A kutya tartásához kapcsolódó magyarázatok

14 - A természetes nyerskoszt dicsérete!

Természetes nyerskoszt

Első és legfontosabb szabály: soha ne adjunk főtt vagy apró csontot a habzsoló kutyának! A főzés ugyanis megváltoztatja a csont molekulaszerkezetét, a csontok törékennyé válnak, szilánkosodhatnak, megsebezhetik vagy akár meg is ölhetik a gyorsan evő kutyát. Főtt csontot tehát ne adjunk neki! Ettől eltekintve a főtt csonttal sincs semmi baj, egy nyugodtan evő kutya minden további nélkül megbirkózik vele, akármilyen szilánkosan törik is!

Második szabály az, hogy tájékozódjunk, informálódjunk, mielőtt döntenénk a kutya etetésének módját illetően! Ne fogadjunk el kritikátlanul mindent, amit csak hallunk vagy olvasunk, a lényeg az eredményekben, a tapasztalatokban van! Ha például azzal érvel valaki a nyerskoszt ellen, hogy az ismerősének az apróbb csontoktól megfulladt a kutyája, és hogy lám, lám mit tesz a csont, akkor gondolkodjunk el egy kicsit: vajon a csont-e a valódi bűnös, vagy a helytelen etetési/evési szokások? Nem habzsol az a kutya véletlenül? Nem stresszes környezetben etetjük? Mert ha igen, akkor ugyanakkora eséllyel megfulladhat ám a száraztáptól is! Vagy ha azt halljuk az állatorvosunktól, hogy a nyerskoszttól megbetegszik vagy elpusztul a kutyánk, akkor tegyük már fel neki azt az egyszerű kérdést, hogy pontosabban miért is? És ha erre nem tud értelmes választ adni, akkor KERESSÜNK MÁSIK ÁLLATORVOST, mert az ilyen egyéb ügyekben sem lesz megbízható! Ne legyünk persze előítéletesek, de annyit azért nem árt tudni, hogy az állatorvosok többsége vagy semmilyen takarmányozási képzésben nem részesül, vagy rendszerint csak olyanokban, amiket a nagyobb tápgyártó cégek finanszíroznak! Ha jobban körülnézünk egy állatorvos rendelőjében, könnyen észrevehetjük, hogy általában tápot is forgalmaz, vagy legalábbis reklámoz! A tápos cégek pedig jutalékkal, ingyen táppal hálálják meg neki a forgalomnövekedést. Az állatorvosok legnagyobb érve a száraztápok és konzervek etetése mellett általában az, hogy ezek az eleségek minden szükséges tápanyagot tartalmaznak, ezért aztán minden egyes etetéskor kiegyensúlyozott és teljes értékű élelmet kap a kutya. Azzal riogatnak, hogy a nyerskoszttól a kutya szalmonella vagy e-coli fertőzést fog kapni. A legnagyobb mumus pedig számukra a csont! Azzal rémítenek bennünket, hogy a csont etetésének következtében kilyukad a kutya emésztőrendszere, vagy legalábbis károsodik. Ez azonban nem így van! Baktériumok mindenütt jelen lehetnek, nem kell ahhoz hús. Gondoljunk csak bele, hogy egyes kutyák megeszik a saját ürüléküket, a napokra-hetekre elásott kajákat, az úton talált dögöket, egész nap a feneküket nyalogatják, mégsem lesz semmi bajuk! Ez azért van, mert a kutyák emésztőrendszere alapvetően különbözik a miénktől, ezért aztán nem is szabad a kutya etetését emberi mértékkel mérni. Ha mi megennénk azt, amit ők gond nélkül és szívesen elfogyasztanak, mi bizony alaposan megbetegednénk! A kutya emésztőrendszere rövid, a nyers hús és csont megemésztésére van berendezkedve. Egészséges kutya számára az emésztés közben esetlegesen még jelenlévő baktériumok nem jelentenek veszélyt. És csak azt ne higgyük, hogy maga a táp, az baktériummentes! A kutyának pedig nem kell feltétlenül minden egyes étkezésekor pontosan kiegyensúlyozott táplálékot fogyasztania ahhoz, hogy egészséges maradjon. Az egyensúlyt hosszú távon kell biztosítani! Amit nem kapott meg ma, vagy ezen a héten, majd megkapja emeltebb adagban holnap, vagy a jövő héten. Ettől semmi baja, vagy hátránya nem lesz.

