A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

6 - Mit egyen a kutyám?

Mit egyen a kutyám?

Avagy: Amiből kutyatápot lehet csinálni, és ami benne van a kutyatápban…

A kutyának a farkasból történő kialakulása során kezdettől fogva fontos tényező volt az, hogy milyen mértékben és formában függött a táplálkozása az embertől, kezdve az ember korabeli tartózkodási helyének környékéről az ételmaradékok, hulladékok eltakarításától, az ember által elejtett vadállatoknak, majd később a háziállatainak földolgozásából eredő maradékok elfogyasztásáig. A domesztikációs folyamatnak minden esetben az egyik legfontosabb része, hogy valamilyen formában az ember vagy megosztja a rendelkezésére álló élelmiszert a kutyájával, vagy valamilyen más módon gondoskodik annak táplálékáról, hiszen gyakorlatilag megtiltja az állatnak, hogy maga szerezze be természetes módon, azaz zsákmányszerzés útján a táplálékát.

Jelenleg a kutya táplálása a kisgyerek etetéséhez hasonlítható: egyik sem tud valójában dönteni arról, hogy mit egyen, a döntéshozatal csupán a megeszem, vagy nem eszem meg kettősére szűkül. Mind a ketten rá vannak utalva a gondozásukért, táplálásukért felelős emberek döntésére abban a tekintetben, hogy mi és mennyi kerül a tányérba. Ezt kihasználva az elmúlt fél évszázadban mindkét célcsoport részére óriási háttéripar alakult ki, folyamatosan bővülő, áttekinthetetlen és többé-kevésbé ellenőrizhetetlen választékot kínálva a XXI. század fogyasztói társadalmának. A válasz, a döntés arra vonatkozólag, hogy mit egyen a kutyám, egyre összetettebbé válik a mai marketing- és reklámhadjáratok közepette.

A kutya egyik biológiai létszükségletének kielégítése a táplálás. A tápláléknak egyrészt a kutya ízlelő érzékszerve szempontjából ízletesnek kell lennie, másrészt meg kell felelnie azoknak az egészségügyi és biológiai kívánalmaknak, amelyeket az állat növekedése, fejlődése, életműködése megkövetel. Az alábbiakban nem arra kívánunk választ adni, hogy melyik gyártó terméke, vagy melyik kutyatáp-márka milyen, hanem tájékoztató, ismeretterjesztő formában a gazdikat olyan információkhoz juttatni, amelyeknek birtokában felelősségteljes döntést hozhatnak kutyájuk egészséges etetését, tápanyagellátását illetően.

Ami a csomagolásokon olvasható

A különféle kutyaeledelek gyártóinak a tápok összetételére, tartalmára vonatkozólag a gyártmányok csomagolásán föltüntetett információk az egyetlenek, amelyeknek adataira jogi kötelezettség vonatkozik. Az egyéb helyeken: reklámokban, prospektusokban, interneten és egyéb médiafelületeken megjelenő termékinformációk és adatok valóssága semmilyen módon nem ellenőrizhető, és esetleges valótlanság esetén a vásárlónak nincs jogi eszköze ezek ellen eredményesen eljárni.

A gyártóknak a csomagolásokon feltüntetett összetételre vonatkozó nyilatkozatait kis részben EU-előírások, nagyobb részben a kereskedelmi forgalomba hozó országoknak az előírásai szabályozzák. Ennek köszönhetően, amit az egyik országban kötelező ráírni, azt egy másik országban lehet, hogy nem. Tehát vannak gyártók, amelyeknek a kutyatápja a szigorúbb előírásokkal rendelkező országokban szinte eladhatatlan lenne, mert a csomagoláson föl kellene tüntetniük, hogy milyen káros anyagokat tartalmaz, de egy olyan országban, amely csak a közelmúltban lépett be az EU-tagállamok sorába, nagy üzletet tudnak a táppal csinálni. Nemritkán ugyanaz a gyár, ugyanazon márkanév alatt, ugyanazon jól hangzó minőségi jelző, (pld. sensitiv) leple alatt első pillanatban ugyanolyannak kinéző csomagolásban forgalmazza a termékét pl. egy ausztriai és egy magyarországi boltban is, de két különbség mégis van:

1. nem ugyanaz a gyártói nyilatkozat olvasható az egyik zsákon, mint a másikon,

2. más összetételű táp van az egyik zsákban, és más összetételű a másikban.

Ezeknek a vásárlót informáló, a táp összetételére vonatkozó információknak ugyanis nem kötelező a termék teljes laboratóriumi elemzésének az eredményét magában foglalnia. A gyakorlat szerint minden gyártó kiemeli a laboreredmények közül azt a párat, amelyik jónak, elfogadhatónak mondható, ezeket ráírják a csomagolásokra, a csapnivalóan gyengéket és elfogadhatatlanokat pedig egyszerűen elhallgatják.

