CAFIB standardhoz kapcsolódó magyarázatok

4 - Temperamentum.

Eredeti szöveg:

"Merész, elszánt és bátor kutya. Nem rejtegeti idegenekkel szembeni ellenszenvét, sem pedig gazdája és annak családja iránt kifejezett hagyományos gyengédségét. Ennélfogva felülmúlhatatlan őrkutya a városokban, továbbá kiváló marhapásztor kutya, illetve nagyvadvadász kutya a farmokon. Temperamentumánál fogva a kutyakiállításokon nem engedi meg a bírónak (egy idegennek), hogy az megérintse. És ha megtámadja a bírót, az ilyen reakció nem tekinthető hibának, hanem csupán a temperamentuma bizonyítékának. A temperamentum tesztek alkalmával, ami a kiállításokon minden egy évesnél idősebb kutya számára kötelező, a Filának meredek szögben felugorva kell támadnia, a felvezetője előtt anélkül, hogy függőséget mutatna tőle."

Megjegyzések:

A Fila brasileiro temperamentuma

A Fila viselkedését örökletes és környezeti tényezők egyaránt befolyásolják, de ezek egyike sem működik egymástól függetlenül és kizárólagosan. Számos olyan, a kutya személyiségét alakító elem létezik, amelyek megkülönböztetik az egyik egyedet a másiktól. A kutyák viselkedésfejlődését főleg a tanulás határozza meg. A Fila brasileiro viselkedését ezen kívül alakítja még a kölyökkorában kapott nevelés is. Egy olyan Fila, ami az élete első hónapjaiban híján volt a megfelelő gondozásnak és szeretetnek, csak nehezen vagy egyáltalán nem nevelhető megfelelően. A Fila brasileiro nem csupán "egygazdás kutya", hanem egy kis közösséghez, azaz a családhoz tartozik. Egy jellegzetességet azonban mindenképpen ki kell emelni: a Fila GYŰLÖLI az idegeneket, ám szinte elválaszthatatlanul EGYBEFORR gazdáival. És ezt egy nagy, bátor és olykor akár vad, emberszerű viselkedést mutató kutya esetében bizony ajánlatos észben tartani! A Fila kan nem fogad el továbbá másik kan kutyát sem, és nagyon erős a falkaösztönük is. A mai Filák az idők folyamán a régieknél sokkalta szelídebbek lettek. Ma sem késő azonban még megőrizni a Fila őrkutya temperamentumát, mert a Fila mára már az egyetlen olyan molosszoid fajta, amelyik még mindig megőrizte az idegenekkel szemben tanúsított „ojeriza” (erős ellenszenv) ösztönét.

Ha közelebbi képet szeretnénk kapni Filánk temperamentumáról, végezzük el a következő egyszerű tesztet:

A kutya saját territóriumán belül különítsük el minden embertől a megfelelően felnevelt és 12 hónaposnál feltétlenül idősebb kutyát, csak a gazdája legyen vele, és tartsa azt erős pórázon. Közelítsen feléjük szemből, jól láthatóan egy, a kutya számára ismeretlen személy.

A következő reakciók valamelyikével számolhatunk a kutya részéről:

1. A kutya nem reagál, nem morog, nem ugat, nem vicsorít. Ha így van, az idegen menjen közelebb és próbálja megérinteni a kutyát, majd megnézni a fogait. Ha a kutya minden további reakció nélkül hagyja megvizsgálni a fogait, akkor az nem Fila, mert a temperamentuma nem elég erős.

2. A kutya nyugtalan lesz, morog, vicsorít, a fogait nem engedi megvizsgálni, de még mindig hagyja, hogy az idegen megérintse. Még ez sem Fila.

3. A kutya morogni és ugatni kezd. Általában az ilyet tekintik a tökéletes őrkutyának, mert még mindig elég békés, de idegenek felé már nem túl barátságos képet mutat. Ezt már néha filának is nevezik ugyan, ám még ez sem az igazi Fila.

4. A kutya azonnal megkísérli megtámadni és megharapni az idegent, és minden fizikai kapcsolatot egyértelműen lehetetlenné tesz. Nos, pontosan ez hasonlít a régi brazil farmok Filájára. Ellentmondásos módon, ugyanakkor emberi családja irányában hihetetlenül szelíd és engedelmes.

Ami a Fila temperamentuma mögött van

Egyvalamit azonnal le kell szögezni: a Fila egyedülálló temperamentumának megértése mindaddig lehetetlen, míg azt valaki meg nem tapasztalja első kézből. Megpróbálni elmagyarázni valaki másnak ezt a temperamentumot, nos az néha szinte lehetetlen feladat, most mégis megkísérlem.