A kutyák egész emésztőrendszere a nyerskosztra van tervezve. A nyerskoszt tele van természetes enzimekkel, proteinekkel, vitaminokkal, ásványi anyagokkal, és értékes zsírsavakkal. A kutyák egészségesebbek, energikusabbak, élettelibbek lesznek tőle. Kevesebb a betegség, szép fehér a foguk, és friss a leheletük. Elfelejthetjük a bőr- és fülfertőzéseket, illetve a fogkőtisztítást. Csökken a vedlések közti szőrhullás mennyisége, növekszik az izomtónus, növekszik a kutya kitartása, mentálisan és fizikailag is fittebb lesz. A kutyáknak hozzánk hasonlóan semmi szükségük az egyes tápokban megtalálható mesterséges színezékekre, ízesítőanyagokra, hozzáadott cukorra, és tartósítószerekre. A táppal etetett kutyák széklete hihetetlen mennyiségű, és nagyon rossz szagú. A nyerskoszton tartott kutyák széklete ezzel szemben kis kemény, elnyújtott bogyókból áll, és nagyon hamar lebomlik.

A legtöbb táp fő alkotórészei a gabonafélék, ami kutyák élelmezésére nem az ideális, csak szükségmegoldásként alkalmazandó. A kutyáknak ugyanis ideális esetben nincs szükségük gabonafélék fogyasztására. A gabonafélék ezen kívül sokféle allergiás rendellenesség kialakulásáért is felelősek. A kutyák túlnyomó többsége, ha szabadon választhat, nem is eszi meg a gabonát. Éppen ezért aztán a tápgyártók kénytelenek is mesterséges színezékekkel, ízesítőanyagokkal, hozzáadott sóval és cukorral megpróbálni rávenni a kutyákat a tápok elfogyasztására. Hozzánk hasonlóan a kutyák is rákaphatnak a gyorsételekre, és ebből a szempontból tekintve a tápok többsége bizony gyorskajának minősül. Gyártása során a tápot, illetve alkotórészeit igen magas hőmérsékleten főzik. Ez a főzés lebontja az enzimeket, az értékes zsírsavakat, vitaminokat, és elpusztítja a hasznos baktériumokat. A főzés lebontja a húsban található fehérjéket és aminosavakat, és szinte minden olyan (táp)értékétől megfosztja a húst, amivel az természetes formájában még rendelkezett. A tápkészítés technológiája csak megnehezíti a kutya belső szervei számára, hogy kivonhassák a tápból a gyártási körülményeket esetlegesen még valahogyan túlélt tápanyagokat. A kutyák fogazata hús és csont tépésére, szaggatására való, nem pedig gabona vagy zöldség megrágására. Még az újgenerációs, jó minőségű, gabonamentes tápok is nagyon feldolgozottak, és igen magas hőmérsékleten főzöttek. Minden élőlény egészséges létezésének az egyik legalapvetőbb záloga a fajspecifikus élelmezés, a táp pedig kutyafélék számára ehhez szinte alkalmatlan. A kutya is elélhet persze silány minőségű élelmen, ahogy az ember is ehet egész életében Hamburgert. A kérdés csak az, hogy csak túlélni szeretnénk-e, vagy gyarapodni is? Gondolkodjunk, és ne essünk egyből a tápgyárak drága és csalóka hirdetéseinek csapdájába!

Egy másik elterjedt hiedelem, hogy vemhes szuka nem etethető megfelelően nyerskoszttal. A kutyák életében a fizikailag két legmegterhelőbb időszak az a növekedés és a vemhesség időszaka. Ha eközben könnyen emészthető eleséget kaphatnak, azzal jelentősen elősegítjük a sikeres fedeztetést, vemhességet, ellést, szoptatást és felnevelést is. A vemhes szukáknak extra mennyiségű szénhidrátra van szükségük, ezt nyers vagy szárított zöldségfélékkel biztosíthatjuk számunkra a legtermészetesebb módon. (A vemhes és szoptatós szuka, illetve a kölykök élelmezése és regenerálása nem mindig egyszerű, és inkább tenyésztői feladat, lásd ott.)