A tápokat vásárló gazdiknak valójában csak kevés hányada tájékozott arra vonatkozólag, hogy a csomagolásokon, dobozokon, zsákokon olvasható megnevezések, szakszavak, százalékok, grammok és milligrammok mit is jelentenek tulajdonképpen, s azoknak milyen hatásuk van a kutyájuk fejlődésére, egészségére, életére. Legtöbbször három csoportba besorolt adatokat olvashat a gazdi leginkább erős olvasószemüveg vagy nagyító segítségével a csomagolásokon: összetétel, beltartalom, hatóanyag-tartalom. Nézzük sorjában, hogy ezek mit is jelenthetnek a gazdinak, aki ez esetben a vásárló, és mit jelenthetnek majd hazavitel után a kutyának, amely ebben a szereposztásban a szó szerinti fogyasztó.

Összetétel

Ez a leginkább használatos megnevezése a gyártók nyilatkozatának, amelyre jogszabály kényszeríti őket. Néhány ehhez kapcsolódó dolgot a gazdiknak érdemes tudniuk.
A fölsorolásban szereplő anyagok egy része a technológiai folyamat során mesterségesen hozzáadagolva kerül a végtermékbe. A kiinduló nyersanyagok ugyanis sokszor olyan gyenge minőségűek, hogy a késztermék elemzésének laboreredménye ezek hozzáadása nélkül elfogadhatatlan lenne.

A gyártók nagy előszeretettel tüntetik föl a különböző alkotóanyagokat egybevonva, csoportosítva. Ez lehetőséget ad számukra, hogy tudassák ugyan a vásárlóval, hogy például mennyi gabona van a termékben, de azon belül pl. a zab és kukorica mennyiségi hányadosát már úgy változtathatják, ahogy csak akarják. Ha pl. olcsón szállít a gyárnak egy cég (más fölhasználásra már alkalmatlan) zabot, akkor abból tesznek bele többet, ha valamelyik távoli kontinensről szerezhető be olcsón (génmanipulált) kukoricaliszt, akkor abból kevernek bele sokat.

Sokszor meggyőzően néz ki a zsákokon, és kisebb értékeket kell kiírni, ha egy összetevőt több részre bontva tüntetnek föl. Pl. nem azt, hogy ennyi gabona vagy annyi kukorica, hanem ennyi kukorica, annyi kukoricaliszt, és valamennyi kukoricagríz, de ennél a példánál maradva, ha a három mennyiséget a gazdi összeadja, lehet, hogy a kukorica arányát tekintve a sertéstápot is megszégyenítő lenne a végeredmény.

Beltartalom

Ez az, amiben az EU-előírásokat szívesen követik a gyártók. A jelenlegi játékszabályok ugyanis csupán négy megnevezési csoportot tesznek kötelezővé, a gyártókra bízva a további részletezés lehetőségét. A gyártók pedig örülnek ennek a demokratikus szabadság adta lehetőségnek, és hallgatnak a beltartalom részleteiről. A beltartalmi anyagok fehérje, zsír, hamu, rost mennyiségei százalékos értékben kerülnek megadásra, az élelmiszervizsgálat területén jelenleg már nagyon korszerűtlennek és régimódinak mondható laboratóriumi eljárásnak, a Weender-elemzésnek alapján készült megállapítás alapján.

A gyakori „nyers” megjelölés azt jelenti, hogy az elemzés során adott százaléknyi anyagot találtak ugyan a tápban, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel egyenlő mennyiségű anyag a tápból valóban föl is dolgozható, meg is emészthető lenne. Ezért közismert a jelenség a gazdik körében, hogy a kutya viszonylag nagy súlyú és térfogatú tápot eszik, ennek ellenére mégis táplálkozásból eredő hiányosságok jelei mutatkoznak nála, miközben a hátul kijövő széklet mennyisége és térfogata alig marad el az elöl táplálék formájában bemenőtől.

Hogy valójában milyen beltartalom-értékek lennének egy-egy állat fiatal kori fejlődése és mindenkori egészséges élete szempontjából, azt azért nehéz általánosítva meghatározni, mert a kutya méretétől, fajtájától, korától és egészségi állapotától függően más és más lehet az ideális mennyiség. Ezért csupán irányadó lehet, hogy egy normális aktivitású, közepes méretű, kifejlett kutya esetében a táplálék beltartalom-értékei az alábbi táblázatban olvasható százalékos mennyiségben lennének megfelelőek.

Amennyiben a nyersfehérje és a nyerszsír mennyisége magasabb a fenti értékeknél, a kutya vagy rohamosan hízni kezd, vagy valamilyen viselkedési formában kimutatja a több mozgásra, aktivitásra való igényét. A kutyás sportot űző vagy magas fizikai, testi igénybevételnek kitett munkakutyáknak természetesen magasabb a fehérje- (protein-) felhasználási igénye, tehát többet is kell a tápláléknak tartalmaznia.

Ha a táplálék nyershamu-tartalma alacsonyabb a fenti értéknek, akkor fönnáll a veszélye annak, hogy a kutya szervezetének ásványi anyagokkal történő ellátása nem megfelelő. A túl magas nyershamu-tartalom vagy az ásványi anyagok káros mértékű túladagolásához vezethet, vagy a gyomorsav káros mértékű csökkenéséhez. Mind a kettőnek hátrányos következménye, hogy az állat emésztőrendszeri zavarait okozhatja.