Tapasztalataim alapján 4 alapvető csoportra osztható a Fila temperamentum, és bármelyik Fila temperamentuma leírható ezeknek a csoportoknak a segítségével úgy, hogy a Filák többsége konkrétan is besorolható a négy csoport valamelyikébe.

A kívánatos temperamentum két részből tevődik össze, amelyet a fajtastandardban OJERIZA (idegengyűlölet/idegenek iránti ellenszenv), illetve VÉDŐKÉSZSÉG (őrzőképesség) néven említenek. A temperamentum mindkét része mindenekelőtt és legfőképpen örökletesen meghatározott, a nevelés és a szocializáció azonban mind az ojerizát, mind pedig a védőösztönt befolyásolhatja. A temperamentum ojeriza része arra készteti a kutyát, hogy kerülje a kapcsolatot az ismeretlen emberekkel. A kutya néhány hónapos életkora után nem keresi idegenek figyelmét, simogatását, nem fogad el tőlük semmit. Ha idegen mégis ilyesmivel próbálkozik, akkor vagy elhúzódnak tőle, vagy megpróbálják elkergetni az idegent a területükről, illetve megharapják azt, illetve harapással próbálkoznak. A konkrét viselkedés, illetve a reakció mértéke számos tényezőtől függ, főként a kutya életkorától, a kapott nevelés és szocializáció fokától, valamint a kutya természetes ojeriza ösztönének erősségétől. Lehet, hogy a kis kölykök eleinte csupán elhúzódnak az őket megérinteni kívánó idegenektől, mintha csak azt mondanák: „Kérlek, ezt ne!” SOHA, de SOHA, de SOHA ne kövessük el azt a hibát, hogy az efféle jelenséget a kiskutya „gyávaságával” magyarázzuk! Ez nem gyávaság, csupán a kutyában természetes módon meglévő, veleszületett késztetés arra, hogy kerülje idegenek érintését, vagyis többnyire ez az igazi ojeriza első megjelenési formája. Helyes nevelés esetén ez az első reakció természetes úton továbbfejlődik, amíg a felnőtt kutya az elhúzódás helyett már kifejezett gyűlölettel viseltetik az idegen iránt, és ha teheti, nyíltan nekitámad, mintha csak azt mondaná: „Hogy merészeled?!” Becsüljük meg ezt a viselkedési formát, mert az „ojeriza” az, ami minden más fajtától megkülönbözteti a Filát.

A nevelés és a szocializáció NEM oltja ki a Fila természetesen veleszületett ojeriza ösztönét, legfeljebb irányítja és ellenőrizhetőbb keretek közé szorítja annak megjelenését. A felnőtt kutya élete végéig megőrzi a veleszületett ojerizát, de a megfelelő nevelés és szocializáció segítségével a legtemperamentumosabb kutya is biztonságosan elvihető nyilvános helyekre, kiállításokra, állatorvoshoz, stb. anélkül, hogy mindenkiben feltétlenül és kizárólag azonnal megsemmisítendő ellenséget gyanítana. VIGYÁZAT! Az „ojeriza” NEM nevelhető ki a kutyából! Intenzív neveléssel és szocializációval majdnem minden kutyánál elérhető ugyan, hogy a kutya a jelenlétünkben és bíztatásunkra eltűrje idegenek érintését, ám ez (ha egyáltalán elérhető) csak a mi kedvünkért tett „engedmény”, a kutya továbbra SEM KEDVELI idegenek érintését, de a mi kedvünkért eltűri azt. SOHA ne ringassuk magunkat abba a tévhitbe, hogy íme, a világbéke jegyében megtanítottam a Filámat szeretni az idegeneket! A kutya gyűlöli az érintésüket, a jelenlétüket, és az első adandó alkalommal (értsd: amikor nem vagyunk jelen) törleszteni fog! Abban se bízzunk, hogy a kutyákkal hivatásszerűen foglalkozók (bírók, állatorvosok) kezelni tudják a helyzetet, mert nagyon gyakran tesznek eszement dolgokat Filákkal (szemkontaktus, érintés, átnyúlás a kutya felett, száj vagy herék érintése, stb.)! És az efféle dolgok elviselése már meghaladja egy erős ojerizával rendelkező Fila tűrőképességét.

