A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok
5 - Viselkedési problémák és kezelésük
XIV. Macska bemutatása felnőtt vagy kölyökkutyának.
Viselkedési problémák és kezelésük
XIV. Macska bemutatása felnőtt vagy kölyökkutyának.
Az, hogy az újonnan hazahozott felnőtt vagy kölyökkutya kijön-e majd a család már meglévő macskájával, sok mindentől függ, többek között a következőktől is:
- Mennyire képes az új gazdi következetesen nevelni őket?
- Mennyi energiát hajlandó az új gazdi belefektetni a sikeres összeszoktatásba?
- Milyenek a kutyák?
- Milyenek a macskák?
A kutyák többsége problémamentesen összeszoktatható a macskákkal. Van persze kivétel is, egyes kutyák sosem lesznek hajlandók feltétel nélkül elfogadni a macskákat.
A kutya-macska problémák legnagyobb részét általában maguk a gazdik idézik elő. Sokszor egyszerűen csak hazahoznak egy felnőtt vagy kölyökkutyát, aztán szabadon eresztik a házban vagy az udvarban azzal, hogy majdcsak összeismerkedik valahogyan a macskával is. Ebben a „módszerben” azonban sajnos előre kódolva van a tragédia.
Az új kutya és a meglévő macskák összeismertetésének legcélszerűbb módja az, ha ehhez (is) ketreceket használunk. A kutyatulajdonosoknak meg kell érteniük, hogy a kutyák falkában élő és gondolkodó állatok, nagyon erős ilyen irányú ösztönökkel és késztetésekkel. A gazdi feladata először is az, hogy saját maga megtanulja ezeket a falkabeli viselkedésformákat, majd ezek kihasználásával megtanítsa rá a kutyáit, hogy a macskák is a kiterjesztett, családi falka tagjai!
A kutya macskákhoz szoktatásának első lépése az, hogy ellenőrzött és biztonságos körülmények között láthatják egymást. A kutyának hosszabb időszakon keresztül (heteken át) kell látniuk a macskákat a házban, kertben, stb. Ehhez legjobb, ha a kutyát ketrecbe zárjuk. A legelején a kutya hazahozatalának idejére zárjuk el valahová egy külön szobába a macskákat. A legjobb, ha pórázon hozzuk be a kutyát, hogy lássa, a házba lépés csak bizonyos szabályok betartása mellett engedélyezett, és nem randalírozhat kedvére a lakásban! Ha pórázra vesszük őket a belépéskor, azzal egyben meg is adjuk az esemény hangulatát, mintegy felkészítjük őket a dolog komolyságára. A lakásba érve tegyük a kutyát a ketrecbe, majd eresszük be a macskákat.
Ha a kutya ugat a ketrecből a macskákra, szóban szidjuk le. Ha továbbra sem hagy fel az ugatással, akkor vagy takarjuk le a ketrecet egy pokróccal, vagy spricceljünk vizet a pofájába, illetve tegyünk olyasmit, amiről tudjuk, hogy a hatására az adott kutya valószínűleg felhagy az ugatással.
A kutya mindaddig nem jöhet ki a ketrecekből a macskák jelenlétében, amíg már legalább egy hete nem kezd el ugatni a macskák látványára, amikor azok a szobába lépnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kutyát alkalmanként hetekre ketrecbe kellene zárnunk. Természetesen időről-időre a kutya is szabadon lehet, csak ilyenkor a macskákat kell feltétlenül külön szobába zárni!
Ha felnőtt kutyáról van szó, akkor azt az időt, amit a ketrecbe zárva tölt el, felhasználhatjuk arra is, hogy egyszersmind a szájkosárhoz is hozzászoktassuk. Erre a legjobbak a drótkosaras szájkosarak, mert kevésbé korlátozzák a kutyát, a jobbakban a kutya még inni is képes, és a kutyák többsége is gyorsabban elfogadja az ilyeneket, mint a zárt műanyag vagy tépőzáras műszálas szájkosarakat. Hátrányuk viszont, hogy drágábbak. A szájkosaraknál szó szerint életbevágóan fontos, hogy megfelelő fajtát és méretet válasszunk, illetve, hogy megtanuljuk helyesen feltenni azt a kutyára! A rosszul feltett szájkosarat a kutya esetleg leveheti magáról, és ha ez rosszkor történik meg, abból bizony nagy baj lehet.
Ha a ketrecben szájkosár is van a kutyán, az a megszokásán túl arra is jó, hogy a kutya máson is törje a fejét, ne csak a macska jelenlétén! Ha kb. 2 hétig rajta van a szájkosár a kutyán a ketrecben, akkor utána már szinte az lesz neki a furcsa, amikor nincs rajta!
Ha tehát a kutya már vagy egy hete nem ugatja a ketrecből a macskákat, akkor eljött az ideje, hogy szabadon is találkozhassanak. Ilyenkor a kutyán feltétlenül legyen szájkosár! No, meg szöges fojtó lánc és póráz!
