A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

XXI. Miért rossz ötlet kutyafuttatóba vinni a kutyánkat?

Viselkedési problémák és kezelésük

XXI. Miért rossz ötlet kutyafuttatóba vinni a kutyánkat?

Egyre több városi önkormányzat jelöl ki elkerített területeket vagy parkos városrészeket kutyasétáltatásra, kutyafuttatásra. És egyre több ott sétáltatott vagy szabadon eresztett kutyát ér kutyatámadás. A támadást provokálhatja vagy akár kezdeményezheti a saját rosszul nevelt kutyánk is, de érheti a kutyánkat támadás mások túlságosan agresszív kutyájától is. Ilyen esetekben aztán a kutyánk vagy megpróbálja megvédeni magát, vagy nem. Mit tehetünk ilyenkor, és egyáltalán kell-e tennünk valamit is, vagy jobb, ha hagyjuk, hogy a kutyák elintézzék a dolgot egymás között?

Mindenekelőtt le kell szögezni a tényt, hogy a kutyafuttatók felállításának gondolata jó szándékból született, csak sajnos alapvetően rossz ötlet, különösen ott, ahol a kutyák póráz nélkül is szabadon engedhetők. Ilyen helyekre ne vigyük a kutyáinkat, ha nem szeretnénk bajba kerülni!

Az átlagos gazda nem érti, hogy mi az a falkarendszert, és hogy mennyire erős a kutyákban a falkaösztön. Az ő kutyájában is! És ha a kutyát egy olyan parkba visszük, ahol sok másik kutya is van, akkor ezek az ösztönök magasabb fokozatba kapcsolnak! Amikor pedig egy új kutya érkezik a parkba, akkor azok a kutyák, amelyek rendszeresen odajárnak, nem vendégként, hanem a személyes területükre való betolakodóként tekintenek rá. Ez pedig területvédő agresszióhoz vezethet.

Ha egy csapatnyi kutya együtt lehet, akkor ösztönösen megkísérlik egyfajta rangsorrend vagy hierarchia felállítását. Ideális esetben minden kutya megtalálja és elfogadja a saját helyét. Sokkal gyakoribb azonban az, hogy egy-egy falkabéli rangra több kutya is pályázik, és ilyenkor bizony gondok várhatók. Mindig jó esély van arra, hogy az egyes posztok meghatározása közben kisebb-nagyobb marakodások robbannak ki.

Tapasztalatlan kutyák esetén, vagy gyengébb temperamentumú kutyáknál a harc kirobbanását pózolás előzi meg. Ha erre a gazdák felfigyelnek, és jól értelmezik a jeleket, akkor ilyenkor még sokszor vissza lehet parancsolni a kutyákat, és a harc végül is elmarad. A korábbi harcokban már megedződött, tapasztalt, erős temperamentumú kutyák azonban az esetek többségében mindenféle különösebb pózolás nélkül, azonnal és teljes gőzzel támadnak! Az ilyen kutyák ugyanis már megtanulták, hogy gyakran a legjobb védekezés a gyors támadás! Egyszerűebben szólva, jó harcos lett belőlük.

Egy percig se higgyük, hogy a parkban minden egyes kutya feltétlenül jó magaviseletű, jól képzett állat! Csak abból, hogy egy kutya más kutyákkal jól elvan, még nem következik egyenesen, hogy a miénkkel is szívesen játszik majd. Hiszen a többi kutyával már tisztázták egymás között a rangsorbéli viszonyokat, és a játék is a maguk által megszabott szabályok szerint zajlik. A mi kutyánk viszont még nem ismeri ezeket a szabályokat, és ebből, a tisztázatlan rangsorkérdésekkel bonyolítva, könnyen baja származhat.

