogy azok minél zavartalanabbak legyenek!
Ha a kölyök már azt is megtanulta, hogy az új helyek is csak csupa jót jelentenek közte és a gazdája között, és jól teljesít, fokozatosan növelhetjük a zavaró tényezők számát illetve mértékét.
A gazda célja az legyen, hogy a lehető legtöbb új, egymástól különböző helyszínre vigye a kölyköt, és ott elvégezze vele a fenti gyakorlatokat. Ha minden jól alakul, a későbbiekben keressünk olyan helyeket, amelyekben a kölyök stresszel. Ezt abból vehetjük észre, hogy a megszokottnál jóval nehezebb lesz magunk mellett tartani, illetve lekötni a figyelmét. Ha ilyesmi történik, akkor távolodjunk el a zavar forrásától egészen addig a pontig, ahol még a megszokott módon sikerül lekötni a kölyök figyelmét. Ha ez megvan, akkor fokozatosan közelítsünk ismét a zavar forrása felé, és apránként, esetleg több alkalommal visszatérve, egyre jobban rövidítsük le a távolságot úgy, hogy a kölyök közben maradéktalanul elvégezze a kívánt gyakorlatokat. Itt a jelszó a türelem!
Az idegenek kezelése
A szocializálás folyamán néha jó lenne, ha idegen emberekkel is találkozhatna és megismerkedhetne a kölyök. A gond itt többnyire az, hogy az efféle munkát csak nagyon kevés emberre lehet rábízni. Az emberek többsége nem ismeri a kölykök testbeszédét, nem tudja megállapítani, hogy mikor stresszes és mikor fél, stb. Ennek viszont könnyen az lehet a vége, hogy a kölyök támadásra vagy menekülésre kényszerül. És ha ilyesmi történik, akkor nagy bajban vagyunk, mert a szocializáció egész folyamata megszakad, kezdhetünk mindent elölről, de csak az után, hogy a kölyköt ért traumát rendbe tettük, ha ugyan egyáltalán sikerül! Ennél pedig sokkalta egyszerűbb és célszerűbb az ilyesmit megelőzni, semmint utólag orvosolni (ami néha hetekbe, sőt hónapokba kerülhet, ha egyáltalán következmények nélkül lehetséges)!
Ha valaki másnak az új kölyökkutyájával találkozunk, akkor a legjobban tesszük, ha egyszerűen nem veszünk róla tudomást. Ne tolakodjunk a közelébe, ne nézzünk rá, ne szóljunk hozzá, ne próbáljuk megsimogatni.
Pontosan ugyanezt kell tehát nekünk is elvárnunk mindenkitől, aki csak a mi kölykünkhöz közelít séta közben, és meg kell találnunk a megfelelő módját annak is, hogy ezt még időben a tudomására is hozzuk. És ez nem lesz könnyű, mert minden egyes olyan emberre, aki megérti ennek a fontosságát, és szót is fogad nekünk, jutni fog vagy százezer másik, aki csak megy tovább, mint vak ló a csutában, hogy megsimogathassa a kölyköt. Az ilyen emberekkel szemben habozás nélkül, azonnal, és a lehető legkeményebben fel kell lépni! Az effélék ugyanis egyszer s mindenkorra tönkretehetik a kölyköt és az addigi munkánkat is! Koptassuk le vagy hagyjuk tehát faképnél őket azonnal, mert egy idióta sem ér annyit, mint a kölyökkel kialakított jó viszonyunk!
Az új gazdik többsége azonban nem szívesen gorombáskodik a kutyájuk közelébe tolakodókkal. Később ugyanezeknek az udvarias gazdiknak lesz egy olyan felnőtt kutyájuk, amelyik fél az idegenektől! A félős kutyák gyakran ugatnak az emberekre (mert a falkavezérük – vagyis mi, a gazda! - nem védte meg őket), ettől pedig az idegen többnyire meghátrál. Ez pedig csupán arra tanítja meg a kölyköt, hogy ha agresszíven viselkedik, azzal elriaszthatja a félénkebb embereket. És akkor aztán az új gazdi egyszer csak csodálkozva veszi észre, hogy a kölyök mindenkit megtámad, akit csak meglát! Vajon miért? Hát azért, mert erre tanította a gazdája!
Tegyük tehát félre ilyenkor a jó modort, ne foglalkozzunk azzal, hogy esetleg megsértjük őket, az értetlen emberek nem érdemelnek mást: „FÉLRE ONNAN!” És mindegy ki az, ha ennyire nem figyel ránk, biztosan messze nem ér annyit, mint a kölyök! Így kezeljük tehát az értetlen idegent.