A kutyatáp túl alacsony nyersrost-tartalma káros hatással lehet a bélműködésre, és sok esetben székrekedést okozhat. A túl magas nyersrost-mennyiség hatására viszont a táplálék túl gyorsan halad az állat emésztőrendszerében, ennek következtében a szervezet nem tudja megfelelően kiválasztani belőle a működéséhez szükséges tápanyagokat.

Hatóanyag-tartalom

Ebben a csoportban a hatóanyagok két nagy csoportra oszthatók föl: vitaminokra és ásványi anyagokra. Ezek egy részének, azaz a gyártó szempontjából kedvező adatoknak a fölsorolása általában olvasható a termékek csomagolásán vagy prospektusában, ami viszont a kedvezőtlen értékeket illeti, azt a gyártók inkább elhallgatják.

Vitaminok

A vitaminok a kutyák szervezetében ugyanúgy, mint az emberében, életfontosságú szerepet töltenek be. A C és K vitaminok kivételével nem, vagy nem kellő mennyiségben képes az állat szervezete a vitaminokat önállóan előállítani, ezért csakis a táplálékfelvétel révén történhet meg az állat vitaminszükségletének megfelelő mennyiségű, rendszeres kielégítése. A vitaminok egyik része zsírban oldódó (A, D, E, K), ennek megfelelően a szervezetbe jutó fölösleges mennyiség egy része képes a test zsírsejtjeiben elraktározódni, majd később fölhasználódni. A vitaminok másik része vízben oldódó (C, B), ennek megfelelően nem tud raktározódni, hanem a fölösleg a vizelettel távozik a szervezetből.

Mivel a vitaminok különböző fokig hő,- fény- és oxigénérzékenyek, a kutyatápok gyártási folyamata vagy tárolása közben hatástalanná, fölhasználhatatlanná válnak. Ez az oka annak, hogy a gyártók sok esetben kénytelenek mesterséges vitaminok hozzáadásával pótolni ezt a veszteséget. A felelősség elhárítása végett pedig nemritkán a következő megjegyzés is olvasható a csomagoláson: „A vitaminok hatékonysága csak a szavatossági idő lejártáig marad meg.” A tápokhoz hozzáadott szintetikus vitaminok laboratóriumi körülmények között, általában biokémiai úton létrehozott anyagok, amelyek 75-95%-os megközelítéssel megegyeznek a természetes vitaminok biológiai és kémiai tulajdonságaival. Amennyiben a kutyatáp csomagolásán található tájékoztatón az összetétel fölsorolásában szerepel valamilyen vitamin megnevezése, akkor az kizárólag mesterségesen előállított vitamint jelent.

A kutyájuknak többé-kevésbé rendszerességgel főző gazdiknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a főzés során az alapanyagokban meglévő vitaminok nagy része szintén tönkremegy, ezért a vitaminszükségletet nekik is más módon kell pótolniuk az állat táplálékában.

Ásványi anyagok

Az állat szervezetének működéséhez és különösen a fejlődéséhez szükséges ásványi anyagok csakis a táplálkozás révén kerülhetnek be a kutya szervezetébe. Ezek egyrészt a csontozat és a fogak nélkülözhetetlen építőanyagai (kalcium, foszfor, magnézium), másrészt az anyagcsere-folyamat fontos szabályozóanyagai. Az idegszövetek minőségét főként a magnézium, a bőr és az enzimtermelődés minőségét a cink, a szív és a vese működését a kálium befolyásolhatja.

A kutya életfolyamatában elengedhetetlenül szükséges anyagok: kalcium, foszfor, magnézium, nátrium, klór, kálium, ólom, vas, cink, jód, króm, nikkel, kobalt, mangán, molibdén és szelén.

Ezek az ásványi anyagok természetes formájukban csak ritkán fordulnak elő a kutyatáp-gyártás alapanyagiban. Túlnyomórészt valamilyen kapcsolódó formában, vagy más anyagokkal ötvöződve kerülnek bele a tápokba. Ha a kutya szervezetébe nem kellő mértékben kerülnek be az ásványi anyagok, első reakcióként a belső tartalékokat emészti föl (pl. a csontozatból vonja el az egyébként hiányzó ásványi anyagot) ezért a hiánybetegség külső fölismerése nagyon nehéz, sok esetben pedig már késő. A túlzott mennyiség általában távozni tud a szervezetből, de ezzel párhuzamosan megemelkedik az állat vérének pH értéke, ezzel különböző egészségügyi zavarokat okozva.

A sok negatívum mellett pozitívumként elmondható, hogy a jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható kész kutyatápok túlnyomó része tartalmazza egy átlagosnak mondható kutya ásványianyag-szükségletét.

A sokat emlegetett és vitatott, a kutyák ételszimbólumává vált csontok, különösen a velőt is tartalmazó csontfélék valóban nagy mennyiségben tartalmaznak kalciumot, a szükséges ásványi anyagok egyikét. Táplálkozási értéke ennek ellenére elhanyagolható, és semmiképpen nem pótolja az egyéb táplálékot. A kutya rágóizmainak edzése, a fogazat tisztítása céljából, de legfőképpen hasznos elfoglaltságként van igazán jelentősége.