Sok gazda ilyenkor nagyot csalódik a kölyök vagy növendék/fiatal felnőtt kutyájában, mert ha sétákon vagy kutyafuttatókban más kutyákkal találkozik, akkor félénk, kerüli őket, vagy megadó viselkedést tanúsít. Ilyenkor is az újdonsült gazdival van azonban a baj. Nem érti, hogy a kiskutya falkavezérének tekinti! Nem érti, hogy a falkavezér feladata megvédeni a falkát és annak tagjait, főleg a kicsiket! A kutya tehát, ha így viselkedik más kutyák jelenlétében, nem tesz semmi mást, csak ösztönösen arra vár, hogy megvédjük. Ha ilyenkor nem védjük meg a kutyát, akkor összezavarjuk, és elveszti önbizalmát, valamint a belénk vetett bizalmát is. Ha az ilyen fenyegetés még a kutya kölyökkorában történik meg, akkor az ilyen kölyök felnőve igyekszik elkerülni az idegen kutyákat és az új helyzeteket. A kölyök ugyanis megtanulta, hogy a gazdája nem fog közbelépni, nem fog neki segíteni, és így magára van hagyva. Az ilyen növendék kutya emiatt aztán egyéb helyzetekben is könnyen elbizonytalanodhat. Végül is, ha már a legjobb barátja és falkavezére sem védi meg, akkor ki fogja?

Ha ezen elgondolkozunk, és lefordítjuk emberi viszonyokra, akkor könnyen beláthatjuk: az emberek sem várnák el e saját gyerekeiktől, hogy megvédjék magukat felnőttekkel szemben! Akkor meg miért várnánk el, hogy a kutyánk agresszíven lépjen fel felnőtt kutyákkal vagy akár csak a saját korabéli kölykökkel szemben? Az esetek többségében a gazdák egyszerűen nem értik a falkarendszert, a falkabéli ösztönöket, és nem értenek a kutyakiképzéshez. Sokan abba a csapdába esnek, hogy – csak mert ilyen vagy olyan fajtájú kutyával rendelkeznek – úgy gondolják, a kutyájuknak a lehető legkeményebben kell viselkednie. Hát, ez így nem fog menni!

Ha a gazda a kutya kölyökkorában mindent helyesen csinál, akkor a kölyök – ha egyébként genetikailag erre alkalmas – felnőve magabiztos, megbízható őrkutya lehet. Ám ugyanaz a kölyök a rossz gazda keze alatt felnőve éppen ennek az ellentéte lesz: bizonytalan, félénk, megbízhatatlan. Pontosan emiatt nem garantálható a kölykök felnőttkori temperamentuma sem, akármilyenek legyenek is a szülei! Jó temperamentumú szülők esetén a genetikai adottságok biztosítottak ugyan, de rossz neveléssel mindez lenullázható. Rossz temperamentumú szülőknél pedig kérdés, hogy genetikailag ilyenek-e, vagy csak el lettek rontva. Ilyen esetekben igyekezzünk ellenőrizni a teljes vérvonalat temperamentum tekintetében, és ha pl. a nagyszülők magasságában tökéletes temperamentumot mutatnak az ősök, akkor bízhatunk benne, hogy a kölyökből megfelelő módszerekkel jó temperamentumú felnőtt nevelhető.

Ha tehát a kutyánkat egy potenciálisan agresszív kutya közelíti meg, akkor nekünk, a gazdának, a falkavezérnek kell szembenéznünk vele, nem a kutyánknak! Azonnal álljunk a kutyánk és az idegen kutya közé, és mély hangon, hangosan próbáljuk meg elzavarni a kutyát. Ha a másik kutya ennek ellenére mégis megtámadja a kutyánkat, akkor minden tőlünk telhető módon igyekezzünk megvédeni azt. Ha kölyköt sétáltatunk, mindig legyen nálunk paprika spray, és ha egy gazdátlan kutya csak ferde szemmel néz is a kicsire, ne féljünk használni! Támadás esetén fizikailag is védjük meg a kölyköt. Bármivel, és bárhogyan. Idegen, ismeretlen kutya egyszerűen nem kerülhet a kölyök közelébe. Ha egy kutyáról biztosan tudjuk, hogy a szándéka nem támadás vagy agresszió, hanem a toleráns ismerkedés és játék, vele nem feltétlenül kell ennyire szigorúan eljárni, habár legjobb, ha a kölyök egyáltalán nem érintkezik más kutyákkal.

