A kutya tenyésztéséhez kapcsolódó magyarázatok

1 - A szuka élelmezése a fedeztetéstől a kölykezésig I.

A kényelmes módszer

 


 

A szuka élelmezése a fedeztetéstől a kölykezésig I.

 

A kényelmes módszer

 

BEVEZETÉS

 

Bármely tenyésztési program elsődleges céljának a szuka genetikai potenciálját híven visszatükröző, egészséges és ígéretes kölykökből álló, megfelelő méretű alom létrehozásának kell lennie. E cél elérése érdekében a tenyésztőnek nemcsak a tenyészállatok gondos kiválasztása a feladata, hanem egy, a tenyészállatok megfelelő kezelését meghatározó terv kidolgozása is. Míg a tenyésztési program alapjának az egész kennelre alkalmazhatónak kell lennie, addig a programnak megfelelően rugalmasnak is kell lennie ahhoz, hogy alkalmazható legyen az egyes szukák esetleges különleges, egyedi igényeihez is.

 

FEDEZTETÉS ELŐTT

 

Fedeztetés előtt a tenyésztőnek mindent el kell követnie a szuka ideális egészségi állapota biztosítása érdekében. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szuka minden oltás tekintetében naprakész, fertőzésektől és parazitáktól mentes, de azt is, hogy optimális fizikai kondícióban van. Ennek biztosítása érdekében az állatokat rendszeresen mozgatni kell, és élelmezésüket a leadott energiához viszonyítva kell beállítani. Ne feledjük, hogy a szaporodás folyamata nem a fedeztetéssel kezdődik, hanem már hetekkel a fedeztetés előtt, amikor a petefészekben a tüszők már a közelgő ciklusra készülődnek. Ezért fontos, hogy a tenyésztő ne tévessze össze az optimális fizikai kondíciót az atlétikus, kigyúrt állapottal. A fedeztetendő szukának nyilvánvaló izomtónussal kell rendelkeznie, de ugyanakkor vékonyka zsírréteggel is. Ez a kondíció elősegíti az endokrin rendszer egészséges működését, amely viszont nagyban befolyásolja a sikeres szaporodást!

 

MIT ETESSÜNK?

 

Az élelmezésnek régóta elismerten nagy szerepe van a szuka szaporodásában. Abban általában mindenki megegyezik, hogy ajánlatos a szaporodáshoz szükséges elegendő energiát tartalmazó, jó minőségű élelmet biztosítani. Egyes szerzők figyelmeztetnek azonban a szuka szaporodására különösen kiható egyes élelmiszerfajtákra is. Minden szukánál mást és mást jelenthet azonban az is, hogy mi számít jó minőségű élelemnek, illetve, hogy milyen hatással vannak rá az egyes élelmiszerek. Az „elegendő” és az „optimális” táplálás között is lényeges különbség van. Számos szaporodásbiológiailag ajánlható hatékony étrend létezik, köztük vannak kereskedelemben készen kaphatók és házilag előállítható receptúrák is. A „hatékony” itt azt jelenti, hogy az illető étrend alkalmazásával az állatok az elvárt szinteknek megfelelően képesek szaporodni. Ezek az „elvárt szintek” azonban sajnos gyakran jóval elmaradnak a szuka genetikai képességeinek szintjétől! Vagyis feltétlenül van még mit javítani!

 

Azt már réges-régen bebizonyították, hogy a szaporodással összefüggő stressz még a mégoly teljesnek tartott étrendekben fellelhető legcsekélyebb kiegyensúlyozatlanságokat is képes felnagyítani, megsokszorozni. Lehet, hogy az étrend kiegyensúlyozatlanságai nem elég súlyosak ahhoz, hogy meggátolják a szukát magában a szaporodásban, abban azonban több mint valószínűleg meggátolják, hogy a maga genetikai potenciálján teljesítsen, illetve ezt esetleg csak úgy teheti, hogy vemhe kihordásához fokozottan igénybe kell vennie saját testének tartalékait is. Továbbá számos felnőttkori rendellenesség is a vemhesség alatti táplálkozási hibákra vezethető vissza. Lényeges tehát, hogy megértsük és optimalizáljuk a vemhesség alatti élelmezést. Azt is fontos minden tenyésztőnek észben tartania, hogy a szukának minden szükséges táplálékot biztosítania kell a fejlődő kölykök számára. Emiatt a szukának vagy az étrendjéből kell felvennie a megfelelő táplálékokat, vagy ezeket a tápanyagokat a saját testének tartalékaiból kell mozgósítania. Ezek a szükséges tápanyagok tartalmazzák az összes lényeges aminosavat (a fehérjék építőköveit), a lényeges zsírsavakat (a sejtmembránok és az endokrin rendszer elemeit), valamint számos vitamint és ásványi anyagot.

