A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

XVIII. A kutya leszoktatása az ásásról.

Viselkedési problémák és kezelésük

XVIII. A kutya leszoktatása az ásásról.

A kutyák ásnak. Ásnak azért, hogy eltemessék a csontokat, ásnak azért, hogy később újra kiássák azokat. Nyáron hűsítő teknőket ásnak a földbe, télen melegítő gödröket. Ásnak, hogy lehallgathassák a földalatti lények ultrahangos magánbeszélgetéseit. A vemhes szukák odúkat ásnak. A kutyák ásnak unaloműzőnek, és ásnak ezért, hogy elszökjenek. De legfőképp és legelső sorban ásnak csak úgy, az ásás kedvéért is.

A kutyák tehát teljesen normális és természetes cselekedetként tekintenek az ásásra. Egyes fajták, például a terrierek akár életcéljuknak is tekinthetik az ásást. A kutyát teljesen leszoktatni az ásásról tehát egyrészt lehetetlen, másrészt szükségtelen is. A célunk inkább az lehet, hogy rászoktassuk a kutyát: bizonyos helyeken nem áshat, cserében viszont az arra alkalmas területeken kiélheti ez irányú hajlamait.

Kezdjük azzal, hogy eleinte, amikor nem vagyunk otthon, zárjuk ketrecbe a kutyát. Amikor otthon vagyunk, próbáljunk meg minél többet a kutya mellett tartózkodni az udvaron és a kertben, és mindeközben figyeljünk oda rá, tanítsuk meg neki, hogyan viselkedjen a kertben. Ha a kutya nem szobatiszta, mindent összerág, és hiperaktív, akkor gyakran magára hagyva félrezárják egy elhagyatott udvarrészbe/kennelbe, ahol aztán előre kiszámítható módon rászoknak az ugatásra, az ásásra, és a szökésre, valamint arra, hogy túlságosan is izgalomba jöjjenek, ha beeresztik őket a lakásba. Fontos tehát megtanítani a kutyánkat a szobatisztaságra, illetve leszoktatni azt a rágásról. Tanítsuk meg a kutyánkat lenyugodni, és csendben lenni, ha a lakásban van, illetve ülve köszönteni az idegeneket (Fila esetében ezt ugyebár nyugodtan elfelejthetjük!). Ha ezeket megtesszük, akkor a kutyánkat nyugodtan és biztonságosan magára hagyhatjuk a lakásban, akár otthon vagyunk, akár nem. Normál esetben ugyan egy nagytestű kutyának semmi keresnivalója a lakásban, ám szélsőséges időjárási körülmények között, vagy ha a kutya beteg, sérült, idős, a legjobb és legkényelmesebb mégis az a számára, ha a lakásban, a közelünkben, biztonságban, télen melegben, nyáron hűvösben töltheti el a napjait. Egyébként a kutyát nyugodtan zárjuk a kennelébe vagy egy elkerített udvarrészre. Ha otthon vagyunk, a lehető legtöbb időt igyekezzünk együtt tölteni a kutyánkkal.

Egyes kutyák azért ásnak, hogy elszökjenek, mert nem bírják elviselni az egyedüllét unalmát. A szökés különösen veszélyes lehet, mind a kutyára, mind a környezetünkre nézve! Ha tehát úgy döntünk, hogy magára hagyjuk a kutyát az udvaron, akkor feltétlenül állítsunk fel egy megerősített, biztonságos kerítést (hogy a kutya ne tudjon elszökni), és tegyük a kutya számára érdekesebbé magát az udvart (hogy a kutya ne is akarjon feltétlenül elszökni). A kutyának feltétlenül legyen egy nyáron hűvös, télen meleg fekvőhelye is.

Szoktassuk rá a kutyát, hogy más tevékenységekkel vezesse le az ásásra szánt energiáját. Biztosítsuk a kutya jó kiképzését (mind szellemi, mind pedig fizikai téren), gyakorlatoztatását és szórakoztatását, így nem lesz szüksége arra, hogy ásással szökjön el az udvarból. Az unalomból ásó kutyákat neveljük át unalomból rágcsálókra. A kutya ugyanis hajlamosabb ásás helyett étellel töltött játékokat rágcsálni, így viszont kevesebb ideje marad ásni. Ha magára kell hagynunk a kutyát, hagyjunk ilyen töltött játékot a kennelében, vagy ássuk el azt egy olyan helyen, ahová a kutya ásással kapcsolatos tevékenységét át szeretnénk irányítani. A kutyát nekünk kell megtanítanunk arra, hogyan foglalja el magát az udvaron.

Ha úgy gondoljuk, hogy a kutya nagyon alkalmatlan helyeken szeret ásni, akkor keressünk egy szerintünk erre megfelelő helyet, és tanítsuk meg a kutyát, hogy ott ásson. Ha a kutya sokat ás, építsünk neki a gyerekek homokozójához hasonló ásógödröt az udvar arra alkalmas sarkában. Ássunk el egy jókora húsos csontot a kutya ásógödrébe. A kutya hamarosan megtalálja és kiássa azt, nagy gyönyörűségek közepette. Ez az egyetlen egyszerű cselekedet azonban még természetesen nem fogja végképp meggátolni a kutyát abban, hogy a kert egyéb területein is lyukakat ásson, arra azonban feltétlenül alkalmas, hogy a kutya most már sokkal inkább legyen hajlamos az ásógödrében ásni. Hiszen ott egyszer már talált egy figyelemre méltó leletet, és ki tudja, mikor talál még egyet? Egy darabig minden reggel ássunk el néhány töltött játékot az ásógödörben. A kutya hamarosan felfedezi, hogy az ásógödör igazi kincsestár, ahol mindenféle érdekes és ízletes dolog található.

