A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

 

5 - Viselkedési problémák és kezelésük

 

IX. A szájkosarakról.

 


 

Viselkedési problémák és kezelésük

 

IX. A szájkosarakról.

 

Az emberek többsége csupán a minden állatorvosi rendelőben megtalálható és használatos, műszálas szövetből készült szájkosarakat, pontosabban harapás-gátlókat ismeri. A dolog azonban ennél jóval összetettebb. Sokféle szájkosár létezik, és ezek mind másképpen működnek, más a rendeltetésük, és ennek okán másképpen is kell használni őket.

 

Ha egy átlagos gazdinak megfordul a fejében, hogy szájkosárra van szüksége, akkor ott nyilvánvalóan a kutya agresszív viselkedési problémája húzódik meg a háttérben. A tapasztalatlan gazdák ne próbálják meg egyedül kezelni az ilyen viselkedési problémákat, feltétlenül kérjék az ilyesmiben járatos kutyakiképzők segítségét vagy felügyeletét.

 

Egyes országokban, illetve egyes városokban törvény írja elő, hogy a közterületre vitt bizonyos fajtájú kutyáknak szájkosarat kell viselniük.

 

A szájkosarak a következő alapvető típusokra oszthatók:

 

  1. Rendőrségi kiképző szájkosarak

  2. Drótkosaras szájkosarak

  3. Műanyagkosaras szájkosarak

  4. Bőr szájkosarak

  5. Műszálas szövet szájkosarak

  6. Szájszíjak

 

(Mindegyik típus további változatokra osztható természetesen aszerint, hogy pontosan milyen anyagból vagy anyagokból van, mennyire zárt vagy nyitott, mennyire állítható, milyen erős, hogyan tehető fel és vehető le, milyen esetleges kiegészítő funkciókkal rendelkezik, stb.)

 

Rendőrségi kiképző szájkosarak

 

A rendőrségnél két alapvető célra használnak szájkosarat. Az egyik esetben a kutya kiképzése során eljön a fogásfejlesztésnek az a fázisa, amikor a kutyát a gyakorlatok során védőruházatot nem viselő segédre eresztik rá, és ekkor a komolyabb sérülések megelőzéséhez használatos a szájkosár. A másik esetben a kutyát a rendőrségi munka során ugyancsak védtelen emberekre eresztik rá, itt sem szeretnék, ha ezek az emberek az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben sérülnének meg, de cél ugyanakkor harcképtelenné tételük vagy megfutamításuk (pl. tömegoszlatás), ilyenkor a kutya megtanul a szájkosárral harcolni, azzal ütni, taszítani. Az ilyen szájkosarakban úgynevezett harapó-ék is van, amit a kutya a munka során a szájában tart. A rendőrségi szájkosarak többnyire kemény bőrből készülnek, nagyon megbízhatóak, biztonságosak, és éppen ezért a legdrágább szájkosarak közé tartoznak.

 

Rendőrségi bőr szájkosár, jól szellőzik, jól tart, a harapástól bőrbevonatú fémbetét véd.

 

Drótkosaras szájkosarak

 

Az egyik legjobb választás az átlagos gazda számára. Kitűnően szellőznek, a jobbakból a kutya még inni is tud. Az ilyen szájkosarak egyrészt biztonságosak, másrészt kevesebb gondot okoznak a kutyáknak, mint a zárt szájkosarak. A jó légáteresztésük miatt ideálisak például fedeztetés közbeni használatra (amikor a kutya közben erősen liheg), vagy amikor a kutyának hosszabb időn át folyamatosan szájkosarat kell viselnie. Rengeteg különféle méretben és formában kaphatók, hogy minél jobban illeszkedjenek az adott fajta sajátosságaihoz. Használatuk őrző-védő kiképzéshez nem ajánlott, mert komoly sérülést okozhatnak. Léteznek csak nyakszíjas változatban, illetve nyak- és homlokszíjas formában is. (Előzőnél a szájkosarat csak egy nyakörvre hasonlító nyakszíj tartja a helyén, míg az utóbbinál ez a nyakszíj még egy, a kutya két füle közt elvezetett homlokszíjjal is a szájkosár felső feléhez van erősítve, ami a szájkosárnak a kutya pofájáról történő akaratlan leesését, lecsúszását van hivatva megakadályozni, illetve megnehezíteni.