Az alábbi táblázatban egy egészséges, normál aktivitást kifejtő kutyának az 1 kg testsúlyra eső, valamint az 50 kg testsúlyra kiszámított napi hatóanyag-szükségletének mg-ban meghatározott mennyisége található:

Tápanyagok

A jelenlegi élelmiszergyártási törvények és technológiák lehetővé teszik, hogy az állattartó emberek által minden elképzelhető és elképzelhetetlen, egy ragadozó, húsevő emlősállat emésztőrendszere által földolgozható és földolgozhatatlan alapanyagból lehessen kutyatápot gyártani, illetve a készítés folyamán ezeket fölhasználni, hozzá adagolni, belekeverni. Egy táp azonban attól lehet igazán jó táp, ha nagy mennyiségben tartalmaz olyan tápanyagokat, amelyre a tápot fogyasztó élőlénynek szüksége van. Ezek közül a kutyák esetében kettőnek van kiemelt jelentősége: a proteinnek és a szénhidrátnak.

Protein (fehérjeanyagok)

A proteinek aminosavakból fölépült molekulák, és tulajdonképpen ezekre az aminosavakra van igazán szüksége az élő szervezetnek. A molekuláknak a kisebbik részét előállítja az állat szervezete, túlnyomó részüknek azonban a táplálékkal kell bekerülniük a szervezetbe. Proteinek nélkül nem tud a test fejlődni és fönnmaradni, mert ezek a molekulák adják a csontozat, az inak és az izmok alapjait. Ezen túlmenően a proteinek fontos szerepet játszanak a kutyák anyagcsere-folyamatában és immunrendszerének alakulásában is.

A kutya által megevett tápból a protein földolgozása először a gyomorban, majd a belekben, aminosavak közreműködésével kezdődik meg, majd a májból továbbítódik a különböző testrészek irányába. A döntő különbség az állati eredetű (hús, tojás stb.) és a növényi eredetű (gabonafélék, zöldségfélék) fehérjék között az, hogy míg az első csoportba tartozók ún. teljes értékű fehérjét tartalmaznak, addig a második csoportba tartozóknak csak egy kis része ún. esszenciális fehérje, ezért ezek nagyobbik részét nem is tudja a kutya szervezete hasznosítani. Nem árt figyelembe venni, hogy az állati eredetű proteineknek 95%-át, a növényi eredetűeknek viszont csak 60%-át tudja földolgozni a kutya szervezete.

Ha kevés protein jut a kutya szervezetébe, izomzata gyengébbé válik, immunrendszere gyengül, a test természetes méregtelenítési folyamata csökken, a szőrzet fénytelenné válik, az állat testsúlya csökken. A túlzottan magas mennyiségű proteintartalom következtében a kutya csontozata, mája és veséje fokozott terhelés alá kerül, aminek mellékhatásai különböző betegségekben jelentkezhetnek. Külső jele a kutya elhízása, vizeletének különösen erős szaga lehet. Nemritkán az ürülék és a talált dög elfogyasztásának viselkedési problémának gondolt jelensége mögött is a magas proteintartalmú táplálék lehet az ok, mert az állat ilyen módon próbál védekezni a túlzott gyomorsav termelődése ellen. Kölyökkorban lévő, aktív testmozgást végző, valamint gyakorta stresszhelyzetbe kerülő munkakutyák, valamint a szoptatós anyakutyák szervezetének nagyobb arányban van szükségük fehérjére, proteinre, mint a többi négylábú társaiknak.

Szénhidrát

A szénhidrátok teszik ki az élelmiszerek fő alkotórészét, ez alól a kutyatápok túlnyomó része sem jelent kivételt. A szénhidrátok fő szolgáltatói a különböző gabonafélék, illetve ezek további földolgozásából eredő anyagok és termékek: liszt, gríz, dara vagy a pékipari, tésztagyártási termékek. A kutya szervezete a bekerülő szénhidrátot megpróbálja glükózzá átalakítani, a glükóz pedig folyamatosan inzulint igényel, hogy a megfelelő sejtekbe el tudja juttatni az így nyert energiát. A szükséges inzulint a gyomor mirigyei termelik.

Az egészséges kutya szervezete a fenti körfolyamathoz nem igényel nagy mennyiségű szénhidrátot. Mivel minden kutyatáp és szinte minden konyhai maradék tartalmaz annyit, amennyi elegendő a szervezet működéséhez, ezért szénhidráthiányban szenvedő kutyák rendkívül ritka esetben fordulnak elő. Ezzel szemben a szénhidrát-túladagolásban szenvedők annál többen vannak. Az elhízott, kövér, fölpuffadtnak kinéző kutyák többségének szervezete a túlzottan szénhidrát-dús táplálék következtében már képtelen több glükózt feldolgozni, a fölösleges mennyiség pedig zsírrá alakul.

A gabonafélék kémiai anyagokkal történő kezelése, a géntechnika mezőgazdaságban történő alkalmazása következtében egyre nagyobb az allergiás megbetegedések száma a háziállatok körében, főként az olcsó alapanyagok fölhasználása következtében. Ebből a szempontból különösen veszélyes lehet a szójaféleségek nagy aránya a kutya táplálékában.