Előfordulhat az is, hogy az újonnan hozzánk került kölyök a tenyésztőjénél/régi gazdájánál tápot kapott, mi viszont át szeretnénk szoktatni őt a nyerskosztra. Nos, ez minden további nélkül lehetséges, több módon is. Az egyik módszer szerint az átszoktatás fokozatos. Ilyenkor vegyünk egy zsákkal a kölyök által a régi gazdájánál megszokott tápból, egy-két napig kapja nálunk csak azt, amíg megszokja az új környezetét. Ha a kölyök már eléggé otthonosan érzi magát nálunk, akkor csökkentsük a tápadagját napi 5-10 százalékkal, és a hiányzó mennyiséget egészítsük ki nyerskoszttal. A kölyök tehát napról-napra kevesebb tápot, és ezzel párhuzamosan egyre több nyerskosztot kap, míg kb. 10-20 nap múlva (illetve célszerűen annak elfogyásakor) a tápot teljesen elhagyhatjuk. A másik módszer szerint a kölyök egyik napról a másikra nyerskosztot kap a táp helyett. Az első, fokozatos módszer inkább támogatható, mert a kölyöknek amúgy is számtalan újdonságot kell megszoknia (elválasztás az anyjától és a testvéreitől, utazás, új környezet, új gazda, új család, stb.), ne terheljük még egy alapvetően új és számára ismeretlen eleséggel is. Jobb a kölyök még kialakulatlan emésztőrendszere számára, ha megszokott eleséget kap mindaddig, amíg le nem nyugodott a költözés után. (A második módszer inkább javasolható egészséges felnőtt kutya étrendjének megváltoztatásakor. Egyszerűen vegyük el előle a tápot, és kapjon helyette nyerskosztot, ennyire egyszerű az egész! Általában mindjárt az első kísérletre sikerül az átszoktatás. Esetleges húzódozás esetén a második próbálkozás előtt koplaltassuk egy napig a kutyát. Az első néhány héten ne bonyolítsuk feleslegesen a dolgot: 3-4 napig kizárólag csirkenyakat, farhátat kapjon enni. Mielőtt más anyagokkal is kiegészítenénk az étrendjét, győződjünk meg róla, hogy teljesen rendben van az emésztése, azaz nincs például hasmenése, nem hány, stb. Néhány hétig ne használjunk egyéb táplálék-kiegészítőket. Jól tesszük, ha a megterhelőbb ételek, máj, tojás, olajos hal, stb. etetését is elhalasztjuk pár hétre, és csak fokozatosan vezetjük be azokat az étrendbe. Ilyen egyszerű tehát egy egészséges felnőtt kutya átszoktatása.) Ha a kölyök megnyugodott, és a megszokott tápját már nálunk is normál módon fogyasztja, rendesen iszik, és általában is kutyától elvárható módon viselkedik az etetőedénye körül, akkor kezdhetjük adagolni neki a nyerskosztot. Ehhez legalkalmasabb a csont nélkül ledarált, kismennyiségű hús, amit minden egyes etetéskor a megszokott eleségébe keverünk, majd a mennyiségét fentiek szerint fokozatosan növeljük. Rendszeresen ellenőrizzük a kölyök székletét! Egyes kölyköknek ugyanis tovább tarthat átállni az új étrendre, mint másoknak, náluk a széklet fellazulása, esetleg hasmenés jelezheti, hogy lassítanunk kell a változtatás ütemén! Ne terheljük azzal a kis kölyök szervezetét, hogy egyszerre túl sok mindent megváltoztatunk az élelmezésében. Addig tehát ne adjunk a kölyöknek étrend-kiegészítőket sem, amíg teljesen és problémamentesen át nem szokott az új étrendre. Mielőtt