CAFIB standardhoz kapcsolódó magyarázatok

                                                               2 - Általános megjelenés.                                                    

Vissza (Standard verzió)                                                                                             Következő (Alak)


Eredeti szöveg:

"Tipikus molosszoid kutya. Nagytestű: masszív, erős csontozatú, egy pontba sűrített erő benyomását kelti anélkül, hogy nehézkesnek, lustának vagy apatikusnak tűnne, illetve ilyen lenne."


Megjegyzések:

"Tipikus molosszoid kutya." . mondja a standard. De mi is következik mindebből?

Hát csak annyi, hogy ez az első dolog, amit egy Fila megtekintésekor szemügyre kell vennünk ahhoz, hogy eldönthessük, valóban Fila-e, vagy csak fila. De lássunk néhány példát.

Vegyük a következő egyedeket:

Most akkor illik-e ezekre a standard állítása vagy sem?

Modern találmány ez a rövidlábú, nagytestű, ennélfogva diszharmonikus, lapos állat, a törpe-fila. A törzs általában a magasság 110%-ánál hosszabb, egyes esetekben jóval hosszabb. Az ajánlott és a hivatalos FCI fajtastandardban le is írt testhossz 10%-kal hosszabb a marmagasságnál. Egyes esetekben ezeknek a kutyáknak a magassága egyre ritkábban éri el a fajta számára meghatározott minimális testmagasságot, ami Fila kanok esetén 65 cm. Még kívánatosabb azonban a 70 cm-es magasság, hiszen egy jó marhaterelő kutyának igencsak jól jön a hosszú láb, amikor egy napi sok-sok mérföldes utakon át kell kísérnie a lovasokat. Ne feledje, hogy a minimális testmagasságnál kisebb magasság kizáró ok a fajtánál! És minél jobban közelíti felülről a minimálist, annál súlyosabbá válik a hiba, különösen akkor, ha tekintetbe vesszük a diszharmonikus külsőt is. Ezekben az esetekben a mozgás miatt sérül a funkcionalitás, a hatékony haladás képessége, és mindezek oka a rövid lábak és a hatalmas mellkas kombinációjában keresendő. Egyidejűleg a fej is csaknem mindig atípusos, a koponyaív ugyanis lesüllyedt. A Fila standard ívelt felső koponyaívet ír elő: "Oldalról nézve enyhe ívet mutat a fang tövétől kezdve a kiemelkedő nyakszirtig." A Fiát egy fontos részlet jellemzi a molosszoid kategóriában: a rövid koponya.

A fenti egyedek tehát - nem lévén molosszoidok - nem tekinthetők Filának.


Vegyük most szemre a következő egyedeket:

Most akkor illik-e ezekre a standard állítása vagy sem?

A tisztavérű Fila külön fajtaként történt elismerése után idegen fajtákkal történt keresztezések számos nyilvánvaló példáját tapasztalhatjuk, köztük ezért gyakran találkozhatunk a nápolyi vagy az angol masztiffra jellemző vonásokkal, nem ritkán ugyanazon kutyában mindkettővel is! Egyes tenyésztők azzal a ténnyel indokolják az ennyire nyilvánvaló jellemzők felbukkanását és meglétét, hogy a Fila ezeknek a fajtáknak a leszármazottja, így természetesen hordozhatja az ilyen vonásokat. A fajtastandard azonban nem engedi meg ezeket a jellemzőket, sőt ezek a vonások az 1950-es évekig nem is léteztek!

Látható, hogy az állatok groteszken tömzsik, különös arckifejezésűek, angol masztiffra jellemző megjelenésűek, nagyon súlyosak, és egyfajta apatikus, közönyös benyomást tesznek. Általában lassan vagy késve reagálnak, kevéssé energikusak. Az arckifejezésnek komolyságot és élénkséget kellene sugároznia. A kívánatos fordított U alakú ajkak helyett fordított V alakú ajkakkal rendelkeznek. Általában kifejezetten tömzsik, a lábuk is kissé rövid, habár nem annyira, mint a korábban leírt törpe-filának, de - a dogszerűeket kivéve - a modern filák többségéhez hasonlóan hatalmas mellkasúak. Egy sor nemkívánatos vagy nagyon nemkívánatos idegen fajtajelleget örökítenek tovább.

A felső képen tehát a fentiek értelmében nem Fila szerepel, a középsőn ezenkívül még az óriási stop is utal az idegen fajok befolyására, az alsón pedig mindez egyben tekinthető meg.


Vegyük most szemre a következő egyedeket:

Most akkor illik-e ezekre a standard állítása vagy sem?