Nem árt egy kicsit részletesebben is néhány szót ejteni azokról az élelem-összetevőkről, amelyek azoknak a kutyáknak is belekerülnek a tányérjába, amelyeket nem gyárilag készített kutyatáppal etet a gazdi. A különböző nemzetközi fórumokon és a médiában vissza-visszatérően föllángolnak különböző viták arról, hogy kutyatáp vagy házikoszt, hús vagy vegetáriánus étrend, bio vagy hagyományos. Ha egy-egy ilyen kérdésterülettel a kutyatenyésztő, vagy -tartó komolyabban elkezd foglalkozni, sok esetben olyan érzése támad, hogy kutyájának hamarosan nem marad más hátra, mint az éhenhalás. Megnyugtatással szolgálhatnak a tények, hogy mindezek ellenére él a Földön kb. 400 millió kutya, és ezek mindegyike valamilyen úton-módon táplálékot vesz magához. Természetesen az eltérések óriásiak, a vadon élő vagy utcakutyaként kóborló falkáktól kezdődően, a bio-hentestől frissen vásárolt alapanyagokból főzött ételt formatervezett tálból falatozó ebekig bezárólag.

Hús

Ennek az alapanyagnak kellene a legnagyobb és legfontosabb alkotórésznek lennie a proteint biztosító összetevők között. A kutya ugyanis, a domesztikáció ellenére, biológiai értelemben továbbra is őséhez, a farkashoz hasonlóan húsevő állat. Ez azt jelenti, hogy a kutya szervezete, azon belül az emésztőrendszere megmaradt annál a működési mechanizmusnál, hogy a zsákmányként elejtett állat jelentené számára a fő táplálékforrást. Az ideális tápláléknak, amit a kutya az emberi társától kap, ezt kellene a lehetőségekhez képest összetételben és mennyiségben a leginkább utánoznia. A természetben a zsákmány térfogata legnagyobb arányban húst tartalmazott, ennek megfelelően a mai kutyák táplálékában is a húsnak kellene a legnagyobb térfogati arányban benne lennie. Még akkor is, ha a húsevő kategóriából a mindenevő biológiai csoportba történő lassú és hosszantartó folyamat kezdeti fázisa már sok egyednél kimutatható. A kutya szervezetének optimális működéséhez nagymértékben szükség van a főleg sovány húsokban megtalálható értékes aminosavakra (lizin és metionin). Továbbá a húsok tartalmazzák nagy arányban (18-50%) a szintén nélkülözhetetlenül fontos proteint.

Ehhez képest a jelenleg forgalmazott kutyatápok egy része egyáltalán nem is tartalmaz kiinduló nyersanyagként húst! De mivel valamilyen úton-módon a húsízt és -illatot a kutyák irányába utánozni kell, és valamennyi fehérje-, illetve proteintartalmat szintén nem árt a vásárlók irányába kimutatni, ezért a gyárak különböző húsliszteket és vágóhídi, konzervgyári, élelmiszeripari, úgynevezett állati eredetű hulladékot (bőr, szőr, faggyú, zsiradék, csont, halpikkely, bél, belsőség-hulladék stb.) használnak föl hús helyett. A csomagolásokon általában ezt összefoglalóan állati származékok, állati eredetű melléktermékek, húsliszt, halliszt, húsféleségek megjelöléssel közlik a vásárlóval. Amennyiben a gyártó a csomagolásokon vagy a terméktájékoztatókban megadja, hogy a húsliszt milyen állati húsból származik, az már egy nagy lépés a nyílt és őszinte tájékoztatás irányába. Az ilyen termékek iránt nagyobb bizalommal lehetnek a gazdik. Nagyon kevés, csak az igazán jónak mondható, kifejezetten a minőséget zászlójára tűző tápgyár tünteti föl a termékei csomagolásán és a reklámanyagaiban a valós tiszta húsalapanyag mennyiségét, valamint annak a származási helyét és körülményeit. Amennyiben ilyennel találkozik a gazdi, nyugodtabb lelkiismerettel etetheti ezzel a termékkel a kutyáját.

Bizonyos kutyatápok kifejezetten halhús vagy halliszt fölhasználásával vagy hozzáadásával készülnek. A kettő között az a különbség, hogy a friss halhúsból készült termékek tartalmazzák azt a rendkívül magas D-vitamin-mennyiséget, ami a hal húsát a többi állatétól megkülönbözteti, a hallisztről viszont ez már nem mondható el.

Gabonafélék és burgonya

Minden gabonaféle nagyon magas arányban tartalmaz szénhidrátot. A kutya emésztőszervei nem képesek földolgozni a gabonákban található cellulózt és a különféle növényi sejtfalakat. Minél nagyobb arányban tartalmaz a kutya tápláléka gabonaféleséget, annál nagyobb mennyiségű bélsárnak kell eltávoznia az állat emésztőrendszeréből. A burgonya proteinben szegény, de szénhidrátban gazdag növény, ám sok értékes egyéb anyagot tartalmaz, ezért a minőségi kutyatápokban inkább ezzel egészítik ki az összetételt, mint valamilyen gabonaféle mennyiségarányának emelésével.