 

Erős drótkosaras szájkosár bőrbéléssel, állítható nyakszíjjal és homlokpánttal, gyorskioldóval szájkosaras munkához.

 

Műanyagkosaras szájkosarak

 

Ha csak hébe-hóba van szükségünk szájkosárra, akkor nagyon jó és olcsó megoldás lehet egy műanyagkosaras szájkosár. Sétákhoz, állatorvoshoz, utazáshoz, kiállításokhoz, stb. tökéletesen megfelelő. Esetükben is választhatunk a zártabb vagy nyitottabb, keményebb vagy lágyabb, illetve a csak nyakszíjas, és a homlokpántos változatok közül.

 

Műanyagkosaras szájkosár, csak nyakszíjjal.

 

Bőr szájkosarak

 

A bőrből készült szájkosaraknál nagyon ügyeljünk az alapanyag minőségére. A rossz minőségű vagy műbőr szájkosarak gyorsan megrepedhetnek!

 

Nyak- és homlokpántos, jól szellőző bőrszíjas szájkosár.

 

Zárt bőr szájkosár.

 

Zárt bőr szájkosár.

 

Fonott bőrszíjas rendőrségi szájkosár.

 

Szegecselt bőrszíjas rendőrségi szájkosár.

 

Szöges bőr szájkosár.

 

Műszálas szövet szájkosarak

 

Az ilyen szájkosarak általában nagyon olcsók, legnagyobb előnyük, hogy kis méretre összehajthatók. Jó választás lehet, ha állatorvoshoz megyünk, vagy idegen járműben szállítjuk a kutyát, illetve minden eshetőségre elfér a zsebünkben, a hátizsákban, az elsősegély dobozban, stb. Kiképzési célokra ne használjuk!

 

Az ilyen szájkosarak jelentősen korlátozzák a kutyák lihegési képességét is, ezért aztán soha ne hagyjuk a felügyelet nélküli kutyán huzamosabb ideig. Ha nagyon meleg az idő, vagy ha a kutya meleg környezetben stresszes állapotba kerül, akkor az adott kutya könnyen túlhevülhet, aminek a vége akár a fizikai pusztulás is lehet. Ugyanez igaz arra az esetre is, ha a kutyának hánynia kellene, de a túlságosan szoros textil szájkosár miatt erre képtelen. A műszálas textil szájkosarakat tehát csak a gazda felügyelete mellett szabad alkalmazni. Az olcsó textil szájkosarak használata ellenére a kutya még ezek viselése közben is képes lehet a fájdalmas csípésre, esetleg harapásra is, megfelelő óvatosság indokolt tehát.

 

 

Műszálas szövet szájkosarak.

 

Csak végszükség esetére, szükségmegoldásként!

 

Szájszíjak

 

Mostanság mind az elméleti viselkedéskutatók, mind pedig tapasztalatlan kutyakiképzők, illetve az ezek tanácsaira hallgató gazdák körében nagy divatja van a szájszíjak használatának. A szájszíj, kivitelétől függően többé-kevésbé hasonlít a lovak kötőfékére, egy nyakörvhöz egy, a kutya orrtöve köré rögzített szíj csatlakozik, a pórázt pedig a szájszíjat a nyakörvvel összekötő pánthoz csatlakoztatják, így a póráz meghúzásával a kutya feje automatikusan a póráz meghúzásának irányába fordul, amit az eszköz használatát propagáló elmélet szerint azonnal követ a kutya teste (és egyben figyelme!) is.