megkezdenénk a húson kívüli kiegészítők etetését, tájékozódjunk ez ügyben is alaposan, vásároljunk meg minden ehhez szükségeset, és vezessünk naplót. A napló segíthet abban, hogy könnyebben visszakereshessük, mit szeret a kutya és mit nem, mely anyagok okoznak elő nála fokozott gázosodást (ami felnőtt korában halálos gyomorcsavarodásba torkollhat!), hasmenést, vagy egyéb nem kívánatos mellékhatásokat. Ezeket az anyagokat hagyjuk el, és próbáljuk meg más anyagokkal helyettesíteni. Ha zöldségeket is etetni szándékozunk, akkor várjunk ezek bevezetésével addig, amíg a kutya már egy csomó különféle húshoz problémamentesen hozzászokott. A zöldségek etetése nem feltétlenül létszükséglet egy kutyánál, néha azonban jól jöhet, főleg, mint kiegészítő rostforrás. Ha azt szeretnénk, hogy a kutyák emésztőrendszere a lehető legjobban hasznosítsa a zöldségeket, akkor azokat puhára kell főzni, és/vagy pürésíteni kell a számukra! A teljes étrendváltást követő időkben a kutyák túlnyomó többsége tünetmentes. Egyes kutyáknál azonban eleinte emésztési problémák fordulhatnak elő, az ételt ugyan jó étvággyal és szívesen fogyasztják, ám székletük vagy fellazul, vagy éppen ellenkezőleg, nehezen ürítenek. A gond általában magától megoldódik, ahogy a kutya szervezete hozzászokik az új étrendhez. Ha székrekedéses kutyával csontot is etetünk, ideiglenesen hagyjunk fel a csont etetésével, illetve csökkentsük annak mértékét. Lehet ugyanis, hogy a székrekedést a sok csont fogyasztása okozza. Ha zöldséget is kap a kutya, és hasmenése van, adjunk neki sütőtököt, az segít a hasmenés megfogásában. Az is előfordulhat, hogy a kutya egyáltalán nem hajlandó nyerskosztot enni. Ilyenkor alaposan nézzük meg, milyen tápot vagy konzervet kapott korábban! A hús ugyanis sok mesterségesen ízesített és feldolgozott táplálékkal szemben viszonylag szagtalan, illetve a kutya hozzászokhatott ezekhez az ízesítő és egyéb adalékanyagokhoz. (A legtöbb tápban só vagy cukor van, amit a kutya szeret. Régebben addiktív anyagokat is használtak a gyárak az egymás elleni versenyben, mint például nikotint (!), koffeint (!), vagy drogokat, ez azonban mára már remélhetőleg kiment a divatból…) Az ilyen kutyáknál első körben gondolkodjunk a tápgyártók eszével! A nyerskosztra reszeljünk, illetve keverjünk hozzá parmezán sajtot, ami mind szagban, mind pedig ízben vonzó! A darált húst nagyon enyhén pirítsuk meg. Ezzel lehet, hogy máris megoldottuk a problémát, és a kutya rákap a nyerskosztra. Extrém esetekben az is előfordulhat, hogy a szerencsétlen kutya egyszerűen nincs tisztában vele, hogy a fél csirke az ehető! Ilyenkor fogjunk egy grillcsirkét, és szó szerint mutassuk meg neki, mi is vele a teendő! Ha egy kutya egyszer lenyel egy falat húst az életében, akkor szinte biztosan rá is kap! Egészséges kutya nem képes étel jelenlétében éhen halni, ha tehát minden kötél szakad, időről-időre tegyünk elé húst, és semmi mást ne kapjon! Egykét étkezés kihagyása után már elég éhes lesz hozzá, hogy megpróbálja! Ha ez sem segít, akkor a kutya valószínűleg beteg, nézzünk utána!