Ha a felnőtt kutya akárcsak az agresszió legcsekélyebb jelét is adja a macskák felé, azonnal és határozottan fenyítsük meg! A fenyítésnek olyan mértékűnek kell lennie, hogy a kutya még akkor is emlékezzen rá, amikor a legközelebbi alkalommal agressziót tervez. Egyes kutyáknak ehhez egy 1-től 10-ig terjedő skála legmagasabb, azaz 10-es erejű fenyítésére van szükségük, kölyköket természetesen nem szabad ennyire komolyan fenyíteni! Ha eddig a megfelelően végeztük a dolgunkat, akkor a kutyánk falkavezérként tekint ránk. Ösztönösen elfogad bennünket falkavezérnek, és a helyzetünkből adódóan elfogadja tőlünk azt is, hogy a macskák nem tekinthetők zsákmánynak, azokat nem kergetheti, nem ölheti meg!
Ha a kutya a macskák jelenlétében is folyamatosan megfelelően viselkedik, előbb vagy utóbb eljön az ideje, hogy ilyenkor is levegyük róla a szájkosarat. Legyünk azonban türelmesek, mert ennek eléréséhez felnőtt kutyák és macskák esetén lehet, hogy hónapok is kellenek! Előbb-utóbb azonban többnyire eljön az idő, amikor mindkét fél megnyugszik és beletörődik abba, hogy ezen túl osztozniuk kell egymással ugyanazon a felségterületen.
Arra azonban a továbbiakban is ügyelni kell, hogy nagyon vékony határvonal választja csupán el egymástól azt a helyzetet, amikor a kutya és macska szabadon ismerkedhet egymással, és azt, amikor már a jövőben is feltétlenül el kell zárni őket egymástól! A szaladgálást például sosem szabad megengedni a házban, de a szabadban pedig különösen nem, még ha csak játéknak tűnik is a számunkra, mert a szaladó macskák nagyon könnyen felébreszthetik a kutyákban a vadászösztönt, és akkor régi ismeretség ide vagy oda, kész a baj! Ha ilyesmi történik, még olyan kutya is hajlamos megölni a macskát, amelyik azzal együtt nőtt fel, illetve élt együtt évekig! A dolog ráadásul többnyire annyira gyorsan zajlik le, hogy esélyünk sincs közbelépni. És ebből ismét csak levonhatunk egy nagyon fontos tanulságot, nevezetesen azt, hogy a kutya cselekedhet egyféleképpen a lakásban, és azzal homlokegyenest ellentétesen a szabadban! A tanulság tehát az, hogy az óvatosság sosem ért!
Egyes macskák jobban elfogadják a kutyákat, mások kevésbé. Ez függ többek között a kutyákkal kapcsolatos eddigi tapasztalataiktól, illetve azok hiányától is. Nehezebb esetekben elektromos nyakörvet is használhatunk a hosszú távú bevéséshez. Ilyenkor az a lényeg, hogy ne akkor sokkoljuk vele a kutyát, amikor az már éppen a macskával foglalkozik, közelről ugatja, morogja, hajkurássza, mert könnyen azt hiheti, hogy a fájdalom a macskától származik, és ezért esetleg megtámadhatja azt! Ehelyett már akkor stimuláljuk vele a kutyát, amikor az még csak kezd közelíteni a macska felé, vagy akár csak furcsán néz rá, mint csöves a hamburgerre. Ha effélét látunk, akkor egyszerűen csak fenyítsük meg egy szóbeli „NEM”-mel és automatikusan üssük meg a nyakörvvel is.
Ha az újonnan a házba érkező kutya még kölyök, akkor különös figyelmet kell fordítani arra, hogy egy felnőtt macska a karmaival egy szempillantás alatt kiszedheti a kölyök szemét! Ilyenkor tehát általában jobban kell aggódnunk a kölyök, semmint a macska miatt. A felnőtt kutya bemutatásához hasonlóan a kölyök bemutatása esetén is jól használhatjuk a ketrecet, csak most inkább a macskában kell tudatosítanunk, hogy a kölyök ezen túl tagja lesz a családnak. Ha a kölyökben erős a vadászösztön, tegyünk rá kölyökre való szöges fojtó láncot és húzzon maga után mindig egy felkapcsolt hosszú pórázt is. Ha bajba kerül vagy üldözni kezdi a macskát, az életkorának és temperamentumának megfelelően fenyítsük meg. Ha jól választjuk meg a fenyítés szintjét, akkor nem sokszor kell elmondanunk egy kölyöknek, hogy a „NEM” az „NEM”! Nagyon fontos, hogy az efféle gyakorlatokat követően a kölyköt szinte elhalmozzuk a szeretetünkkel! Világosan látnia és tapasztalnia kell ugyanis, hogy a történtek ellenére nem tartjuk vele a haragot és továbbra is a legjobb barátok vagyunk! Ha tehát fenyítenünk kell, azt mindenképpen tegyük meg, mégpedig a legnagyobb határozottsággal, közvetlenül utána azonban tízszer annyi becézést kapjon, mint annak előtte!
Egy kis szerencsével így sikerülni fog kialakítani egy olyan ismeretséget kutya és macska közt, amellyel már békességben együtt lehet élni. A kapcsolat kialakítása során nagyon fontos a türelem, a megfontoltság és a fokozatosság. Nem számít, mennyire szeretnénk, hogy ez minél gyorsabban kialakuljon, mégis hagyni kell, hogy ezek a dolgok a maguk útján, a maguk tempójában haladjanak. És ez bizony akár hónapokig tartó csigatempó is lehet. A legfontosabb mindenképpen az, hogy végig legyünk nagyon óvatosak, és ne kockáztassuk kedvenceink életét vagy testi-lelki épségét és egészséges fejlődését.