A tápok gyártói a gabonafélék jelenlétét a kutyatápban, illetve a néhány esetben megtévesztő „vegetáriánus”, „bio”, „natúr” jelzőkkel ellátott gyártmányaik ideológiáját azzal indokolják, hogy a farkas természetben elejtett zsákmányai növényevő állatok, és az azok emésztőrendszerében lévő gabonaféléket, növényi maradékot a ragadozók a hússal együtt megeszik. Hát igen, csak éppen azt felejtik ki a magyarázatokból, hogy pl. egy szarvast elejtő farkasfalka tagjai maguk döntenek, hogy a zsákmányból milyen mennyiségben egyék meg a különböző testrészeket: a húst, inakat, belső szerveket, a belek és a gyomor tartalmát. Ezzel szemben a kutyatáp összetételébe már nem sok beleszólása lehet a kutyáknak.

Zsír

A zsír a kutyatápok fő energiahordozója. Viszont tudni kell róla azt is, hogy a zsír földolgozásához a szervezetnek kétszer akkora energiára van szüksége, mint ugyanolyan mennyiségű protein vagy szénhidrát átalakításához, megemésztéséhez. Egy-egy kutyatápban két különböző zsírt lehet megkülönböztetni. Az egyik a nyersanyagokkal belekerülő, a másik a mesterségesen hozzáadott. A birkát és különféle szárnyas állatokat alapanyagként földolgozó végtermékek sokkal értékesebb zsírt tartalmaznak, mint a más állatokat kiindulási anyagként fölhasználtak.

Egy-egy zsírmolekula 1 hordozóból és 3 zsírsavból áll; amíg ez a molekuláris kapcsolat fönnáll, addig az anyag emészthetetlen. A kutya vékonybelében kezdődik meg az átalakulása, az ott lévő enzimek segítségével. Az állatok szervezete számára természetesen életbevágóan szükségesek a zsírnak a különböző zsírsavai. Az utóbbi években sok gyártó által hangoztatott Omega-6, Omega-3 zsírsavakról érdemes megemlíteni, hogy a kutya szervezete számára ezek csak és kizárólag akkor fejtik ki a prospektusokban leírt kedvező hatásaikat, ha a táplálékban meglévő mennyiségi arányuk 5:1 marad. Ha az Omega-6 aránya ezt meghaladja, akkor az már inkább csak akadályozza az Omega-3 zsírsavnak az anyagcsere folyamatban való részvételét. Bizonyos növényi olajoknak (lenolaj, repceolaj, dióolaj) sokkal magasabb az Omega-3 mint az Omega-6 zsírsav hányadosuk. A napraforgóolajban viszont csak magas Omega-6 tartalom van és Omega-3 egyáltalán nincs. A halakból nyert zsíroknak és olajaknak nagyon magas az Omega-3 tartalmuk.

Az Omega-6 zsírsav fontos az egészséges bőr és szőrzet, a test izomzatának fejlődése, a jó látás és az idegrendszer pozitív működése végett. Viszont túlzott mennyiségben elősegítheti a gyulladások, daganatok és szívbetegségek kialakulását. Amennyiben a kutya szervezetébe nem jut megfelelő mennyiségű zsír, rohamosan csökken a testsúlya, és kedvetlenné, szomorúvá válik az állat, mert a zsírban oldódó vitaminok hatástalanná válnak, aminek sok esetben szív- és vérkeringési zavar lehet a következménye. Ha a szükségesnél több zsírt eszik a kutya, az elhízáson kívül további problémát jelenthet maguknak a belső szerveknek az elzsírosodása is. Különösen a tenyésztőknek érdemes tudniuk, hogy az anyakutyák teje, bár 25%-kal kevesebb cukrot tartalmaz, mint a tehéntej, viszont háromszor annyi zsírt. Ez biztosítja a kölyökkutyák megfelelő fejlődéséhez szükséges energiát.

Tej és tojás

A tejnek alapvetően nagyon jó tápanyag-összetétele van, ám a benne lévő tejcukor (laktóz) végett nem ideális a kifejlett kutya emésztőrendszere számára. A tejcukor átalakításának a vékonybélben kel megtörténnie, viszont a lebontást végző enzimek termelődése csak a kölyökkutyáknál valósul meg az anyatej földolgozása érdekében. A szopásról a szilárd táplálékra történő átállást követően ennek az enzimnek a termelődése csaknem teljesen leáll. A föl nem dolgozott tejcukor mellékhatása általában hasmenés formájában jelentkezik.

Általános szabályként elfogadható, hogy a kifejlett kutya kb. 20 ml/testsúly kg napi mennyiségnél ne igyon több tejet (ez egy felnőtt Fila esetén kb. napi 1 liternek felel meg). A tejben lévő aminosavaknak, ásványi anyagoknak, vitaminoknak a kutya szervezetébe juttatására nagyon jó alternatíva az alacsony zsírtartalmú különféle túróknak a táplálékhoz keverése.