A nyerskoszt etetésének egyik alapvető pillére a nyers húsos csont (NYHCS). Ez olyan húsos csontot jelent, amelyik elég kicsi és puha ahhoz, hogy azt a kutya szétrághassa és teljesen elfogyaszthassa. Ilyenek például a csirke szárny, a csirke farhát, a csirke nyak, a pulyka nyak, a bárány nyaka, a disznó nyaka, az ökörfarok, és minden hasonló. Általában ide sorolható minden szárnyasból (csirke, kacsa, liba, pulyka, vadszárnyasok, stb.), kisebb emlősből (nyúl, bárány, disznó, kecske, stb.) származó összes húsos csont, illetve a nagyobb emlősökből (ló, marha, stb.) származó húsos csontok a nagy teherhordó csontok (combcsont, felkarcsontok, stb.) kivételével. Az, hogy melyik kutyának mekkora csont a határ, az leginkább a kutya méretétől függ. Kölykök átszoktatásakor legkorábban a kölyök 4 hónapos kora körül kezdjünk el fokozatosan darált csontot adagolni az ételhez. Nyers húsos csontot kölyöknek csak a teljes fogváltást követően adjunk, szintén fokozatosan!

A nyers húsos csonthoz hasonló az úgynevezett játszócsont. Ez lényegében ugyanolyan, mint a sima húsos csont, csak itt a csont méretét a kutya méretéhez képest úgy választjuk meg, hogy azt a kutya rágcsálhassa ugyan, de teljesen elfogyasztani (értsd: megenni) ne legyen képes. Ami tehát egy tacskó számára esetleg már csak játékcsont, az egy Fila számára még nagyon valószínű, hogy sima nyers húsos csontnak számít, neki sokkalta nagyobb csontot kell választanunk játékcsontnak. Filának játszócsont lehet például marha combcsont, a nagytestű emlősök teherhordó forgócsontjai (lábízületei), illetve az összes velős csont. Játszócsontot kölyöknek csak a fogzás után, legkorábban kb. 7 hónapos korában adjunk! Ha a kölyök elveszti érdeklődését a csont iránt, dobjuk el azt, mert a hosszú ideig a szabadban maradt csont a napon hamar kiszárad, és kőkemény lesz, ami könnyen károsíthatja vagy kitörheti a kölykök, vagy akár a felnőtt kutyák fogát is! A kiszáradt csont hajlamos a szilánkos törésre is! Az efféle csontokkal tehát bánjunk csínján, inkább fokozatosan adjunk a kutyának mind nagyobb és nagyobb csontokat, hogy lássuk, hol van nála a határ, nehogy akaratlanul is bajt okozzunk. Figyelem! Húsos csont etetésekor vagy játszócsont adásakor a kutya egyedileg és biztonságosan legyen a többi kutyától különzárva, lehetőleg ne is lássák egymást! Az elzárás, amellett, hogy meggátolja a kutyák csont feletti összemarakodását, arra is jó, hogy a kutya nem grasszálhat fel-alá a csonttal mindenfelé. Hajlamosak ugyanis a játszócsonttal valóban játszani, csapkodnak vele, dobálják ide-oda, stb., amiből könnyen baj lehet!

A nyerskoszt etetése elleni egyik legelterjedtebb hiedelem az, miszerint szárnyasok csöves csontjait nem szabad kutyának adni, mert azok szilánkosan törve megsebezhetik a belét, illetve megfulladhatnak tőle. De ez, oly sok minden máshoz hasonlóan, csak egy hiedelem. A nyers csirkecsont kiváló kutyaeledel! Puha, könnyen rágható, könnyen emészthető, olcsón és könnyen hozzáférhető. A hiedelemben sajnos összecsúszik két igaz dolog. Az egyik az, hogy HABZSOLÓ kutyának ne adjunk ilyen csontot, a másik az, hogy rendesen evő kutyának se adjunk FŐTT csirkecsontot! De könyörgöm, a veszély most sem magában a csirkecsontban van, hanem egyrészt a HABZSOLÁSBAN, másrészt a FŐZÉSBEN! Ha habzsoló kutyának nem adunk kis vagy szilánkosodó csontot, és a rendesen evőnek is csak nyerset, akkor nem lehet semmi baja a kutyának! A kutya ugyan minden további nélkül képes megfulladni a csirkecsonttól, legyen az nyers vagy főtt, legyen a kutya rendes vagy habzsoló, de ennek az esélye semmivel sem nagyobb, mint annak, hogy a táptól fulladjon meg. Mert azt ne higgyük ám egy percig sem, hogy attól nem tud megfulladni! Vagy egy játékszertől! Dehogynem tud! Ha a kutya nem habzsol, és nem is stresszel evés közben, akkor erre azonban gyakorlatilag szinte nulla az esélye. Körülbelül annyi, mint hogy kimegyek és rám esik egy műhold. Megtörténhet? Meg. Akkor most ne menjek ki? Ha a kutya habzsol, akkor tápot adjunk neki habzsolásgátló etetőtálból (ebben kiemelkedő tüskék közül képes csak kilefetyelni az ételt, ami nagyban lelassítja az evést), nyerskoszt etetése esetén pedig sima szárny vagy láb helyett adjunk inkább minél nagyobb darabokat, farhátat, fél csirkét, stb.

Egy másik nagy félelem a nyerskoszttól abból a legendából ered, hogy ha a kutyát nyershússal etetjük, attól agresszívvé, gonosszá válik, megvadul, és mindenre rátámad majd, leöldösi a környezetében lévő állatokat. Kétségtelenül van ilyen jelenség, de annak semmi köze ahhoz, hogy a kutya éppen mit eszik, húst vagy tökfőzeléket, csontot-e vagy tápot! Ha a kutya más állatokat üldöz, esetleg elpusztít, annak a benne rejlő magas szintű vadászösztön az oka, nem más. Ez kutyáknál természetes viselkedés, az ösztön többé-kevésbé minden kutyában megvan. A kutyák azonban nem hozzák semmilyen összefüggésbe a kapott ételt a környezetükben futkározó zsákmányállatokkal. Ha a kedves és aranyos kölyökből hirtelen vagy fokozatosan agresszív, vad kutya válik, annak nem a hús az oka, hanem a rossz nevelés! A más állatok üldözése, megfogása és esetleges megölése pedig ösztönös cselekedet, ami megfelelő neveléssel visszaszorítható, illetve meggátolható.