A felső és a középső kép esetében még rosszabb helyzetet láthatunk, és lehet-e rosszabb az előzőknél? Az egyedek tisztán mutatják az angol és a nápolyi masztiffra jellemző tulajdonságokat. Az alak abszurd mód groteszk, ráncos. Egyesítik magukban a túlzott testsúlyt, a tömzsi típust, a rövid lábakat a nagyon mély fanggal és ajkakkal, a fordított V alakú ajakvonallal (a standard által meghatározottan kívánatos fordított mély U alakú ajakvonallal szemben), a kínai módra vágott szemekkel, és a koponyán atípusos formában megoszló bőrráncokkal. Egyszerre figyelmes és unott. Az ilyen típusú egyedekben rendszerint megjelenik a szürke-fahéj szín. Az első két képet a harmadik, eredeti Filát ábrázoló képpel összehasonlítva mindenki levonhatja a maga következtetéseit. Megfigyelhetjük, milyen komoly és elmélyült az eredeti arckifejezése, mindig készenlétet tükröz, sohasem unalmat.


Vegyük most szemre a következő egyedeket:

Most akkor illik-e ezekre a standard állítása vagy sem?

Az első két képen tipikus, fekete, német doggal keresztezett filát láthatunk, a másodikon ráadásul további fajták befolyása is megfigyelhető. A keverékek esetében, minthogy a felhasznált fajták és egyedek ismeretlenek, mind az utódok külleme, mind pedig a temperamentuma megjósolhatatlan, és azokból az ősei fajtájára sem lehet következtetni. Az első kép esetében azonban nyilvánvaló a német dog befolyása. A lábak inkább hosszabbak, a mellkas pedig inkább kisebb a Filáénál. A hát merev, a kutya magasabb, a nyak hosszú, a fang túl hosszú, a koponya keskeny. A dogszerűekre jellemző hosszú vonalak szándékos leplezése érdekében a gátlástalan és felelőtlen tenyésztők keresztezni kezdték a dogszerű filákat a nápolyi masztiffal, illetve a nápolyi masztiff és Fila keverékekkel. A második képen szereplő kutya azt a benyomást kelti, hogy ez esetben több fajta, Fila brasileiro, német dog és nápolyi masztiff ismeretlen arányú többszörös keresztezéséről van szó. Megfigyelhetjük ferdevágású szemét, illetve a molosszoid benyomás keltése érdekében feljavított fejét. De a fajtakeveredésre utaló bizonyítékok továbbra is tagadhatatlanok.

A harmadik kép kapcsán fontos rámutatni, hogy a fajtakevert és az atípusos egyedek számtalan mértékben és formában kerülhetnek bevonásra a tenyésztésbe. Atípusos kutyák pároztathatók jó Filákkal, és így a kölykök kevésbé lógnak ki a sorból. Azt azonban meg kell állapítani, hogy az atípikus jegyek mindig jelen vannak, még ha rejtve is. A hamisított fila kutyáikat hamis Fila brasileiro pedigrével ellátó tenyésztők egy része szüntelenül új típust keres, amivel igazolhatnák magukat a kutyások világában, de persze még maguk sem tudják, hogy pontosan mit is szeretnének, mert igen változatos egyveleget kreáltak. Annyi bizonyos, hogy az "új típus" nincs olyan világosan meghatározva, mint ahogy a régi, vagy ha úgy tetszik, az eredeti Fila. A helyzet tragikomikuma az, hogy a modern kutyáknak nemcsak a fajtastandardhoz viszonyítva, de még egymáshoz képest sincs egységes saját standardjuk.

A negyedik képen Jacarandá de Parnapuã, az Amazonas kennel és Luiz Hemany Filho tulajdona látszik, az 1950-es évekből. Figyeljük meg a Parnapuan kutya élénk, komoly és elmélyült arckifejezését! Figyeljük meg az éber, élénkséget és éberséget tükröző tekintetet! Figyeljük meg a testméretet, a lábak méretét (még ülve is látszik, hogy nem törpe), a jól kiegyensúlyozott testsúlyt, az ajkak méretét!

Az utolsó képen Touro do Caramonã látható. Figyeljük meg a Touro kutya erőt és fizikai hatalmat sugárzó kiegyensúlyozott felépítését, a figyelemre méltó méretű lábakat!

A Fila brasileiro, mármint az eredeti, jól le van írva, és jellemzőit a standardjával együtt kell átörökítenie a leszármazottaira. A mi feladatunk csak annyi, hogy szorgalmasan forgassuk és híven megőrizzük.