Más a helyzet azokkal az idegenekkel, akik megértik aggodalmunkat és betartják az általunk kérteket, azaz szinte figyelemre sem méltatják a kölyköt, ám akik esetleg ezzel együtt is elvonhatják a kölyök figyelmét rólunk. Nos, ha azt tapasztaljuk, hogy az idegen túlzottan felkeltette a kölyök érdeklődését, vegyük elő a jutalomfalat húsokat, és azonnal végezzük el az ismert gyakorlatokat, és szerezzük vissza a kölyök figyelmét! A mi feladatunk, hogy a kölyök számára egy idegennél fontosabbak és érdekesebbek legyünk, és ha ezt húsfalatkákkal kiegészítve jól végezzük, akkor a kölyök hamarosan úgy tekint majd az idegenekre, mint akik jó eséllyel arra késztetik a gazdit, hogy játékkal, dicsérettel és nem utolsó sorban husival jutalmazza őt!
Ugyanez érvényes az olyan új helyekre is, amelyek stresszelik a kölyköt. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kölyök kezd egy kissé idegessé válni, vegyük elő a jutalomfalat húsokat, és azonnal végezzük el az ismert gyakorlatokat, és szerezzük vissza a kölyök figyelmét! Tanítsuk meg rá a kölyköt, hogy az új és ijesztő helyek végül is nem is annyira rosszak, hiszen ezeken a helyeken a gazdi jó eséllyel játékkal, dicsérettel és nem utolsó sorban husival jutalmazza őt!
Ne hagyjuk, hogy idegenek etessék a kölyköt!
Miért is ne? Nos, ez több okból sem célszerű!
Ha ugyanis megengedjük, hogy idegenek etessék a kölyköt, akkor az idegenek csak elterelik a kölyök figyelmét rólunk. Ha ez megtörténik, akkor tulajdonképpen ellenkezőjére fordul az egész szocializálási folyamat eredménye: arra fogjuk ugyanis tanítani a kölyköt, hogy idegen emberek, helyszínek vagy egyéb dolgok közelében egyszerűen ne vegyen rólunk tudomást! Ennek pedig nem sok értelme van, ugyebár!
Ha a kutyánk fél az idegenektől, ám mégis rendszeresen megengedjük, hogy azok etessék, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy az élelem iránti vágy esetleg felülkerekedik a kölyök félelmén és gyenge idegrendszerén. Ha ez megtörténik, akkor az így felnőtt kutya felnőtt korában is elfogadja esetleg az élelmet az idegentől, ám az élelem előbb-utóbb elfogy, a kutya félelme az idegentől viszont továbbra is megmarad! Az ilyen kutyák ilyenkor nagyon gyakran megharapják vagy megtámadják az idegent! (Élelem már nincs, ám a félelem forrása túlságosan közel van, és azt már tudja, hogy ha agresszíven viselkedik, akkor az idegent elűzheti!)
Ha a kutyánk fél az idegenektől, ám mégis rendszeresen megengedjük, hogy azok etessék, akkor ezzel azt is kockáztatjuk, hogy a kutya megtanulja elvárni, megkövetelni tőlük az élelmet! És ha ez bekövetkezik, akkor isten mentsen minden idegent attól, hogy ne legyen nála minden egyes alkalommal élelem a kutya számára! És egy percig se áltassuk magunkat azzal, hogy a kutya fittyet hány erre! Nem fog! Úgy fogja érezni, hogy egész végig neki volt igaza: csak addig kell eltűrnie egy idegent a közelében, amíg az eteti. Ez az idegen megszegte a szabályt, idegesíti, de nincs nála élelem! És ezért meg fogja fenyíteni az idegent, mégpedig keményen!
A fenti mindkét eset úgy végződik, hogy a gazdinak lesz egy félénk, ám agresszív felnőtt kutyája, és a leghalványabb fogalma sincs róla, hogyan is lett ilyenné! A válasz egyszerű: a kutyájukban az idegenek túlzott közeledésének megengedése kialakította az idegenektől való félelmet, amit aztán felerősített még a gazda azzal is, hogy megengedte az idegeneknek a kölyök etetését is!
Az idegen kutyák kezelése
Mindenekelőtt le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ha egy kutyát megtámad egy másik kutya, akkor a megtámadott kutya számára gyakran egyetlen pillanat is elég ahhoz, hogy örök életére kialakuljon benne a kutyák iránti olthatatlan agresszió!
Az újdonsült gazdik gyakorta tapasztalatlanok, és nem ismerik fel az idegen kutyában a dominancia vagy az agresszió jeleit. Ez a két fő oka van annak, hogy a kölyökkutya tulajdonosoknak miért nem szabad SOHASEM engedniük, hogy idegen kutya kerüljön a kölyök közelébe! Szó szerint: SOHA!
Ha ezt az alapszabályt nem tartjuk be, nagyon nagy rá az esélyünk, hogy vagy a kutyánk keveredik verekedésbe, és sérül meg, vagy akár magunk is megsérülünk, amikor segíteni szeretnénk szétválasztani a harcoló feleket! A kutyák iszonyatosan fájdalmas és csúnya sebek okozására képesek mind egymásnak, mind pedig az embereknek. A kölyökkutyák is!