 

Az elmélet azonban, mint oly sokszor, most sem fedi teljesen a gyakorlatot. A szájszíj használata nem tekinthető egyébnek, mint valamiféle köztes állapotnak a szájkosarat viselő és nem viselő kutyák között. Ha pedig egyáltalán felmerül a kérdés, hogy a kutyának esetleg szájkosárra lenne szüksége, akkor jobb azonnal szájkosarat adni rá. Mármint rendeset, biztonságosat! Az a kiképző vagy szájszíj-árus, aki arról próbálja meggyőzni a tapasztalatlan gazdát, hogy a szájszíj a megfelelő használata közben megfeszül, és ekkor kellően megszorul a kutya száján ahhoz, hogy az ne haraphasson, nos, annak egyszerűen még soha nem volt dolga igazán domináns vagy agresszív kutyával. A szájszíj várhatóan éppen ezeknél a kutyáknál fog teljesen csődöt mondani, ahol a leginkább kellene működniük, az eredmény pedig borzasztó lehet. A szájszíj alkalmas lehet ugyan bizonyos kiképzési feladatok elvégzésének elősegítéséhez, ám mint szájkosárban sose bízzunk benne!

 

Szájszíj.

 

Milyen az alkalmatlan szájkosár?

 

A hatalmas szájkosár-választékban szép számmal találhatók olyanok is, amelyek használata a gyakorlatban ilyen-olyan okok miatt semmiképpen sem javasolható.

 

Ezek közé tartoznak első körben az olyan, teljesen zárt bőr szájkosarak, amelyeknél egész bőrből készített kosár veszi körül a kutya egész pofáját, amelybe az orr környékén lyukakat vágtak a légzéshez. Kapható puhább, hajlítható, és egészen vastag, kemény kivitelben is. A kutya egyik változatban sem kap megfelelően levegőt, a puhább változat esetében pedig ráadásul még a harapástól sem vagyunk teljesen védve. (Valódi harapástól valószínűleg megvéd, ám a kutya könnyen megcsíphet bennünket, ami szintén messze van a kellemestől!)

 

Divatban vannak az úgynevezett tarkópántos szájkosarak is, amelyeknél a szájkosár lecsúszását csupán egy, a fülek mögött a tarkóra akasztott pánt akadályozza meg, Használatuk a túlságosan könnyű lecsúszás lehetősége miatt gyakorlatilag életveszélyes!

 

Erős bőr szájkosár puha orrpárnával, bőrrel bevont fém orrvédővel. A szellőzést a lyukakon kívül külön orrnyílás is biztosítja. Tarkópántos változat, állító csattal és gyorskioldó horoggal. Könnyen lecsúszik.

 

Erős bőr szájkosár fogatáshoz, cserélhető bőr- és gumi orrbéléssel, igény szerint bőr harapó-ékkel. Tarkópántos változat, könnyen lecsúszik.

 

Nyak- és homlokpántos zárt bőr szájkosár, a kutya munka közben nem kap elég levegőt.

 

Félig nyitott bőr szájkosár, nem véd jól a harapástól, a tarkópánt könnyen lecsúszik.

 

A szájkosárra szoktatás

 

A szájkosár kiválasztásakor nem csupán az anyag, és a típus kiválasztása a fontos, hanem a megfelelő méret meghatározása is.

 

A megfelelő méret kiválasztásához le kell mérnünk a kutyánk néhány alapméretét: az orr hosszát (a stop aljától az orr hegyéig), az orr elejének magasságát (szemből nézve az alsó állkapocs aljától az orrhátig mérve), valamint az orr kerületét (az orr tövénél, nagyon szorosan mérve, különösebb jelentősége csak drótkosaras szájkosaraknál van).

 

Fő méretek a szájkosár kiválasztásához.

 

A fenti adatok alapján kiválaszthatjuk a kutyánk számára pontosan megfelelő kosárméretet. Ez azonban még nem minden, mert ügyelnünk kell ugyanakkor arra is, hogy a kosárhoz csatlakozó egyéb kiegészítők, szíjak, csatok mérete és minősége is megfeleljen a kutyánk méreteinek és temperamentumának.