Gyakori kifogás, hogy a nyerskoszt drágább a tápnál. Hát, igen, való igaz, hogy a jó nyerskoszt drágább a gyatra tápnál. De a jó tápnál már nem! Hosszútávon nagyjából ugyanannyira jövünk ki a minőségi nyerskoszttal is, mintha jó minőségű tápot etetnénk. Ha mázsaszámra vesszük az első osztályú húst a hentesnél, vagy az előre feldolgozott és előrecsomagolt húskészítményeket az üzletekben, akkor bizony nagyon is drága lehet a dolog. De a kutyánknak nincs feltétlenül ilyen, emberi fogyasztásra is alkalmas húsokra szüksége. Jó neki az olcsó vágóhídi hulladék is, szárnyvég, sérült, formátlan részek, láb, fej, nyak, belsőségek, csirkebőr, lejárt szavatosságú fagyasztott áru, konzerv, töltelék, olajos hal, ruszli, akármi! Nagyüzemi konyhákon, éttermekben, iskolai menzákon is rengeteg ilyen jellegű hulladék keletkezik, nem beszélve a sok megmaradt csontról, egyebekről, amit nagyon olcsón megkaphatunk, sőt, néha még örülnek is neki, hogy valaki elviszi! (Az emberi ételmaradék zöme egyáltalán nem árt a kutyának! Ha a maradék nincs válogatás nélkül összeöntve, vagyis még nem „moslék”, akkor az extrém fűszeres fogások kivételével szinte minden alkalmas a kutya táplálására, de legalábbis a megszokott nyerskoszt kiegészítésére. Ha tápot etetünk, a különböző levesekkel és mártásokkal nyugodtan feláztathatjuk azt. Itt azért vannak kivételek, ezekről tájékozódjunk időben /csokoládé, hagyma, gyümölcsmagok, gázosító főzelékek, szójakészítmények, stb./!) Halgazdaságok környékén néha olcsón vagy ingyen lehet halat szerezni, speizoljunk belőle bőségesen! (Nem lesz semmi baj a szálkával!) Nagyüzemeken keresztül azok beszállítóitól is nagytételben rendelhetünk, ami sokkal olcsóbb.

Ha a nyerskoszt kontra táp közti árvitában igazságosak akarunk lenni, akkor a nyerskoszthoz hozzá kell még vennünk azt a plusz időt és energiát is, amennyibe az anyagok beszerzése, feldolgozása, csomagolása, szállítása, tárolása, stb. kerül. Ez kétségtelenül megnöveli a nyerskoszt költségét. A másik oldalon viszont levonhatjuk majd a költségekből például az állatorvosi költségcsökkenést, hiszen a nyerskoszt etetése révén nem kell többé bőr- vagy fülproblémákkal orvoshoz mennünk, nincs szükség fogkőtisztításra, illetve az olyan krónikus betegségek elhúzódó kezelésére, mint amilyen például a hasnyálmirigy-gyulladás, vagy a vastagbélgyulladás.

Azon felül, a nyerskoszt napi előkészítésének nem kell feltétlenül túlságosan bonyolultnak és időigényesnek lennie. Ha friss alapanyagokból dolgozunk, vagy ha az alapanyagokat megfelelően előkészítve és porciózva fagyasztottuk le, illetve tároltuk el, és időben kivettük az egyes porciókat a megfelelő felengedéshez a hűtőből, akkor ez is pofonegyszerű. Semmivel sem tart tovább, mint a táp kiadagolása. (A plusz munka zöme a lefagyasztás előtt jelentkezik!) Kutyánként 1-2 perc, maximum. Ha valamiért nem olvasztottuk ki időben a fagyasztott adagot, odaadhatjuk fagyasztva is, a kutya el fog bánni vele így is. Mindazonáltal ez nem nagyon használ a fogainak, úgyhogy tényleg ne csináljunk rendszert belőle! Az is jó megoldás, ha az ilyen esetekre tartunk otthon egy-két etetésre elegendő konzervet, és azokból pótoljuk az étkezést, amíg a csomag fel nem olvad. Ha a dolog fordítva áll (vagyis, ha a kivett csomagot elfelejtettük megetetni a kutyával, és annak tartalma már „másodlagos frissességű”), akkor adjuk neki nyugodtan! A kutya ugyanis gyakran el is ássa a felesleges élelmet, majd napok múlva kiásva, minden további nélkül megeszi. Kölyöknek vagy beteg, lábadozó kutyának ilyen romlásnak indult húst lehetőleg ne adjunk. (A táplálék elásása egyértelműen arra utal, hogy a kutya túl sokat kap enni! Ugyanis csak a „felesleget” ássa el. Ilyenkor mindaddig csökkentsük az adagját, amíg fel nem hagy az élelem elrejtésével.)