Nincs abban semmi kivetnivaló, ha azt szeretnénk, hogy a kutyánknak legyenek kutya „barátai” is, ám ehhez előbb a kölyköt meg kell tanítani rá, hogyan is viselkedjen barátságos kutyák társaságában. Ehhez pedig először is találnunk kell olyasvalakit, aki egyformán gondolkodik velünk a kutyákról. Aztán keressünk egy, a többi kutyával szemben tartózkodóbb, visszahúzódóbb kutyát. Olyan kutya kell, aki rá se hederít a mi kölykünkre. És ilyet nem könnyű találni, mert a többség bizony azonnal játszani szeretne. Ha megtaláltuk a megfelelő felnőtt kutyát, aki tehát nem foglalkozik a mi kölykünkkel, akkor a kölyköt hosszú pórázra fogva végezzünk elkötelező gyakorlatokat az idegen kutya közelében. A megfelelően nyugodt felnőtt kutya a kölyök oda nem illő viselkedése esetén a kölyök sérülése nélkül rendre fogja utasítani azt. Erre még a kölyök 8-10 hónapos kora előtt feltétlenül sort kell keríteni! Az összeismertetést természetesen csak akkor végezhetjük, ha személyesen is jelen vagyunk! A kölyköt más kutyával egyedül ne hagyjuk!
Két idegen felnőtt kutya egymáshoz engedése sosem javasolt, hacsak nem tartjuk be aprólékosan az erre vonatkozó, a kölykök bemutatásától eltérő szabályokat.
Ennyit tehetünk tehát a kutyánk érdekében az idegen kutyákkal történő szocializálása terén. Igen ám, de mi a helyzet akkor, ha éppen sétálunk a kölyökkel, és egy idegen kutya így vagy úgy, de felénk közelít?
Újdonsült gazdiként első feladatunknak kell lennie, hogy megtanuljuk, hogyan lehet belőlünk falkavezér. Az emberek többsége nem született falkavezér, de bárkiből lehet az. A falkavezér egyik feladata az, hogy megvédje az alacsonyabb rangú falkatagokat. Ha tehát a kutyánkhoz egy idegen kutya közelít, akkor a gazda feladata megvédeni a kutyát! Ha olyan helyen sétálunk, ahol idegen kutyák is megfordulhatnak felügyelet nélkül, akkor jó előre készüljünk fel erre, és legyen a kezünk ügyében egy alkalmas bot vagy paprika-spray.
Ha egy idegen kutya közelít felénk, először is álljunk a kutya és a kölyök közé. A lehető legmeggyőzőbb módon próbáljuk meg szóval, fenyegetéssel elriasztani az idegen kutyát. Ha mégis közelebb jönne, azonnal és habozás nélkül használjuk a botot és/vagy a sprayt! A spray-vel igyekezzünk a szemére/orrára/szájára célozni, bottal pedig elsősorban a fejét vegyük célba (lehetőleg felülről). Az így eltalált kutya örök életére megjegyez bennünket, és nem jut eszébe többé a közelünkbe vagy a kölyök közelébe jönni. Ne sajnáljuk a kutyát! Ha nem így cselekszünk, akkor a két kutya jó eséllyel összeverekszik, megsérül, a kölyök kutyagyűlölő lesz, vagy éppenséggel félni fog tőlük, mi is megsérülhetünk, biztosan elveszítjük a kölyök minden tiszteletét, mint falkavezérek, az idegen kutya vérszemet kaphat, és minden séta során szinte vadászik ránk, stb. Jobb ezt egyszer s mindenkorra lerendezni, a gondot is megoldjuk, és a kölyök szemében is nagyot növünk falkavezérként.
És ne foglalkozzunk a másik kutya tulajdonosával sem, semmilyen szinten! Ne feledjük: az egészre azért kellett sort keríteni, mert egy másik felelőtlen tulajdonos felügyelet nélkül hagyta a neveletlen kutyáját! És ennek ez a következménye. Egy kölyöknek védelemre van szüksége, és ezt falkavezérként nekünk kell biztosítanunk a számára!
A szocializáció otthon kezdődik
A jól szocializált kutya nevelése az otthonunkban kezdődik. Meg kell tanítani az új kutyának, milyen viselkedést várunk tőle, és mit tehet, mit nem tehet. Ez lesz a kapcsolatunk alapja.
A kölyköt/kutyát igyekezzünk nem a lakásban tartani, arra tökéletesen megfelelő az arra alkalmas kutyaól, kennel. A kölyök azonban rengeteg törődést, aktív/passzív együttlétet igényel, és ha ezt csak úgy biztosíthatjuk, hogy ehhez a lakásban kell lennie, akkor használjunk ketrecet. Az alapvető feladatok közé tartozik a szobatisztaságra nevelés, leszoktatás a harapásról, a rágcsálásról, a ránk ugrálásról, a kényszeres ugatásról, a hisztiről, stb. Ha a kölyköt a lakásban is tartjuk, soha ne engedjük teljesen szabadon, hanem mindig kényszerítsük arra, hogy kövessen bennünket mindenhová (például egy, a derekunkra csatolható póráz segítségével).