Az ojeriza mellett a temperamentum másik összetevője a kutya természetes őrző- vagy VÉDŐÖSZTÖNE. A temperamentumnak ez a része inkább kapcsolódik a gazdához való KÖTŐDÉSHEZ, mintsem a neveléshez. Az erős védőösztönnel rendelkező kutya fenyegetés esetén akár megelőző támadással is megvéd a „fenyegetéstől”. A temperamentumnak ez a része látható a temperamentum teszteken, amikor a „rosszfiú” bottal vagy más tárggyal fenyegeti a kutyát. Ugyanez a készség mutatkozik meg, amikor idegen lép a kutya felségterületére, a kutya megpróbálja távol tartani vagy elzavarni onnan. Minél erősebben kötődik a kutya egy személyhez vagy területhez, annál erősebb a késztetés a kutyában az illető személy vagy terület idegenekkel szembeni megvédésére. Többnyire az is igaz, hogy minél kisebb a megvédendő terület, annál erősebben mutatja ki a kutya ezt az ösztönét. Ha tehát a kutya ketrecben, autóban, kennelben, kis kifutóban, stb. van, akkor a védőösztön sokkal egyértelműbben és erősebben mutatkozik meg, mint amikor a kutya egy nagy udvaron vagy számára idegen területen, pórázon tartózkodik. A nevelés és a szocializáció fokozza a kutya általános önbizalmát. És minél magasabb az önbizalom szintje, és minél bátrabb a kutya hozzáállása, annál erősebb védelmi megnyilvánulásokra lehet számítani. A szocializáció olyan viszonyítási pontot ad a kutya számára, amelynek segítségével könnyebben eldöntheti, hogy mi a normális, mi az, amire sem a maga, sem pedig a gazdája szempontjából még nem szükséges elhárítóan reagálnia. A kiképzés, és különösen az engedelmességi gyakorlatok, nagyobb kontrollt adnak a gazdának a kutya felett. A kutyát feltétlenül meg kell tanítani az esetlegesen megindított támadás parancsra történő abbahagyására, mert ennek hiánya szó szerint emberéletekbe kerülhet! A felelős gazdáknak el kell sajátíttatniuk kutyájukkal azt a képességet is, hogy mi számít a környezetükben normálisnak, és mi a valódi fenyegetés.

Ha azt szeretnénk, hogy a standard szerinti helyes temperamentummal rendelkezzen a Filánk, akkor rendelkeznie kell mind a temperamentum ojeriza, mind pedig a védőösztön részével.

Fentiek figyelembe vételével a 4 temperamentum-csoportra a következők jellemzőek:

	Magas ojeriza	Alacsony ojeriza
Magas védőösztön	1. csoport	2. csoport
Alacsony védőösztön	4. csoport	3. csoport

1. CSOPORT:

Az 1. csoportba tartozó kutyák rendelkeznek a legteljesebb és legkívánatosabb Fila temperamentummal.

Az 1. csoportba tartozó Fila (erős ojeriza, erős védőösztön) tartása a „legkönnyebb”, mert az ember BIZTOSAN TUDJA, hogy MINDIG RÉSEN KELL LENNI! Az ember pontosan tudja, hogyan fog reagálni a kutyája: villámgyorsan és halálosan vadul!

