Lehetséges Fila brasileiro kapcsolatra bukkantak a Földalatti vasút Chester-megyei rajzain.                                     

Lehetséges Fila brasileiro kapcsolatra bukkantak a Földalatti vasút Chester-megyei rajzain.

Az alábbi két képen egy Chester-megyei, 1803-körül épült farmház felújítása során felfedezett rajzok láthatók. Lehet, hogy a rajzok valamiképpen kapcsolatosak a Földalatti vasút tevékenységével és a Fila brasileiro kutyafajtával is.

Néhány árulkodó nyom: „Fila”

A rajz alatti mondat így hangzik: „Fila bite the people.” Azaz: "(A) Fila megharapja az embereket." Van még egy kis jel a "Fila" és a "megharapja" szavak között, de nem úgy tűnik, hogy akár egy betűt, vagy akár egy kis szót jelölne. Úgy tűnik, az író gondosan ügyelt rá, hogy ne írjon az egyes táblák közötti résre, hanem inkább gondosan a rések köré rendezte a szavakat, kivéve az „embereket” szó utolsó betűjét. A rajz általános összképét tekintve úgy tűnik, hogy a mondat a hurok kialakítása után készült.

A „Fila” szó az elképzelések szerint a Fila brasileiro (brazil masztiff) kutyafajtára utal, ami egy elsőként Brazíliában kitenyésztett vad és félelmet nem ismerő kutyafajta. Abban az országban csordák őrzésére, jaguárvadászatra, ültetvények őrzésére, dzsungelharcra, valamint szökött rabszolgák követésére és elfogására használták. A Fila brasileiro egyes hírek szerint az ősi véreb és az ősi angol bulldog keveréke, nagyon nagytermetű és erős állat.

A Filák azonban nem őshonosak az Egyesült Államokban, és még manapság is elég ritkák ott, főleg tüzes temperamentumuk miatt. Csak nemrég (az utóbbi húsz évben) tenyésztik őket itt, és a tenyészállomány túlnyomó része még manapság is Brazíliából származik. A Filák nagyon hűségesek a gazdáik családjához, de nagyon bizalmatlanok az idegenekkel szemben, gondolkodás nélkül harapnak és támadnak. A Filák arról is ismertek, hogy Brazíliában sokszor nem engedték belépni a farmokra az ott dolgozókat. A fenti okokból nagyon valószínűtlen, hogy egy Fila „házőrző kutya” lett volna ezen a Chester-megyei farmon.

Az is jól dokumentált azonban, hogy az Egyesült Államokban a rabszolgatartók kutyákat használtak a szökött rabszolgák követésére és elfogására. A véreb volt a leggyakrabban használt kutya, nemcsak kitűnő szaglása miatt, hanem azért is, mert elfogásuk során megtámadta és megharapta a rabszolgákat. (Megjegyzés: itt nem a ma ismert vérebfajtákról van szó, hanem azok egykori őseiről!) Ez látszólag ellentmond a józan észnek, mert azt hihetnénk, hogy egy rabszolgatartó nem szeretett volna kárt tenni a tulajdonában, de a történelem azt mutatja, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz! Az elfogott szökevény rabszolgák általában éppen hogy brutális büntetést kaptak, beleértve a verést, megbélyegzést, megnyomorítást és korbácsolást is. Úgy tűnik, a rabszolgatartók ezt az árat megfizethetőnek tartották, cserébe azért, hogy példát statuáltak a szökött rabszolgáknak. (A fenti kijelentés igazságának bizonyítására álljon alább egy rövid részlet Bennet H. Barrow, louisianai rabszolgatartó naplójából, 1845-ből:)

„Június 4. Eltűnt több malacom, 8-at vagy 10-et bűnösnek találtam, víz alá nyomtam és jól megvertem őket. Mr. Ginney Jerry másnap reggelre megsértődött ezen és kereket oldott, 100 dollárt is „szívesen” megadnák érte, hogy lelőhessem.

Ma reggel megjöttek a niggervadászok. Alig mentünk ki, rátaláltunk Ginny Jerry nyomára, vagy úgy egy mérföldön át üldöztük és követtük, felszalasztottuk egy fára, a kutyákkal leszedettük a fáról, amikor is azok nagyon csúnyán összemarták, azt hiszem, egy darabig megül itthon.

Okt. 18. Az elmúlt két napban elég rosszul voltam, a niggervadászat okán.

Okt. 27. Kimentem a niggervadász kutyákkal levadászni Ruffin szökevényeit, meg Edet, a kis háziszolgáját. Elszaladt, még mindig szökésben van. de nincs szerencséje, itt vannak a niggervadász kutyák, már elegem van.