Ha már sikerült a kutya ásását nagyrészt az ásógödörre koncentrálnunk, akkor sorra vehetjük a második nagy probléma megoldását: hogy a kutya máshol viszont egyáltalán ne is ásson! Erre legjobb megoldás az, ha a kutya állandó tartózkodási helyének szánt udvarrészt egy kutyabiztos kerítéssel leválasztjuk magáról az udvarról/kertről, és abból a kutya csak felügyelettel léphet ki, így az udvar/kert egyéb részeiben az ásással kárt nem tehet. A tisztán gyepes/virágos területeknek szánt részeket befedhetjük aprószemű dróthálóval (csibedróttal) vagy betonvas-hálóval is, majd erre egy réteg földet terítve telepítsük rá a pázsitot, ill. a virágokat. A kutya néhány próbálkozás után feladja az ásást, mivel nem jut semmire. Ha már az ilyen területekre történő belépésben is meg szeretnénk gátolni a kutyát, akkor osszuk fel az udvarunkat/kertünket aszerint, hogy a kutya hová léphet és hová nem, majd a határokon állítsunk fel „kerítéseket”. Ezek azonban ne a hagyományos értelemben vett kerítések legyenek, hanem inkább jelzésszerű választóvonalak (kifeszített lánc, alacsony léckerítés, stb.), amelyet a kutya ugyan könnyedén át tudna lépni/ugrani, ám a szerepük sem az, hogy ebben meggátolják, inkább csak a kiképzés során szolgálnak majd hasznos segédeszközként. A kutya csak felügyelettel tartózkodjon a saját területén kívül, különösen kölyökkorában, illetve néhány hónapig akkor, amikor egy idősebb kutya legelőször a házba kerül. Ne feledjük, hogy egy gazda a kutya mellett felér öt olyannal, akik éppen tévéznek! Ha a házirendet szigorúan titokban tartjuk a kutya előtt, akkor ne guruljunk dühbe akkor sem, amikor a kutya minden lelkiismeretfurdalás nélkül áthágja azokat, hiszen mit sem tud a létezésükről! Ha a kutya a kijelölt utakon közlekedik, és a számára kijelölt területeken fekszik le, mindig bátorítsuk és dicsérjük meg. A kutya számára kijelölt területeken üssünk le néhány karót, és kössünk azokhoz töltött játékokat, kertesebb részen lógassunk le ilyeneket a fák ágairól, stb. A lényeg az, hogy a kutya szeressen a számára kijelölt területeken tartózkodni. Ha ez megvan, fenyítsük meg, ha a számára tiltott területekre lép. Ahová ugyanis be sem léphet, ott nyilván ásni sem tud majd!

Ha a kutya ezek ellenére is intenzíven ás, azt legalább már csak a saját részére kijelölt területen teheti. Amennyiben az ásás már ott is zavaró vagy veszélyes mértékű, akkor a kiásott gödrökbe dobjunk néhány lapátnyit a saját ürülékéből, majd pár lapát földet, újra ürüléket, újra földet, rétegekben, amíg csak a gödör meg nem telik. Ha ezt minden olyan gödörnél megismételjük, amit a kutya nem kívánatos helyre ásott, az ásást egyre inkább a kívánatos helyre (ásógödörre) fókuszálhatjuk. (A kutya ugyanis nem szívesen kapirgál a saját ürülékében!) Ha az ásás jellegéből (kerítések mentén, alagútszerűen kiképzett gödrök) a szökési vágy kialakulására lehet következtetni, akkor egyrészt foglalkozzunk az eddiginél nagyságrendekkel többet a kutyánkkal (EZ A LEHETŐ LEGJOBB MEGOLDÁS!), másrészt erősítsük meg a kerítésünket! Erre jó, ha drótfonatot vagy vashálót süllyesztünk 60-80 cm mélyen a talajba a kerítés mentén. Ha a kerítés mentén 60-80 cm szélességben egy ásónyom mélyen kivesszük a földet, majd erre dróthálót fektetünk, és a földet erre visszatöltjük, az szintén bevált megoldás. Áshatunk a kerítés mentén egy-két ásónyom mély, egy-két ásónyomnyi szélességű árkot is, amelybe az előbbiekben elmondottak szerint rétegelve összegyűjtjük a kutya ürülékét. Bevált megoldás a villanypásztor használata is. Hasznos lehet még a földbe süllyeszthető úgynevezett „láthatatlan kerítés” is, ami tulajdonképpen egy föld alá süllyesztett villanypásztor, azzal a különbséggel, hogy a kutyának itt még egy speciális nyakörvet is viselnie kell, ami a láthatatlan kerítés túlzott megközelítésekor megrázza a kutyát. Az egyes megoldások egymással szabadon kombinálhatók is.