A tojás, beleértve a tojáshéjat is, kiváló fehérje-, vitamin-, ásványianyag- és kalciumhordozó. A főtt tojás teljesen mellékhatásoktól mentes tápláléka lehet minden kutyának. A nyers tojás azért előnytelenebb, mert a tojásfehérje nyers állapotban leköti az egyébként értékes biotinokat.

Zöldségfélék és fűszernövények

A zöldségek elsősorban a bennük lévő ásványi anyagok és vitaminok miatt játszhatnak fontos szerepet a kutya táplálkozásában. Viszont mint ragadozó őstől származó állatnak, a kutya emésztőrendszerének alapvető működése a zsákmányul ejtett állat földolgozására van beállítva. Ezért a zöldségekben lévő összetevők földolgozására majdhogynem teljes mértékben alkalmatlan.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyrészt a kutya fogazata és rágószerve nem alkalmas a növényi sejtfalakat és a cellulózt megfelelő mértékben összerágni, és sem a gyomrában, sem a rövid bélrendszerében nem történik meg a növényevő állatoknál közismert feldolgozás.

Néhány kutyatápot vagy táplálék-kiegészítőt gyártó cég egészségügyi indoklással fokhagymaadalékkal ellátva hozza kereskedelmi forgalomba termékeit. Ezzel kapcsolatosan, valamint az egyéb fűszernövényeknek a kutya táplálékába való keverését illetően nem árt először az állatorvos vagy állat-természetgyógyász tanácsát, véleményét kikérni az adagolást illetően. A különösen erős illatanyagokat tartalmazó és csípős fűszernövények esetében nagymértékben károsodik a kutya szagló- és ízérzékelő-szerve, az emésztőrendszerének pedig, a fölöslegesen nagyfokú teljesítményre való késztetése folytán, idősebb korban különféle megbetegedéseivel lehet számolni.

Külön említést érdemel különösen a konyhai ételmaradékkal is táplált kutyák esetében a hagyma, ugyanis mindenféle hagymában (ez lehet a kutya esetében a kertből kiásott virághagyma is!) megtalálhatók valamilyen mértékben azok az alkotórészek, amelyek pusztítják a kutya vérében lévő vörösvérsejteket. Különösen kis testméretű, kevés vérmennyiségű kutyák kerülhetnek ez által hamar veszélybe.

Melléktermékek

Mellékterméknek nevezi az élelmiszeripar azokat a termékeket, anyagokat, élelmiszeripari hulladékokat, amelyek emberi fogyasztásra nem alkalmasak, ellenben ugyanezek sok esetben valamilyen állattal, valamilyen módon és formában megetethetőek. A melléktermékek dzsungele a szakmán kívül álló fogyasztó vagy vásárló számára teljesen áttekinthetetlen. Két fő csoport megkülönböztetésével azonban nem árt tisztában lenni: vannak növényi eredetű és állati eredetű melléktermékek.

Az állati eredetű melléktermékek csoportjába tartozik minden anyag, amely melegvérű haszonállatok földolgozásából származik, tehát vágóhídi vagy más feldolgozóipari hulladék: csont, bél, pata, köröm, bőr, toll, bél, gyomor, tüdő, ín stb. A növényi eredetű melléktermékek csoportjában szinte kizárólag a kutya emésztőrendszerének nem megfelelő anyagok találhatók: melasz, dió- és mogyoróhéj, gyümölcsmagvak, konzervgyári és szeszgyári növényi hulladék stb. Általában azoknak a gyártóknak a tápjaiban magas arányú a növényi eredetű melléktermékek aránya, amelyek egy-egy nagy élelmiszeripari mamutcég leányvállalataiként, alvállalkozóiként működnek, mert így a főiparág hulladékát a mellékiparág mint ingyenes alapanyagot használhatja föl. Érdemes tehát a tápok kiválasztásakor egy pillantást vetni a márkanevek mögött megbúvó valódi cégnevekre is!

Adalékanyagok

Adalékanyagoknak nevezi az élelmiszeripar mindazokat a mesterségesen előállított, szintetikus anyagokat, amelyeket a gyártás során hozzákevernek a késztermékhez. Ezek közül a legközismertebbek az ízesítő-, a színező- és a tartósítószerek.

Az ízesítőszerekre csak abban az esetben van szükség, ha nélkülük a kiinduló alapanyagoknak olyan gyenge a minősége, vagy csupán olyan kis mennyiségben történik a földolgozásuk, hogy a késztermék az állat számára fogyaszthatatlan és élvezhetetlen lenne. A kutyatápok két leggyakrabban használt ízesítőszere a cukor és a karamell, de számtalan más kémiai illat- és aromaanyaggal is elérhető, hogy a végtermék íze a húsra, májra, illetve egyéb állati belsőség ízére hasonlítson, anélkül, hogy ezekből néhány százaléknál nagyobb mennyiség valóban benne lenne. A különféle színezőanyagoknak, festékeknek a tápokhoz való adagolása elsősorban a vásárlók optikai meggyőzését szolgálja. A kutyák érzékszervei által meghatározott ingerek elenyésző szerepet játszanak a táplálék kinézetét, sötétebb vagy világosabb színét illetően.