 

Ha megvan a megfelelő méretű szájkosár, a kutyának még el kell fogadnia azt, és meg kell szoknia annak viselését is, mielőtt konkrét feladatokat hajthatnánk végre vele. Eleinte szinte minden kutya rühelli felvenni a szájkosarat, ezért aztán mindent megkísérelnek, hogy megszabadulhassanak tőle. Idővel azonban a többségük hozzászokik a viseléséhez, egyesek pedig látszólag még szeretik is hordani.

 

Ha a kutyánkban működik az élelem megszerzésére irányuló ösztön, akkor egyszerűen tegyünk jutalomfalatot a szájkosárba, és hagyjuk, hogy a kutya kivehesse onnan anélkül, hogy a legcsekélyebb kísérletet is tennénk a szájkosár rögzítésére: egyszerűen csak használjuk a szájkosarat az étel felkínálására, mintegy a tál vagy a tenyerünk helyett. Azt a pillanatot, amikor a kutya elveszi a jutalmat, jelöljük meg számára egy „IGEN”-nel (vagy tetszés szerinti egyéb módon, lásd markeres kiképzés!). Ezt egy héten át naponta legalább 4-5 alkalommal ismételjük meg. Célunk, hogy csökkentsük a kutya idegenkedését attól, hogy a szájkosárba dugja az orrát. Ha elérjük azt, hogy kész az orrát a szájkosárba dugni, csatoljuk rá a szíjakat. A kutyán ilyenkor mindig legyen póráz. Ha a kutyára ráadtuk a szájkosarat, de az ellenszegül, és megint le szeretné szedni azt, akkor szóban fenyítsük meg, majd azonnal fenyítsük meg a pórázzal is. A fenyítésnek elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy a kutya figyelmét elterelje a szájkosárról, és visszairányítsa azt a gazdára. Ha ilyenkor a kutya „megvadul”, ahelyett, hogy ránk figyelne, akkor egyszerűen csak nem volt elég erőteljes a fenyítés! Ha már egyszer felhelyeztük a szájkosarat, akkor azt mindaddig nem szabad a kutyáról levenni, míg az teljesen le nem nyugszik, és el nem fogadja a szájkosarat. A szájkosár levételekor megint csak megjelöljük a levétel pillanatát, és ezzel egyben el is tereljük a kutya figyelmét a szájkosárról.

 

Mindegy, hogy mi a célunk a szájkosaras tréninggel, annak megkezdése előtt feltétlenül hozzá kell szoktatni a kutyát a szájkosár mindennapi életben történő használatához, viseléséhez. Más szóval, ha például szájkosarat szeretnénk tenni a kutyára, amikor kipróbáljuk, hogyan viselkedik idegen kutyák jelenlétében, akkor addig ne vigyük idegen kutyák közé, amíg tökéletesen hozzá nem szokott a szájkosárhoz, és nem próbálja azt mindenáron levenni otthon vagy séták közben. Ennek elérése nagyjából egy hetet vesz igénybe.

 

A szájkosár ellenőrzése

 

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szájkosár kiválasztásánál, méretének meghatározásakor, valamint a kutyával történő elfogadtatásakor, hozzászoktatásakor helyesen járjunk el. Az azonban, hogy a kiválasztott fajtájú és méretű szájkosár végül is mennyire jól áll a kutyán, és mennyire biztonságos a használata, nos, az csak akkor ellenőrizhető, ha a kutya már megszokta annak viselését. A szájkosár ugyanis csakis akkor töltheti be a szerepét, vagyis a védelmet, ha szilárdan, biztonságosan áll a kutyán. A szájkosár tartását tehát annak minden egyes felhelyezését követően ellenőrizzük, nehogy pont akkor jöjjön le, amikor a leginkább a kutyán kellene maradnia: azaz amikor a kutya valakit vagy valamit harapni próbál! Az ellenőrzés legegyszerűbb módja az, ha a szájkosár felhelyezését követően azt megmarkoljuk, és a kutya első lábait annál fogva néhány centire felemeljük a földről. Ha a szájkosár túl laza, ilyenkor könnyedén lejön.

