Dobófal

ALAPOK

Dobófal

Ideális esetben sikerült olyan területet találnunk, amihez nem kell kiegészítő dobófalat készítenünk, mert maga a terület legalább egyik oldalán valami erre alkalmas objektummal van határolva (deszkapalánkkal, nagyméretű /és nem használt!/ pajtaajtóval, stb.). Ha ilyen helyet nem találtunk, akkor el kell gondolkodni rajta, hogy mi az előnyösebb: fixen átalakítani a kiválasztott helyet, vagy hordozható dobófalat készíteni. Ha például a gyakorló terület egyik oldalán téglafal vagy betonfal van, akkor ésszerű lehet azt fixen kiépíteni: burkoljuk be friss puhafa deszkákkal (fenyő, nyár) vagy pallókkal. (A nyár azért is különösen jó, mert nehezen hasad.) Lehetőleg ne használjunk keményfát (tölgy, akác), illetve régi, nagyon kiszáradt anyagokat. Ha a dobófalat csak késfogónak szánjuk, akkor elegendő az 1"-os (kb. 2,5 cm-es) vastagságú deszka használata. Ilyenkor a tényleges késdobálás kiegészítő célokba történik, a dobófal szerepe csupán az esetlegesen mellédobott kések biztonságos megállítása. Ha legalább 2”-os (kb. 5 cm-es) pallókat használunk, akkor a dobófal a mellédobott kések megállításán kívül konkrét célnak is használható, vagyis ebbe történhet a dobás maga. Ha a fentieket a terep nem teszi lehetővé, illetve ha a gyakorlást teljesen nyílt területen szeretné végezni, akkor célszerű mobil, hordozható és bárhol felállítható dobófalat készíteni. Akármelyiket választja is, célszerű a dobófalat legalább 2 x 2 m-esre készíteni. Egy jó, hosszú évekig kiválóan használható dobófal kialakítása megkerülhetetlen dolog, fordítsunk rá tehát legalább akkora figyelmet, mint magára a dobókések majdani kiválasztására!

Lényeges, hogy a dobófalat olyan technikával készítsük el, ami kizárja a dobókések érintkezését szegekkel, csavarokkal, láncokkal, stb. Ha mégis szükség van rá, akkor a csavarozásokat, szegeléseket lehetőleg a dobófal hátoldala felől végezzük el, nem átmenő csavarozással, szegeléssel. Ha falat burkolunk be, a deszkák vagy pallók felerősítésére szolgáló stafnikat vagy párnafákat dübelcsavarokkal rögzítsük a falhoz. Ha ez valamiért nem lehetséges, földbeásott faoszlopokhoz is rögzíthetjük a kész palánkot, illetve falhoz vagy fához támasztva is kitámaszthatjuk. Lényeges, hogy a dobófal mindig puhafából legyen. Szalmabálák, kartonpapír, gipszkarton, ronggyal töltött zsákok, hungarocell, szivacs, stb. erre a célra alkalmatlanok. (Mert hajlamosítanak a kis sebességű dobásokra és ezzel gátolják a gyors fejlődést!) Ugyanígy haszontalan anyag ebből a szempontból a farostlemez, furnérlemez, bútorlap és faforgácslap is. (Ugyanis az élettartamuk - dobófalként – csupán percekben mérhető.) A sima fapalánkról a rosszul dobott kések a földre esnek, ahol nem okozhatnak sérülést. (Legnagyobb hátránya, hogy néha a jól dobott kés is lepattan róla, ha a késpenge a fa szálirányára merőlegesen érkezik a célba. De hát a dobófal alaprendeltetése nem is az, hogy abba dobjuk a kést, hanem hogy megfogja azt, ami mellé menne! Egycollos deszkába kést dobálni, hát az bizony hamar tönkreteszi a deszkát! Ezért kell már az elején eldöntenünk, mennyire gondoljuk komolyan ezt a késdobálást, mert ha elszántuk magunkat rá, akkor érdemesebb tartósabb felszerelést biztosítani magunknak, lásd később!) Közvetlenül a dobófalba dobálni azért sem jó ötlet, mert ha a kés nem egyenesen szemből érkezik rá, hanem oldalról, akkor ezzel azt kockáztatjuk, hogy letörik a késünk hegye. (A kés hegye beleáll ugyan a deszkába, de a dobás ereje tovább viheti a kést a másik oldal felé, és a kés hegye beletörhet a deszkába. Ugyanezért kell a penge síkjában fel-le mozgatva kihúzni a beleállt kést is, nem pedig oldalra mozgatva azt! Az utóbbi módszerrel ugyanis előbb-utóbb szinte biztosan elgörbítjük vagy eltörjük a pengét.) A dobófalat mindig szilárdan kell rögzíteni (földbe ásott oszlopokhoz, mereven kitámasztani, stb.), különben a kés beleállásakor berezeghet, és emiatt gyakrabban és kiszámíthatatlan módon pattanhatnak le róla a kések. A deszkák száliránya függőleges legyen!

Dobófal részlete, földbe ásott tartóoszlopokkal (tetszőlegesen szélesíthető, magasítható).

Dobófal részlete, téglafalhoz kitámasztva.

Egyszerűbb dobófalat úgy is készíthetünk, hogy néhány deszkát egymás mellé helyezünk, majd ezekre egy másik sor deszkát rögzítünk, de az első réteghez képest merőleges száliránnyal. Így ha a kés át is üti a függőleges szálirányú deszkafalat, szinte biztosan megakad a mögötte lévő vízszintes szálirányú deszkafalban. Ennek a konstrukciónak az is nagy előnye, hogy 90°-kal elfordítva lehetőséget biztosít a vízszintes dobások gyakorlására is (ahol a kés pengéje dobás közben vízszintesen áll).

Dupla deszkafal, ellentétes száliránnyal.

Dupla deszkatábla földbe ásott oszlopokra láncolva illetve szegelve.

Dupla deszkatábla földbe ásott csővázra láncolva.

Dupla deszkatábla kiszélesítve.

Az egyik legjobb céltábla a rönkszelet (egy puhafa farönkből lefűrészelt 15-20 cm vastag szelet), ahol a szálirány nem játszik szerepet, tehát egyforma jól használható függőleges és vízszintes dobások gyakorlására, illetve kevésbé tesz kárt a késekben is, mint a deszka célok.