Nov. 11. A niggervadász kutyák elkapták Mrs. Wades negyedvér rabszolgáját. A kutyák pillanatok alatt meztelenre tépték, és hazacibálták a többi nigger elé, ott aztán ismét megmaratták a kutyákkal, mert kést és pisztolyt rántott a városi népekre.”

A Filát azonban arra tanították, hogy komoly sérülés okozása nélkül fogja le áldozatát, így ezek a professzionális rabszolgavadászok számára a vérebeknél jobb választásnak bizonyultak. A rabszolgavadászok rabszolgák követéséből és elfogásából élő emberek voltak. (Az ilyen professzionális rabszolgavadászok egykori létezésére vonatkozó bizonyítékért lásd a következőket:

Rabszolga vallomása: "Ez a fiatalember kiérdemelte a megtisztelő „niggervadász” jelzőt, mert sikeresen követte a szegény szökevényeket, és a szomszédos ültetvényesek gyakran kérték fel, hogy vállalja a szökött rabszolgák elfogását, amely cél érdekében gyakran alkalmazott vérebeket." A szöveg máshol számos utalást tesz a rabszolgák követésére használt vérebekre és bulldogokra.

Egy másik jó forrás: Szökött rabszolgák, lázadók az ültetvényen. A szerző itt nem említi név szerint a Filákat, de megjegyzi a következőt: "az elnökjelölt Zachary Taylor rabszolgavadászatra kiképzett kutyákat hozott be a Karib-szigetekről. A kutyák vad vadászok voltak." Dél-Karolinában a szerző megemlít egy Simpson nevű ember, akinek tulajdonában "ritka és különleges nyomkövető kutya" volt.

Egy hirdetés a Frederick Douglass Paper 1853. március 11-i számából: "NIGGERVADÁSZ KUTYÁK. - Az alulírott tisztelettel értesíti Ouachita és a környező egyházközségek lakosait, hogy körülbelül John White-tól 2 1/2 mérföldre keletre lakik, a Monroe-ból Bastropba vezető úton, és hogy van egy szép falka kutyája négerek befogására. A négereket elfogni kívánó személyek jól teszik, ha hívják. Itt mindig feltalálható, ha éppen nem vadászik, és még akkor is mindig van valaki a helyszínen, aki információval szolgálhat a hollétéről. FELTÉTELEK - Öt dollárt naponta, és a megtalálásért, ha nincs nyom, amin elindulhat. Ha van nyom, 25 dollárt számít fel a néger elfogásáért."

A rabszolga narratívák: "Az egyik szomszédjának, Henry Williamsnek volt egy pár négere. Cox és Williams úgy képezte ki a kutyákat, hogy ráeresztették őket az egyik ilyen négerre."

Titkos vezetékek, földelt kapcsolatok: (Megemlíti a "niggervadász kutyák" használatát a polgárháború idején egy uniós távírós „drótcsapoló” egységhez tartozó feketék követésekor. Részletek: "Köszönet illeti Colcock ezredest, aki volt oly szíves leküldeni nekem a niggervadász kutyáit a vonaton vasárnap, és az Appleby kapitány századából velük kiküldött egység még aznap délután a folyó közeli mocsárban el is fogta a kezelőt. Hétfő reggel megint kiküldtem a kutyákat, és elfogtam az egység egyik négerét, a néhai William C. Heyward ezredes tulajdonát. ..... Egyértelmű jeleit találtam annak, hogy az ellenség elfoglalta a szigetet, majd felmentem a házakhoz, ahol állítólag laktak, és megállapítottam, hogy a jelek szerint csak az előző nap hagyták el a szigetet. Lyukakat vágtak az elszállásolásukra szolgáló házak falába, hogy azokon keresztül tüzeljenek, nyilván arra számítva, hogy megtámadják őket, ha felfedeztetnek. Hat néger, aki az ellenség távírós egységét kísérte, vagy elmenekült, vagy még mindig a Combahee mocsarakban van, amit én továbbra is vadásztatok a niggervadász kutyákkal, habár azt kell mondanom, hogy a gátakon sűrűn növő vadrózsa, stb. miatt ember vagy kutya számára egyaránt szinte lehetetlen az átjutás…")

A régi délen valóban léteztek tehát „niggervadász kutyákra”, azaz a szökevény rabszolgák levadászására különlegesen kiképzett kutyákra szakosodott ügynökségek. Ezeket a kutyákat aztán rabszolgatartóknak és rabszolgavadászoknak adták el. (Ennek számos bizonyítéka megtalálható, köztük lásd a volt rabszolga Page Harris-szel készült interjú részleteit: „1859-ben születtem Chicamuxentől 3 mérföldre nyugatra, a Potomac-folyó közelében, Charles megyében, Burton Stafford farmján, vagy ahogy inkább ismerték, Vérebmajorban. A nevét onnan kapta, hogy Mr. Stafford szökött rabszolgák követésére nevelt és képzett ki vérebeket, majd eladta azokat Maryland, Virginia és más déli államok rabszolgatartóinak, le egészen a déli Mississippi és Louisiana államokig.

