ALAPOK
A kés súlyelosztása az eldobásának módjával közösen határozza meg azt, hogy mi fog történni a késsel annak repülése során az elengedésétől a célba érkezéséig. Nem csupán a kés által egy teljes fordulat során leírt kör átmérőjét befolyásolja, de meghatározza azt a távolságot is, amelyet a kés fél, egész, másfél, két, illetve két és fél fordulata alatt megtesz. A kés súlyelosztásának alapvető fontossága tehát abban áll, hogy tudjuk, milyen távolságra kell elengednünk a kést a céltól ahhoz, hogy az pontosan és erőteljesen csapódjon be. A késdobálás elsajátításának első lépése tehát saját késünk jellemzőinek megismerése kell, hogy legyen. Eleinte tehát ne annyira a telitalálatokra törekedjünk, mintsem arra, hogy a kés következetesen, minden dobásnál biztosan beleálljon a célba! A kés alapvető dobási tulajdonságait leginkább próbadobásokkal állapíthatjuk meg. Az egy fordulat megtételéhez szükséges távolság megállapításához használjunk nyélfogást (még akkor is, ha egyébként a pengefogásokat részesítjük előnyben).
Az alapfogások alapvetően két nagy csoportra oszthatók fel tovább: nyélfogásokra (amikor a kést a nyélnél megfogva dobjuk el) és pengefogásokra (amikor a kést a pengénél megfogva dobjuk el). A fogás kiválasztását mindig az adott feladat határozza meg, de optimális esetben arra kell törekedni, hogy lehetőleg a kés könnyebbik felét fogva dobhassunk (vagyis orrnehéz késeket nyélfogással, farnehéz késeket pedig pengefogással), mert így lesz a legkönnyebb célba találni. Kiegyensúlyozott kést mindkét fogásfajtával egyforma potenciállal juttathatunk célba.
Nyélfogások
Kalapácsfogás
Kalapácsfogásnál, egyszerűen úgy markoljuk meg a kés nyelét, mintha egy kalapács nyelét fognánk, vagy mintha „kezet akarnánk fogni” a kés nyelével.
Normál kalapácsfogások (a nyél vége nagyjából a tenyér éléig ér, vagy abból kb. egy ujjnyi vastagságban kiáll)
Ügyeljünk arra, hogy mindig ugyanúgy fogjuk meg a nyelet, és ezen csak tudatosan, valamilyen kitűzött cél elérése érdekében változtassunk. (Például, ha változatlan távolságból dobva kell gyorsabb forgásra ösztönözve a kést célba találnunk, vagy ha valamiért közelebb kell lépnünk a célhoz, lásd alább.)
Rövid kalapácsfogások (a nyél vége a tenyér belsejében van, a kisujj esetleg már nem is érinti, sokszor a gyűrűs ujj sem, illetve csak alulról megtámasztja azt, segítve a konzisztens fogás kialakítását). Változatlan dobástechnika mellett a normál kalapácsfogásokhoz képest a kés gyorsabban fog forogni, így azonos távolságból dobva ezzel a fogással javítható a normál kalapácsfogásnál elért esetleges alulpörgés, illetve a normál kalapácsfogáshoz képest valamivel közelebbről dobva is változatlanul jó eredményeket érhetünk el. (Minél inkább a nyél végét fogjuk, annál gyorsabb lesz a kés forgása.)
Háromujjas (balra), illetve kétujjas (jobbra) kalapácsfogás (a háromujjasnál a kisujj és gyűrűs ujj már nem ér a késhez, a kétujjasnál már a középső ujjunk sem, illetve legfeljebb alulról megtámasztja azt). Középen speciális háromujjas kalapácsfogás: megegyezik a háromujjas pengefogással, azzal a különbséggel, hogy itt a mutató és középső ujjunk nem a nyél oldalán, hanem a fokán/gerincén nyugszik. (Lásd pengefogásoknál.) A kés forgása mindhárom fogásnál még tovább gyorsul, illetve változatlan találat mellett még közelebb mehetünk a célhoz. A kétujjas változattal könnyen befolyásolható az elengedés szöge is, amellyel további lehetőségek alkalmazására kapunk lehetőséget, bővebben lásd az Alapmozdulatok c. részben.)