Tartósítószerek nélkül elképzelhetetlen a világ jelenlegi kutyatáp-kereskedelmének és fogyasztásának ellátása. A kereskedelmi láncolat: gyártás, szállítás, raktározás, eladás, fölhasználás bizonytalanul időigényes folyamata a termék minőségromlása nélkül az esetek túlnyomó részében csak úgy megoldható, ha biztosított valamilyen módon, hogy a termék hosszabb-rövidebb távon közel azonos minőségű maradjon. A minőség romlását természetes módon megakadályozzák az antioxidáns anyagok, pl. a C és E vitamin. Amennyiben az alapanyagokban ezekből kevés van, akkor valamilyen formában ezt hozzáadagolják a táphoz a gyártás folyamán. A két leggyakrabban használt, szintetikus formájú tartósítószer a BHA (butylhydroxyaniszol) és a BHT (butylhydroxytoluol), sok esetben ezt a két anyagot már a tápgyártáshoz fölhasznált alapanyag is magas értékben tartalmazza. Ez esetben a kutyatáp gyártója nem köteles erről nyilatkozni, mert nem ő keverte bele a gyártott termékbe ezeket az anyagokat. Ilyen esetekben elegendő, ha a csomagoláson föltünteti, hogy EWG adalékanyagok, vagy EU által engedélyezett színezékeket és tartósítószert tartalmaz, viszont ettől még ezek az anyagok hosszútávon és nagy mennyiségben károsak lehetnek az állat szervezetére.

Az adalékanyagoknak az EU-országokon belül elfogadott egységes élelmiszeripari megnevezése az emberi és állati fogyasztásra gyártott termékek között nem tesz különbséget. A csomagolásokon leggyakrabban olvasható kódok jelentése az alábbi táblázatban olvasható.

Víz

Táplálék nélkül képes egy kutya napokig élni, de ivóvíz nélkül nem. Függetlenül attól, hogy a kutya mikor és mit kap enni, a jó gazdinak gondoskodnia kell arról, hogy kutyája részére mindig megfelelő mennyiségű, lehetőség szerint friss ivóvíz álljon rendelkezésre.

Egy egészséges, kifejlett kutya szervezete az egészséges működéséhez, naponta kb. 70 ml/testsúlykilogramm vizet igényel (ez egy felnőtt Fila esetén kb. 3,5 liter). Ennek egy része a táplálékkal kerül a szervezetébe, a hiányzó részt ivóvíz formájában kell pótolnia. A kutya testtömegének kb. 60%-a víz, ebből is látható, hogy rendkívül fontos számára a test vízháztartása. Amennyiben nem megfelelő mennyiségű víz jut az állat szervezetébe, a pszichikai, idegrendszeri és emésztőrendszeri megbetegedések megnyilvánulásai mellett a fő problémát az jelenti, hogy a vér víztartalma is lecsökken. Ebből eredően a szív nagyobb teljesítményre kényszerül, ez pedig hosszú távon az állat súlyos egészségkárosodásához is vezethet. A nyári hőségben az autóba bezárva hagyott kutyák esetében ez okozhatja a legnagyobb problémát.

Nem elhanyagolható a szervezet folyadékháztartásának jelentősége az állat testének hőszabályozása szempontjából sem. Melegben több vízre, hidegben kevesebb vízre van szüksége a kutya szervezetének.

A víz a kutya szervezetéből három lehetséges módon távozik.

Nagyrészt elpárolog a lihegés következtében, nagyon kis mennyiségben a tappancsok izzadása folyamán.

A beleken keresztül, a bélsár részeként távozik a szervezetből.

A szervezetbe bekerült víz 25%-a a vesén keresztül, vizeletként távozik a szervezetből.

A száraztápok átlagosan 10% nedvességtartalommal rendelkeznek, ezzel szemben a dobozos tápok térfogatának vagy súlyának 20-94%-át teszi ki a víz. Ebből eredően a gazdik által könnyen megjegyezhető az alapszabály, hogy a száraztáppal etetett kutyák sokat isznak, a dobozos táppal, főtt étellel vagy konyhai ételmaradékkal táplált kutyák ezzel szemben kevésbé szomjas állatok.

Az külön elgondolkoztató, hogy amennyiben egy dobozos kutyatáp terméktájékoztatójában az olvasható, hogy nedvességtartalom: 80 (a szám után a százalékjelet szándékosan elhagyva!), akkor 1 kg súlyú kutyatápban 20 dkg a valóságos táplálék mennyisége, és ezzel együtt még 80 dkg konzerv vizet is vásárol a kedves gazdi! Ha pedig ugyanezen táp dobozán az is olvasható, hogy hús és állati származékok 8%, akkor ezt azt jelenti, hogy a kutya szervezetébe az 1 kg táp elfogyasztása során, ideális gyártást feltételezve 16 gramm hús,  a reális gyakorlatot feltételezve azonban csak 16 gramm vágóhídról származó állati eredetű hulladék  került táplálékként a dobozba (ennyi ugyanis a 20 dkg 8%-a)!