 

Ez azonban nem azt jelenti, hogy egyszerűen váltsunk olyan étrendre, ami a legmagasabb elérhető tápértéket (fehérjét vagy energiát, vagy mindkettőt) tartalmazza, vagy hogy egy adott élelmiszer feljavítása érdekében különféle étrend-kiegészítőket használjunk. A túletetés ugyanis ugyanolyan káros lehet, mint a kiegyensúlyozatlan étrend. A túlzott energia-bevitel gyakran extrém vemhességi súlyfelesleg felszedéséhez vezethet, ami drámaian növeli a szülés közbeni elakadás veszélyét. Az étrend-kiegészítők használata pedig felesleges mennyiségű ásványi anyagot és egyéb tápanyagot vihet a szervezetbe, így felborítva az étrend egyensúlyát.

 

De térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz, vagyis: Mit is etessünk? Először és mindenekelőtt válasszunk ki egy kereskedelmi forgalomban kapható, megbízható gyártótól származó, prémium minőségű, állati eredetű fehérjére alapozott, vemhesség és szoptatás idejére ajánlott tápot. Van ugyan számos háztáji recept is ugyanerre a célra, ám ezek használatával nagyon nehéz elérni a teljes és kiegyensúlyozott étrendet. Ezekben az étrendekben gyakran túl kevés a vitamin, az ásványi anyag, vagy egyéb tápanyag, és az aminosav- és zsírsavszintjük sem könnyen határozható meg. Az is előfordulhat, hogy a megbízhatatlan alapanyag-utánpótlás miatt nem tudjuk a szükséges idő teljes tartama alatt biztosítani ugyanazt változatlan minőségben és összetételben. A kereskedelmi tápoknak ilyenkor lényeges előnyük van a háztáji receptekkel szemben: mindig változatlan minőségben és folyamatosan kaphatók!

 

A szukát a fedeztetés előtt körülbelül két héttel állítsuk át (ha szükséges) a fenntartó étrendjéről olyan étrendre, ami hozzávetőlegesen 30% jól emészthető állati eredetű fehérjéből és 20% lipidekből (zsírból) áll. Az étrend lipid része 5-10 az 1-hez arányban tartalmazzon omega-6 és omega-3 zsírsavakat, így lesz kiegyensúlyozott a zsírsavtartalma (azaz 5-10 rész omega-6 zsírsavtartalomra jusson 1 rész omega-3 zsírsav). Az ilyen étrend használata a teljes szaporodási ciklus alatt jelentősen csökkenti a sikertelen fedezések számát, kevesebb halvaszületést, és fedezésről-fedezésre állandóbb alomszámot eredményez. Az élelem konkrét mennyisége egyedtől és anyagcserétől is függ, de a kalória-bevitelnek nagyjából a fenntartó mennyiséghez kell alkalmazkodnia, így elkerülhető a szuka túletetése.

 

VEMHESSÉG

 

A vemhesség első 4 hete alatt a tenyésztő folytassa a fent említett 30-20 (fehérje és zsír %) étrend etetését a fenntartó étrend mennyiségi szintjén. Körülbelül 3 héttel a fedeztetés után a szukánál esetleg megnövekedett étvágy tapasztalható. Ez azonban nem azt jelenti, hogy alultáplálná a szukát! Csupán arról van szó, hogy a vemhesség anyai felismerése és az embriók beágyazódása ilyenkor étvágynövekedést idézhet elő a szukánál. Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a szuka megtartsa szokásos napirendjét, és ezzel elkerülhesse a szükségtelen stresszt, ami károsíthatja a vemhességet az első harmadban.

 

Körülbelül 5 héttel a fedezés után a szuka adagját minden nap növeljük meg egy kicsit úgy, hogy a 6. hét végére plusz 50%-os energia-bevitelt érjünk el. Ha például a szuka fenntartó adagja 1000 kalória/nap, akkor a 6. hét végére fogyasszon el körülbelül napi 1500 kalóriát. Az etetendő tápmennyiséget a táp emészthető energiatartalma alapján számíthatjuk ki, ezt általában megadják a csomagoláson kcal/kg vagy kcal/csésze formában. A vemhesség utolsó harmadában szoros megfigyelés alatt kell tartani a szukát, és megbizonyosodni róla, hogy elegendő súlyt szed fel. Az nem adható meg pontosan, hogy hány százaléknyi súlyfelesleget ajánlatos felszednie, mert ez nagyon egyedfüggő lehet. Gyakorlati szabályként azonban annyi elmondható, hogy a fedeztetés utáni 8. hét végére (azaz 56 napos vemhesség esetén) a szukának megfelelő alomnagyság mellett körülbelül az eredeti súlyának 25%-ával többet kell nyomnia.