….

Nekem csak homályos emlékeim vannak a Stafford családról, még nagyon kicsi voltam, nem ismertem őket igazán. Egy nagy farmon éltek Charles megyében, egy részét a Potomac folyó határolta, és egy öböl benyúlt a birtokra is. A birtok nagy része mocsaras volt, és így alkalmas volt Mr. Stafford üzleti vállalkozásához, vagyis a vérebek tenyésztéséhez és kiképzéséhez. Anyám és apám sokszor mesélték nekem, hogy időnként vagy száz kutya is volt a farmon. Mr. Staffordnak mintegy 50 rabszolgája volt a farmján. Volt egy eredeti módszere a fiatal vérebek kiképzésére, az egyik rabszolgával bejáratott egy bizonyos útvonalat, a végén meg a szolga felmászott egy fára. A fiatalabb kutyákat egy öreg kutya, néha több idősebb kutya is vezette, követték a rabszolgát, amíg elérték a fát, akkor aztán addig ugattak, amíg a kutyakiképzők el nem vitték őket.

Mr. Stafford kutyáit gyakran felkérték szökött rabszolgák elfogására. Az elfogott rabszolga értékének megfelelő árat szabott meg érte. A kutyáit gyakran vitték Virginiába, néha Észak-Karolinába is, és persze Marylandben is használták őket. Nekem azt mondták, hogy ha elfogtak egy rabszolgát, a pénzben kifizetett jutalom mellett minden egyes kutyának meg is kellett még harapnia a rabszolgát, ezért aztán azok már alig várták, hogy emberre vadászhassanak.")

Miközben tudjuk, hogy ezek a tenyésztők nem tenyésztettek Filákat, lehetséges, hogy behoztak néhány ilyen kutyát, hogy eladják őket ügyfeleiknek. Tudjuk, hogy Nagy-Britanniában léteztek ebben az időszakban a felsőbb osztályhoz tartozók tulajdonában lévő importált Filák. Tekintettel a déli ültetvényesek és a brit társadalom között fennálló szoros kapcsolatokra, valamint a brazil ültetvényesekhez fűződő üzleti kapcsolatokra, nem valószínűtlen, hogy a Fila megjelenhetett a déli ültetvényeken. Ne feledjük, hogy a Konföderáció 1865-ös fegyverletétele után Brazília volt azon déliek elsődleges célpontja, akik rabszolgáikkal együtt elmenekültek a délvidékről. A portugálok mind Angolából származó embereket, mind pedig a legnagyobb valószínűséggel Filákat is értékesítettek Louisianában. A 19. század polgára, Solomon Northup említést tesz a Filáról, amikor elrabolták, és munkára kényszerítették a louisianai gyapot- és cukorültetvényeken. "A Bayou Bœuf-ön használt kutyák egyfajta vérebek, de sokkal vadabb fajta, mint ami az északi államokban található. Ezek gazdájuk parancsára rátámadnak a négerre, és úgy megragadják, mint a közönséges bulldog a négylábú állatot. A mocsarakban gyakran hallani hangos vonításukat, és akkor már csak találgatni lehet, hogy pontosan mikor is kapják el majd a szökevényt..." Vajon ez a szó, hogy "Fila", ezért talán egy nyomkövető kutyaként használt Filával történt találkozásra vonatkozhat?

Fila-arc?

Ha helyes az a feltételezés, hogy a „Fila megharapja az embereket” mondat a Fila brasileiro kutyafajtára vonatkozik, akkor okkal feltételezhető az is, hogy a rajz középső hurkában látható arckép is egy Filát ábrázol. A rajz azonban csak halványan emlékeztet ennek az izmos vadászkutyának a fejére.

Habár a képen látható elemek valóban emlékeztethetnek a szemére és a laza homlokbőrre, a fülek ábrázolása teljesen helytelen. Csaknem egy démon képének tűnik. Az, hogy vajon a képpel démoni képet szerettek volna festeni a kutyáról, vagy az valami vagy valaki egészen mást ábrázol-e, ismeretlen.