Habár egyes fajták a többinél genetikailag meghatározottan hajlamosabbak a verekedésre, azért kivétel nélkül minden egyes fajtában akadnak nagylegények. A gazdáik pedig még csak a legtávolabbról sem nevezhetők felelős kutyatartóknak. Sajnálatos módon egyre növekszik a divatból vagy presztízsből tartott nagytestű, nagy erejű, dominanciára és agresszivitásra hajlamos, tapasztalatlan kutyás kezébe nem való, közkeletű nevén „harci kutyának” titulált fajták egyedszáma, ami önmagában nem lenne baj, ám felelőtlen, tudatlan, vagy éppen agresszív gazdával párosítva már éppen elegendő ok arra, hogy elkerüljük azokat a helyeket, ahol ilyen kutya-gazda párossal összefuthatunk. Ne feledjük, hogy ha a kölyök vagy felnőtt kutyánkat akár csak egyetlen egyszer is idegen kutya támadása éri, a kutyánkból magából is biztosan idegen kutyák iránt agresszív kutya válik. Nem tévedés, egyetlen támadás is tartós temperamentumváltozást okozhat! A kutyák iránti agresszió igazi rémálom.

Ha tehát a mi kutyánk lenne agresszív más kutyákkal szemben, akkor meg kell vele értetnünk, hogy ez elfogadhatatlan magatartás. A gyengébb természetű kutyáknak ehhez szóbeli fenyítés is elegendő lehet, másoknak viszont komolyabb eszközöket, szöges láncot vagy elektromos nyakörvet kell bevetnünk. (Elektromos nyakörvet csak akkor használjunk, ha tudjuk, hogyan kell!)

Az igazán erős temperamentumú kutya esetén a fenyítésnek olyan fokúnak kell lennie, hogy a kutya azt higgye, itt a vég. Annyira erősnek kell lennie, hogy a kutya kevésbé akarjon agresszivitást mutatni vagy verekedni annál, mint amennyire fél az agresszivitása következményeitől. Az ilyen kutyák számára egy másik kutya jelenléte nagyon zavaró, de meg kell érteniük, hogy ha engednek a csábításnak, akkor a büntetés gyors lesz és nagyon kemény. Amint ezt megértették, sokkal jobb kutya válik belőlük.

A kutya ilyesféle megfenyítése nem szép látvány, de nem is azért van rá szükség. Sok ember egyszerűen képtelen megfelelően végrehajtani, mert sajnálja a kutyát. Az ilyen emberek nem tudják rászánni magukat a hatékony szintű fenyítésre. A kutyamarakodások viszont nagyon komoly dolgok, és az ilyen embereknek nem szabadna agresszív kutyát tartaniuk.

Ha csak tehetjük, ne vigyük tehát a kutyánkat kutyafuttatókba. Vidéken általában bőven van rá lehetőség, hogy a szabadban, zavartalanul sétáltathassuk, gyakorlatoztathassuk, taníthassuk a kutyát. A nagyobb városokban azonban könnyen előfordulhat, hogy nem sok választásunk akad, vagy kutyafuttatóba visszük a kutyát, vagy csak az utcán sétáltathatjuk, így nemigen lehet szabadon. Az egyes kutyafuttatók között is sok a különbség, és kis szerencsével és összefogással a jelenleginél sokkalta biztonságosabbá tehetők.

Az ilyen parkokba csak bizonyos viselkedési normákat megütő kutyákat szabadna póráz nélkül bevinni. Ha a gazda nem képes extrém zavaró környezetben póráz nélkül az irányítása alatt tartani a kutyát, akkor a kutyája nem való kutyafuttatóba. Vissza kell például tudnia hívni a kutyát egy csapat játszadozó kutyától is. Az sem árt, ha a gazda ért a már kitört marakodások kezeléséhez is.