2. CSOPORT:

A 2. csoportba tartozó Fila temperamentuma híján van az 1. csoport erős ojeriza összetevőjének. Az általuk mutatott gyenge ojeriza tág keretek között mozoghat, kezdve attól, hogy nem vesznek tudomást a területükre belépő idegenről, egészen az ojeriza teljes hiányáig, amikor is a kutya aktívan keresi az idegenek figyelmét, simogatását, jutalmát. Az ojeriza leginkább örökölt tulajdonság, és az erős ojeriza híján lévő kölykök ezt már a kezdetektől fogva kimutatják, és már a minimális mennyiségű szocializáció is természetüktől fogva emberbarát típusú kutyát csinál belőlük. VIGYÁZZUNK azonban! Az ojeriza híján lévő kutyák még mindig megőrizhetik a temperamentum VÉDŐÖSZTÖN részét, és a legkisebb provokációra nagyon is aktívan és hatásosan védelmezhetik a gazdájukat vagy a területüket! Ez azonban a fajtastandard szerint már nem a kívánatos temperamentum. Az ilyen kutyák azonban ennek ellenére még mindig sikerrel vehetik a temperamentum teszteket, mert VÉDENEK. A 2. csoportba tartozó Filák keverik leggyakrabban bajba a gazdáikat. Könnyű ugyanis az ilyen kutyákat "átlagos" kutyaként tekinteni, mert a gazdák megfeledkeznek róla, hogy a kutyájuk Fila, mivel azt látják, hogy azok „jól elvannak” az emberekkel. És ez így is van… Egészen addig, amíg az idegen olyasmit nem tesz, amit a kutya fenyegetésnek vesz, és BUMM! A kutya védekezésből cselekedett és megharapta az eddigi jó pajtásként kezelt idegent! Ez valószínűleg a legnehezebben kezelhető Fila, mert a gazdája abba a hamis biztonságérzetbe ringatja magát, hogy mennyire „biztonságos” a kutyája. És ez a kutya keltheti legkönnyebben rossz hírét is fajtának, mert azt a hamis benyomást keltheti az újonnan a Filák világába látogatókban, hogy lám csak, ezek a kutyák emberbarátok ÉS egyidejűleg mégis őrző-védők is lehetnek, illetve, hogy tulajdonképpen ilyeneknek kellene lenniük. A 2. csoportba tartozó kutyák gyakran menhelyeken végzik, mert „minden ok nélkül” ténylegesen megharapnak valakit. A „minden ok nélkül” valójában azt jelenti, hogy a gazdi túlságosan átlagosként kezelte a kutyáját, az idegen pedig valami olyan „agresszív” dolgot tett, amire a kutya így reagált. Mert ne feledjük, hogy az ojeriza nélküli Fila hiába barátságos az idegennel, azért még mindig reagál a feltételezett fenyegetésekre (szemkontaktusra, agresszív testbeszédre, a területére belépésre, a gyors vagy váratlan mozdulatokra, stb.), mert a temperamentuma VÉDŐÖSZTÖN részét megtartotta.

3. CSOPORT:

Az ilyen temperamentumú filából mind a fajra jellemző ojeriza, mind pedig a védőösztön hiányzik. Ennek a csoportnak a tagjai nem többek fila alakú testbe született nagy, barátságos kutyáknál. Akinek ilyen filája van, annak éppúgy lehetne helyette labradorja, golden retrieverje vagy keveréke is. Nagyszerű kedvencek, de ne nagyon számítsunk rájuk az otthonunk vagy a tulajdonunk védelmében. A temperamentum tesztek alkalmával csak állnak ott, farkukat csóválva, vagy éppenséggel játszanának a rosszfiúval. Lehet, hogy esetleg megkísérelnek egy ugatást vagy morgást, de nem adják bele a szívüket, néhányuk egyenesen barátjának tekinti az agitátort. Az ilyen filákat megint csak könnyű tartani, mert ezek valóban szeretik az embereket, és nem valószínű, hogy bárkit is valaha megharapnának. Egyre azonban ügyeljünk: SOHA ne használjunk ilyen barátságos egyedeket tenyésztésre, vagy fajtabemutatókon, mert a kívülállókban azt a hamis képzetet kelthetik, hogy így viselkedik a valódi Fila!