 

ÉTRENDKIEGÉSZÍTŐK

 

Az étrend-kiegészítők használata is nagyon vitatott kérdés. Sokan azt állítják, hogy egy-egy különleges étrendi összetevő segít megoldani valamilyen szaporodásbiológiai problémát. Sajnos, ezeket az állításokat csak nagyon kevés tudományos információ támasztja alá. Nagyon fontos megérteni, hogy étrend-kiegészítőkre csak akkor van szükség, ha az étrendben nem találhatók meg az optimálisan szükséges tápanyagok. Ha tehát a tenyésztő olyan étrenddel dolgozik, amelyhez még különféle étrend-kiegészítők adására is szükség van, akkor jobban teszi, ha e helyett inkább olyan prémium minőségű tápot keres, ami külön a vemhes és szoptató szuka táplálékigényének kielégítésére készült.

 

Az egyik legelterjedtebb tévhit, hogy a vemhesség idején növelni kell a szuka kalciumbevitelét. Ez ugyan logikusnak tűnhet, a valóságban azonban nemcsak, hogy szükségtelen, hanem egyenesen káros is lehet! A szoptató szuka egyik legkritikusabb igénye az, hogy képes legyen a tejtermelés érdekében szabályozni a kalcium raktározását és mobilizálását. Ha a szuka a vemhesség idején nagymennyiségű kalciumot kap, a teste egyszerűen elszokik attól, hogy emésztés közben a saját csontjaiból szabadítson fel elegendő mennyiségű kalciumot. Így, amikor a szoptatás megkezdésekor hirtelen és drámaian megemelkedik a kalciumigénye, képtelen lépést tartani az emésztési igényekkel, aminek súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Miközben a vemhesség következtében valóban megnövekedhet ugyan a szuka abszolút kalciumigénye, ezt azonban nem szabad összetéveszteni a százalékos igény megváltozásával! A szukának tehát nem a többi tápanyaghoz képest van szüksége nagyobb kalciumarányra, hanem egyszerűen csak több kalcium kell neki, de a többi tápanyaghoz képest változatlan arányban. Ezt a plusz kalciummennyiséget a szuka a nagyobb ételadaggal megkapja.

 

A másik leggyakrabban vitatott ilyen étrend-kiegészítő a folsav. A humán gyógyászatban ezt a tápanyagot elterjedten használják az idegcső-rendellenességek megelőzésének elősegítéséhez, kutyáknál azonban csak nagyon ritkán fordul elő ez a fejlődési rendellenesség. Ráadásul a vemhesség idejére ajánlott tápok többsége általában több mint a kétszeresét tartalmazza a növekedéshez és szaporodáshoz ajánlott folsavszintnek, így a folsavhiányból eredő rendellenességek valószínűsége nagyon csekély.

 

KÖVETKEZTETÉSEK

 

A szuka etetésének nem kell feltétlenül bonyolultnak lennie. Míg az élelmezéssel és szaporodással kapcsolatos tudományok elsajátítása akár évekbe is telhet, magának az élelmezésnek a konkrét gyakorlata elég egyszerűen összefoglalható: etessünk megfelelő mennyiséget az állat igényeit kielégítő étrendből. Itt is nagy szerepet kap persze a tenyésztő döntése, hogy pontosan melyik tápot vagy étrendet is alkalmazza, az olyan részletkérdésekkel azonban semmiképpen sem kell foglalkoznunk, hogy pontosan milyen termékeket és/vagy kiegészítőket kell is összekevernünk, és vajon milyen arányban.

 

Az eddigi erre irányuló kutatások alapján annyi mondható el, hogy a legnagyobb sikerre a körülbelül 30% állati eredetű fehérjét, és 20% zsírt tartalmazó olyan prémium minőségű, vemhes és szoptató szukák számára készült tápoknál számíthatunk, ahol az omega-6:omega-3 zsírsav-arány 5-10:1 között van. Az ilyen tápok etetése növeli a fogamzások és az élve születések arányát, és állandóbb magas alomszámot biztosít. Bár az etetés csupán az egyik eleme a szuka kezelésének, ez az egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb elem. Megfelelő étrend biztosításával tehát a tenyésztő nagy lépést tett előre a sikeres tenyésztési program megvalósítása érdekében.