Gyakoriak az etetett nyerskoszt mennyigére vonatkozó kérdések is. Alapszabályként annyi mondható el, hogy általában az egészséges kutya testsúlyának 2-3%-a legyen a naponta feletetett mennyiség, azaz egy 50 kg-os kutya esetében kb. 1-1,5 kg. Felnőtt kutyánál ezt a mennyiséget lehetőleg osszuk el két részletre, kölyöknél, annak kora szerint, 3-4 részletre. Ha a kutyánk túlsúlyos, akkor az ételmennyiség kiszámításakor ne a jelenlegi, hanem a kívánatos testsúlyát vegyük figyelembe. Ugyanígy a sovány kutya, vagy kölyök esetében is: ne az aktuális súlyra számítsuk ki az adagot, hanem az elérni kívánt súlyra! (Kölyök esetén egészen addig adhatjuk neki az aktuális testsúlya 10%-át napi ételben, amíg az így kapott mennyiség el nem éri egy felnőtt kutya fenntartó adagját, és onnan kezdve ez az adag legyen a napi adagja, amíg csak valami mást nem indokol.) A szükséges élelem mennyiségét és minőségét sok minden befolyásolja, kor, vemhesség, szoptatás, regeneráció, évszak, terhelés, betegség, stb., lásd ott. Normál körülmények között a mennyiséget nem kell patikamérlegen pontosan kimérni, néhány hét alatt hozzászokunk a szükséges mennyiség megbecsléséhez. És ne aggódjunk, mert ha ma esetleg kicsit kevesebbet kapott a kutya, holnap majd kicsit többet fog, nem lesz semmi baja. A szükséges mennyiség nagyban egyedfüggő is, ha tehát egy idő múlva azt látjuk, hogy ugyanattól a mennyiségtől az egyik kutyánk fogy, a másik esetleg hízik, ne ijedjünk meg, hanem az egyiknek adjunk kicsit kevesebbet, a másiknak meg kicsit többet, és hamarosan minden rendben lesz. Ha naplót vezetünk az etetésről, az ilyenkor hasznos lehet nagyon. De anélkül is jól tesszük, ha legalább kéthetente, havonta tüzetesebben is megnézzük a kutyáinkat kondíció szempontjából, és ha kell, módosítunk az eleség mennyiségén, esetleg minőségén. Nagyon fontos az is, hogy a kölyök- és növendék kutyákat ne etessük túl, hanem tartsuk őket soványan! Ha egy kicsit már ránézésre is sejteni lehet a bordák helyét, az körülbelül jó! Ha túl sok súlyt helyezünk egy kölyök puha, még alakulóban lévő csontjaira, akkor azok könnyen deformálódhatnak. A kölykök etetésére tehát különös figyelmet fordítsunk, és inkább legyenek 2 kilóval soványabbak a kelleténél, mintsem egyetlen dekával is kövérebbek!

A nyerskosztnak létezik a száraztápokra jobban emlékeztető, dehidratált (szárított) változata is, amikor a fent emlegetett nyerskosztot gyakorlatilag megszabadítják a benne lévő víztől. Így az egyrészt sokkal könnyebb lesz, másrészt hűtő nélkül is tárolható. etetéskor aztán vagy száraz formában adjuk, vagy feláztatva. Nagy hátránya, hogy otthon csak nagyon keservesen előállítható, megvenni meg túl drága. 

Nyerskoszt etetésekor el kell döntenünk azt is, akarunk-e gabonát adni a kutyának? A kutyáknak étrendi szempontból ugyanis egyáltalán nincs szükségük gabonafélékre, és nagyon nehezen is tudják azokat megemészteni, a tápok többsége mégis gabonára épül. A gabona a kutyák allergiás betegségeinek fő kiváltó oka is egyben. Bizonyos esetben azonban az etetésük hasznos, de legalábbis indokolható lehet. Ha gabonát vezetünk be az étrendbe, fokozottan figyeljük a kutya bőrét és fülét! Ha azt tapasztaljuk, hogy a kutya füle vagy a bőre viszketni kezd, vakarózik, dörgölődzik, fülét/fejét rázza, egyszóval addig nem tapasztalt fül- vagy bőrproblémákat produkál, akkor igyekezzünk teljesen elhagyni a gabona etetését. Ha mégis használjuk, leginkább a főtt rizs, tejberizs, grízpapi, főtt tésztafélék, extrudált gabonapelyhek jöhetnek számításba, minél feldolgozottabb és minél pépesebb formában. Kenyér és más kelt tésztafélék esetében ügyeljünk rá, hogy nagy szénhidráttartalmuk miatt a kutya extrém módon hízni kezdhet!