 

A szájkosár alkalmazása

 

A szájkosárnak több alkalmazási lehetősége is van:

 

1.      Biztonságosan ellenőrizhetjük, tesztelhetjük vele a kiképzés bizonyos lépéseit.

2.      Fogatási, egyéb őrző-védő munkára történő kiképzésnél megvédhetjük vele a segédet.

3.      Megvédhetjük vele az embereket és az idegen kutyákat a túlzottan agresszív kutyáktól.

4.      Óvhatjuk vele a saját testi épségünket, amikor a kiképzés során felmerül annak a veszélye, hogy a domináns, agresszív kutya a fenyítés miatt esetleg ránk támadhat.

5.      Ha nem használunk ketrecet, akkor a távollétünkben meggátolhatjuk vele a kutyát abban, hogy mindent összerágjon.

6.      Ha új kutyát kell bemutatnunk már meglévő kutyáknak vagy macskáknak, biztonságosan tesztelhetjük vele a kiképzés állapotát.

7.      Használhatjuk séta és utazás során, állatorvosnál, stb.

8.      Biztonságosabbá tehetjük vele a területvédő, domináns vagy agresszív kutya találkozását idegenekkel, gyerekekkel, stb.

 

Az elsődleges cél, hogy a szájkosarat viselő kutya semmiképpen ne tudjon harapni vagy tépni, azaz ne tudjon komoly sérülést okozni senkinek és semminek. (Ha azonban teljes körű biztonságra törekszünk, a szájkosárnak már a csípéstől is védenie kell!) Ha felmerül a szájkosár szükségessége, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a kutyával vagy a gazdával viselkedésbeli problémák is vannak. Ilyenkor képezzük újra magunkat és/vagy a kutyát, majd szájkosárral próbáljuk ki, hogy a képzés vajon eredményes-e. Ha például a kutya agresszív más kutyákkal szemben, akkor az újraképzést követően feltétlenül szájkosárral próbáljuk ki, vajon most már szót fogad-e nekünk idegen kutyák jelenlétében is. Ha a kutya agressziója ellenünk irányul, az egész újraképzését szájkosárban végezzük el.

 

Amikor a szájkosár sem segít

 

Ha falkában együtt élő kutyáknál állandó jellegű verekedés tapasztalható, akkor nem megoldás az, ha a kutyákra szájkosarat adunk. A problémát inkább különzárással és nagyon szigorú engedelmességi tréninggel kísérelhetjük meg a legsikeresebben orvosolni. Ha ilyenkor szájkosarat használunk, azzal nem oldjuk meg a problémát, csupán elfedjük a tüneteket: igaz ugyan, hogy a kutyák nem tudnak komolyabb kárt tenni egymásban, és erre rájőve egy idő után látszólag lenyugszanak, nem zaklatják egymást, ám amint a szájkosár lekerül róluk, újult erővel tör ki belőlük az egymás elleni elfojtott agresszió!

 

Ha a kutya gyermekek elleni agressziót mutat, akkor a szájkosár csupán részleges és ideiglenes megoldás lehet. Agresszív kutyát még szájkosárral sem szabad a gyerekkel felügyelet nélkül hagyni! A harapás ugyan a kutya legfőbb fegyvere, ám korántsem az egyetlen! A harapásukban szájkosárral gátolt agresszív kutyák hamar megtanulják magát a szájkosarat használni fegyverként, és a fejük csapásával akár egy felnőtt embert is ledönthetnek a lábukról, nemhogy egy gyereket. Ilyenkor könnyen kirepülnek az ember fogai, a teste tele lesz zúzódással, monoklival, hogy a szemünk világáról vagy a nemesebb szerveinkről már ne is beszéljünk. A szájkosarat tehát semmiképpen sem tekinthetjük az agresszió egyszerű és végleges megoldásának, ideiglenesen jól használható ugyan, a kérdést azonban véglegesen csak a kutya teljes körű felügyelete, képzése, a környezet átalakítása, és a pórázon lévő kutya feltétlen engedelmessége oldhatja meg.