Lehetőleg külön parkba vigyük a kistestű és a nagytestű kutyákat. Ha ugyanis a nagyon kistestű kutyák a nagyon nagytestű kutyákkal közösen lehetnek, az nagyon veszélyes lehet a kistestű kutyák számára. Az átlagos gazdának ugyanis fogalma sincs arról, hogyan kezelje a már kirobbant verekedést. És arról sincs fogalmuk, milyen kevés idejébe telik egy nagytestű kutyának megölni vagy nagyon súlyosan megsebesíteni egy kistestű kutyát!

Minden gazdának illene betartania néhány, a józan ész diktálta íratlan szabályt. Ha például a parkban feltűnik egy veszélyes vagy felügyelet nélküli kutya, akkor azonnal hagyjuk el a parkot. Kutyástól, persze. Lehet ugyan, hogy ez sérti az igazságérzetünket, hiszen nekünk is éppen annyi jogunk lenne ott tartózkodni, ám jobb nem kockáztatni. Ne csúcsidőben látogassuk a parkot. Menjünk arra időnként kutya nélkül, így pár nap alatt kitapasztalhatjuk, melyek a legnyugodtabb időszakok. Ha például nem bánjuk a szeles vagy esős időt, az egész park a miénk lehet! Ha a kutyák összegyülekeznek vagy kitör a harc, azonnal hívjuk vissza a kutyánkat a csapattól! Elektromos nyakörvvel kitűnően gyakorolható a kutya visszahívása egy adott idegen kutyacsapatból. Arra neveljük és tanítsuk a kutyánkat, hogy a mi társaságunkban sokkal jobban fog szórakozni, mint más kutyákkal. A kutyafuttatókban játsszuk tehát a kutyánk kedvenc játékait, távol a többi kutyától. Ha kutyafuttatóban póráz nélkül van a kutyánk, csak és kizárólag rá figyeljünk! Ha a többi gazdával szeretnénk beszélgetni, vegyük pórázra a kutyánkat! Ne csak a kutyafuttató legyen a kutyánk egyedüli élménye velünk. Vigyük el különféle helyekre sétálni, úszni, játszani és tanítani. Ha csak kutyafuttatóba visszük a kutyát, azzal kitesszük magunkat, illetve a kutyánkat más kutyák támadásának, illetve annak, hogy előbb-utóbb elvesztjük uralmunkat a saját kutyánk felett. A sok energiával rendelkező olyan kutyák, akik csak kutyafuttatóba járnak, könnyen felvehetik a „mindent vagy semmit” rossz szokását, és megvadulhatnak.

A gazdáknak meg kellene tanulniuk az elektromos nyakörv használatát. Az ilyen nyakörvek tulajdonképpen a láthatatlan póráz szerepét játsszák, ha jól használjuk azokat. A helyes használat elsajátításához azonban sokat kell tanulniuk a gazdáknak, például azt, hogy mikor lehet, mikor kell és mikor tilos az elektromos nyakörv használata. Sose használjuk például marakodás közben, mert a kutya azt hiheti, hogy az ellenfelétől származik a kellemetlenség, és csak még hevesebben küzd!

Ne hagyjuk, hogy csak az egyik kutyánál legyen játék, mert az annak megszerzésére irányuló vágy miatt gyakran robban ki marakodás.

Jól jegyezzük meg, hogy egy kutyának nem kell ahhoz agresszívnek lennie, hogy megtámadják. Csak annyi kell a támadáshoz, hogy jelen legyen egy kutyák iránt agresszív kutya is. Vannak annyira képzetlen és veszélyes kutyák is, hogy amint meglátnak egy másik kutyát, máris megtámadják. Ne kockáztassuk feleslegesen a kutyánk életét! Tévedés, hogy a kutyáknak más kutyákkal kell játszaniuk. A kutyának csak ránk van szüksége! Kell neki persze játék, séta meg minden, de velünk, nem más kutyákkal.