4. CSOPORT:

Ezekben a filákban megvan az OJERIZA, tehát nem szeretnék, hogy idegenek megérintsék őket, de a VÉDŐÖSZTÖN kimutatásához hiányzik belőlük vagy az önbizalom, vagy az erős idegrendszer. Ha az ilyen egyedek otthon vagy a temperamentum teszten fenyegetéssel szembesülnek, gyávaság/félelem jeleit mutatják, és ha lehetőségük van rá, ELFUTNAK, és magára hagyják gazdájukat a vélt vagy valós veszélyben. Az ilyen kutyák gyakorta meggyőzően magas szintű agressziót mutatnak a kerítésük biztonsága mögül, vagy a gazdájuk lába mögött állva, ám ha eltűnik a biztonságot adó háló, a kutyából kibújik a kiscsibe, és elinal. Temperamentum teszteken a 4. csoportba tartozó filák gyakran a gazdájuk mögé bújnak, nem lépnek előre, nem védik meg őt a rosszfiútól, habár a gazda mögül esetleg ugatnak, morognak. Ezt a reakciót nagyon könnyű összetéveszteni egy olyan nagyon fiatal kutyának a reakciójával, amiben MEGVAN a védőösztön, csak még nincs elég önbizalma ahhoz, hogy ki is mutassa azt, ám idővel és tapasztaltabban ez a fiatal kutya valódi Filává érik majd. Ha ezt összevetjük egy, a megfelelő temperamentumot nélkülöző idősebb kutya reakciójával, akkor az idősebb kutya fej- és fültartásából, illetve a hasa alá húzott farkából jól látható, hogy FÉL. A magabiztos, igazi Fila farka és füle izgatottan felhúzott, feszült, az egész figyelme a fenyegetésre összpontosul, míg a 4. csoportba tartozó fila figyelmét az köti le, hogyan menekülhetne ki a fenyegetés elől. A jó agitátor ki tud csalogatni egy fiatal kutyát, de a védőösztönnel nem rendelkező kutya nem fog előjönni. A védőösztönnel nem rendelkező kutyák folyamatosan szökni próbálkoznak, és gyakorta a lehető legmesszebbre szöknek a rosszfiú elől, amennyit csak a kábel vagy a póráz lehetővé tesz, és eközben még az sem érdekli őket, hogy gazdájukat szabadon, védtelenül hagyják. Extrém esetekben az ilyen kutyák egyszerűen összecsinálják magukat félelmükben. Ha pórázukat levéve szabadon engednék őket, nem támadásra használnák fel ezt az alkalmat, hanem inkább arra, hogy elfussanak, vagy hogy a gazda mögé bújjanak. A 4. csoportba tartozó kutya, ha sarokba szorítják, gyakran harap félelemből. Szóval, ha az agitátor csak úgy tudja rávenni a kutyát valamiféle támadásra, ha előbb elkergeti addig, amíg csak a póráz engedi, hát az nem jó jel! A standard most is világosan fogalmazza meg a kutya részéről elvárt helyes viselkedést: ELŐRELÉP, és megvédi a gazdáját. A 4. csoportos kutya tehát nem tenyészthető, és a gazdája se bízzon meg benne túlságosan valódi veszély esetén, mert valószínűleg inkább remélhet ő tőlünk védelmet, mintsem megfordítva. Az emberek többségét azonban mégis kívül tarthatja, mert a kerítésnél ugatva nagyszerű műsort képes csinálni. A kutya idegrendszerének extrém gyengesége esetén az ilyen kutya jó eséllyel ráfordulhat és megtámadhatja akár saját családja tagjait is, ha fél vagy frusztrált. A 4. csoportba tartozó kutya egyfajta időzített bomba, és az extrém gyenge idegrendszerrel rendelkező 4. csoportos kutyától jobb minél előbb (és végleg!) megszabadulni, mert aki ilyen kutyával találkozott már, az egyhamar nem felejti el!

Vissza van még annak megtárgyalása, vajon a jelenlegi Fila populáció egyedei között milyen arányban vannak az egyes fenti csoportba tartózó egyedek? Erre sajnos pontos választ adni nem lehet, de a felszínre kerülő és így megfigyelhető egyedeket alapul véve azt kell mondani, hogy csupán mintegy 60% rendelkezik az 1. csoport kívánatos Fila temperamentumával, vagyis az ojeriza és védőösztön megfelelő, kiegyensúlyozott arányú keverékével. A 2. csoportba tartozó kutyák száma tűnik a leggyorsabb ütemben növekedni, mert a tenyésztők többsége egyre inkább igyekszik gyengíteni az ojeriza tulajdonságot, és egyre inkább igyekszik minél barátságosabb filát kitenyészteni. Becslések szerint a legutóbbi években már a kutyák mintegy 30%-a ebbe a kategóriába esik: gyenge ojeriza, de még mindig őrzik a védőösztönüket. A 3. csoportba tartozó filák aránya, vagyis azoké, akik nem többek nagy, melák, barátságos kutyánál, a teljes populációban mintegy 8% lehet. A fennmaradó 2% (és mindeddig hála istennek a legkisebb szelet) lehet a gyenge idegrendszerű, illetve a félelemből harapó kutyák aránya. Elvétve találhatók extrém mód gyenge idegrendszerű, ölebszerűen hisztérikus viselkedést és temperamentumot mutató egyedek is.

Összefoglalva annyi tehát elmondható, hogy az 1., 2., 3. csoportos kutyák viselkedése túlnyomórészt kiszámítható, 4. csoportba tartozó kutyát pedig ne tartsunk és ne tenyésszünk, 3. csoportos kutyát ne tenyésszünk. Törekedni kell az 1. vagy 2. csoportos kutyák tartására, tenyészteni pedig lehetőleg kizárólag 1. csoportos kutyát tenyésszünk tovább. A 2. és 3. csoport kutyáinak száma gyorsan növekszik, ezzel párhuzamosan pedig teret veszítenek az 1. csoportos kutyák. Számos tenyésztő sok éve törekszik a „barátságos fila” kitenyésztésére, és lehet, hogy lassan sikerül is nekik, ami viszont nagyon rossz hír a fajta szempontjából!