Kosszarvak - a dwennimmen

A hurok alatti hat spirál nagyon hasonlít a nyugat-afrikai dwennimmen spiráljaira, ami az alázat, az erő, a bölcsesség és a tanulás Adinkra szimbóluma. Ennek a szimbólumnak a hagyományos értelmezése azt mondja, hogy az erőt inkább a szívből kell meríteni (bölcsesség és tanulás által), nem pedig a bennünk rejlő fizikai tulajdonságokból. Ezért a kos, bár erős szarvakkal rendelkezik, ritkán használja őket haragjában (alázat). Ebben az összefüggésben a szimbólumok lehet, hogy azt jelentik, hogy a szökevényeknek inkább az elméjüket kell használniuk a túlélés érdekében, mintsem hiábavaló fizikai küzdelembe fogni.

Ne feledjük azonban, hogy a dwennimmen inkább szögletes, mintsem hullámzó vonallá nyújtott, mint ahogyan itt látható.

Eredeti Adinkra dwennimmen

Vudu jelképek

Bár a vudu szertartások keretében általában sor kerülhet krétával rajzolt szimbólumokra is, ez a kép nem illik a rituális mintába. A hagyományos vudu szimbólumok (veve) rendkívül bonyolultak, általában a padlóra rajzolják őket, és nem a falra. Egyes haiti otthonokban azonban valóban található bonyolult veve a falakon is.

A vudu gyakorlásának rettentően nagy eltérései miatt a kutatásnak ez a szála pillanatnyilag nem meggyőző.

Egyéb megjegyzések

Vajon a mondat nem csupán egy figyelmeztetés a farmon dolgozók számára, hogy kerüljék a kutyát? Úgy tűnik, hogy a mondat egy Fila masztiffra vonatkozik, és lehet, hogy egyszerűen csak egy gyerek krétarajza. A mondat azt bizonyítja, hogy legalább egy ember írástudó volt, ami olyan készség, melynek létezése néha ugyancsak bizonyítható a menekülő rabszolgák között. A mondatszerkezet azt sugallja, hogy Pidgin, vagy kreol angol nyelven íródott, ami általános volt a Karib-térségből az Egyesült Államokba behozott rabszolgák között, de a helyi gyermekek és cselédek nem használták. Összességében nem úgy tűnik, hogy a mondatot egy átlagos pennsylvaniai tanyasi gyermek vagy napszámos írhatta volna.

Lehet, hogy a rajzok egy nagyon különleges, rémisztő pillanat során készültek, amikor egy rabszolga bujkált a folyosón, és meghallotta a rabszolgavadászok hangját, a kutya ugatását, talán közvetlenül a fal túloldalán? Talán a rabszolga tudta, hogy a helyi rabszolgavadászok Filákat használnak, és felismerte az ugatást. A rajz talán hevenyészett kísérlet lehetett a szellemek megidézésére, hogy azok láthatatlan gazdáik, „az emberek” ellen fordítsák az ugató kutyát, és ezzel eltérítsék őket pillanatnyi feladatuktól, és kiűzzék őket a házból. Ki tudja?

A ház helyét illetően, annak a földalatti vasút megállójaként történő felhasználása nemcsak, hogy lehetséges, de talán inkább valószínű is. Elija Pennypacker White Horse farmját a földalatti vasút "nagy raktáraként" írták le, amit a rabszolgavadászok is jól ismertek. Amikor rabszolgavadászok közeledtek, Pennypackerről köztudott volt, hogy a szomszédos gazdálkodókkal és lakosokkal együtt szökevényeket rejteget. Chester megye helytörténeti kutatói legalább 80 olyan lakosról tudnak, akik szökevényeket fogadtak be a földalatti vasúton. Ez nagyon nagy szám, és növeli annak valószínűségét, hogy ez a ház is közéjük tartozhatott.

Nos, hogy több fogalmunk legyen a fentiekről, ez 80 embert jelent Chester megye 70000 lakosából. Ez látszólag nagyon alacsony szám, ha azonban figyelembe vesszük ezen háztartások valamennyi tagját (mind a biológiai családtagokat, mind a béreseket és cselédeket), az afro-amerikai vagy a rabszolgaság-ellenes vallási felekezetek tagjait, a meggyőződéses abolicionistákat (ezen a területen, a Schuykill és a Union Anti-Slavery társaságok tagjait), már sokkal nagyobba szökevényeket potenciálisan támogató hálózat. Annyi azonban még mindig világos, hogy a földalatti vasútban résztvevőknek titokban kellett tartaniuk tevékenységüket a legtöbb a szomszéd előtt, akik esetleg nem támogatnák őket, és néhány közülük nagyon is kész feladni egy menekülőt a jutalomért.