Fila esetén a gabona, nevezetesen a kukorica etetése őshazájában hagyományosnak nevezhető, a mai napig folytatott szokás, a kukoricakására alapozott speciális brazil Fila-eledellel, az úgynevezett „angu”-val külön is foglalkozunk, lásd ott.

A nyerskoszt tehát alapvetően nyers húsos csontból áll, esetenként egyebekkel, zöldséggel, gyümölccsel, gabonával kiegészítve. Ezeken felüli táplálék-kiegészítőket általában nem szükséges adni. Ha kényszerűségből vagy gazdaságossági okok miatt hosszabb ideig meglehetősen egyoldalú nyerskosztot biztosítunk a kutyának, akkor viszont felborulhat a hosszú távú táplálkozási egyensúly, és ilyenkor ajánlatos kiegészítő táplálékokkal vagy anyagokkal pótolni a régóta természetes úron be nem vitt tápanyagokat. Nyerskoszt etetésekor a leggyakoribb igény a lazacolaj (Omega 3 és Omega 6 zsírsavak) és az E-vitamin kiegészítő pótlására lehet. Az említett anyagokat készen is megvásárolhatjuk, de 1 doboz olajos hal/kutya/hét etetésével akár örökre le is tudhatjuk. Ugyanez igaz arra az esetre, ha heti egy nap csak halat kap enni. Ha a kutya stresszes, utazik, étrendet vált, vagy éppen csak most került hozzánk, jó szolgálatot tesznek a probiotikumok, amelyek segítenek helyreállítani a belek hasznos baktériumtelepeit. A probiotikumok az egészséges béltraktusban élő olyan hasznos baktériumok, amelyek meggátolják, hogy a káros baktériumok és gombák elszaporodjanak, és felborítsák a természetes egyensúlyt. Mesterséges probiotikumok helyett ilyenkor használjunk tejsavas erjedésű készítményeket, például natúr joghurtokat. A joghurt etetése ugyanilyen célból hasznos betegség, stressz, műtét vagy esetleges antibiotikumos kezelés után is, vagy amikor a kölyköket elválasztjuk, és szilárd eleségre szoktatjuk. Adhatunk még tengeri hínárt, lucernát és C-vitamint is a kutyának. A szárított hínár és lucerna esetén fokozottan figyeljük a kutya gázosodását! Ha effélét tapasztalunk, az etetését azonnal szüntessük be. A kutya normál körülmények között képes C-vitamin előállítására, stresszes vagy beteg kutya azonban nem, ezért ilyenkor adjunk neki, szintúgy a kölyöknek a növekedési fázis végéig! Ha a kutya emésztési tüneteket mutat, gázosodik, annak ellenére, hogy erre hajlamosító ételeket nem fogyasztott, akkor adjunk neki evés közben az emésztést segítő anyagokat, például 1-2 kanál almaecetet, almaborecetet, borecetet, hígított ecetsavat, (nem csípős) savanyúság levét, savanyú káposzta levét, stb. ÉS evés után közvetlenül ne engedjük inni néhány óráig! (A gázosodás legfőbb oka a gyenge, lassú emésztés, amit a gyomorsav savtartalmának fokozásával, illetve a gyomorsav felhígulásának evés utáni megakadályozásával megelőzhetünk!) Az almaborecet segíthet még a méreganyagok lebontásában és a káros baktériumok visszaszorításában is. Ha a gyulladt fület ezzel töröljük ki, akkor kellemesen hűsítő és gyenge fertőtlenítő hatása is van. Fürdetés után a kutyát ezzel leöblítve segít a viszketés, vakarózás enyhítésében is. Kevés túró időnként jót tesz a kölyköknek és a vemhes szukának. Söripari élesztőt gázosító hatása miatt ne adjunk.

Végül egy jó tanács: lehetőleg ne keverjük a táp és a nyerskoszt etetését, hanem döntsünk véglegesen az egyik vagy másik mellett. Ha valamiért mégis muszáj vegyesen etetnünk, akkor legalább egy-egy etetésen belül ne keverjük a kettőt, hanem reggel adjunk, mondjuk tápot, este pedig nyerskosztot.

Egy kutya sokféleképpen etethető, kizárólagos módszer, „legjobb megoldás” nincs. Minden módszernek megvannak a maga előnyei, és hátrányai, jó és rossz oldalai. A mi kutyánkról van szó, döntenünk is nekünk kell tehát. Ja, nagy ám a falkavezér felelőssége!