Módosított kalapácsfogás (a normál kalapácsfogáshoz képest a hüvelykujjunk a kés nyelének vagy pengéjének a fokán kinyújtva helyezkedik el.) Megkönnyíti a kés dobás előtti irányítását, nehéz késeknél illetve nagyobb távolságoknál segít a pontosabb célzásban, és dobáskor a kés függőleges lendítésében, illetve az elengedésben kap szerepet. A normál kalapácsfogáshoz képest lassítja a kés forgását, vagyis változatlan dobástechnika mellett a normál kalapácsfogásokhoz képest a kés lassabban fog forogni, így azonos távolságból dobva ezzel a fogással javítható a normál kalapácsfogásnál elért esetleges túlpörgés, illetve a normál kalapácsfogáshoz képest valamivel távolabbról dobva is változatlanul jó eredményeket érhetünk el. (Rövid kalapácsfogással kombinálva az ellenkező irányú hatások kiolthatják egymást!)
A
kalapácsfogások az egész számú fordulatú dobások alapvető fogásai. Az összes
ilyen fogásfajta végső soron általában a normál kalapácsfogás valamilyen
többé-kevésbé módosított változata.
Egyéb nyélfogások
Vízszintes nyélfogás/tenyérfogás (kézháttal előre dobva egész számú fordulatú vízszintes dobáshoz, tenyérrel előre dobva pörgetés nélküli vagy lassított pörgésű dobásokhoz használható.) (A „vízszintes” jelző arra utal, hogy dobáskor, illetve célba érkezés után a kés pengéje vízszintesen áll!)
No-spin fogás (pörgetés nélküli dobásokhoz, oldal- illetve alulnézetből.) Dobáskor az egész kar vállból kiinduló, egyre gyorsuló hullám- vagy ostorcsapásszerű mozdulatot tesz, elengedés közben pedig a kés fokára fektetett mutatóujjunkkal erőteljesen lefelé kényszerítjük a kés felfelé mozdulni kívánó nyelét, és ezzel megakadályozzuk annak forgását.
No-spin fogás
lépésről-lépésre:
Pengefogások
Kétujjas hegyfogások (főleg kisebb, életlen kés esetén használható.)
Háromujjas oldalsó pengefogás.
Vízszintes pengefogás (életlen vagy egyélű kés esetén, utóbbinál a penge foka van a tenyerünkben.) (A „vízszintes” jelző arra utal, hogy dobáskor, illetve célba érkezés után a kés pengéje vízszintesen áll!)
Vízszintes pengefogások/tenyérfogások távoli, félfordulatos dobásokhoz (alsókezes dobásokhoz is használható.)
Függőleges pengefogások (tulajdonképpen egy, a nyél helyett a pengén végrehajtott normál (balra és középen) vagy rövid (jobbra) kalapácsfogás.) Csak életlen késeken használható!
Függőleges pengefogások (normál, illetve módosított rövid kalapácsfogás.)
Oldalsó pengefogások (főleg egyélű kések esetén, illetve a dobás hosszának módosítására használható: minél hosszabb pengerészt fogunk meg, illetve minél több ujjunkat használjuk a fogáshoz, annál lassabban fog pörögni a kés, és annál hosszabb lehet a dobás.) A középső képen látható mód (hajlított hüvelykujj, ellenkező oldalon 3 ujj fog) kisebb távolságra való, mint a jobboldali (kinyújtott hüvelykujj, ellenkező oldalon mind a négy ujj fog). A hüvelykujjal ellentétes oldalon kitámasztó ujjak szétterpesztésével a dobás távolsága még tovább növelhető. (Vegyük észre, hogy nagyon hasonló a vízszintes pengefogás is, a fő különbség a dobás irányában van: a kés ott vízszintes pengével pörög, míg itt függőlegesen!)
Késrövidítések (normál illetve módosított kalapácsfogással): ha nincs idő vagy lehetőség a távolság szabad megválasztására, a kést a fent látható módon megfogva az a tenyerünkből hátrafelé kilógó résszel mintegy „megrövidíthető”, így a dobás sokkalta közelebbről fog célba találni, mint rendesen. (Nem összetévesztendő az eggyel megelőző oldalsó pengefogásnál elmondott távolságnövelő módszerrel: igaz ugyan, hogy itt is feljebb csúsztatjuk a kezünket a késen, de ugyanakkora részt fognak meg belőle, mint korábban, csak feljebb, míg a másik módszernél a megfogott pengerész hossza növekszik! Az eredmény: így a dobás távolsága csökken, míg az előző módszer esetében nő!)
Oldalsó pengefogások (rövid távú félfordulatos dobáshoz)
Oldalsó pengefogások (hosszú távú félfordulatos dobáshoz)